Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-12-19 / 113. szám

EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LÓTENYÉSZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, Az Urlovasok Szövetkezete, A vidéki versenyegyletek A Budapesti Polo-Club, Az Országos Agarász-Szöveteég s az összes lótenyészbizottmányok Iwn 4in 1 Л/Ч IT л M 1 Ц volt hivatalos közlönye. A Magyar Ügetőtenyésztők és Istállótulajdonosok Országos Egyesületének hivatalos közlönye. Előíizetéei ára: Ausztria-Magyarországra egész évre 100 korona, január 1 és julius 1-én kezdődő félévre 50 korona; a január l-től márczius 31-ig és az október l-től deczember 31-ig terjedő negyedévre 22 korona- az április l-től junius 30-ig és a julius l-től szeptember 30-ig terjedőnegyedévre 35 korona. Más országokra: félévre 60 korona. Kiadóhivatal : VIII., Józsei-utcza 12. 113. szám. Telefon-szám : Szerkesztőség : 145-92. Kiadóhivatal. József 65-83. Budapest, 1918 csütörtök, deczember 19. 62. évfolyam. Megjelenik a budapesti, alagi és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtt, egyébkor hetenkint egyszer. TURF-ROVÁS. A versenyügyi ankét. Versenyügyi szakértekezlet folyt le a napokban a földmivelésügyi minisztériumban. A demokratizálás jelszavával megindult harcz eredménye volt az ankét, a melyen azonban, sajnos, épp a hangoztatott elv kidomboritását nem hallottuk. A vita csak a vezetésért s egyes köröknek a vezetésben való térnyeréséért folyt, de nem az üzem demokratizálásáért. Ez az elv szerintünk csak akkor jutott volna érvényre, ha az országos köztenyésztés, tehát a kistenyésztök érdekeinek a versenyüzemhez való még közelebb hozataláról fokozott mértékben lett volna szó. Ez pedig nem történt meg, bár az értekezleten nem egyszer hangoztatták, hogy e nagyjelentőségű kérdésben a tenyésztés a fő, a verseny csak eszköz. Ha ez igy van, mint a hogy nagyon természetesen igy is kell lennie, e tétel igazságának pregnánsabb kidomboritását várhattuk volna. Miért nem történt ez meg? Nagyon egyszerű a válasz erre is ; azért, mert jó magyar szokás szerint most is csak a zsiros koncz tépése volt a czél, s nem az, hogy a közügyet, a közérdeket védjük meg. Ennek daczára még is volt két jelentős haszna az értekezletnek. Az egyik az, hogy értékes eszmecserék hangzottak el, a másik pedig, hogy a versenyfogadások támadóinak is be kell látniok az itt elhangzottakból álláspontjuk helytelen voltát, miként az értekezlet egyik ily irányban igen nivósan küzdő tagja is kénytelen volt ezt elismerni. Lótenyésztésünk és a birtokpolitika. Belpolitikai harcz meleg napjait éljük. Uj eszme küzd az érvényre jutásért, a melylyel a mérsékeltebb socializmus is megtagadja közösségét. A kommunizmus ez, a vagyonközösség eszméje. Gyois érvényre jutása a mai rend teljes bomlását, a modern kultura halálát jelentené. Diadalában épp ezért nem hiszünk, annál kevésbbé, mert eszméje nem vihető ugy keresztül, hogy a régi rend alapján felépített országok között szigetként álljon a kommunista állam. De a kommunizmusért küzdők álláspontja nagyobb radikalizmusra kényszeritheti a socialistákat a földbirtokreform és a vagyonadó kérdésében. Ez pedig katasztrófát jelenthet a köztenyésztés éltető elemeire : a versenyüzemre, a telivértenyésztésre és a félvér reproductorokat nevelő nagy ménesekre. Ha teljes radikalizmussal viszik keresztül a földbirtok reformot csaknem