Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-12-19 / 113. szám

¥14 VADÁSZ- ÉS VKRSKNY-LAP. 1918. deczember 18. •en is a félvér-, illetve tájfajta törzskönyvezés azon­nali megteremtésének szükségességét. A törzskönyve­zésre pedig csak "a versenyek kiírása, illetve kiállitá­•ok rendezése serkentheti a kistenyésztőket, mert •zekben csak törzskönyvezett lovaknak állhatnak nyitva. Tudja, hogy a múltban is voltak telivér ver­•enyek és lódijazások, de ezeknek sem száma, sem díjazása nem volt elég. Ezeket ugy kell kifejleszteni, mint ezt Ausztriában tette Merlial altábornagy az tigetőtenyésztésnek a köztenyésztésbe való bevezeté­sénél. Ott 30.000 koronás díjazással kiirt polgár der­byt láttunk, a melyben csak már kisebb versenyeket nyert lovak vehetnek részt. Ezt nálunk is meg kell nsinálnunk, s erre kell fordítani a fentmaradó jöve­delmeket. Laehne Hugó államtitkár ezt nem tartja ugyan az értekezlet keretéhe tartozónak, de mégis utal arra, hogy ezek a múltban is mogvoltak, ha csekély díja­zással is, ezek azonban most majd javítva lesznek. Báró Podmaniczky Gyula szintén ily irányban vála­szol, hangoztatva, hogy a háború alatt is folytató­dott a kisgazdák felkarolása, csikólegelök stb. révén, sajnos azonban ez nem vezetett kellő eredményre, jiedig az áldozatok jeleutősebbek voltak. Jeszenszky Elemér őrnagy a fentmaradó jövedel­meket a versenydijak minél nagyobb emelésére kívánja fordítani, miután a futtatók úgyis erősen károsodnak. A tizedik pontnál Barabás Ernó újra utal arra, begy a versenyszabályokat az ujjonnan megalakítandó bizottságnak feltétlenül felül kell bírálnia, sőt a kor­mányhatósági felülbírálást is elengedhetetlennek tartja. Magyar Elek a szerinte egyoldalú versenyrendszert hibáztatja, a mely a rövidtávú konkurrencziákra van bazirozva. Kívánja a hosszabb versenyek szaporítását, s az angol sistema helyett a sokkal hasznosabb franczia rendszerre való áttérést. Feltétlenül szükségesnek tartja a bizottságnak a felülbírálási jogát. Molnár Lajos őrnagy a futtatók bevonását is kívá­natosnak tartja a propozitiók megalkotásához. A tizenegyedik ponra vonatkozólag Laehne állam­titkár a mielőbbi sürgősség álláspontjára helyezkedik, igy e pont további vitát nem igényelt. A tizenkettedik pontra vonatkozólag Sándor Mihály egy tanács szervezését indítványozza, a mely szerinte ugy alakulna a legjobban, ba tagjait minden érdek­körből maga a földmivelésügyi miniszter nevezné ki, Ez ugyan nem hangzik demokratikusan, ám a válasz­tás tudvalevőleg nem mindig juttatja a legjobb szak­embereket megfelelő pozitiókba, " erre pedig feltétlen szükség van. A megalkotandó szerv szerinte állandó tanácsadó lenne felfelé, lefelé viszont a verseny-inte­zóség közvetlen bíráskodásának felebbezési fórumát képviselné, vagy a maga egészéhen, vagy belőle ki­sorsolandó szűkebb bíróság révén. Az egyletek viszont egymás mellé és nem egymás fölé rendelődnének, termé­szetesen demokratikusan átalakulva. Azt azonban szük­séges volna tudni, mit neveznek az egyletek demo­kratikus átalakulásnak, holott az ö képviselőik csak nyugodt higgadtsággal iilnek helyükön, maguk elé tekintve, mint a köldökét szemlélő Buddha -rabor. Pedig fontosnak tarlaná. tudni, hogy ők mit gondol­nak. mert a szóló szerint esak azok lehetnek tagjai az egyleteknek, a kik közvetlenül fáradnak az ügy érdekében Orosz György ezredes kijelenti, hogy nincs elvi kifogása a bizottság ellen, de határozott veszélynek látná, ha azt föllebviteli hatáskörrel ruháznák fel, mert ezzel a stewardok tekintélyét csorbítanák, ez pedig káros hiba lenne. Sándor Mihály ezzel szemben hangoztatja, hogy e révén csak a jogszerűség