Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-11-12 / 110. szám

1918. november 12 játékszenvedély mérséklése szempontjából szigorításokat vezetett keresztül s azokat magam részérói teljesen elégségesnek és czélra vezetőnek tartom. A míg tehát e téren ujabb tapasztalatokra nem teszünk szert, ujabb változtatásokat részemről nem tervezek. — A kormány nem gondol a versenyüzem államosítására ? kérdeztük volt. — Nem — felelt az államtitkár. — Erről az én véleményem szerint semmi esetre sem lehet szó. Elég baj, hogy a lótenyésztésügy érdekeinek szempontjából a játékszenvedély igénybe vételére van szükségünk, ezt azonban állami kezelésbe vennünk, abszolút erkölcstelen lenne, s magam részérói hevesen ellenezném. Ma feltétlenül ugy vélekedem, hogy a versenyüzem irányítását továbbra is meg kell hagynunk a Magyar Lovaregylet kezeiben, mint ahogy az Angliában és minden más államban hasonló erkölcsi testület kezében vau letéve. Az irányítás részleteiben természetesen változások állhatnak be. erre azonban ma még korai volna szavakat vesztegetnünk. Különben a közel jövőben, a midőn az allapotok rendes mederbe jutnak, készséggel állok rendelkezésére lapjuknak a további részleteket illetőleg, s azok megbeszélésében legnagyobb örömmel látnám részvételüket. Ez a kormány álláspontja ma. Szocialista és demokrata körökben azonban, a melyek befolyása most érthetöles rendkivül jelentós, egészen más áramlatot észlelhetünk. Itt hevesen ellenzik a versenyüzemnek a mai viszonylatban valófentartását s ez államosítással szemben nein osztják azt a felfogást, amit Laehne államtitkár hangoztatott. E körök határozott hivei az államositási.ak, ha pedig ez nem volna lehetséges, ugy a Magyar Lovaregylet feloszlatását követelik és más demokratikus alapon megszervezett egylet kezeibe óhajtanánk letenni a versenyiizem vezetését. Az utóbbi tény megtörténhet, azonban a Magyar Lovaregylet feloszlatására szerintünk nincs meg a jogalap, illetve helyesebben kifejezve a jogszükséglet. Ez az intézmény a jövőben is épp ugy működhet, mint addig s a köréje csoportosulók lovainak adhat módot a versenyeiben való részvételre épp ugy, mint azt Hamburgban a horni és gross-borstelli pályák viszonylatánál látjuk. Mindeme kérdések, mint látható még a forrás állapotában vannak s róluk ma nem lehet határozott véleményt alkotnunk. Egy azonban már ma bizonyos és ez ránk nézve különösen örvendetes és pedig az, hogy a lótenyésztés érdekeit a vezető körök teljesen átérzik s a vele anyira összefüggő versenyüzem további menete semmi esetre sein szenvedhet megszakadást. E nehéz napokban kötelességünk azonban óva inteni az arra hivatottakat, hogy az önjelöltek próbálkozásaival szemben kellő elővigyázattal viseltessenek. Az arra nem hivatottak előtérbe jutása határozott veszélyt jelentene az ügymenet érdekeire. Ezek a dolgok mélyének ismerete nélkül egyéni érdekből szájhősködnek s az átalakulás zavaraiban a bolsevismus fegyvereivel igyekeznek maguknak érvényesülést szerezni. Fiatal munkaerőt keres lapunk szerkesztősége, kit kiképeznénk. Jelentkezni lehet a kiadóhivatalban (VIII., Józsefutcza 12.) délután 4—6 óra között. DISTQL bi

ztosan ható szer a ———_ mételykór ellen dr. Marek József állatorvosi föisk. ny. r. tanár kísérletes vizsgálatai szerint. Készíti » CHINOIN gyógyszer- és vegyészeti ter————— mékek gyára részv.