Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-12-19 / 113. szám

1918. október 21. VADÁSZ- ÉS VIRSKNY-LAP. akkor sem gondolná a versenyiizemet fogadások nélkül fentarthatónak, mert e nélkül a versenyistállók jó része feloszlana. Sándor Mihály leszögezi elvi álláspontját, a melyet mint a «Világ» megbízottjának is tolmácsolnia kell, s a mely oda konkludál, hogy a versenyüzemet csak fogadások nélkül gondolja fentarthatónak. Ha pedig erre momentán nem volna lehetőség, ugy az államnak minden lehetőt el kell követnie, hogy ehhez az ideális állapothoz elérhessünk, s a kellő átmenetről azonnali gondoskodást kiván. A második ponthoz Barabás Ernő szólott elsőnek hozzá. Megemlítette, hogy az Újságírók Turf-Szindikátusa részéről azért nem történt reflektálás az első pontra, mert e testület, mint a beadott memorandum is bizonyltja, feltétlenül a társadalmi vezetés mellett megrendezendő versenyüzem hive. A szindikátus abból az elvből indul ki, hogy meg kell szűnnie mindama hatalmi tényezőknek, a melyek eddig a megmásíthatatlan önkényuralom rendszerével vezették a versenyügyet, s helyébe a demokratia kívánalmainak megfelelő vezető szerveknek kell lépniük. E szerveknek a paritásos egyenlőségen kell felépiilniök. Hajlandók belemenni abba az elvi álláspontba, hogy a jelenleg működő egyesületek feloszlatása most nem kivánatos, de ez esetben az egyesületek > alamennyjének kezéből kivétessék a korlátlan vezetés joga, s ez demokratikus tényezők kezébe teendő le. Ez a minimum, a mibe az Ujságirók Turf-Szindikátusa a közönség érdekeinek megóvása szempontjából belemehet. A Magyar Lovaregylet a szóló szerint maga fejlesztette önkényuralmát s ezt ki kell kezeiből ragadnunk. Mindezen jogokat, már értve alattuk azokat, a melyek, mint ilyenek egyáltalán megállhatják a helyüket, egy a földmivelésügyi ministeri um mellett létesitondő szakbizottság kezeibe óhajtja letenni, a mely bizottságba az összes érdekelt tényezők bevonandók volnának. Ez a bizottság adná ki a versenyrendezés jogát azon egyesületeknek, a melyeket erre méltóknak tart, s a melyek saját kebelükben keresztül mentek az idő kívánta demokratikus változásokon. A szakbizottság ellenőrizné az egyletek vagyonkezelését is, továbbá általában egész ügyvezetésüket s rajta keresztül hozná meg végleges Ítéleteit a legfelsőbb fórum, a földmivelésügyi minisztérium illetékes osztálya. Harkányi Andor báró, Barabás Ernő szavaira vála szólva azon észrevételének ad kifejezést, hogy az Ujságirók Turf-Szindikátusa már nem azt az álláspontot foglalja el, a melyben a szindikátus egyes tagjainak kívánságára összehívott magánórtekezleten megállapodtak. Emlékezteti a szólót, hogy már akkor is rámutatott a legdemokratikusabb versenyüzemnek, a franczia verseuyüzemnek a berendezésére, a melyben az ily bizottság megvan ugyan, de csak véleményadás jogával ruházták fel s intézkedési, bíráskodási joga nincs. Az autonomia fentartása feltétlenül szükséges nálunk is és a versenyzők és tenyésztők országos bizottsága csak véleményadás jogával birhat ugy felfelé, mint lefelé. Ezt a bizottságot azonban a maga részéről is az összes érdekeltek bevonásával óhajtaná felállítani s utal a megállapodásra, a moly szerint a bizottságba öt tagot a kormány nevezett volna ki, ötöt a versenyegyletek összessége delegált volna, ötöt a tenyésztők és versenyzők köre, öt tag a turf szellemi munkásaiból került volna ki s uás öt egy még később meghatározandó összességet képviselt volna. Ezt a megegyezést, ugy látja, a Turf-Szindikátus részéről nem tarthatják be, nyilván mert a megbízottak kezei egy későbbi határozat folytán meg vannak kötve. Pedig ez a pont sok nehézséget hidalt volna át s nem sodorná esetleg az egész ilgyet a megoldhatatlanság elé. Kívánatosnak tartaná ezért, ha az Ujságirók Turf-Szindikátusa újra a régi álláspontot foglalná el, a melyet az akkori értekezleten megbeszéltek volt. Föld Aurél báró Harkányi Andor szavaiban jóhiszemű félreértést