Valóság, 1954 (2. évfolyam, 1-3. szám)
1954-05-01 / 2-3. szám
-45-DEKáNY KAROLY: FIGYELJETEK. ' Délibábszí'gu bf1 rátok, irgalmatlan kegyelmesek, figyeljetek,porok sÍrnek, mert rongyosaimért éhesek. Figyelhetek,hadat szülnek, zsákjaikban negjr szent titok s he kél e nép,összesúgnék, ölelkeznek e rongyosok! Kemény e szó ez ejkukon, ökleiket még fékezik; holnep lágyén szólnék,ölnek s még esek vadak sem érhetik. Bánétűk húr,szekedni fog, kenyerük fogy,sir e gyermek; — mi lesz,urak,ez istenit, nem hallotok,nem értetek? A rétekre borul,he kell s nádtetőkre ül p bánét, és gyászfátylat sző ez asszony, mert nincs,mert nincs,nincs bocsánat. Me nég,-talán - he volne szó, volne kenyér,volne gúnyé s merne néhe tancrekelni, megbocsájtve felvidulna. Délibábszegu barátok, irgalmatlan kegyelmesek, figyeljetek,porok sirnek; nem is porok ; vek forgeteg. Állj meg idő... Állj meg idő,te vén bolond, szakadt vonod elett pattanásig feszült ez e gy s lassan jár ki öreg. A jelent már túl repültük, velünk te sem jöhetsz s azok,kiket te költögetsz, bajlódnak álmosan. A múlt helott;hedd sírjanak öledben a vakok, ‘ ők nem láthatnak.holnapot, nekik még fájni kell. Állj meg idő,te vén bolond, nekünk nem kell idő, a holnep mar nyakunkra nőtt s mi nem maradhatunk. Légy örök parázs. Isten veled ifjú kor, léha,fojto füstgomoly, erjedő világom s hűtlen messze cél. Ha messze jársz,szebb leszel, repülj,repülj messze el, őszi lomb alatt faj a rothadás. Zuzmaràsok mar a fák, hűvösek az éjszakok, s ködmönöm alatt alszik már a vér. He jöjj,ne jöjj - jaj - velem, szállj el szálló lelkemon s füstgomoly alatt légy örök parázs.
