Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-03-29 / 8.szám

8. szám. Szerkesztőség VIII, József-utca 12. Telefon : József 65-83. Budapest, 1919. szombat, márczius 29. Kiadóhivatal VIII, József-utca 12. Telefon : József 65—83. 63. évfolyam. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA ALAPÍTOTTA BÉRCZY KAROLY 1857-BEN. A MAGYAR LOVAREGYLET, I A BUDAPESTI POLO-CLUB AZ URLOVASOK SZÖVETKEZETE, KZ ORSZÁGOS AGARÁSZ-SZÖVETSÉG S A VIDÉKI VERSENYEGYLETEK | AZ ÖSSZES I.ÓTENYÉSZBIZOTTMÁNYOK VOLT HIVATALOS KÖZLÖNYE. A MAGYAR ÜGETŐTENYÉSZTŐK ÉS ISTÁLLÖTULAJDONOSOK ORSZÁGOS EGYESÜLETÉNEK HIVATALOS KÖZLÖNYE. Előfizetési Sra: Magyarország-, Német-Ausztria- és Csehországba egész érre A január 1-én és julius 1-én kezdődő félévre A január 1-én és október 1-én kezdődő negyedévre Z ... ~~ Az április 1-én és julius 1-én kezdődő negyedévre ! Z. ... Z Z Más országokra: félévre 60 korona. 100 korona. SO korona, tiíi korona. 35 korona. TURF-ROVÁS. A lótenyésztés jövője. Uj világrend zászlóját bontotta ki a magyar proletártársadalom, mely egy szebb és boldogabb jövő felé van hivatva vezetni a világ népét. Forradalom ez; a világmegváltó igazságnak győzelemre haladása. Át kell alakulnia mindennek az uj világrendhez, hogy hasznossá váljék a proletártársadalomrá. Nem tudjuk, mily jövő vár a magyar lótenyésztés ügyére, de megvagyunk győződve, nem történik annak kárára az átformálódás. Még messze vagyunk attól a kortól, mikor a gépek feleslegessé fogják tenni az eleven lóerőt s addig még nagy szükség van a lótenyésztésre, nemcsak a saját szükségletünket kielégítő" elsőrendű anyag szempontjából, hanem azért is, mert mint export czikk. valutát jelent. Hogy a tenyésztés fokozását továbbra is a versenyzéssel fogják-e előmozdítani, vagy más eszközöket vélnek arra jobbnak, még szintén a jövő kérdése. A versenyüzemet, lia az lenne a kipróbálási eszköz, két szempontból kellene elbírálni. Első szempont a verseny mint népmulatság s mint ilyennek, természetesen olcsó, könnyen hozzáférhető szórakozásnak kell lennie. Második szempont lenne, a pénzügyi kérdés. A versenyek kétségtelenül sok idegent vonzanak hozzánk, s az illető városoknak, hol versenyek tartamának, gazdasági szempontból egyáltalán nem mellékes kérdés, hogy lesznek-e versenyek vagy sem. De meg a ló árát ís emeli, ha a külföldi vevőnek a versenyek revén fokmérője t van a teljesítőképességet illetőleg. Az egyes termelő szövetkezetek éppúgy foglalkozhatnának és ha megismerik annak előnyét és értékét, majd foglalkoznak is a lótenyésztéssel, mint azelőtt a magánosok tették. Az állami ménesekre hárulna természetesen a tenyészanyag további pótlása, de az kifizetődnék bőven a jó produktumokkal, s az exportálásra kerülő anyag magasabb árával. Tudjuk, hogy ma még más sürgősebb és fontosabb kérdésekkel vannak elfoglalva a Forradalmi Kormányzótanács tagjai, de nem szabad szem elől téveszteni ezen kérdést sem, melynek átalakítása a proletár társadalom számára éppen oly fontos, mint annak a megakadályozása, hogy a tenyésztésre alkalmas telivér anyag ne kerüljön ki az országból. A LÓVERSENYEK BESZÜNTETÉSE. Hamburger népbiztos elvtárs a nála járt küldöttség kérését, hogy engedélyezze a lóversenyek megtartását Alagon, megtagadta, s ezzel Magyarországon a lóversenyüzem megszűnt. Hamburger elvtárs felelete felől eleve nem voltunk kétségben, mert ellentétes döntés ellenkezne a szocziális elvekkel, hiszen maga a versenyben résztyevé telivér sem • lehet magántulajdona a futtatónak, azonkivül a versenyüzembon nélkülözhetetlen fogadásokat sem lehet semmi szin alatt engedélyezni az uj szocziális államban, hogy pedig az állam már most vegye saját kezelésébe a versenyeket az a jelen körülmények kőzött elképzelhetetlen. Az események minket igazoltak, minket, kik nem tartottuk megengedhetőnek, hogy úgyszólván kizárólag a dolgozó proletárok pénze tartsa fenn a lótenyésztést, mellette pedig néhány könnyüvérü urat, kik esak a fogafásokból, illetve a fogadások megtüréséből éltek. Minket igazolt, kik mindig a lótenyésztés fontosságát hangsúlyoztuk és nem a versenyekét. A régi világban nem lehetett a lótenyésztést önmagáért űzni, de az uj államnak módjában lesz ez. Magyarország lótenyésztési érdekeit pedig nem kell félteni a lóversenyeknek néhány évre való beszüntetésétől, mert hiszen kétségtelenül lesznek lóversenyek nálunk, mihelyst konszolidáltabb viszonyok közé kerülünk. A versonyüzém közvetlenül érdekeltjeire első tekintetre