-társaság (Dr. Kereszty és dr. Wolf) ÚJPEST, TÓ U. 5. Közelebbi felvilágositással és hasznáéi lati ntasitással a gyár szivesen szolgál. Éues képes пШитипкга már most feluesz hirdetéseket a Kladóhíuatal. Я WIESELBÜRGI MÉNES BÉRBEADOTT LOVAI. Megállják-e helyüket a régi eladási feltételek ? Lehet-e és kell-e rekvirálni a wieselburgi tetivéreket ? Ausztriával való politikai viszonyunk felbomlása következtében világos, hogy az eddig fenállott, vagy megtűrt kölcsönös viszonylat ugy a versenyüzem, mint a telivértenyésztés kérdéseiben is vitássá lett. Ma nagy általánosságban ínég nem lehet a kérdések jövőbeni alakulását illetőleg határozott véleményt mondanunk, vannak azonban pontok, a melyeknek rendezésére már ma gondoluunk kell. Ilyen pont elsősorban Ausztria, helyesebben mondva most már a német-osztrák köztársaság állami lótenyészintézetei részéről feltételek mellett eladott telivérek kérdésének elintézése. Ma ugyanis nagy kérdés, vájjon megállják-e helyüket a régi eladási feltótelek, a melyek szerint a megvásárolt lovakat a betöltött negyedik év letelte után a vásárlási összeg kétharmadának megtérítése ellenében át kellett adni a nevelő tenyészintézetnek és amelyek telivéreket esetleg kötelesek voltak hasonló visszatérítés mellett előbb is átvenni. Ezt a feltételt a vásárlók még акког acceptálták, a midóu a kettős monarchia realuniója fenállott, tehát egy nemcsak politikai, de gazdasági érdekszövetségben is álló és közös támogatásra kész kettős államalakulat egyikének feltételét fogadták el ezzel. Ma egészen másként áll a helyzet. Most két egymástól elszakadt államalakulatról van szó, a melyből német-ausztria köztársasága a politikai okok természetéből kifolyólag kétségtelen ellenséges érzületet táplál velünk szemben, s ennek következtében ránk nézve káros ténvkedésére léptennyomon elkészülhetünk. Világos tehát, hogy saját érdekünkben a megfelelő retorsiokra is gondolnunk kell, biztosítva magunknak mindazon előnyöket, a melyek e helyzetalakulás következtében adódnak. Ilyeu retorsiora alkalmas eszköz kezeinkben az osztrák állam részéről feltételesen eladott telivérekkel szemben követendő eljárás esetleges megváltoztatása, illetve az elfogadott feltételek semmisnek való kimondása. Ha magántulajdonnal állanánk szemben, a kérdés elbírálásának felvetése nem állana meg a helyét, mint idegen állam értékének kisajátítása azonban teljes mértékben jogos vita tárgyát képezheti e telivérek rekvirálúea, s annak esetleges helyes voltát acceptálva, a'szerzódéses eladást fel kell oldanunk. Szerintünk ez utóbbi határozat kimondása feltétlenül indokolt és mielőbb szükséges. Indokolt első sorban azért, inert idegen állam honpolgárai semmi esetre sem kötelezhetők arra, hogy saját anyagi előnyük esetleges kárára a kipróbálás keresztül vitelének jelentős előnyét szolgáltassák valamely szomszéd állam lótenyésztésének emelése czéljaira. Maga a versenyüzein intézősége sera engedheti meg ezt s ha annak idején megtűrte, hogy a tulajdonképpen nem bona fide magántulajdont képező, hanem megállapított fix összegért bérbeadott ily telivérek az általános feltételek ellenére részt is vehettek versenyeinkben, ma ezt a határozatot feltétlenül meg kell másítani. Ma a miként például a graditzi ménesnek esetleg hasonló feltételek mellett eladott telivérét sem engedtük volna nálunk szerepelni, ugy ennek lehetőségét az osztrák állam tulajdonából igy árverésre bocsájtott telivérekuek sem engedhetjük meg. A magyar versenyiizem vezető köreinek ki kell tehát inondaniok, hogy a hasonló feltételek mellett vett telivérek Magyarország vérseuyeiben nem vehetnek részt, vagy pedig e feltételek feloldásának semmissé való nyilvánítását kell az arra hivatott köröknek elhatározuiok. A két fentemiitett eljárás mellett harmadik alkalmazásának helye nincs. A kettő közül viszont az előbbi a nobilisabb, az utóbbi pedig a helyesebb és indokoltabb. Indokoltabb pediglen azért, mert telivér állományunk a háború alatt igen sokat szenvedett, nagyon sok kanczánk kallódott el s különösen Ausztria tenyésztelepeinek felvirágoztatása javára jutott jelentős rész belőlük. Az idén eladott osztrák állami évesek nagy része tőlünk kivitt, helyesebben mondva rafinált harácsolás utján megszerzett kanczákból származik, ezek visszaszerzésére tehát nékünk teljes jogunk van. Az a mód ugyanis, amelynek révén a fiatal telivérek anyáit elvesztettük, vitán felül állóan erőszakos volt s hogy ezt mennyire tervszerűen hajtották végre, élénken bizonyít ja a szándékos devalvátionak ismételten megkisérelt előidézése a versenyeknek az Armee Ober-Kommandó utján szándékolt betiltása révén. Akkor — mint annak idején megírtuk — szintén az volt a terv, hogy a beszüntetés révén mesterségesen hirtelen beálló telivérárcsökkenés kihaszuálásával potom pénzen összevásárolják a megszerezhető anyagot, esetleg még katonai rekvirálás utján is elősegítik ennek lehetőségét s az igy megszerzett teli vérekkel újra emelik Merhal altábornagy szakszerű munkája révén semmiből hirtelen jelentős.