Vadász- és Versenylap 53. évfolyam, 1909

1909-01-29 / 5. szám

Megjelenik a budapesti, alagi, prágai, kottingbrunni és bécsi lóversenyek ideje alatt minden versenynap előtti délelőtt, egyébkor hetenkint egyszer. VADÁSZ- ÉS VERSENYLAP EGYSZERSMIND AZ ORSZÁGOS LOTENYESZTÉS LAPJA. A Magyar Lovaregylet, A Budapesti Polo Club, Az Urlovasok szövetkezete. Az Országos agarász szövetség A vidéki versenyegyletek, ' s az összes lótenyószbizottmányok hivatalos közlönye. 5. szám. Teleion-szám 657. Előfizetési ára: egész évre 30 korona; fél évre 16 korona (a versenysaison alatt 20 korona); negyedévre 10 korona (a versenysaison alatt korona). Az elölizetési pénzek a «Vadász- és Versenylap» kiadóhivatalához (IX., Ferenczkörut 6.) ezimezeiirlök Budapest, 1909. péntek, január 29. Távirati czim . Versenylap, Bndapest. ö3. évtolyam. HIYATALOS. Mag (3) Alaq (3} Bécs... . Pápa Verseny határnap ok. Márczius. 28, 30. Április. 1, 3, 4, 11, 12, 14. 11. 12, 15, 17, 18, 20, 22, 24, 25, 27, 29. Meran - - - 26, 26. Május. Meran - — - — 1, 3. Bécs - 1, 2, 26, 27, 30, 31. Pécs... .. - 2. Pozsony (3) ... - 3, 4. Budapest (1) 6, 8, 9, 11, 13, 15, 16, 18, 20, 22, 23. Nyíregyháza - - — ... 16. Prága - 16, 18, 20, 23. Debreczen... „a — - — — 22, 23. Kassa.. - - bO, 31. Junius. Bécs - 2. 3, 5, 6, 8, 10. 12, 13Nagykikinda — — — 5. 6Alag (3) ... 10, 12, 13. Krakkó (Vers. egyl.) 17, 20, 24. Krakkó (Url.) 19, 22. Alag (Lovaregvleti meetiug) (1) ... 26, 27, 29. Karlsbad... ... ... 27, 29. Julius. Alag (Lovaregyleti meeting) (1) 1. Karlsbad .. ... 1. Siófok (3) 3, 4. Kottingbrunn. 18, 20, 22, 24, 25, 27, 29. 31. Augusztus. Kottingbrunn 1, 3, 5, 7, 8. Tátra-Lomnicz (3) 8. lO, 12. Budapest (1) 14, 15, 17, 20, 22. 24, 26, 28, 29, 31. Szabadka .. 20. Zombor 22, 23. Szeptember. Budapest A) ... 2, 4, 5, 23, 25, "26, 28, 30. Alag (3) ... 8, 9, 11, 12, 14. Bécs ... 8, 9, 11, 12, 14, 16, 18, 19. Vácz .. ... 15. Nagy- Várad ... ... f. 18, 19. Marosvásárhely... 24, 26. Szatmár .. 26. Prága 26, 28, 30. Október. Budapest (1) 2, 3, 5, 7, 9, 10, 12. Prága ... ... 3 Kolozsvár.. ... 3, 10, 17' Kisvárda ... 10 Bécs. . 16, 17, 19, 21, 23, 24, 26, 28, 30, 3l' Kisjenö ... ... ... 17' Arad ... ... 23, 24j November. Alag (3) ... Bécs .. ... 4, 6, 7. 4, 6, 7. Hirdetmény. A fogadási szabályok 28. §-a alapján Tritscli Lajos wien-i lakos ki nem egyenlített fogadási tartozások miatt defaul- ters nyilvánittatik s a versenyszabályok 35. §-a alapján ezennel a Magyar Lovaregylet felügyelete alatt álló összes pályákról és versenyhelyekről kitil tátik. Budapest, 1909. január 26. A Magyar Lovaregylet igazgatósága. URLOVASOK SZÖVETKEZETE, Nevezési zárnapok. Az Urlovasok Szövetkezete titkárságánál, Budapest, Semaielweiss-utcza 17. Február. Alag. Első tavaszi meeting. 1. I. napi Rákosi dij. Gatv.-hdep. 10000 K 2800 m. Nevezes — V. . Alagi nagy akad. v.Tdij és t 000 K. 4300 m. 7. I. • Rákosi dij. Gátv.-hdep. 10«00 K. 2800 m. Tehsrk. íMEammmr Telivértenyésztésünk kérdése. Irta: Fáy Béla. Telivértenyésztésünk kérdéséről már több érdekes czikk jeleut meg ez évben e lapok hasábjain, különösen azonban br. Podmaniczky Géza 0 Excellentiájának czikke érdemel figyelmet, mert higgadtan, elfogultság nélkül iteli meg helyzetünket. Tökéletesen igaza van, hogy telivertenyésztésüuk állapota nem oly vigasztalan, mint sokan az 1908. évi vereségeink hatása alatt kepzelik. Lesz még az másképpen is. Midőn elismerem, hogy Németország telivértenyésztése a hozott nagy péuzádozatok és helyes irányú importok folytán nag. ot fejlődött, — a szerencse és véletlen is közrejátszott győzelmeik kivívásában. Nekik egy-két szerencsés évjáratuk volt a nevelésben, mi pedig nem voltunk szerencsések, legjobb kauczáink éppen véletlenül nem hoztak ivadékot. A szerencse forgandó, — látjuk ezt ugyan igy egyes méneseiknél is, hol az egyik, hol a másiknak sikerül jó évjáratot felnevelni — legjobb méneseink közül hol az egyik, hol a másik néha évekig nem tud — bár kanczaanyaga elsőrendű — jót felnevelni. Például a szentmáitoni, keszthelyi ménesek néha évekig csak közepes képességű lovakat produkálnak, annak daczára, hogy