Vadász- és Versenylap 58. évfolyam, 1914

1914-01-01 / 1. szám

16 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1914. jauuár 1. Fabel. hoz nyúltam volna, mint könnyű nyerő értem a czélhoz. Persze az eredmény a közönségre nagy befolyással volt és elhalmoztak dicsérettel, hogy hogyan repültem le a hegyen, pedig ugy lovagoltam le, mintha egy poimyn ülnék és egész csendesen legaloppoztam egy gyalogúton. Sokkal merészebben jött le Mr. Cranshaw és a jövő évben én is, de ezekről nem szólok, mert hát iiem nyertünk. Ezen verseny után, a télen ugy is ki szándékozván menni Angliába vadászni, elhatároztuk, hogy Büszkét is kivisszük és megkíséreljük vele a Liverpooli nagy akadályversenyt. Ki is mentünk januárban és itt nem csak a lovaglás, de az idomítás is az én dolgom lett, pedig nem volt körniyü dolog, mert Gyula barátomnak csak egy kis 15 markos kanczája és ott egy bérelt vadászlovam volt, mely a munkában társa lehetett Büszkének, azonban mégis sikerült egész jó állapotba hozni. Minden elég jól is ment, mig Liverpoolba jöttünk, noha nehéz feladat előtt állottunk, a legnagyobb súlyt, 12 stouet kapva, de mikor oda éltünk, kezdődött a baj, esett folyton az eső és a pálya, mely akkor sok szántóföldön (kb. kétharmadrésze) vezetett át, iszonyú mély lett. Amellett az istállók egy nagy négyszög épületben Toltak, hová és honnan folyvást lovak jöttek és mentek, miáltal folytonos zaj és nyugtalanság volt, a mi lovunkat annyira izgatta, hogy 3 napig se nem evettt, se nem ivott, le nem feküdt, de folyvást fülét hegyezve, állt és reszketve hallgatódzott. Hogy ez mennjire rontotta az ugy sem rózsás helyzetet, megítélheti mindenki, kinek versenylóval dolga volt; 4V

2 a. mfd. (7200 méter) mély föld, 12 stone teher és ez a kondiczióvisszaesés elég volt, hogy nekem is kedvemet rontsa és hogy nem lovagoltam olyan kedvvel és erélylyel, mint más körülmények között, azt hiszem ezt is megérti mindenki. A start is meglepetés volt, annyira elől voltam, még lépésben voltunk, hogy nem hittem, hogy elindítsanak, midőn a starter lebocsájtotta a zászlót és abban a pillanatban utolsó voltam, ugy indultak el, mint egy 900 méteres versenyben. A mint az akadályok közé jutottunk, azonban javult helyzetem, de akkor egy mély szántáshoz jöttünk, hol alig lehetett lovagolni elsüppedés nélkül, kivéve egy gyalogutat, melyet az akadályokat nézők letapostak, vagy a szántást elkeritö sövény mellett, hol egy vékony sáv gyep volt. ím ide tartottam, de egyszerre a sövény és közém egy más lovas furakodott és oly szük volt a hely, hogy jobb lábamat egész a nyereg elé tolta. így lovagoltam neki a legnagyobb akadálynak, a Beechers Brooknak, de szerencsére ez előtt pár méter gyep volt s igy időm volt lábamat helyére Satrap.