-é fejlesztett osztrák állami telivér ménesek nívóját. A terv szerencsére nem sikerült, de ez az általunk és a vezetőség által is jól ismert tény eléggé indokolja az osztrák földmivelésügyi és honvédelmi kormányokkal szemben követendő könyörtelen eljárások helyességét s ösztönöz bennünket a feltételes eladás megkötéseinek törlésére. Jogi szempontból a feltételes eladás szerződése természetesen továbbra is teljes mértékben fent áll, s azt egyoldalulag érvényteleníteni a törvény szerint tulajdonképpen nem lehet. Van azonban egy momentum, a melyuek alapján az osztrák állammal szentben a siker biztonságával léphetünk fel még jogi szempontból ítélve is, s ez a csikók anyái tulajdonjogának megtámadása. Az anyakanczák ugyanis nem egészen fair módon kerültek az osztrák földmivelésügyi és Landwehr minisztériumok tulajdonába, a mennyiben nagy részük a hadügyikiucstár számlájára, mint állítólagos liadiszüKséglet vásárolódott és suba alatt került az illető tenyésztelepekre. Miután pedig itt nagyrészt Magyarország teli véranyagából kikerült anyakanczákról van szó, megtámadhatjuk a rekvirálás, illetve a hadügyikincstár részére eszközölt vásárlás jogosságát, a mely esetben azután semmi esetre sem kell elismernünk a feltételes eladás kikötését. E mellett a magyar földmivelésügyi minisztérium különben minden indokolt magyarázat nélkül megtagadhatja a kiviteli engedély megadását, ami nélkül pedig a változott államviszonylat következtében egyetlen telivér sem kerülhet ki tőlünk Ausztriába A kiviteli engedély megtagadása viszont teljesen jogos, mert e telivérek ma Magyarország lóállomáuyába tartoznak, a melyből csak az esetben engedhetnénk ki külföldre, ha fölöslegünk mutatkozna. Sajnos azonban telivérkanczákban ma nem hogy feleslegunk volna, de határozott hiány mutatkozik e téren, s igy a wieselburgi telivérek visszaadására szóló kötelezettség semmissé való nyilvánítása ez okból még az egyoldalú erőszak alkalmazásával is indokolt. Van azonkívül még egy momentum, a mi a feltételes eladás visszadási kötelezettségének törlését irja elő és ez az, hogy Ausztriában visszatérő csapatainktól minden magyarázat nélkül elveszik a lovakat s azokat sajátjuknak nyilvánítják. Ezt az eljárást részünkről hasonlóval kell revancheálnunk, a mire a legjobb alkalom a szóban forgó telivérek kiadásának megtaga dása. Mind ez utóbb elmondottak azonban erős vita tárgyát képezhető dolgok, a melyek felett legjobb esetben is csak hosszú viták dönthetnek, a mig a visszadás kötelezettségének törlését esetleg elérhetjük. Telivértenyésztésünk érdekeinek szempontjából az utóbbi eset lehetóvétételére nagy szükség lenne, ismert nobilitásunk azon ban aligha uyul majd a nem is egészen jogos

L de eléggé indokolt erőszak alkalmazásához. Ha azonban ez nem is következik be, egy bizonyos és pediglen az, hogy az osztrák állami ménesekből feltételesen eladott telivéreknek a magyar versenyekben való részvétel jogát nem szabad megadnunk. Ennek továbbra való megtörése határozottan a mi érdeinkbe ütközne s joggal hazaáruló ténykedésnek volna bélyegezhető. Miután pedig az igy eladott telivérekuek a versenyekből történő kizárása miatt a lovaknak továbbra való trainingben tartósa csak ujabb káros terheket róna istállótulajdonosainkra, a versenyüzem felelős vezetőségének már ma ki kell mondani a kizáró halározatott, n mely meggátolja a nem végleges bona fide tulajdonban lévő állami telivéréknek a versenyeinkben leendő részvételét.