kanczaanyaguk kiválóságát, gondolom, senki sem vonja kétségbe. Ugyanígy van ez egyes országok tenyésztésénél is. De azért mindent meg kell tennünk, hogy telivértenyésztésünket a lehetőségig fejlesszük, emeljük. Nézetem szerint első sorban becsüljük meg az itt nevelt jószármazásu és versenyben jónak bizonyult kanczáinkat; a mi igazán jó, ne hagyjuk kimenni az országból semmi áron. Azután pedig importáljunk Angliából, esetleg Francziaországból igazán jó kanczákat, melyek jó versenylovak voltak, ezeket pedig legkönynyebben megszerezhetjük akkor, a midőn a versenypályáról lekerülnek, — de ehhez először is szükséges, hogy künt egy állandó, hozzáértő megbízottunk legyen, a ki a kellő alkalmakat kihasználja vételeinél. Ezen kanczákat fedeztessük be ott a legjobb ménekkel és ugy hozzuk haza. Az eddig követett eljárás a kanczaimport tekintetében nem volt szerencsés, — mindig csak az volt a kívánalom, hogy jó csikóval, lehetőleg méncsikóval kell kauczát vásárolni, a kancza pedig legtöbbször rossz, selejtes anyag volt s a mely az élelmes lóiizérek által az árverésre preparálva volt már. Ezen kanczák egyes ritka kivételektől eltekintve, csak ballasztjai telivértenyésztésünkuek. A gróf Wenckheim Dénes indítványát örömmel üdvözlöm, kivált, ha a behozott anyag egy része, mondjuk fele, nem ár veresre bocsájtva, hanem a német Zuchtverein mintájára kisorsolva lesz. A Szemere Miklós indítványa azonban, ha elfogadtatok, a hazai tehvértenyésztésnek határozottan kárára lesz és nagy kérdés, hogy a versenyzőknek és későub a tenyész ésnek lenne-e belőle ancyi hasz ia, mint a mennyi kárt okozna. Annyi kétségtelen bizonyos, hogy a jelenlegi éves-piacziól egy tekintélyes összeg póuzt elvonna, az éves csikók átlagárát tetemesen leszállítaná, a már szép fejlődésnek indult telivértenyésztést visszaszorítaná, megakasztaná, mert ugyan kinek lesz akkor kedve teuyésztőiuk közül drága kanczaaayagot beszerezni és kanczáit drágán fedező ménekhez küldeni, ha már előre tudja, hogy azok ivadekaiért csak közepes árakat kaphat. Az államnak feladata, hogy legelsőrangu méneket importáljon, a ménekkel való kísérletezést hagyja a magántenyésztöknek és a magántenyésztőkben ne co .curren-ét lássa, hanem támogassa a lehetőségig; azért is nagyou kívánatos lenne és nagyon buzditauá, serkentené tenyésztőinket, ha az állam, u^y mint Francziaországban a versenydijak mellett tenyész ajakat is adna. Ugyanez áll a Magyar Lovaregyletre is, bogy a verseuyek dotátiöja mellett gondoljon a tenyésztőkre is fokozottabb mérvben, hiszen a Lovaregylet és versenyzők érdeke is az, hogy a telivérfeuyésztés fejlődjék, qualitásban javuljon, azért nemi áldozatot hozhat e tekintetben az állam és a Magyar Lovaregylet is. Meg vagyok győződve, hogy az eredmény nem fog elmaradni, mert teuyésztőiuk tapasztalva némi támogatást, minden áldozatot megfognak hozni kanczaanyaguk quahtásának emelése tekintetében. Úgyszintén nagyon kívánatosnak tartom, hogy az állam, a mint azelőtt is volt, — a fedeztetési dijak felét a kancza meddősége eset-n térítse vissza, mert a tenyésztők helyzete bizony nem rózsás, sok risikóval, esélyly el kell megküzdeniük és néha megesik az is, mint velem a mult évben történt, hoay 15 fedeztetés végett elküldött kanczám közül csak 4 ellett meg, — már most számítsa ki bárki, hogy mibe van az a négy csikó? A bragangai herczeg indítványa. Irta: Bunsoiv BóbeH (London). Dom Miguel bragangai herczeg czikkét olvasva becses lapjában, visszaemlékeztem egy czikkre, a melyet már 1904-ben irtani erről a tárgyról a SportWelt 288., 289. és 290. számaiban. Engedjék meg, hogy erről a kérdésről, mely évek óta érdekel és a mely iránt több kontinentális tenyésztő figyelmét hivtam fel, néhány szót szóljak. Három év előtt levelezésben állottam dr. Weinberg A. úrral, a ki alapjában szintén az én nézetemen volt, de az Írországban való csikónevelést nem kísérelhette meg, mert — miként ezt 1906. szept. 12-én kelt levelében irja — ez a dolog a német versenyszabályok értelmében kivihetetlen. Mielőtt a tulajdonképeni tárgyra térLegközelebbi számunk pénteke.i jelenik meg. — A mai ezam ä<*a 40 fillér.