Vadász- és Versenylap 58. évfolyam, 1914

1914-01-01 / 1. szám

1914. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 15 A legjobb ló kérdése. Irta: Gr. Szápáry Iván. Tisztelt Szerkesztő url A kérdésre, melyik volt a legjobb ló, melyet lovagoltam, egyszerűen felelni nem igen lehet, mert sok sik-, gát- és akadályversenyben lovagolván, minden fajta versenyben más ló mutatkozott jobbnak, azonkiviil hosszabb időközökben, a különböző lovakat összehasonlítani igen nehéz. Az eredmény pedig sokszor a szerencsétől is függ és sokszor mellékkörülmények nem juttatják érvényre a ló valódi képességét. Azért, az eredményeket is latba vetve, közlöm nézetemet minden fajta versenyre nézve. Sikversenyekben a legjobbnak, mit lovagoltam, Verbenát tartom, főleg hosszú pályafutása miatt; kétéves korától nyolczéves koráig futott és midőn ménesbe került, ép oly egészséges volt, mint mikor született. Hét évig volt munkában, pedig erős munkában és az egész idő alatt, kivéve egyszer egy kis kiütéses betegséget és egyszer ütés következtében egy kis csontdaganatot, mely azonban rövididő alatt felszívódott, folytonosan egészséges volt. Nevelte gr. Hunyady József Ürményben, apja Compromise, anyja Vignette-, a gróf halála után több mással megvette unokatestvérem gr. Szápáry Béla, ki ezekkel és néhány Angolországban vett kancza- és méncsikóval Pozsonyban árverésre hozta; miután sok lova el nem kelt, Verbenát, amely kétéves volt, hároméves testvérével Violettel és két egyéves importált csikóval 4000 forintért megvettem; még azon évben Violettel nyertem 2500 frtot, az egyik csikót kétéves korában eladtam 2500 frtért, a másikat 1000 frtért s igy sem volt rossz üzlet, megtartván a két legjobb lovat. Verbena mindjárt nagyon jónak mutatkozott; a debreczeni versenyek után a visszatérő jockeyk közül Entwistlet magamhoz hittam. főleg más két évesem kipróbálására, mert ugy is tudtam, hogy a kancza sokkal jobb és a galoppnál utasítottam saját jockeymat, hogy Verbenával ne ugorjon el, hanem adjon időt a másik kettőnek, hogy lábra kapjanak, de azért mégis messze elől végzett. Ezen kétévesek egyikét, Catamountot, mely legrosszabbnak mutatkozott, mégis fölvittem Budapestre és az őszi versenyek első napján egy 1200 méteres versenyben indítottam, melyben idősebb lovak is futottak ; itt ez jó harmadiknak futott s igy a másik napon futtandó kétéves versenyt biztosnak véltem Verbena számára, de mi lebet az oka, mai napig sem tudom megmagyarázni, talán a 17 hamis start tette, de a kancza soha sem volt a versenyben és rossz utolsó előttinek ért be. Nagyon meg voltam lepetve és nem értettem a dolgot, mely túlságosan rossz volt; ennyire nem csalódhattam, mert Catamount, mely előző nap a kétéves Count Zdenkót megverte, Verbenával soha sem tudott menni és itt Count Zdenkó messze Verbena előtt jött be. Nem is hittem el a verseny helyességét és ugy biztam a kanczában, hogy a jövő évi Nemzeti dij előtt, a mennyire lehetett, megfogadtam, noha nem szoktam fogadni, az igaz, hogy akkor még nagyon szerényen folytak a fogadások és nem volt bookmaker, sőt minden más induló ló ellen tettem 4—5-szörös pénzt; meg is uyerte a dijat a kancza igen könnyen. Futott ezután a kancza 1875 végéig, Budapesten és Bécsben több Asszonysági dijat nyertem. Hány versenyt és mily összeget nyert, már nem emlékszem és sajnos nem jegyeztem fel: egy pár gát- és akadályversenyben is indítottam, de ez utóbbi nem volt igazán hivatása. A bécsi nagy akadályversenyt azonban, azt hiszem, megnyerte volna, mert a pálya kétharmadán a második helyen igen frissen ment és csak még a szigetre vivő nagy árkon akartam magam átvezettetni, mely után csak pár magas ugrás volt még, melyeket igeu jól ugrott. De szerencsétlen helyen vettem az árkot, mert noha 1 — 11 méterrel tul ugrotta, hátulsó lábai lesülyedtek és pár botlás után felbuktunk; ha ez nem történik, biztosra vettem volna a nyerést, már klasssisánál fogva. öregebb korában a versenyek befejeztével a budapesti rókafalka után vadásztam és itt is nagyon megfelelt és igen kellemetes és jó vadászló volt. A ménesbe kerülve mint Vederemo, Vienna, Veronica és Vinea anyja azt hiszem elég jól bevált, de a túlságosan sokszori hágatása Buccaneer által aztán megboszulta magát, mert Vinea után nem hozott versenyképes lovat, de ennek kimúlta után, Kisbéröcscse után ismét eléghasznos lovat hozott: Vicomtesse A.