Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)

1954-01-01 / 1. szám

-64-Mi kor alvajáró barmok között mászkál, ordítson fülükbe,álmukat riassza, hogy tisztitűz égosso ki Őket s ha nem ébrednek fel,úgy sincs semmi haszna,mert aki már látott a földi pokolbol csak egy fikarnyit is és nem. fáj a lelke, a nagy tisztitüz úgysem segit rajta, de még az Isten sem,akárhogy is verje.

Mikor őrültet lat .térjen ki előle, futó bolondoknaknincs mit magyarázni, ajtajuk küszöbén törülje le lábát, vonja félre vallat,nem tud mást csinálni.

Mert ha józan esz-Uilk nem képes a jóra, a nagy tisztitüz se áldás,se átok, kicsordult szivünkben'úgysem lesz nyugalma» Robbantsuk fel ezt a szörnyű,vak világot.

Amíg.Atlantisz-ként sülyed el földünk, okoluk majd egymást,okoljuk az Istent s mirtuszkoszorusan,glorias mártírként, saját magunk előtt hajtsuk meg fejünket.

Ennél dicsőbb véget ennek a világnak, ahol harminc arany vérünknek az ara, seholserm telàlnànk.oljük meg az Istent: pusztítsuk ki egymást s legyünk büszkék raja.

Dékány Karoly:

Benedek Károly

és él a nép

A Megváltó sírján

Az éj szélét ragja a nap, gyárak füstölnek fodrosán.

Sírtunk Nagypéntek éjjelén, mert meghasadt az ég s üres volt,mint e sirverem, mely néma egyre még.

—A fold peremén valahol, reggel, teremtésre menő-, pipázgato kisistenok

kelnek ki a tetők alól.

Nagypéntek óta várjuk a hu s vé t va s ár nap o t.

Meghalt apáink bősz Ura; s uj még nem támadott.

Lázad a gép,az ész ,erö, az utcán kormos emberek. -Oszlik a köd,ébred a gyár, a mozdulatlan ég alatt uj Istennel barátkozik a nép és uj Krisztusra var.

A hét kenyérért küzködénk, mig ránk roskadt a köd, s most nincs hit és nincsen re dúlt olajfák között.

A régit n3m is ismeri, hisz megölték a főpapok.

—Szàmàra:az se jo,se «zép3 kikaparnak tiz körmükkel, de mar késő,nem kell a pap, maga papja-és él a nép.

Az Iston sírján vak szemünk véres gödörbe lat.

Ki fújja, meg holnap nekünk az arany harsonát ?