Vadász- és Versenylap 63. évfolyam, 1919

1919-02-20 / 4.szám

Ulf. február 20. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 21 Lajos és Föld Aurél. A székesfőváros álláspontja az, hogy hajlandó két évre bérbeadni a pályát, de csak azzal a feltétellel, hogy ugy a totalisateur, mint a bookmakerek forgalmát a lehetőség szerint csökkentik. A tárgyalások még/csak a kezdet stádiumában vaunak és kb. 6—8 nap múlva nyernek befejezést. A főváros ezTállásfoglalása is bizonyitja, mennyire helyes volt a fogadási kérdésben kifejtett véleményünk ós mennyire tarthatatlan, hogy a fogadási bizottságban olyanok foglaljanak^helyeVJa kik maguk is erős játékosok. LAEHNE HUGÓ ÁLLAMTITKÁR LEMONDOTT. Állását egyelőre nem töltik be. A forradalom vetette felszínre és már az első demokratikus kormány idejében került a földmivelésügyi minisztériumba Laehne Hugó, mint államtitkár. Feladatai közé tartozott a versenyüzem megreformálása is. E kérdés megoldásában nehéz feladat várt reá s mi, akik legelsők voltunk az érdeklődők között azt vártuk tőle, hogy a nagy szabad demokratikus versenyüzem megalakítására képes lesz. Ma már tul vagyunk ezen s nemcsak mi, hanem a dolgok mélyére látók is, elszomorodva figyelték, miként alakul át lassan minden s hogyan terelődik a kérdés mellékvágányra. Nagy hibája volt a most távozónak, hogy könnyen megingott elhatározásában. Hogy mi, vagy kik ingatták meg első gondolatának keresztülvitelében, talán nem tudjuk, de mellékes is. A tény az, hogy a versenyüzém demokratizálása oly alapon történt, mely lassan, de biztosan néhány uj szereplővel kibővülve ismét az autokracia felé vezet. A közönség érdekének védelme, a fogadás ós játékszenvedély korlátozásáról elhangzott nagy jelszavak, ezután is csak ígéretek maradtak. Nem kellett volna annyira sietni e kérdés megoldásával — hiszen bizonyára voltakTontosabb és sokkal sürgősebb teendők is a minisztériumban. Jól átgondolva, a körülmények mérlegelése és az egész üzem tanulmányozása utána távozó államtitkár bizonyára nem igy cselekedett volna. Emléket akart magának állitani a versenytizem megreformálásával és ehelyett egy megbolygatott darázsfészket hagyott vissza. Laehne Hugó helyét egyelőre nem töltik be, és ügykörének átvételében sem történt még lapunk zártáig döntés. A JOCKEY-CLUB IN WIEN ELTÖRÖLTE A TENYÉSZJÜTALMAKAT. Az intézkedés egyelőre nem végleges. Az «Allgemeine SportZeitung» mult vasárnapi számában a következőket irja: «A Jockey Club in Wien versenykiírásából ez évben hiányozni fog az «Általános szabályok» nemrég felvett kilenczedik pontja, a melynek értelmében eddig a magyar és osztrák magántenyésztők a győztes dijából ötszázalékos teny ész jutalmat kaptak. A bécsi klub vezetősége a még mindig megoldatlan politikai viszonyok következtében mellőzte e pontot, miután nem akarhatja és nem is teheti meg, hogy az ily tenyészjutalmak esetleg magyar, vagy cseh-szlovák tenyésztőknek jussanak, a nélkül, hogy a Magyar és Cseh-szlovák államok verseny egyletei a német-osztrák tenyésztők számára szintén hasonló előnyöket biztosítanak. Ha ez az előnybiztositás megtörténne, lehet, hogy a teny ész jutalmakat pótló intézkedéssel újra életbe léptetik. A mennyiben ez nem történne meg, ugy a klub vezetősége más módot és utat keres, hogy a kevés német osztrák tenyésztőt megfelelő intézkedéssel kárpótolja a tenyészjutalmak elvesztése révén szenvedett károsodásért. És ez esetben osztrák tenyésztés megerősítésének érdekében nagyon helyes volna egy nagyarányú és nyilt kezekkel működő aktio megindítása, a melynek révén elérhetnők, hogy azon német-osztrák tenyésztők, a kiknek ménese még mindig Magyarországon van, azt hazájukba helyezzék át.» A bécsi lapnak e fejtegetése, illetve a Jockey-Club in Wien állásfoglalása, ha az államok érdekeire nagyon is fontos és helyes sovinieta szempontból nézzük, kétségtelenül teljesen helyes. Részünkről természetszerűleg nem is várhatjuk el, hogy Német-Asztriában tenyészjutalmat kapjanak a mi tenyésztőink, ha ugyanerre nem számithatnak a ml részünkről az ő tenyésztőik. E mellett a telivéranyag számbeli aránymegoszlásának megfelelően, a mi tenyésztésünk kétségtelenül még a megállapodás létrejötte esetében is nagyobb előnyöket élvezne, mint az alig három magánménes felett rendelkező Német-Ausztria tenyésztése és e tekintetben a mérleg még az esetben is a mi javunkra billenne, ha a Magyarországon tenyésztő német-osztrák állampolgárok telivéranyagát is az ő