Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
A GENFI SIKER.-15 Az amerikai hivatalos külpolitikának - és természetoson a magyar ^emigráció 95 %-nek-álláspontja szerint Indokínában nem egy nép függetlenségi harcáról,hanem egyszerűen a "világ kommunizmus" terjeszkedéséről van szó,amelynek semmi körül - ményck között nem szabad győznie.Valójában ez az álláspont csak a 20.század-beli variációja annak az álláspontnak?amc - lyet 130 évvel ezelőtt Metternich Szent Szövetsége az altkor forradalmi Görögországgal és 105 évvel ezelőtt Miklós cár és Paskievics herceg Oroszországa a kossuthi Magyarországgal szemben elfoglalt. Mendés-Frence ezzel szemben kezdettől fogva elvetette ezt a szemléletet,-leszámítolta az ázsiai és kinai forradalmak történeti jelentőségét és azonnali tárgyalásokat kezdett el közvetlenül Csu - En-Laj-a1.Szemben elődjével a francia külügyminiszteri székben, úgy Bőmben,mint Genfben olyan politikát tudott folytatni,amely egyaránt független volt úgy Bonn-tol,mint Rómától,mint Washingtontól. Fellépése óta az az egy bizonyo.s volt a genfi tárgyaló aszta lóknálíügy tárgyalni akarni,hogy a partner semmit sem kapjon,az nem vezethet eredményhez'.- E pillanattól kezdve a genfi konferencia nem alibi-igazolás volt annak a bizonyítására,hogy a másik félnek nincs igaza...-Nem az ablakon kifelé beszéltek,hanem zárt a jtok mögött a kimerülésig tárgyaltak és keményen viaskodtak egymással az utolso pontig,mert akartak megegyezni és keresték a megegyezést a reális a dottságok alapján.- A genfi konferencia 1954 junius 20-tol julius 20.-ig kimutatta,hogy tényleges tárgyalókészség alapján igenis lehet cgycsséget elérni a forradalmi Kinával,söt még a sztalin-utáni Oroszországgal is. A világpolitkai légkör egy csapással megváltozott.így a gén fi konferencia lefolyása úgyszólván automatikusan érdektelenné tét te a washingtoni értekezletet,amelynek mottója az lett volna, hogy Kelettel úgysem lehet semmit sem csinálni,tehát építsük ki az Euro pai Védelmi Közösség mailé még a Keletázsiai Védelmi Közösséget is. Amikor-Mondes-Franco az általa kitűzött végső terminuson , julius 20.-án Franciaországnak és Európának átnyújtotta az indokínai megállapodást,akkor a siker és eredmények letagadhatatlanok voltaki—Az emberiség szempontjábol legjelentősebb eredmény az a tény,hogy ettől a naptol kezdve sehol a földkerekségen háború nincsonjomcly tény az 1931-cs év óta,-amikor Japán Shanghai és Mand — zsuria ellen az aggresszioját megkezdte,-tehát teljcs^23i#óvo nem állott fenn.Ez önmagában véve a genfi konferencia eldöntő sikere . Az európai nagykapitalista ?ajto,-amely mindaddig másképp beállitve-e júliusi napokban fanyar szájízzel kommen tálta a genfi tárgyalásokat és a legutolsó na p oki g _ próbálta elhitetni ölvesóival,hogy nem hisz a tárgyalások sikeres le zárásában,— végül is julius 20.—a után,az oojektiv tények nyomása alatt.alkalmazkodott a saját közvéleményéhez s most már nem fukarkodva a babér átadásával,az egész vonalon elis merte a sikert és ünnepelte a szereplő álla mférfiakat» A francia parlament a genfi Indokina—m 3gállapodsát ^ a negyedik köztársaságban eddig még elő nem fordult^számarány ban 5OI;93 ellen hagyta jóvá.Franciaország nem gyöngülten , hanem világpolitikai tekintélyében megerősödve került ki a genfi konferenciáról.