lehetetlen lesz nagy méneseket, elsősorban pedig telivér méneseket fentartanunk. Utóbbi esetben meg kell szűnnie a versenyüzemnek is, a mi az előbbi kettővel együtt előbb a köztenyésztés dekadentiáját, majd rövid időn belül annak teljes csődjét vonná maga után. A lótenyésztéssel foglalkozók részére tehát életkérdés ma a belpolitika legszikrányibb alakulása is, ugyanígy a versenyüzemmel kapcsolatban állókra. A. versenyügyi szakértekezlet érthetetlenül, mégsem érintette e veszélyt, pedig azt letagadni ném lehet. VERSENYÜZEMÜNK DEMOKRTIZRLRSR. Szakértekezlet a földmivelési minisztériumban. A földmivelési minisztérium hivatalos jelentése. Versenyüzemünk demokratizálásának kérdésében a földmivelésügyi minisztérium, mint azt már elóre is jeleztük, szakértekezletet hivott egybe. A szakértekezlet a mult hét szombatján kezdődött, majd hétfőu folytatódott, s hosszas eszmecserékben vitatta meg az újjászervezés kérdésének szükségletét, Az értekezleten mindkét napon Laehne Hugó földmivelésügyi államtitkár elnökölt, s kívüle a minisztérium képviseletében Podmaniczky Gyula báró miniszteri tanácsos, a lóteuyésztésügyi főosztály főnöke, továbbá helyettese, Jeszenszky Károly báró osztálytanácsos vettek részt a tanácskozásokban. A Magyar Lovaregyletet gróf Csekonics Gyula, báró Harkányi Andor és Fáy Béla, az Urlovasok Szövetkezetét Inkey Antal és báró Baicn Péter, a Pestvidéki Versenyegyletet Molnár Laios őrnagy, a Budapesti Ügetőverseny Egyesületet báró Vojnich Sándor, Orosz György ezredes, báró Kohner Willy és Mihályffy Győző, a Turf-Szalont Guti Soma képviselték, mig a tenyésztők és futtatók sorából Luczenbacher Miklós, Egyedi Lajos és Hübner Rezső, az istállók szellemi vezetői részéről Jeszenszky Elemér őrnagy, a szaksajtóból FerdinándyBéla-és Farsky Gyula, az Újságírók Turf Szindikátusának részéről pedig a delegáltak : Magyar Elek, Barabás Ernő, Föld Aurél és Sándor Mihály szerepeltek a meghívottak között. A szaktanácskozáson a következő kérdések kerültek tárgyalás alá : 1. Maradjon-e a versenyüzem társadalmi vezetés alatt, vagy pedig állami intézés alá vétessék ? 2. Ha megmarad a társadalmi vezetés, milyen legyen az ? Fentartható-e a lovaregylet mai alakjában és szervezetében ? 3. Hü nem tartható fent, milyen irányban módte sítandók az alapszabályok ? Kik lehessenek tagok ? Hogy történjék a tagfelvétel ? Kik lehessenek választmányi tagok ? 4. Melyik kormányhatóság felügyelete alá tartozzék az újjászervezett társadalmi testület ? 5. Kell-e magyar méneskönyvet szerkeszteni és kire bizassék az ? 6. Szerkesztessék-e a Wochen-Renn-Kalender mintájára egy magyar heti versenynaptár ? Ha igen, együttesen-e a galopp- és ügetőversenyekre vonatkozólag, vagy kiilön ? Kire bizassék a szerkesztés ? Ki viselje a költségeket ? 7. A magyar lóversenyügynek a bécsi Jockey-Clubtól való teljes függetlenítése czéljából, milyen intézkedések szükségesek még ? 8. A verseny egy letek költségvetése és zárszámadásai a földmivelésügyi miniszter jóváhagyása alá helyeztessenek-e vagy nem ? 9. Ha igen, mivel a versenyegyletek vagyont nem gyűjthetnek, a szükséges forgótőkén felül való tiszta jövedelem hova fordittassék ? 10. A lóversenyfeltételek ki által állapitassanak meg? Szükséges-e ezeknek kormányhatósági felülbirálata, illetve jóváhagyása ? 11. Mindezen alapszabály változtatások és módosítások mikorra viendők keresztül ? 