minden esetre súlyos gondot látszik okozni a versenyek megszüntetése, azonban jobban megvizsgálva a kérdést, az ó helyzetüket sem tartjuk kétségbeejtőnek. Az államnak szüksége van lótenyésztésre, ez az első alaptétele fejtegetéseinknek és hogy ez helyes, nem is kell magyaráznunk, mindenki tudja ugy is, hogy közgazdaságilag milyen nagy numerust tesz ki a lótenyésztés, mennyire kedvezően befolyásolja kiviteli mérlegünket a lóexport, hogy pedig angol telivér apaménre van szüksége tenyésztésünknek, folyamánya annak, hogy oz a lótypus felel meg legjobban a melegvérű magyar lónak, hidegvérű, nehéz lovat pedig a határszélektől eltekintve nem tenyésztenek és nem is tenyészthetnek. Következtetéseink második alaptétele, hogy az állam rendezni fog később lóversenyeket a tulajdonában levő kipróbálásra szoruló tenyészanyaggal. Hogy az állam tudatában van a versenyek jelentőségének, nem kell hosszasan bizonyítanunk, csak rámutatunk arra, hogy Kisbéren, Bábolnán és egyáltalában, ahol ménesek voltak, tartottak minden évben versenyeket, még a silányabb fólvéranyag kipróbálására is, ha pedig erre szükség volt, akkor természetesen hatványozott mértékben szükség van erre a telivér tenyészanyagnál. Mindenesetre nagyon fontos, hogy a proletárállam a még magántulajdonban levő telivéranyagot ne engedje ki az országból, hanem minél előbb sorozza az állami ménesek telivérei közé. Később majd a termelő szövetkezetek szerepelhetnének mint futtatók, ha egyáltalán a kipróbálásnak pzt a módját fogják alkalmazni. Megállapíthatjuk, hogy a tenyésztésnek az vált volna a legnagyobb kárára, ha a versenyeket ugy tartották volna meg, ahogyan tervezték. Azok pedig, akiknek ez az üzem csupán könnyű megélhetést jelentett, amennyiben ezután intenziv munkát' végeznek, becsületes kenyérhez jutnak, mert produktiv munkájuknak gyümölcsét élvezhetik. A lótenyésztést sem kell félteni, mert a proletárállam vezetősége teljesen tisztában van annak jelentőségével s ahol majd cselekedni kell, ott nem fog késni egy pillanattal sem, hiszen a legszontebb őzéiért küzd a dolgozó, a munkás nép boldog társadalmának kiépitésén. VALASZ A MAGYAR TÜRF-NAK* Igen tisztelt öreg Kollegám! Nem kenyerem a polemizálás, eddig nem is éltem véle, de ez alkalommal — sajnos — nom térhetek ki előle. Nem térhetek ki előle pedig azért, mert az én állítólagos támadásomra irt válasz közérdekű dolgokat érint, nagyrészt ferde szinben tüntetve fel azok igazi mibenlétét és ezzel újra csak árt az ügy sikerének. A válaszolás tehát kötelességem, do tárgyilagosságomnál és éppen nem kötekedő modoromnál fogva mellőzni kivánok ebben minden személyes vonatkozást, ám az ellenem felhozott vád egy pontjára soraimban mégis ki kell terjeszkednem. В vád pediglen az, hogy én, mint egy régi, nagy múltnak örvendett — és szerény tudomásom szerint tárgyilagos szakkörökben ma ép oly nagy erkölcsi értéket képviselő — lótenyésztésügyi és vadászati szaklap szellemi vezetője a lótenyésztés ellen szállottam volna síkra. Nem érzem ugyan szükségét, hogy e vád alól tisztázzam magam, de mert Ön félreérthetetlenül világos állásfoglalásomnak más beállítást adott, kénytelen vagyok ide jegyezni, hogy mindazon érveket, a melyeket igen tisztelt öreg Kollegám a válaszban ellenem felhoz, szerény fiatal csekélységem volt olyan ostoba és az Ön helyzetének megkönnyítésére már egy évvel ezelőtt e lap hasábjain leirta. Hogy ez igy van, arról mindenki meggyőződhet, ha felüti lapunk 1918-as évfolyamának például 40, 42, 44, 59, 61, 63, 78, 105, 109, 111, 112, 113, 114, stb. számait. De épp az itt leírtak jogosítottak arra, hogy nyilt levelet intézzek Buza Barna volt földmivelésügyi miniszterhez, e nyilt levélben azonban minden volt, csak az nem, a mit igen tisztelt öreg Kollegám belőle kiolvasott. Be újra és újra elolvastam azóta, mással is elolvastattam de nem találtam meg benne azt, hogy én a lótenyésztés érdeke ellen exponáltam volna magamat e sorokkal. Azt azonban már igenis irtani — is ebben mindenki egyetért velem — hogy a fogadás nem nagyon egyezik, a morál követélményeivel, ám mint szükséges rosszat, esetleg meg lehet engednünk, de akkor is csak illő korlátokkal és oly garancziákkal, a melyek a morál jogos követelményeivel egyeznek. E garanczia pedig nem lehet az, hogy a fogadások ügyeit irányító bizottságban csupa nagyfogadók üljenek s az ily inkom* Ezen czikk még f. hó 16-án Íródott. Legközelebbi számunk április 5-én jelenik meg. — A mai szám ára I korona.