lát, a midőn az Ujságirók TurfSzíndikátusánhk kiküldöttjeivel való megállapodásról beszél. Leszögezni kívánja első sorban azt, hogy a magán értekezletet nem a szindikátus tagjainak kérésére hivták össze, hanem Jeszenszky Elemér őrnagy fáradozott ezen s ő kérte fel a szólót az ezen való részvételre. Részéről hangoztatta volt, hogy ö — és társai is — ez értekezleten csak mint magán személyek vehetnek részt s itt nem képviselik az Újságírók Turf-Szindikátusát, megállapodás tehát ennek nevében nem jöhetett létre. Maga részéről pedig csak a szindikátus álláspontját tolmácsolhatja, ez pedig az, hogy az autonomia elvételével ar vezetés joga egy minden tekintetben való bíráskodásra egyedül hivatott uj szerv kezébe tétessék le, mint azt Barabás Ernő vázolta. Báró Harkányi Andor válaszában konstatálja, hogy ő is rámutatott arra, miszerint az Ujságirók Turf Szindikátusának tagjai valószinüleg egy határozat folytán már nem képviselhetik azokat a nézeteket, a miket a magán értekezleten képviseltek, igy tehát egy és ugyanazt mondotta, mint Föld Aurél, újra hangoztatja azonban, hogy ez nagy kár, mert e ponton sok nehézséget lehetett volna áthidalni. Jeszenszky Elemér őrnagy az Ujságirók Turf-Szindikátusáuak javaslatában zavart lát azon állitás folytán, hogy a versenyrendezés jogának adományozását vissza kivánják vétetni a Magyar Lovaregylettől s azt azután egy uj bizottságra szándékoznak átruházni. A versenyrendezés jogának adományozása ma is a oldmivelósügyi minisztériumot illeti, azt tehát nem kell visszavenni, s épp ezért nem is szabad másra átruházni. Sándor Mihály utal előző felszólalására, ha azonban ennek daczára az volna az álláspont, hogy a versenyüzemet társadalmi vezetés mellett kell fentartani. ugy a legmesszebb menő demokratikus irányzat hive, ennek keresztül vitelét követeli, egyúttal ragaszkodva a megalkotandó bizottság feltétlen intézkedési jogaihoz is, a mely nélkül e szervet haszontalannak tartja. Barabás Ernő, Jeszenszky őrnagy szavaira reflektálva, kijelenti, hogy a szindikátus felfogásában szerinte nincs zavar. Szerinte igenis a múltban a Magyar Lovaregy letet illette meg a versenyengedélyezések joga s ezt kell tőle elvenni. Laehue államtitkár figyelmezteti az értekezletet, hogy ne a multakról vitatkozzon, hanem a jövő kialakulásának mikéntjével foglalkozzon. Gróf Csekonics Gyula nem akar semminemű álláspontot elfoglalni, de tájékoztatásul vázolja, hogy a Magyar Lovaregylet sohasem járt el önkényesen. Alapszabályait a belügyminisztérium hagyta jóvá, ugyanígy a versenyszabályokat is felsőbb fórum fogadta el. E versenyszabályok viszont nagy vonásaiban másai voltak az angol versenyszabályoknak, mint a hogy angol Jockey Club csak akkor ismer el vele kertellben egyesületet, ha az alapvonásaiban az ő szabályaihoz alkalmazkodik. Egyáltalán mindazon autonom hatalom, a melyet hibáztatnak, az angol Jockey Clubtól való függőségünkre vezethető vissza. Az angol Jockey Club ugyanis csak oly lovat tekint angol telivérnek, a mely az ó külföldi szervének tekinthető, tehát vele kartell ben álló egyesület által vezetett törzskönyvben regisztráltatik, 6 a moly sohasem fut más versenypályán, mint olyanon, a melyet az ily szervek szintén elismernek. Hiba volna tehát a Magyar Lovaregylet feloszlatására gondolnunk, mert nálunk ezt ruházta fel az említett teendőkkel az angol Jockey» Club. A viszás felfogást különben is szerinte csak a versenyszabályoknak a kitiltásra vonatkozó pontja idézte elő, a mire csak azt szögezheti le. hogy nagyrészt éppen államhatósági követelinéuy volt, s a legtöbb kitiltás a rendőrség felkérésére következett be. Részéről nem tartja valószínűnek, hogy a versenyegyesületek világszövettségébe való bejutást a Magyar Lovaregylet feloszlatásával könynyen újra elérhetnők. Laelme államtitkár nyomatékosan rámutat e kérdés fontosságára, s hangsúlyozza, hogy e téren az angol Jockey-Clubbal szemben fenálló viszonylat megszakítása annal