jut érvényre s példakép utal a tábla és curia viszonylatára, a melynél senki sem gondol a tábla tekintélyének csorbulására, azért, mert ítéletei a curiálióz megfellebbezhetek. Báró Harkányi Andor a kívánalmak folytán maga is elismeri a versenyügyi országos bizottság meg­alkotásának szükségességét, de fontosnak tartja, hogy e bizottság versenytechnikai kérdéseket ne zavarjon, különösen ha ítéletek megváltoztatásával ne csorbítsa a stawardok tekintélyét. Barabás Ernő ugy találja, hogy Harkányi Andor báró félreértette Sándor Mihály propozitióját, mert a báró terve értelmében a szóló szerint csak turf sóni­vatal lenne a bizottság. Ily módozatba az Újságírók Turf-Szindikátusa nem egyezhet bele. Laehne Hugó államtitkár uj szempontnak látja a fel­lebbviteli bíráskodás hatáskörének a bizottság kezébe való átutalását. A bizottságnak szerinte a versenyfelté­teleket és a versenyszabályokat kell megállapítani, felül­bírálni, mig azok végrehajtását csak a füldmivelés­ügyi minisztériumnak -lehet joga ellenőrizni. Nehéz a bíráskodást fellebbviteli fórumnak átutalni. Személyi '' ügyekben ez lehetséges lenne, de technikai kérdések­ben megoldhatatlan nehézségekkel járna, A alkal­mazottak visszaélésére ez esak ujabb alapot adna. Az istálló tulajdonosokkal szemben fenálló kérdésekben viszont már mi akadálya sem volna az uj rend életbe léptetésének. Sándor Mihály felemlíti, hogy a feljebbviteli rend­szer Németországban megvolt a Technische Komission révén és jól bevált. Barabás Ernő azt vázolja, hogy a feljebbviteli rend­szer tulajdonképpen most is meg volt nálunk és pedig a Magyar Lovaregylet igazgatósága gyakorolhatott ily jogot a többi egyletekkel szemben. Most ez a jog a bizottságra szállna át, s a Magyar Lovaregylet is hatásköre alá tartozna. Feltétlenül szükségesnek tartja azt, valamint a bizottság pontos hatáskörének meg állapítását, nehogy az többet arrogáljon n^ak vagy a mi szerinte valószínűbb, kevesebb mtezkedési körrel birjon a kívánatosnál. . Laehne Hugó államtitkár ezután kívánatosnak tartja még megvitatni a fogadások sztíkségessegének kér­dését. Föld Aurél szól elsőnek a tárgyhoz es kijelenti hogy a fogadásokat szimpatikus módon feltüntetni nehéz feladat, jóllehet e révén nemcsak a lótenyész­tés fontos ügye, dp a népjóléti szervek is sok előnyt élveznek. Lótenyésztésünk magas nívóját kizarólag a totalisateur százalékoknak köszönheti. Sándor kony­nyeit nem méltányolhatja e kérdésben. Utal grot Serényi volt földmivelésügyi miniszter szavaira, a mit egy régebbi ankéten mondott el, kijelentve, hogy véleménye szerint, lia megszavaztatnák a népet e kérdésben, feltétlenül nagy többséggel döntene n jatek mellett. Ha ma akár a szocziálisták, akár a bolse­vikiek tennék azt, ugyanilyen volna az eredmény. Nincs jogunk már e szempontból sem arra, hogy eltörüljük a játékot., A sajtónak itt csak az ellen­őrzés, a tanitás lehet a hivatása. Az érdekelt felek pedig feltétlenül a totalisateur és bookmaker intéz­mény mellett döntenének. Az utóbbiak a futtatók szempontjából feltétlenül szükségesek, mert nálunk nincs oly nagy totalisateur-forgalom, hogy itt költsé­geik megtérítésének céljából nagyobb összegekben játszhatnának. Ez csak Franciaországban lehetséges, a hol 30—40-szer nagyobb a forgalom, mint nálunk. Meg kell azonban szüntetni a numerus classus intéz­ményét, a mi a kartellt lehetővé teszi és meggátolja a szabad versenyt. E mellett a bookmekerek szüksé­gesek még az ellenőrzés lehetőségének szempontjából is, mert az igazgatóság csak ez uton ellenőrizheti a rendelkezésre álló fogadási könyvekből a versenyek tisztáságát: E mellett a bookmekerek szaporulata nein