Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

-71-megkeményedett szivvel újra.

Mire Sergej őrnagy az első dührohambol magához tért,Niko — lájnak már hült helye volt«A pincében éppen akkor akasztották fel a lábujjánál fogva,mert fájdalmában nekiment két kinzojának.Azck most mar dühükben nem is vallatjak,hanem ütik-verik székkel * oh ogy érik,

Mig Nikoláj odalent az életért viaskodott,fenn a.z irodában teljes e*rejével tűzött a májusi nap és vigaszt hozott a parancsnok szivébe , bogy vallani fog a rab,Csak majd beszélni kell vele,hogy ha nem mond ja meg az igazat — az átkozott bélyegzőről -akkor rám kerülhet a sor, én sem úszom meg szárazon.De mire kigondolta,hogy mit mond,már újra előtte • állt. Nikoláj , illetve feküdt a-hordágyon,me rt Vaszilek vallatása túlságosan jól sikerült,A parancsnokot a félelem fogta el: mi

lesz,ha Nikoláj még ezek után sem vállalja el a bélyegző lopását ? Delelhet rna.jd ö a bűneiért.Es az N.K.D.V.-nek különben sem lehet so kát magyarázni»Megpróbált hát,amennyire csak tudott,kedve sen beszélni a vérében fetrongö Nikolájjal:

—Igen,barátócskám,bízhattál volna bennem jóbban,hiszen az ottiniai harcokból ismertél*

Nikolájban mégegyszer fellobbant a gyűlölet :-Azért, sem val lók semmit,hadd dögöljön meg a kutya, velem együtt.

Az őrnagy,mintha megérezte volna,mire készül Nikoláj,gyorsan közbevágott í

—Nohàt, ha.gyjuk a bélyegzőt,barátócskám.Ea megértelek,hi — szén fiatal vagy.Mit tudsz te meg az életről és nőkről,mikor háborúban nőttél fel.Meg hat olyan szép ez a varos és a.nök,s egy könnyelmű pillanatban hozzányúltál.Nincs abban semmi.Emberi dolog*

A parancsnok tudta,,mit csinált,miért beszélt szépen Nike — làjjal.Mert azt csa.kugyspa elhagyta a„z ereje és megmondta,hogy hol a bélyegző.Mikor már minden készen volt,a.z őrnagy sem birt tovább ma gával, ki tört, mint egy gyermek őrömében:-Baràtocskàm,Nikoláj,kedves testvéremITultam,hogy rendes ember va.gy.Majd lesz még rád gondom:ilyen katonákra és hazafiakra ve.n szüksége, a nagy Szovjetuniónak.

Es elkezdte csókolni,majd hirtelen az ott várakozó tanukra es egyéb lézengökre förmedt:

—Vizet és gyogszereket,lusta. kutyáklMit bámultok,mikor egy nagy katona élete forog kockán!

Nikoláj pedig tehetetlenül nézte őket,valami kimondhatni — lan fájdalom fojtoge.tta..Erezte,hogy ez a. na.p befejezése életének.Mily jo is lett volna, élni itt Budapest en, de hát elcsúsztam,mert ez a. rend. szer nem kegyelmez senkinek sem*

Va.la.ki ablakot nyitott,hogy levegője legyen a. betegnek, ±e Nikolájje.l akkor már a. vona.t robogott messze-messzo a. nagy szteppék fele , áh onnan nincs többé visszaút érés, « •

ÁRVÁI JÓZSEF .