súlyosabb hiba lenne, mert hiszen egyelőre független államformánk elismerését sem sikerült kivívnunk. Ferdinándy Béla rámutat a Magyar Loveregylet alapszabályainak ama pontjára, a mely a versenyszabályok meghatározásának jogát я választmány hatáskörébe utalja. Ezt a legmesszebb menő fokban helytelennek tartja és ki kívánja mondatni, hogy ez n jog kormányhatóság felügyeletébe utaltassák. Részéről nem tartja keresztül vihetetlennek azt, hogy u tervezett bizottság necsak véleményadó testület, hanem végső bíráskodó fórum is legyen és ő maga is e mellett foglal állást. Guthi Soma ugy találja, hogy a Magyar Lovaregylet igazgatósága eddig sem járt el az önkényuralom rendszere szerint, s a túlzó állásponttal szemben változatlanul fenthagyná a Magyar Lovaregylet eddigi autonómiáját. Orosz György ezredes határozottan ellene van, hogy a versenyegyesületek autonómiája a bíráskodás terén elvetessék. Egy fellebbviteli fórum itt lehetetlen, mert ezzel a versenyegyesületek bíráinak tekintélye csorbulna, s ezek az urak, a kik ugy is csak önzetlenségből vállalták e megbízatást, aligha tennék ki magukat az' igy előálló viszás helyzetek ujabb kellemetlenségeinek. A harmadik pontnál nem alakult ki vita, mert általános volt ama nézet, hogy a demokratizálás irányában maguknak az egyesületeknek kell a szükséges lépéseket megtenniük. Hogy e lépések viszont elégségesek lesznek-e, arra nézve csak később történhet eszmecsere. Barabás Ernő azonban itt is leszögezte, hogy a demokratizálásnak teljesen radikálisnak kell lennie, csak ugy akceptálódhat, ha az összes érdekelt tényezők, tehát a tenyésztők, istállótulajdonosok, versenyistálló vezetők, stb. előtt is megnyílnak ,uz egyesületekbe való belépés lehetőségei. A negyedik pontra vonatkozólag egyhangúlag megállapítást nyert, hogy a versenyt rendező társadalmi testületek, igy az esetleges bizottság is, kormányhatósági felügyelet szempontjából csak a földmivelésügyi miuisztórium alá tartozhat. Az ötödik és hatodik pontok egységes tárgyalásánál Farsky Gyula rámutatott, hogy báró Harkányi Andor első felszólalásánál kifejezésre juttatott ama véleménye, hogy Ausztriával való közösségünk miatt lótenyésztésünk igen sokat szenvedett, a telivértenyésztésre és vele együtt a versenyüzemre is fennállott. Ennek egyik igaz nyomós oka a közös méneskönyv volt, a mely nem domborította ki eléggé telivértenyésztésünk hatalmas suprematiáját az osztrákokéval szemben, pedig a telivértenyésztésnek éppen a törzskönyvezés, tehát a móneskönyv a fokmérője. Hangoztatta, hogy a közös méneskönyvnek a mi különállásunk adatait eltüntető formája folytán még az erre hivatottak közül is csak kevesen tudják, hogy a volt kettős monarchia területén állott telivéranyag közel hetven százaléka Magyarországon, belföldi tulajdonban van. A méneskönyv tizenötödik kötetének az idén megjelent harmadik pótfüzete elárulja, hogy a monarchiában a lezárás alkalmával 139) darab telivér anyakancza volt. Ebből Magyarországon magyar honosok tulajdomiban állott 949 darab, köztük 75 kincstári tulajdon, 874 pedig magántulajdon. Ugyancsak Magyarországon levő ménesek ben, de idegen honos tulajdonából 125 darab volt, legtöbbje oszfrák-német honos birtokában. A mai Német-Ausztria területén 178 darai) telivér-anyakaucza állt, ebből is azonban csak 88 darai) magántulajdonban, mig a többi kincstári értéket képviselt, 72 Wieselburgban, 18 pedig a es. kir. Landwehr Minis- terium ménesében. Csehország tulajdonképpeni területére esett 81 darab, ebből is 51 a napajedli ménes birtokában. Galiczia 58 anyakancza val volt képviselve. Ez adatok önmagukban is bizonyítják a magyar telivér inéne6könyv fontosságát, de e mellett a közjogi helyzet is kívánja a kiadást, mert Anglia csak olyan teli vért ismer el, a melyet az illető ország hivatalos méneskönyve regisztrál. Ugyanezt tartja az ügető méneskönyvről is. Szükségesnek látja azonkívül a szóló, miután a köztenyésztésnek az értéke is emelkedik