Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-02-20 / 4.szám

20 зк VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1*19. február 20. s azzal egy nemzetgazdaságilag igen nagy jelentőségű kérdés kerül csődbe. Szükség van tehát a telivértenyésztésre, mint az országos lótenyésztés egyik legfontosabb ágára s igy annak védelmére. Tiltakoznunk kell az ellenkező felfogás ellen s el kell söpörni mindenkit a közszereplés teréről, aki, történjék ez bárminő alakban, téveszméivel konkolyt hint és ezzel hamis vágányra tereli az ügy érdekeit. A Budapesti Versenyegylet megalakulásában épp ezért a fogadásügyi és sajtóbizottság megalakítása legszembeötlőbb hiba. Köztudomásu. hogy a főváros csak a játékszenvedély mérséklése esetén hajlandó a pályahasználati jogot megadni, de meg a harcz megindulását is ily je szavak előzték meg. Érthetetlen tehát hogy a fogadási ügyek véleményező, sőt döntő fóruma oly férfiakból álljon, kik — bár egyénileg bármennyire kiválóak is — mégis, mint fogadók e helyen való szereplésre inkompa ibilisek. Elvileg lehetetlen az ily felfogást akceptálni, annál is inkább, mert ez még az előbb hangoztatott czélon is túlmegy, mert a fogadó — nem személyekről hanem elvről beszélve — önkénytelenül is, már nem is a versenyt, hanem a fogadást tartja czélnak. A fogadásügyi bizottság elelnöke Egyedi Lajos — egyénileg igen kiváló érdemes sportsmannak tartjuk — maga is fogadó és régi sportmükölése alatt többször hangoztatta, hogy a fogadóistállókra szükség vau s igy akaratlanul is ily értelmezéssel kapcsolatban nyomul elóterbe, hogy maga is tart versenyistállót Már pedig nem állhat .neg azon elv, hogy a fogadás érdekei a fogadók szempontjából ítéltessenek meg, még lia istállótulajdonosokról is vau szó, nem a fogmlás lévén a czól, tehát nem tarthatjuk megengedhetőnek, hogy a fogadásügyi bizottság elnöke — bármiiy kiváló egyéniség is — olyan valaki lehessen, aki maga is fogadó levén, a fogadások szükségességét meg a megengedhetőnél is nagyobb fokoau vallhatja elvének. Jaross Sándor, mint lótenyésztő kétségtelenül, aldozatot hoz a ttíliverienyeszttís erdekeben, mindannak daczára — bármily nagy tisztelői is vagyunk előbbi tulajdonságáért es közismert kiváló egyenisegeért — pusztán csak mert mint fogadó is bekapcsolódik az iizombo, annak érdekében uem tartjuk helyesnek ily szerepléset, mert ezzel bár indokolatlanul, de fegyvert kapnak a támadók. Ugyanez áll a fogudobizottság harmadik tagjáról Orosz U-yörgy ezredesről. A togadóbizottság meg hiányzó két tagja Oszi Kornél «Magyar Turf» es Fold Aurél «A Sport» szerkesztője. Már ujságiro mivoltuknál fogva is inkompatibilisnek tartjUK a fogadásugyi bizottságban való működésüket. Bogy oz igy van, bizonyltja a «Alugyar Turf» legutóbbi számáuan «Bookmaker roham» czimen me

6jeleut kozlemeuy. Már maga az a teuy, hogy prejudikalüatnak lakjukban, eleggé szembehelyezkedik a bizottságban eltoglalt hivatásukkal. Ezektől eltekintve, mmdketteu közismert fogauok s erre vonatkozó álláspontunkat mar fentebb kifejtettük. Hibásbak tartjuk azon intézkedést is, mellyel a földmiveiesügyi miniszter, a vereenyüzem legfelső vezetéset Fei dinándy títla kezébo tette le. Távol áll tőlünk a szemelyeskedés, hiszen e sorok irója Eerdinándy Bélát csupán e lap 1915. évfolyamúnak hasábjairól, s általában köztudomásu ténykedéseiből ismeri. Mégis lehetetlennek tartjuk, hogy a versenyüzem Ítélkezési fórumának vezetését oly személyiségre bizzák — ha egyénileg legkiválóbb lenne is — kinek szereplése a versenyüzemben sokkal közismertebb, semhogy bizonyítanunk kellene nagykaliberü fogadó mivoltát. Ma már mindenki látja, hogy hibák törtéutek, ami könnyen elképzelhető minden ily alakulásnál. Do a hibákat korrigálni kell. Ha az nem történik meg idejében, ugy a sokszor kárhoztatott régi reudszer eltorzult, sőt még rosszabb alakban fog visszatérni. Ma van igazán reformra szükség, mert az egyes alakulatok a fogadások szempontjából és az e réveu kialakult elvből kifolyólag tisztára autokrata jellegűek. « Részünkről nem kutatjuk, ki milyon okból, s