jelentheti a játékalkalom nagyobbodását, mert csak ugyanazok fogadása oszlana meg több helyen. Barabás Ernő e tekintetben maga is közönségnek érzi magát, a ki áldozatot hoz. Semmiesetre sincs az eltörlés mellett, de a monopolizálást kívánja meg­szüntetni. A hookmakerekre szükség van, de szabad iparrá kell tenni mindazok számára, a kik a szüksé­ges tőkét felmutatják, s az adókat vállalják. Gróf Csekonics Gyula bonezolja, mily nehéz ez a kérdés, a melyról Fúld Aurél kétségtelen tájékozott­sággal szólott. A M. L. E. igazgatósága és más hivatott tényezők azonban már évek óta vitáznak e téma fölött, a mit most itt pár pillanat alatt óhajtanánk letárgyalni. Egész sor változás volt már e téren s a M. L. El éppen nem állliatos kollegiális szerve, a becsi Jockey Club még több módosítást eszközült, úgyszól­ván óráról-órára ujabb oly határozatokat hozva, a melyek az előbbenit döntötték fel. Az ellen, hogy a buokinakerek számát emeljük, nem lehet kifogás, kon­statálni kell azonlmu, hogy a bookmakerek megadóz­tatása a küzczélokra még nem sikerült oly mérték­ben, mint a totalisateuré. Ezt elérni igen nehéz is. A totalisateurnél a tétekből azonnal le lehet vonni a százalékokat, mert ez intézménynek az arányos elosztás lévén az alapja, az nem is veszíthet, de vi­szont a bookmakerek veszíthetnek is, ha a fogadók okosak és nom akczeptálnak minden kurzust. A nume­rus clausuet illetőleg utal az angol mintára, a Tatter­sall-Riug-re, a hol a megszabott szám éppen ugy meg­van, mint nálunk, inig a többi könyves esak u. n. Wild-Bookmakor. Ezt a rendszert nálunk bevezetni nem lehet, miután ez esetben senki sem menne a totalisateurhöz. A bookmakerek kartellbe lépésének lehetősége ellen szolgált volna viszont a városi iroda, a melyet azonban a helyiséghiány miatt nem lehetett ugy megoldani, mint kontemplálva volt. A terv szerint minden bookmakernek külön szobája lett volna a küz­pouthau, s igy egymástól izolálva és telefon nélkül állva, nem értesíthették volna egymást a náluk lefolyt eseményekről, a fogadók tehát kihasználhatták volna az első kurzus előnyeit. Laelme Hugó allamtitkár ezután megállapította a tárgysorozat kimerülését. Hálás köszönetet mondott a szakszerű ós hasznos útbaigazításokért, a melyekből a jelen körülményeknek megfelelő újításokat mielőbb megalkotni igérte, miután a helyzet ezek keresztül­vitelének szükségességét sürgősen kívánja. * Az ankétról egyébként a földmivelési minisz­térium hivatalosan a következőket jelenti: A tanácskozások eredményekép fontos válto­zások várhatók. Mindenekelőtt meg fog szűnni a Magyar Lovaregylet monopolisztikus uralma, mert a versenyszabályok megállapítása és eay­általáu a lóversenyügy intézése tekintetében egy uj, az összes érdekeltek képviseletével alakított szerv fogja a földmivelési miniszterkim felügyeleti jogát tanácsaival és javaslataival irányítani. Teljesen függetleníti magát a ma­gyar versenyügy az osztrák Jockey Clubtól. Január elsejétől kezdve már a versenyszabályok az eddig fennállott közös vonatkozások nélkül fog­nak megjelenni. Megjelenik egy külön magyar versenynaptár is. A versennyel kapcsolatos egyesületek költségvetése . és zárszámadása a földmivelési minisztérium közvetlen felügyelete alá kerül. A játékszenvedély elfajulása ellen a kormány szintén intézkedni óhajt. VEGYES. VERSENYÜZEMÜNK UJABB VESZEDELME. A szoczialista kiküldöttek a főváros tanács- j ülésén állást foglaltak a versenyüzem ellen. I Csak a lóversenyjáték eltörlése esetén enged­nék át a versenypályát. Yersenyüzeniiinket, mint lapzártakor értesülünk^! ujabb veszély fenyegeti. A veszély ez alkalommal ] igen komoly formában jelentkezik. A