a törzskönyvezés által, liogy a félvér méueskönyvek megalkottassanak, ugyanugy a tájfajta törzskönyvezés. A bevezetésre itt különböző előnyök ösztökéljenek. Közbevetett ellenvetésekre megjegyzi, hogy elismeri, miszerint e tárgy nom tartozott ugyan a mai értekezlet programmjába, de miután tulajdonképpen a lótenyésztés a fő dolog, a versenyügy pedig csak eszköz, ki kellett térnie erre, s újólag hangoztatnia kell a telivér- és tájfajta méneskönyvek kiadásának elódázhatatlau sürgősségét. Szükségesnek tartja még azt is, hogy a telivér méneskönyvben angol mintának megfelelően rostálást hajtsanak kerosztül, mert ezzel emelik a törzskönyvben megmaradó anyagértékét. A telivérnek a kipróbálás adja meg az él tékét, ki kell tehát zárni a méneskönyvből azokat, a melyek ennek nem felelnek meg, Nálunk az utolsó pótfüzet szerint 261 oly anyakancza állott, a mely e feltételnek semmiesetre sein felolt meg. ^+4ándor Mihály osztja előtte szóló nézeteit, csak az 7 ügetótörzskönyvezés szükségességét körvonalazza még I erősebben, miután e téren még csak közös méneskönyvnnk sem volt, hanem kizárólag osztrák méneskönyvünk s igen sokan inkább nem rogistráltatták lovaikat, mint németül kelljen ezt megtenniük. Feltétlenül kívánja tehát az ügető inéneskönyv, valamint az ügetóversenynaptár megindítását, esetleg a telivér versenynaptárral kapcsolatitan. Hangoztatja itt egyúttal, hogy az ügetótenyésztés és Versenyzés nálunk mennyire háttérbe szorított dolog volt eddig. Kiváuja ennek fokozottabb felkarolását, egyrészt egy ügptőménes megalakításával, másrészt pedig az ügetóinéneknek a köztenyésztésbe való beengedése révén, hiszen az ügetők mindig a leggyózösebb jukkerekot adták, s azok fokozottabb tenyésztésére nagy szükségünk volna. Különben is a kivitel terén e typusban látja a legjobb czikket, mint általános használati lóban. Báró Podmaniczky Gyula, válaszolva Sándor Mihálynak, ismerteti, hogy az amerikai ügető éppen nem az általános használati ló typusa s egyedüli értékes specziálitása tulajdonképpen a kocsi elótt való gyorsasága. Sajnos e mellett küllemi tulajdonságai sem olyanok, hogy korlátlanul beeugedhetnók a félvértenyésztésbe. A melyik közölük megfelel a félvérty-pusnak, jóllehet itt a visszaütések nagyon is gyakoriak, megkapja a köztenyésztésben való kihasználásra az engedelmet. Ezt azonban általánossá tenni semmi esetre sem lehet, inert az ügetók legtöbbje nem felel meg lótenyésztésünk kitűnő nívójának. Mikor ezt a fajt kultiválni kezdték, csak a gyorsaságra voltak tekintettel s a formalizmust mellőzték, e mellett az ligetes természetellenes járásmódja lévén a lónak, maga is befolyásolja a helyes kifejlődés lehe-töségét, s innen vau, hogy csak kevés tigetöt ereszthetünk be a köztenyésztésbe, de a mi erre alkalmas, az megkapta addig is e jogot s meg kapja ez után szintén. A szóló kijelenti még azt is, hogy egyebekben is készséggel siet a földmivelésügyi minisztérium lótenyésztési osztálya az ügetótenyésztés jogos érdekeinek segítségére. Magyar Elek a méneskönyv és a versenynaptár feltetlen sziiségességét szintén hangoztatja s azok kiadását a versenyt rendező vezető egyesületek kezeibe óhajtja letenni. Barabás Ernő ugyanezen értelemben nyilatkozik Laeline Hugó államtitkár ezután felfüggeszti a tárgyalásokat és keri a résztvevőket, hogy hétfőn délután jelenjenek meg újra a további pontok megvitatására. —^ * Hétfőn Föld Aurél a napirend előtt kért szót a mit Laehne államtitkár meg is adott. Föld Aurél kijelenti hogy nem osztályuralom ellen folytat harczot de meg kell állapítania, hogy a magyar versenviízem nem a Lovaregylet urainak munkájából lett na+gyá mint sokan hangoztatták, hanem a közönség millióiból. Ok szolgáltatták a szükséges tőkét, a kik állandóan ]Ogfosztottak voltak. A versenyt rendezők szűk kore csak könnyen irányított, mig a többiek mind kötelességüket teljesítették. Ma véget értek e helvzet napjai, de nemcsak nálunk, hanem mindenütt Europa-