-t. Gátversenyben a legjobb, mit lovagoltam, Coup d'Etat volt, egy négyéves heréit, melyet Károlyi György gróf nevelt, ap. Forbidden Fruit, any. Favorite- igen szép ló volt és 1866-ban Károlyi gróf el akarván adui, gr. Károlyi Gyula barátommal közösen megvettük azou szándékkal, hogy az őszi budapesti versenyeknél egy gátversenyben indítjuk és aztán haszonnal eladjuk, de épp a versenyek előtt egy reggel, éppeu mikor a sportemberek künn voltak, egy gátnál kitört, az oszlopot elütötte és igeu rakonczátlanul viselkedett, a lábát is kissé megütötte, igy feladtuk a kísérletet és én a magam számára egészen átvettem. Itt is türelemmel kellett lenne-n. 1867 tavaszán nálam a munkában kezdett rosszul enni és nem javulván, felküldtem Fóthra Lowe idomárhoz; itt egy nap a megyeri pályán dolgozván, elragadta lovasát és a kemény uton haza szaladván, mindkét első lábán megdagadt az ina, mire megsüttettem és egész évi pihenést adtam neki. 1868-tól 1871-ig azután 15,000 frtot nyertem vele, az akkori időkben elég szép eredmény, ezt részben sik-, részben gátversenyekben nyerte és főleg az utóbbiakban volt igen hasznos; fenomenális ugróképessége volt gátakon; sokszor nem hittem, hogy keresztül jussunk, oly messziről ugrott el, de soha a legkisebb hibát sem csinálta. Akadályversenyekben nem volt jó, az árkokat nem szerette s arra biztosan beugratnom nem sikerült, igen sokszor kitört; különben jó vadászló volt és kitűnő a munkavezetésben. A legjobb akadályversenyló, melyen ültem, Büszke volt. Tulajdona volt legjobb barátomnak, gr. Károlyi Gyulának, kinek apja 1860-ban nevelte. Apja Conyngham, anyja egy Bay Momuskancza, eleinte Pálma grófnő hátaslova, azutáu Gyula barátom hátaslova. 1865-ben idomitásba vette, tulajdonképen társnak egy másik ötéveshez, melyet jobbnak tartottunk akkor, ez Count Ivánvolt, melylyel Debreczenben egy akadályversenyt nyertem. 1866 ban a Bécsi nagy akadályversenyre ezt szántuk és Büszke csak gát- és kisebb akadályversenyekbeu indult; Count Iván azonban hamar letört, Büszke pedig folyton javult és miutáu itthon jól működött, 1867-ben kivittük Baden-Badenbe, a Nagy akadályversenyre. Csurgóról, a hol idomították, Bécsbe küldték és ott gr. Károlyi Alajos házánál maradt éjjelre, de nagyon hideg istálló lévén, mire Badenbe érkezett, szőre nagyon megnőtt és amúgy is kissé magaslábu és rosz hústartó ló lévén, nagyon rosz benyomást tett, uay, hogy mikor a pályára mentem Gyula barátom szomszédságában, egy német hangosan mondta: Wass sucht den dieser Sehindgaul hier? — képzelhetni Gyula képét. A verseny igen sebes volt de jó helyen feküdtem és minden lehető előnyt felhasználtam, igy miután a tribün után egy igen éles forduló volt a patak és szántóföldek felé, annyira az akadály szélén ugrattam, hogy bal lábam az oszlopot súrolta, de Büszkével meg lehetett tenni, annyira biztos ugró volt s igy pár hosszat nyertem, ugyszinte a patakon visszajövet után volt két korlát, közel egymáshoz, derékszögben felállítva, itt rézsut a saroknak lovagoltam neki s egy kettős ugrással fordulás nélkül átjutottam és egészen az első sorba. A réten azután megkisérlettem, hogy állunk és láttam, hogy több sebességgel rendelkezem, mint a többi. A hegyre feljutva, elsőnek jöttem a lejövetelre és lefelé a gyalogúton egész csendesen lelovagoltam, de mögöttem mr. Cranshaw herczeg Hamilton lován hátam mögött jobban balra tartott és ott egy szakadáson leugorva, előbb jött a sik pályára, mint én, 2—3 lóhosszal volt előttem, mit elég hamar behoztam, de lovam sebességében bizváu, mellette vártam. Fej-fej mellett lovagoltunk az utolsó fordulón végig, csak ha az egyenesre érünk, akarván előre menni. Ereztem, hogy meg tulom verni és egész csendesen ültem, Cranshaw is, már a hogy én láttam, a tribünről azonban akkor már látták, hogy jobb lába erősen dolgozik a sarkantyúval, s amint a fordulót elhagytuk, az ostor is előkerült, de minden erőlködése mellett visszaesett és a nélkül, hogy lovam3* A bécsi mázsaház előtt.