Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-01-01 / 1. szám
OT i HON! költészet A Rákosi kormány után az irok,művészek is szabadabb hangot ütöttek meg. A rendszer egyik hivatalos költő j 3 ,KC)NYA LAJOS az I— RODALMI ÚJSÁG 1953 október 24-i szamában "Költői önvizsgálat "ei men a változásról igy ir: "...Volt bennem bizonyos konfliktus a n^p és párt között r amelyet magamban fel kellett oldanom.A feloldást az eszemmel végeztem - a szivem a nép oldalán volt inkább - a bajókat,hibákat és nehézségeket átmenetinek tekintettem...." Konya a"Csillag" 1953 októberi szamában közölt verseiben még tovább megy; De ha kerek kun koponyák, Hitegettél csak nem adtál? paraszt szemek parazsa vág Vagy tán előreszaladtai? s forr a szivük mint a katlan- Talán magad gyötörted meg. nézd a magad szivét-szavát - Miért nem maradtak meg melletted? a nép miért bizalmatlan ? Olyan egyedül maradtál! Okát magadban keresd meg, ne mondd Öt ellenségednek.("ha■ urfélo") • • • c o Majd unokáink..,Jmilyen messze van! Most kér a nép,a lapból felnövő* Ne a jövőt fesd unos-untalan, a jelenben bimbózik a jovö ! ("Örömöt szüljön") Egy másik költő,KUCZKA PETER a "Nyírség' napló" c versben igy ir; "Komoly parasztok mélyrehajtott fejjel rágjak a napraforgót és a tökmagot. Hányszor ültek már pásztortüzek mellett, vágy árokszélen ilyen szótlanul, konokul nem tették,mit tennie kellett, s kérdésre is hallgattak válaszul. Nagyrészük most is hallgat,m3g se szólal, csak megbújik a csönd sürüibsn, és idegesen nevetnek a lányok, amikor kiáltva szol valaki :"Nem!"... ERDÉLYI JÓZSEF,aki a háború alatt a szélsőjobboldali politika u — szàlyàba került,ez év február 10-én az Irodalmi Újságban újra meg szolalt: Ember.hajadonfővel és mezítláb, üres kézzel,hogy szinte meztelen, gondolatban ma keresztutra állok, a mindenséget úgy engesztelem.. Megtagadom magamban azt az embert, ki különbséget tett nép s nép között ki olykoron bár szoval,betüvel csak bárkit is sértett,csúfolt,üldözött. A haladó eszmének és hazamnak? a mí> gyárnak, hűség gél tartozom; az ö éneklő ma.dara vagyok, e rákoszöntött világtavaszon. Uj,népi költik,társaim évkorban, fogadjátok a megtérő dalát, 'mint szivéből szakajtóit hóvirágot szívből tépett késő ibolyát. ("Visszatérés")
