Vadász- és Versenylap 62. évfolyam, 1918

1918-01-09 / 1. szám

47 ORSZÁG OS LOTENYESZTES. A fenéki ménes anyakanczáinak 1918. évi fedeztetéséről. Irta: Báró Radvánszky Kálmán. Hg. Festetics Tassilo anyakanczáinak 1918. évi fedeztetési beosztásánál első sorban az tü­zetett ki czélul, hogy tekintve a háború okozta nehéz szállítási, takarmányozási stb. viszonyo­kat, lehetőleg mentül több kancza fedeztessék Kisbéren, továbbá, hogy kisbéri méneken kivül, mindenesetre kápjon Wool Winder is egy kan­czát. Elől emiitett okból kellett eltekinteni ez­úttal, többek között a Napajedlen álló mének igénybevételétől is. Fenéken jelenleg 11 anya­kancza van, melyek közül 10 e tavaszon is megvolt már, mig egy : Coralle, uj beosztás. A 11 kancza közül azonban a kitűnő anyakancza, Patrie, nem lesz fedeztetve, mert hat évben egymásután adván csikót és most a hetedik év­ben is vemhes lévén, bizony meglehetősen meg­van viselve s igy ráfér egy évi pihenő. Marad tehát beosztásra 10 kancza. Tekintve azonban, hogy Patience 1913 óta nem hozott csikót s az idén is meddő, a nála megkisérlett mesterséges megtermékenyítés daczára is, e kanczát nem volt érdemes idegenbe küldeni s otthon lesz fe­deztetve Croesus (Beregvölgy— Columbian) által, ugy, hogy voltaképpen csak 9 kancza beosztá­sáról van szó. E kanczák közül kettőt-kettőt kap Adam, Ossian és Slieve Gallion, mig egy­egy megy Bon marchéhoz, Pascalhoz és Wool Winderliez. Lássuk kicsit közelebbről ezen pá­rosításokat. 1. Bien amiée apja Slieve Gallion, anyja Bonne Aventure, egy Macaronira tenyésztett Bona Vista­kancza. Nagyon jól illenének e kanczához első sorban oly mének, melyekkel Gallinule belte­nyésztést adna. Nem kell messze mennünk, hogy a GaZZmw/e-beltenyésztés sikerére hivatkozhas­sunk, mert itt van mindjárt a jeles Próba, mely­nek anyja Gallinule-csikó, apja pedig Gallinule­unoka, ugy, hogy pedigreejében mindössze egy szabad generáczióval bir. Kitűnő partnere lenne tehát Bien amiéenek William the Fourth vagy Maxim. Sajnos azonban, előbbi nehezen hozzá­férhető, utóbbi pedig kiillemileg nem illene jól e kanczához, mindketten magas lábúak lévén. Bien amiée az ezúttal hozzá választott Adam­mal első sorban Bend Or beltenyésztést ad, to­vábbá szép szerepre lehet hivatva Macaroni, valamint a háttér sok Pocahontas vonala. A kis­béri mének közül jól illene még hozzá például Ossian is, ugy a Doncaster- és St. Simon-be\te­nyésztés, mint Newminster nagyon szép szerepe révén, de tekintve, hogy e kancza most is Os­sianiól vemhes és hogy különben is a fenéki kanczák közül mások jobbau illenek e ménhez nálánál, a kisbéri mének közül, mindent tekin­tetbe véve, ezúttal Adamot tartjuk e kaueza legmegfelelőbb partnerének. 2. Clarat Slieve Gallion fogja fedezni. E pá­rosításnál gyönyörű St. Simon- és Isonomy-he\­tenyésztéseket kapunk az előtérben, hátrább igen szép Hermit-, továbbá Kewminster-, Galopin-, Féronia és Thormanby-beltenyésztéseket. E gyö­nyörűen nevelt kanczához különben több mé­nünk illene még nagyon jól, például Gascony (vlr/rsáire-beltenyésztés, Galopin— Pend' Or kap­csolat, az Ellen Home-család háromszoros sze­repe), Pascal (igen erős St. Simon-beltenyész­tés, Hermit, Rouge Rose, Stockwell stb. szép sze­repe) és Sanskrit, mely Clara, St. Simon és Iso­nomy véréhez kétszer hozná ugy St. Simont, mint Isonomyt. E mének közül különben Gasconytól van már Claranak igen szép kancza csikaja, Slieve Galliontól pedig most vemhes. 3. Coralle, az uj kancza, mindenképen érde­mes arra, hogy a fenéki kanczák között helyet foglaljon, hiszen származása pompás, képessége jó, bár sajnos, nagyon megbízhatatlan volt. Co­ralle pedigreejében Hampton, Galopin, Bend Or, Isonomy, Hermit vére a fő. Hozzá Wool Winder választatott. A születendő csikó első sorban Bend' Orra és Galopinre lesz bentenyésztett,. mely utóbbi beltenyésztést nagyban erősiti az, hogy Coralle apja a kitűnő Bayardo, már maga is Gaío/nw-beltenyésztés szülöttje. Fontos ez már csak azért is, mert ugy látszik, Wool Winder szereti a Galopin-\érü kanczákat, mire példa mindjárt a nagyon jó Feldmarschall. Tisztán pedigreestika szempontjából nézve a dolgot,. 