Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918
1918-01-09 / 1. szám
50 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1918. január 25. / Egyet-mást a ló lábairól. 1. ábra. «Pas des pieds, pas de cheval», mondta egy hires franczia lóorvos, Lafosse : (egészséges) láb nélkül nincsen (jó) ló. Épen ezért ugy a tenyésztőknek, mint pedig a futtatóknak a legnagyobb gondot kell forditaniok a ló lábaira, miután a tüdőn kivül legnagyobb részben a telivér lábai adják meg a telivér gyorsaságának lehetőségét, kitartását, egyben tehát a hasznosságát s jóságát is a legtöbb esetben. Igaz viszont, a telivértenyésztésben sokszor elnéznek olyan hibákat is, a melyektől a félvértenyésztő visszariadna, de lévén a versenylónál a sebesség a főerény, itt olyan lábhibáknál, a melyek a telivért a gyorsaság kifejtésében nem akadályozzák, pl. pipa (Piephacke). egyes esetekben a pók (Spat) stb, ezt az elnézést meg is lehet érteni. Gyakran hall, olvas turfközönségünk a ló lábairól s állásáról technikus terminusokat, a melyeket a versenyüzemtől távol állók nagyobb részének sem ideje, sem alkalma nem volt megismerni. Épen ezért a leggyakrabban előforduló jelenségeket a laikus közönség tájékoztatására ábrák kíséretében felsoroljuk. A azonban ez az eltérés a csüdön is látható, ugy hogy a fenti első esetben a ló patái még befelé is vannak fordítva, akkor ez az állás talajon szűk (Zehen eng, 5. á.), a kifelé álló patáknál ennek az állásnak franczia vagy tánczmester- állású (6. á.) a megjelölése. 5. ábra. 6. ábra. A csánknak, a hátsó lóláb legfontosabb — ha kis csontból álló — részének szöglete rendesen 1-40 — 150° (1. á.). Ha ez a szög nagyobb 150°nál, akkor a csánk meredek (Steil, 7. á.), ha kisebb 140°-nál, akkor kardalaku (Säbelbeinig, 8. á.). Ha a csontok, a melyekből a csánk össze van téve, kicsinyek, akkor a csánk is hibák s rendellenes állások megjelölésénél zárjelben a német elnevezést is megemlítjük, miután sportsmanjeink általánosságban gyakrabban használják a német megjelölést, illetve nevet. A ló állása általánosságban akkor nem esik kifogás alá, ha a lábak egymás között párhuzamosak, egymást fedik és függőlegesen állnak a csüdön ; a csüd ellenben nem meredek, hanem a földdel, a melyet érint, 45 fokos szöget képez (1. ábra). Az az állás, a melynél a ló első lábai nyugvó állapotban nagyon előre, a hátsók viszont nagyon visszafelé állnak, hibá«, sok esetben betanult állás is, a milyent sokszor parádés kocsilovaknál látunk. Hibás állás ennek az ellenkezője is, a hol ugyanis ugy az első, mint pedig a hátsó lábak, nagyon has alatt állnak. Ha a lólábak térdeikben a függőleges állástól be- vagy kifelé eltérnek, akkor ezt a hibás állást, ha befelé : hordó alakúnak (Fassbeinig) (2. a) és b) á.), ha kifelé: az első lábaknál kecskeállásnak (Knieeng, 3. á.), hátsó lábainál pedig tehénállásnak (Kuhhessig, 4. á.) nevezzük. Ha 7. ábra. 8. ábra. kicsi és vékony, a mi természetesen a ló lábainak hátránya ; a gyenge csánk sokféle megbetegedésnek van kitéve. A hátsó két lábnál a legtöbb hiba a csánkon fordul elő. A legelterjedtebb ezek között a pók (Spat), a 2 }ip a (Piephacke) és a nyultetem (Hasenhacke). 2. a) ábra. 2. b) ábra. 3. ábra. 4. ábra. 9. ábra.
