Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

20 1907. januárr 1. "Pushball. nyerendő egy előre meg nem állapított, hosszabb tartamú szimatvesztést szúrjon be. A check-ek létesítését akként eszközölje, hogy a szimat újra fektetését azon ponttól, hol a szimatot a húzott seblep fölvétele által megszakítja a körül­ményekhez képest csak ö—600X távolságban kezdje meg. E közben tapasztalatom szerint igen tanácsos, ha a vonszalékhuzó a megszakitási ponttól nem egye­nesen lovagol a továbbfolytatás pontjáig, hanem elkanyarodva az útra, vagy szántásra, szóval rossz szimatot adó vonalra, kitérve és gyorsan megy oda. Megesik ugyanis, hogy a kutyák a ló nyomán, mely itt-ott bele is lép a szagba — vigan tovább hajtanak, nem tartanak checket és az akkor szükséges leostoro­zásuk, összeterelésük a whippek lovainak túlságos és fölösleges munkát ad. A vonszalékhuzás végpontját szokásos egy kis zászló kitűzésével jelezni. E körül néhány darab bus tétetik le, melyen az elsőnek beérkező kutyák azon­nal megosztoznak. A vonszalékhuzó azonban semmi esetre se maradjon a végpontnál, hanem rejtőzzön cl valamely közeli tereptárgy mögé s onnan csak az első lovasok beérkezésének zavaros pillanatába jöj­jön elö, magával hozván táská|ában a később beér­kező kutyák jutalmazására szolgáló hust, vagy még inkább valamely élő vadat (igen czélszerü erre a házi nyúl), melyet aztán a falkás a régi hagyomá­nyos szokás, a «curée» utánzásaképpen a kutyák közé dob, a melyet azok szétszaggatnak. Mindezen általánosságban adott utmutatások mel­lett a terep lejárásakor esetenként adott oktatások és megbeszélések kell, hogy képesítsék a vonszalék­huzót arra, hogy minden körülmények között, a va­dászat szellemének megfelelő leleményességgel tud­jon magán segíteni. Illusztrálom ezt egy példával. Az általam rendezett egyik legszebb vadászlovag­lásnál esett meg, hogy a vadászat kezdete vidéki vendégek sürgönyi bejelentése tolytán a tervezett idö után 1 órával volt eltolandó. A hajtás egyhelyen vasúti sorompónál kellett hogy átvezessen, mely mellett sem jobb-, sem baloldaról nem lehetett áthatolni. Eredeti terv szerint tekintettel voltam a vonatok közlekedésének idejére a halasztás azonban ebben megzavart. Midőn a vadászattal a szóban forgó ponthoz köze­ledtem, egy hegytetőről már messziről észrevettem, hogy szimathuzóm még a leeresztett sorompónál áll egy fa mellett rejtőzve. Már-már a falka leostorozá­sára gondoltam, hogy neki időt adjak, midőn egy alkalmas terepsávon a falka erős csaholással lefordul a tervezett vonalról és más irányban hajt mint a sorompó iránya. Azonnal tisztában voltam, hogy szimathuzómnak, a mint észrevette a sorompó le­eresztett voltát, eszébe jutott ilyen eshetőségekre vonatkozó oktatásaim egyike és a hajtást egy darabig más irányban vezette. Ott aztán szimatvesztést csinált Midőn az elrobogó vonatról tudtam, hogy szimat­húzóm már áthaladhatott, visszairányitoltam fal­kám a letérés pontja felé s lassan keresve a nyomot, megközelítettem a sorompót, melyen tul ismét meg­találták kopóim a szimatot, de a vonszalekosnak is gondja volt reá, hogy innen vágtában haladjon tovább hogy utol ne érjék. Ad 3. A terep szépségeinek leleményes kiaknázása, vagyis szép vadászatok rendezése által lehet csak a sport iránti érdeklődést ébreszteni és fokozni. Csak ilyenben lehet igazán örömünket