1918. január 25. A csontpók (Spat, 9. á. A) sokszor öröklött, de sokszor túlságos megerőltetéstől is származó baj ; a versenylovat azonban nem igen hátrál­tatja tudása kifejtésében, ugy hogy nálunk igen jó lovak szerepeltek már olyanok, amelyek e bajjal meg voltak terhelve (Kiss me, Dara) ; azonban, mint mondottuk is, félvértenyésztő ezt a hibát nem türi. A laikus szem ezt a bajt arról ismeri fel a legkönnyebben, hogy a ló a hátsó lábat lépés vagy ügetés közben tulmaga­san és hirtelen dobja; a galoppban azonban ez már nem vehető észre. A pipa (Piephacke 9. á. B) egy a csánk hegyén lévő, rendesen gyuladásból származó daganat, inkább csak szépség-, mintsem használati hiba. A nyultetem (Hasenhacke, 9. á. C) szintén leg­több esetben gyuladásból származik : a csánk hátsó részén a csánk szalagjainak és csontjai­nak megkeményedése ; egyes esetekben sánta­sággal van összekötve. Ez a telivéreknél a leggyakrabban előforduló hiba, miután a telivér­tenyésztésben nem fordítanak arra különösebb gondott, hogy ezt a bajt kiküszöböljék. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. konstrukcziója nem volt elég erős és nem birta a fáradalmakat. Letörés (Niederbruch) tuleróltetéstól származó in- és szalagmegkeményedés (11. á. A); termé­szetszerűleg legtöbbször versenylovaknál elő­forduló baj ez, amely azonban kenőcs (bliszter) alkalmazásával vagy tüzeléssel gyógyítható. A gyürütetem (Ringbein, Schale, 11. á. В.) a pata koronája fölött lévő csontképződés, a mi főleg ugrólovaknál káros jelenség, miután ezál­tal a láb csűdje meg van fosztva az ugráshoz szükséges ruganyosságától. Egyes esetekben, job­ban ha kisebb fokú a baj, itt is van kivétel, igy például gyürütetemmel igen hassznos ugró Leonardo. Csonttetem (Überbein) rendesen térden aluli uj csont képződés, amely ha közel az inhoz fekszik, ártalmas és fájdalmas. Végül még emlitsük meg a medveállásu csiidöt (Bärenfüserg), a hol a csüdnek a földel alkotott szöge kisebb 45°-nál (12. á.). Ilyen lovak kel­Lobogó (The Story—Lepke) az elmúlt év egyik legjobb flyerje. 12. ábra. 13. ábra. 10. ábra. 11. ábra. Elég gyakori jelenség a rogyott térdű ló (vor­biegig, struppiert, 10. á.). Itt az első lábak lazán állnak a földön, eltérnek a függőleges iránytól, a mi olyan benyomást kelt, mintha a ló leakarna térdelni. A tenyésztők könnyen meg­bocsájtják ezt a hibát, melyet gyakorta vadász­és akadálylovaknál észlelhetünk, mondván, hogy ez nem öröklött, hanem szerzett baj, a melyet nem örökitenek az utódokra. Ez a felfogás azon­ban nem mindig állja meg helyét, mert sok esetben a ló azért lett rogyott térdű, mert a lemesen és puhán járnak, — de viszont job­ban is ki vannak téve inbántalmaknak ; eunek az ellenkezője a meredek állású csiid (steil, 13. á.) ; itt a földdel képzett szög nagyobb, mint 45°. Ilyen lónak kemény a járása és kelle­metlen, a mi természetes is, miután a lökés a fellépésnél minden tompulás nélkül továbbitja magát minden egyes csontra. Ezek a versenylovak lábainál általánosságban előfordu'ó hibák és bajok. Hol egyik, hol másik konstatálható, úgyannyira, hogy olyan telivért, melynek lábai minden tekintetben kifogástalanok volnának, nem sokat lehet találni. Éppeu azért, a ki egy jó verseny lovat akkar venni, annak nyitva kell lenni a szemének és az itt említett hibákkal megterhelt lovat csak az esetben sza­bad vásárolnia, ha az a ló előbbi versenytelje­sítményeivel már igazolta azt, hogy ezek őt tudásának kifejtésében nem akadályozzák. I. K.

Next

/
Thumbnails
Contents