tanács ugyanis i most tárgyalta a Magyar Lovaregyletnek a fővárosi! versenypálya területhasználati jogának meghosszabbi-j tására vonatkozó kérelmét. A Lovaregylet három évre] kérte a meghosszabbítást és ezt a közjótékonysági' ügyosztály arra való tekintettel, hogy a lóverseny-] játékból évi 24,-3 millió korona folyik be jótékony-] czélra a főváros számára, javasolta is. A szoczialista és polgári kiküldöttek azonban egyértelműen amellett foglaltak állást, hogy a területhasználati engedélyt'; csak akkor szavazzák meg, ha a lóverseny játék meg­szűnik ós csak enélkül tartják meg a tenyészpróbá­kat. A tanács erre a kérelmet levette a napirendről. j'A tény magában mindenesetre igen kellemetlen a verseny üzemre, de még van remény a békés megol­dásra, hiszen végleges döntés nem történt. Minden­esetre kár volt azonban, hogy a lefolyt versenyügyi] szakértekezletre nem hivtak meg szoczialista és pol-j gári kiküldötteket, akiknek itt be kellett volna látniuk.; álláspontjuk tarthatatlan voltát ós igy a helyzet köny­nyebb lett volna. A fóváros esetleges ujabb elutasi-j tása szerencsére különben még mindig nem jelent-: heti a versenyüzem csődjét, mert csak a fővárosi te­riilet megtagadását mondani ki, s Alag ez esetben még] mindig rendelkezésre áll.. Ez esetben a kár csak a fö-j várost érné, amely elesne a szegényalap jelentós sza­porításától. ' Széli Kálmán, a budapesti lóversenypályaJ érdemes felügyelője, meghalt spanyol-beteg­ségben. t Sibrik Sándor századost, ki egyike legjobb és legeredményesebb urlovasainknak, őrnaggyá­léptették elő. Barna Gusztáv, az ismert bookmaker, vasár­nap, decz. 7-én Budapesten meghalt spanyol­betegségben, életének 44 évében. Temetése az elhunytnak, ki már hosszabb ideje betegeskedett, kedden volt. A Magyar Lovaregylet közgyűlése. A Magyar Lovaregylet folyó hó 14-én tartotta évi rendes közgyűlését, melyen azonban fontos határozato­kat nein hoztak, miután a földmivelésügyi mi­nieztériuinbaTi tartott ankét addig még nen* fejeződött be. A közgyűlés elé először az 1918_ évi zárszámadásokat terjesztették, melynek felülvizsgálásával a számvizsgáló bízottságot bizták meg. Ezután az 1919-re szóló költség­vetést fogadták el. A tárgysorozat további pontja felól a földmivelésügyi minisztérium döntése: után egybehívandó ülés fog határozni. A totalisateur-adóból eredó jövedelem Német­országban a jövőben másképen fog alkalmazást találni mint eddig. Egy leirat ugyanis, melyet a földmivelésügyi minisztérium erre vonatkozó-] lag az Union Klubhoz intézett, azt tartalmazza,.; hogy a kormány erősen kívánja az egyleteknek totalisateurből eredő jövedelmét igénybe venni] az országos lótenyésztés érdekében és segélyt fog folyósítani az anyagi nehézséggel küzdő-] verseuyegyleteknek. Az, hogy az egyletek aj totalisateur-adóból eredő jövedelemmel maguk rendelkezzenek, nem maradhat meg. Az első Rákosi—Jankovich - emlékverseny-« double-event-fogadást a mult héten kötötték meg. A Föbiró— Harangod-ехвntet 50 : 1 odssaL ; adták azon kikötéssel, hogy ha esetleg a book-1 makerek nem működhetnek, a fogadás érvényét veszti. Oppenheim báró, hogy lovainak esetleges rek­virálását a franczia vagy belga hadsereg által kikerülje, a schelderhanui ménes csikóit, AricÁ és Dolo mit fedezőméneket, az anyakanczákat Görlsdorfba rendelte. Ez a ménes körülbelül két évtizeden keresztül adott szállást Redemj gróf teuyészanyagának. A lovaregyleti uj versenypálya istállóit franczia katonaság részére foglalták le. FELELŐS SZERKESZTŐ : FARSKY G Y U L Я. LRPTULHJ DONOSOK: LÖVIK KÁROLY gyermekei. Pallas részvénytársaság nyomdája Budapest, V., Kálmán-ntcza a.

Next

/
Thumbnails
Contents