Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-01-01 / 1. szám
TÁVLATOK ILLYÉS GYULA VERSE : A TIHANYI CSER-ERDŐBEN Tavasz van és itt most hull a zörgő sárga vlevél,-most vedlik az erdő! Mert ez a csererdő, m.ert ez lombját megőrzi ősz-tél minden viharán át« Most hogy az uj rügy kezd mocorogni, csak most lebeg le a levél,az ósdi. Győz az újonjött, bukik a régi, mintha ablakból hajítanak ki. Hull a levél,hull tegnap estétől az őre g es erfák húsz emeletéről; mintha megannyi gyermek a mélybe apolo édes anyját lökné le. Ez nem az őszi lomb muzsikára kerengő édes öngyilkossága, amely a szivnek szinte vigaszt àd í ez. a hullás itt csupa gyilkosság. Caupa erőszak, harc a jasbol. Hullik a hulla a vár fókáról. Az a sok vérei*, tetem kerengve hull özönével az én fejemre! Szol mar a cinke, száll mar az illat már meleg a szél biz a szivekig hat örül mindenki ; mere agést,gondot, csak nekem adnak a tavalyi lombok. Pedig ha a vén lomb le nem hullna, az a fiatal rügy anyjába fulna, pádig hát hull s hull bennem is a régi, mert ki nem ujul, hogy is tudna élni? Mennyi fájó van szivemben,-tavasz,te, kegyetlen évszak, gyere,taszisd le. Segíts temetni, segíts feledni, újra és újra segits teremjjJUi _0_ Megjelent a Szabad Pöld 1954.április 18-i számában