milyen körülmények közreműködése folytán jutott elfoglalt pozitiójához, de ismételten hangoztatjuk, hogy nem a rang, proletárság, vagy gazdagság, hanem a rátermettség és hozzáférhetlensóg predestinálhat valakit. Nem látjuk biztosítottnak telivér és országos lótenyésztésünk kérdését a mai formában, de a nagy közönség érdeke sincs megvédve ily módon. Czél csak egy van, a közgazdaságilag nagy jelentőségű lótenyésztés. Ebből kell tehát kiindulni, ha a helyes útra akarnak térni. A versenyüzem, a fogadási kérdések, csak ezután jöhetnek számításba, mint szükséges eszközei az előbbinek, mely nélkül az fenntartható nem lenne. Azonban ezen ügyeket oly egyéneknek kell intézni, kiknek egyéni ténykedése, az incompatibilitás nem forogván fent, garantíát nyújt, hogy a főczél szemelőtt tartásával nem lépik át a megengedhető határokat, sőt mérsékelni képesek a fogadások igénybevételét anóíkül, hogy ez bárkinek is kárára válnék. Mivel ez nem igy van, azért érik unoe untalan támadások az uj alakulásokat, melyben nemcsak igen elt r,edt hetilapok, hauem a napisajtó is élénk részt vosz. Ez orgánumok, bár más hivatásuknál fogva nem tekinthetnek olyan mélyen az üzem kuli8zatitkaiba, ketsegtelenül nagy hasznára lesznek a kérdés további kialakulásának. Ma még nem késő, de lia már azok a jóslások, melyeket régóta hangoztatunk, beteljesedtek, nehezen fog menni az újraépítés munkája. Azok, akik elfogulatlanul Ítélték meg az eseményeket, a mai kialakulásban nem a boldog jövendő kópét, hnnem a szomorú veget látják. Király Elemér. Я BUDAPESTI VERSENYPÁLYA KÉRDÉSE. Bódy polgármester nyilatkozata. - ' A tanács állásfoglalása. Budapest versenypálya kérdésének megoldása úgyszólván to be, or not to be jelentőségűvé nőtt. A székesfőváros idei versen j üzeme és ezzel az ország versenysportjának léte, vagy nem léte függ most koczkán. Ha nem sikerül a főváros intéző köreit meggyőzni a vereenyüzem fontosságáról, ha a budapesti versenypályát csak a fogadások eltörlése mellett bocsájtanák rendelkezésre, — a versenyüzem elvitázhatatlan csőJ elé Ikerül. A Magyar Lovaregylet uj, összesen kilcucz napos meetiugjei, a megmaradó atftgi ós káposztás-megyeri versenyek ugyanis nem biztosithatják a versenyistállók fentmaradasót, s ennek olerésero még a wioni meet ingek ránknézve elegge számbavohetö anyagi jövedelme sem ele gendő. A budapesti vereenyüzem megszűntével tehát az istállók jó része kalapács alá kerülne, s e tömeges piaezra dobás reven a teli vérek értékeben nagy devalvátio állana be. Mar pedig a viszonyok ismerői előtt az mindennel világosabban áll, hogy а városligeti versenypálya megvonasa egyet jelent a budapesti versunyüzom uiegszüntevel, sót ez még az esetben is feltétlenül bekövetkezne, lia a fogadások eltörlése esetén rendelkezesre bocsájtanák a pályát, mert azt mindenki nagyon jó! tudja, hogy nálunk a fogadásokból eredő jövedo>tn°k nélkül a versenyeket megrendezni nem lohet, mite pályáról viszont az idő rövidsége folytán lehetetlen gondoskodni. Mindezeket, a miket itt elmondottunk, már úgyszólván a megunásig hangoztattuk és hangoztatták a sajtó más orgánumai is, de, ugy látszik, — sajnos — még mindég nem eléggé ahhoz, hogy a czélt : az iutézkedók meggyőzését, а megértést elérték volna. Frappáns bizonyítéka ennek lapunk egyik munkatársának Budapest székesfőváros polgármesterével, Bódy Tivadarral e kérdésben folytatott beszélgetése, a moly egyrészt meggyőzhet benuűnket arról, mily kevés megértéssel kezelik nálunk a verseny üzemet, de másrészt élénken bizonyltja azt is, hogy a versenyüzemek rendezősége még mindig nem tette meg kellő erélylyel a szükséges lépéseket e fontos kérdésben Munkatársunk a mult hét péntekjén kereste fel hivatalában, Bódy polgármestert, megkérdezendő, vájj'

