Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

-70-NIKOLAJ HALÁLA,

AR7AI JÓZSEF;

Budapest tizedik kerület orosz katonai parancsnoka Nikoláj Őrmester iratait olvassa ma már tizedszer,de egyetlen jelentésben sem talál olyat.mi szerint Nikoláj nem lenne megbízható.Sőt egyes parancs nokai még dicséröleg emlékeznek meg róla - pedig a pártnak sem volt tagja.Otthon mint, földmunkás dolgozott egy Moszkva-kömyáki mintakolhozban. Szorgalmasnak és megbízhatónak bizonyult mindenütt.A nagy honvédő-háborúban több kitüntetést kapott,a mivel nem rendelkezett piros könyvecskével,csak altiszt lett itt a parancsnokságon is.

, Ennyit mondanak a különböző szűkszavú jelentések NikolajroL

E z addig,amig a harcok tartottak valóban igy is volt - tűnődik el magában Sergej őrnagy — csak mióta Budapesten vagyunk,változott meg Nikoláj.NemiRosszat ugyan még itt sem mondhat róla senki,hiszen a rábízott feladatott mindig szorgalmasan elvégezte.Es mégis,mintha va lami változás állott volna be nála.Az utóbbi időben egyre gyakrabban láttam civil nőkkel és tiszta,vasalt ruhákban.Ráhagytam,őrmester, nem sokat számit.Ilyesmire azonban mégsem gondoltam!Nyilván pénzre volt szüksége,s azért vitte el a parancsnokság bélyegzőjét.Vaj jón mennyit keresett vele a diszno?Ha szol nekem,együtt dolgozhattunk volna és most nincs az N»K„D.V.-nek ez a nyomozása.Most már mindégy.Hiába,Nikoláj ,nagyon sajnállak,de ha nem adod elő a bélyegzőt,agyonveretlek ! Utovégre engem tettek felelőssé az engedélyek kiadásáért.Az én halálomat nem kívánhatja senki.Ah,de minek is tépelödöm ilyesmin,mikor Nikoláj itt áll előttem? - •

Nikoláj körülbelül három-négy lépésre van az asztaltól,a ke ze hátra van kötve.A hosszú várakozás alatt megpróbált nyugalmat erői tetni magara és rendbeszedni a gondolatait„Tudja,hogy veszély fényé•geti,de bízik erejében.Egyszer volt már német fogságban,s átesett ott az ilyesmin.Össze fogom szorítani a fogam újra,mint akkor -hümmögött magában.Elismerem,hogy elvettem a parancsnokság pecsétjét élelmiszervugi.délyhamisitás céljaira,mert pénzre volt szükségem. Utó végre én^ is ember vagyok és nyolc éve nem láttam az anyám.De hat ki nem lop na - lurk?S .mi azt illeti,abból a pecsétügyböl az orosz hadsereg egyetlen fillérrel sem károsult.Amit a parancsnok-csinált mar több Ízben,abból igen,csak én nem jelentettem fel,Persze,nekém is óvatosabbnak kellett volna, lennem IMost mar mindegy.

Az őrnagy hosszú hallgatás után megszólalt;

—Nikoláj»mindent tudunk,add elő a bélyegzők!-Nálam nincs-he;,rapte. el a szót Nikoláj.

A pa.ra.ncsnok intett és Nikoláj mögött várakozó két geppisztolyos rögtön lecsapott rá.Alighogy becsapódott mögöttük az ajto,kinos csend nehezedett a parmcsnokm.Minden elvesztette - a szinét é£ az izét.Egyedül Sztálin a.rcképe mosolygott továbbra is gúnyosan a. fa„lon.Hogy meddig ta.rtott, ez a fojtogató csend,Sergej őrnagy maga eon tudta,mert lelkében egész idő alatt együtt sirt Nikolájjal a pincé - ben.Mikor újra. eléje hozták,már nem mert felnézni?félt Nikoláj vádló tekintetétől.Tudta,hogy az alig áll a lábán,annyira összeverték.De írni vei parancsnok volt,meg kellett szólalnia;

. -Nikoláj »tudod,mindig segítettelek,mondd meg,hol van a bé - lyegzö? '

—Nem tudom,én nem vittem el!

“ügy»hat szóval nem vitted el?Jo,majd meglátjuk — s intett