számlájukra irnók. Kellő mérlegelés mellett tehát nagyon is érthető az elővigyázatos intézkedés, a mely azonban egyúttal azt is dokumentálja, hogy a két állam versenyüzeme között a ránk nézve tagadhatatlanul fontos kölcsönös megértés politikája — legalább egyelőre — felbomlott, vagy enyhébben fogva fel mindenesetre ingadozik Ez jó részt kétségtelenül a nálnnk beállott változások következménye, s világosan bizonyitja, hogy annak erőszakos megnyilvánulásait odaát, — mint azt autentikus forrásból tudjuk, — nem találtak szimpatikus fogadtatásra. A LÓ FEJE. A fej, eltekintve termószetadta rendeltetésétől, az aesthetika, a nemesség és szépség megítélésének szempontjából szintén egyik legfontosabb szerve a lónak. A szépség tekintetében tulajdonképpen még csak másodrendű szerep jut a fejnek, miután itt az összesség, a test egyes részeinek arányossága a döntő tényező és a fej szépsége igy csak részletkérdésként jöhet számításba. Másként áll a helyzet a nemesség szempontjából. A ló nemes voltát ugyanis a legjobban, a legpregnánsabban a fej tükrözi vissza és pedig nemcsak faji nemességet értve ezalatt, de az egyed nemességét, tehát az intelligentiát is. A koponya felső részének szélessége határozott kapcsolatbau áll a nemességgel, még inkább pedig az illető ló egyedi intelligentiájával. Ezzel szemben a fej alsó részének szélessége éppen az ellenkezőt jelenti. Az utóbbi, mint jellegzetes tulajdonság, a hidegvérű lovak általános ismertető jele, mig a széles koponyájú lovak legnagyobb részét az arab és a velük rokonságban álló lovaknál, igy az angol telivéreknél találjuk. A szép lófej, tehát az, a melyik intelligentiát tükröz vissza, száraz, csontos. A csontos részek eszerint a szép fejen erősen kiugranak, az idomok és az erek mondhatnók kirajzoltan, feltűnően szembeötlők, az ajkak, az orrczimpák és a szem keretei vékonyak, finoman vonalozottak, az orrnyilások tágak, a fül magasan illesztett, vékony, finoman hegyes stb. A kifejezés azonban függ a nemtől is. A mén fejének kifejezése bátor és tüzes, a kanczáé inkább jámbor, ugyanígy a herélté, a mely erősen hasonlít a kancza fejének kifejezésére. A fej formája a csontos részektől függ és о szerint a következő főbb formákat ismerjük. Egyenes fej, a mely a homlok kezdetétől az orr végéig egyenes vonalban fut. Ezt a fej alakot a leginkább az angol teli vérnél találjuk, ilyen például Tovább, Reichenau, stb. feje (1. ábra.). Birkafej (2. ábra), a melyen a homlokcsont kiugrik, mig az orrcsont egyenes marad. Ezt a formát a nagy intelligentiáju lovaknál észlelhetjük és nem egyszer a ló jóságára is mutat ez alakulat, a mit San Gennaro, Affenblume, Oszczep stb. is igazolna 5. ábra. Kos fej (3. ábra). Ez az angol telivérnél sohasem, más melegvérű lovak közül pedig csak a berber és spanyol fajtánál fordul elő, annál inkább gyakori az összes hidegvérű lovaknál, kivéve a percharont, a belgát és a nehéz angol igást. A kosfejen az orr és a homlokcsont kifele hajló profilt mutat. Félkos fej (4. ábra), a melyen a kifele hajló profil csak az orrcsontra terjeszkedik ki és a homlokot nem érinti. Nyulfej (5. ábra). Igen durva és közönséges forma. Nemes fajtájú lónál nem található. Csukafej (6. ábra). A keleti lovaknál sokszor fordul elő, de ritkábban az angol telivéreknél is láthatjuk. igy kis mértekben látjuk ezt Sanskrit-nál, Konradin-nál, Sellö-nél és öcscsénél, Bandi-nál, stb. (Az ábra Sellő feje.) Bikafej (7. ábra). Nehéz, széles orrú fej. Telivórnól igen ritkán fordul elő, de jó példa rá Rima feje. Disznófej (8. ábra). Otromba, durva, a legkisebb iutelligentia is hiányzik róla. Vén asszony fej (9. .ábra) Hosszú, aránylag, sovány fej, beesett szemüreggel, rendesen lelógó fülekkel és csüngő ajkakkal. Telivéreknél igen ritkán fordul elő az ismertebb jó telivórek közül még is van egy ló, a melyik jó példa erre és pedig Pallas Athene. I. К Gy. AZ URLOVASOK SZÖVETKEZETÉNEK VÁLASZTMANYIGYÜLÉSE ÉS RENDKÍVÜLI KÖZGYŰLÉSE. Megváltoztatták a Szövetkezet alapszabályait. Az Urlovasok Szövetkezete február hó 9-én délután rendkivüli közgyűlést tartott, a melyet választmányi ülés előzött meg. Az utóbbin részt vettek Inkey Antal elnöklete alatt Csekonics Sándor gróf, Harkányi Andor báró, Liptay Béla és Schwaben-Durneisz Gyula báró vettek részt, mig a rendkivüli közgyűlésre kivülök megjelentek még Egyedi Lajos, Esterházy Károly gróf, Horthy István, Kiss Géza, Kiss Sándor, Lekky István, Szapáry József gróf és Vécsey László