m minő felfogással kezeli Budapest versenyüzemónek kérdését és a versenypálya ügyében mily intézkedések történtek, illetve, mily döntést remélhetünk Az első kérdésre adott válasz már magában is meglepő volt, a mennyiben a következőképpen szólott: — A versenypálya kérdésében még nem tudok semmit. E tekiutetben hozzám egyelőre semmiféle hivatalos beadvány sem érkezett. A magam véleméménye az, Lc^y а í,o л I"j át ncgíc.ik nrek, az egyesületnek, a melyik a versenyrendezésre a jogot a földmlvelésügyi minisztertől megkapta. — Ezt már meg is kapta a Budapesti Versenyegylet. — Hivatalosan nem tudok róla. Átirat tudtommal még nem jött e kórdósben. Ezután munkatársunk megkérdezte Bódy polgármestert, vájjon gondolja e, hogy a versenypályát tényleg csak a totalisateur és a bookmakerek eltörlése esetén bocsájtja e rendelkezésre a főváros. — Nem tudom, — hangzott a válasz, — de elképzelhetőnek tartom. Az én véleményem természetesen e kérdésben n -m lehet döntő, de én magam részéről szintén emellett szavazok. — Ez esetben tehát Polgármester ur nem tartja szükségesnek a főváros számára a versenyüzemet, — kérdezte munkatársunk. — Azt nem mondottam, de az ellenkezőjét sem tudom, — Több hasznot hoz-e a fővárosnak a versenyüzem Polgármester ur szerint, mint a mennyi kárt a fogadások megengedése és más egyebek révén okoz ? * — Nem tudom, ám elképzelhetőnek tartom a versenyhemet fogadások nélkül is, ugy, hogy legfeljebb csak az istállótulajdonosok fogadhatnának. Különben is az egész kerdesben a nóptanács dönt, kár tehát onuek elébe vágnunk. Igy hangzott Bódy polgármester válasza, kétségtelenül nem nagy örömünkre nékünk és nem nagy hasznára a versenyüzemnek és az országos lótenyésztésnek. Mily másképpen, hangzik ez, mint Weisskirchner Richard bécsi polgármesternek az «Allgemeine Sport- Zeitung» interwiewjára adott valasza. Bódy polgármester válaszainak ránk nézve nem kellemes vonatkozásait azonban nem róhatjuk fel az б hibájaként. Ez bizonyára czéltudatos egyéni vélemény ós mert a mi felfogásunk szerint ellenvéleményre mindenkinek van joga, ennek jogos voltát itt is akczeptálnunk kell. Természetesen azonban a versenyügyre igen fontos, hogy az ellenveleményen lévők ne éppen ott legyenek, a hol az illető kerdésben esetleg fontos döntés történhet és hogy ez elő no fordulhasson, arról az üzemet intézőknek kellene gondoskodni. Sajnos, ezt éppen nem látjuk, sőt éppen az ellenkezőjét kell konstatálnunk. Ha az uj irányzat megteremtése annyira fontos volt, s az uj oeráért küzdők a régi régim intézőit tétlenségre kenyszeritették mindezen kérdesekben, a vereenyüzem és ezzel kapcsolatban az országos lótenyésztés jól felfogott érdekéi ek megfelelően, gondoskodniok kellett volna, hogy a főváros első polgára, a kinek szava e kérdésben kétségtelenül nagyon is fontos jelentőségű, kellőleg tájékozva legyen az ügy fontosságáról. Bécsben a Jockey-Club urai bizonyára nem felejtkeztek el erről, miért kellett tehát ennek előfordulni nálunk, a hol oly agilitással küzdöttek az uj aera megteremtéseért ? Vagy talán minden áron iga«at akarnak adni nékünk, hogy pusztán csak az egyéni érvényesülés nem éppen tiszta gondolatáért folyt a hare, s most, hogy beültekoda, ahová kívánkoztak és sikerült néhány — a telivévtenyésztés érdekeit szivén viselő és ezért a körülményekkel megalkuvó — urat a kttlszin kedvéért maguk köré gyűjteni, a versenyüzemet megmenteni akarásuk véget ért? Ugy látszik, «gyesek igy gondolták el a beigért félreállást, a midőn hévvel szónokoltak, hogy nem fogadnak el semmi szerepet, csak engedjék meg nékik a vereenyüzem megmentését. Ezek a szavak nékünk még mindig a fülünkben csengenek, lia mások igyekeztek is azt elfelejteni, nékünk azonban lesz még alkalmunk reá, hogy jó néhányszor újra felidézzük. * Érdeklődtünk ezenkívül a székesfőváros XVI. ügyosztályánál, hogy miként áll a versenypálya kérdése. Itt azt a választ kaptuk, hogy a tárgyalások a fő város és a Budapesti Vereenyegylet között már megkezdőitek, még pedig folyó hó 17-én egy bizottsági gyűlésen, melyen részt vettek a főváros részéről : Folkusházy alpolgármester, Berezel tanácsnok a XVI.Sallay tanácsnok a III. ügyosztály vezetője, Szabó tiszti főügyész, továbbá Preusz, Blanner és Vánjos tanácstagok, a Lótenyésztők és Versenyzők Országos Egyesülete, illetve a Budapesti Vereenyegylet részéről | br. Harkányi Andor, Luczenbacher Miklós, Egyed

1