12. Állandó és közvetlen állami felügyelet alá helyeztessék-e a lóversenyüzem és az ki által gyakoroltassék ? A szakértekezleten sok megszívlelésre méltó indítvány hangzott el, a melyből nem egyet megvalósítanak majd az arra illetékes fórumok. Egy-két nem egészen helyes állítás is felszinre került, ezek azonban elenyésző számot képviseltek a többiekkel szemben s azok értékét csak még jobban aláhúzták. A szakértékezleteu elhangzottakkal magunk részéről a földmivelésügyi minisztérium döntése előtt nem foglalkozunk, s a kritika jogát későbbre tartjuk fent magunknak, az egyes felszólalások tartalmát azonban alább teljességükben közöljük. * i Laehne Hugó megnyitó szavaiban üdvözli az értekezletre megjelenteket és mielőtt megnyitná a vitát bár maga részéről semmi tekintetben sem akar eleve állást foglalni, vázolja azt a fontos szerepet, a mit a lóversenyzés a gazdasági életünkben oly fontos lótenyésztés szempontjából betölt. Felette fontos tényezőnek tartja a versenyüzemet már a lótenyésztés szempontjából is, de valutáris szempontok is közrejátszanak itt s e miatt sem ejthetjük el a versenyüzemet, a mit pedig a sajtó folytonos támadásai miatt roppant nehéz lenne azon modorban tovább vezetni, mint volt. A lótenyésztés érdekéből folyó szükséglet lenne tehát, hogy a versenyüzem a kívánságoknak megfelelő modorban demokratizálódjék. Ennek megbeszélésére hivta össze a jelenlevőket és kéri, hogy az érdekeltségek nevében, a kik közül első sorban" a rendező egyesületek, a futtatók és a tenyésztők, továbbá a nagyközönség a fontosak, terjesszék elő javaslataikat. Felteszi a kérdést, vájjon általánosságban vitassák-e meg előbb az egyes feltett pontokat, vagy pedig rögtön a pontonként való tárgyalás következzen. A megjelentek általánosan a pontonként való tárgyalás mellett foglalván helyet, Laehne államtitkár az első kérdésnél elörebocsájtja, hogy bár maga pillanatra sem tartja vitásnak azt, miszerint a versenyüzemet társadalmi vezetés alatt kell meghagynunk, de oly sok oldalról vetették fel az állami intézés szükségességének indítványát, hogy ezt a lehetőséget is fel kellett vetni. Maga részéről azonban, újólag hangoztatja, feltétlen hive a társadalmi vezetésnek. Báró Harkányi Andor vázolja azt a visszás állapotot, a mely Ausztriával való közösségünk folytán lótenyésztésünknek is kárára volt. Mind e nehéz viszonylat daczára kb. 50 millió К jövedelmet jelentett az országnak a lótenyésztés, s most bizton várhatjuk ennek a kétszeresre való emelkedését. Geográfiái fekvésünk és elért sikereink folytán Kelet-Európában nemcsak a magasvérü félvérek terén játszhatunk nagy szerepet, de az angol telivérek révén is, s e tekintetben, ugy lehet, a keleti Anglia szerepe vár reánk. Rendkívül nagy jelentőségű exportokra számithatunk e téren is a Balkánra. Epp ezért rendkívüli szükségünk van a versenyüzemre is, a melyet társadalmi támogatás nélkül, pusztán az állam vezetése mellett nem tart fentarthatónak. Ma fogadások nélkül a versenyüzem fent nem maradhat, hiszen 8—10 millió K-s kiadást jelentene az államnak, s idevéve az elmaradó százalékokat, ez körülbelül 14—15 millió К eltolódást idézne elő a budgetben Egyedi Lajos szintén ezen a nézeten van, hozzátéve még azt is, hogy ha áldozhatna is az állam a maga erejéből ily -nagy összegeket e czólra, még Legközelebbi számunk deczember 31-én jelenik meg. — A mai szám ára I korona. M