lelnünk, az ilyenek nyújtanak lovas szellemet ébresztő gyönyörűséget és miután ez az, a miben a vonszalékvadászat felül­múlhatja az élövad utáni hajtást, tehát evvel kell ennek a vad hiányában rejlő gyöngéjét is ellensú­lyoznunk. Pushball. A goalkefjper. Az ilyen lovaglás nem csak lehetőleg szép s min­den alkalommal más-más jellegű vidéken, itt-ott meglepő terepalakulásokon kell hogy átvezessen, hanem a mellett lovas szempontból is ilyennek ne­vezhető, azaz jó talajú és változatos terepen, vala­mint olyan módon összekombinált irányban, a me­lyen az okszerűség mellett sok és szép akadály fordul elö. Nincs azonban csúnyább és erőltetettebb, mint a hajtás vonalának mesterkéltsége egyik-másik akadály kedvéért. Ez a rendezés szük látkörüségre vall, karambolokat okoz, bosszúságokat szül. Hogy a föntieknek megfelelni a mi kulturális vi­szonyaink között nem éppen ,könnyű feladat: azt mondanom sem kell. Megoldásához a rendező részéről fáradtságot nem ismerő sok-sok terepszemle mellett széles látókörű áttekintő képesség és főleg speciális érzék a stílszerű­ség iránt, valamint bizonyos tervező talentum szükséges. A falkás minden idejét a terepen kószálva kell, hogy töltse. Igy ismeri meg vadászterületje pontos határait, minden zegét-zugát árkát, bokrát, rejtett szépségeit. Igy tudja aztán fejből, hogy az éppen következő vagy már folyó saison alatt hol mi van bevetve, hol miféle termény áll még a lábán, sőt azt is, hogy hol, mikor és mit szándékoznak felszántani, be­vetni, vagy levágni, kiszedni stb. Igy tudhatja csak, hogy hol van és mi­kor, meddig rét, szántás, vagy ugar ; répa, kukoriczaiarló, luezerna vagy más olyan termény, melyeken csak bizonyos időszakokban lehet áthaladni. Szóval ugy ismeri vadászterületét, «mint a zsebét». Ha már most meg van a fentemiitett tervező ta­lentuma, akkor a terepszemlék alkalmával emléke­zetébe vésődött egyes szép részleteket egy-egy mé­reteiben megfelelő egészszé fűzi össze és pedig nem ritkán 2—3 terv szerint is keresvén kapcsolatot az egyes részek közt. Az igy előre kigondolt tervvel fejében lovagol ki és határozza el a helyszínén vég­legesen egy-egy lovaglás vonalát és rajzolja föl magá­nak egy egészen futólagos vázlat alakjában. Ez nagy­jában a terepkeresés módja, de semmiesetre sem az, hogy az ember előre kitűz egy találkozási pontot, a honnan kezdeni akarja a lovaglást s akkor onnan elindul terepetkeresni, a mi akkor kizárólag a vetések kerülgetéséből fog kiállani. A rendezőnek 2—3 ilyen lovaglás terve mindig előre készen kell hogy legyen fejében, vagy ha ugy tetszik, jegyzeteiben, mert gyakran előfordul azon eset, hogy az időjárás változása miatt az éppen tervezett lovaglást annak talajviszonyai miatt nem okszerű megtartani, hanem talán egy másmilyen te­repen átvezetöt czélszerü erre az alkalomra kitűzni. Időnyerés szempontjából is, de meg a lovaglóknak kellemest nyújtandó, észszerű a vadászatokat ugy tervezni, hogy azok olyan ivalakuak legyenek, hogy sem kezdőpontjuk, sem végpontjuk ne legyen túlsá­gosan messze a várostól. És ha ez igy éppen nem is mindig lehetséges, de az bizonyára okvetlen ki­vihető, hogy ha a gyülekező hely kissé távolabb is van, a lovaglás onnan nem elfelé, hanem hazafelé essen. A rendez-vous-hoz pláne esetleg váltott lovon szivesebben elmegy messzebbre is az ember, de a végzett vadászat után fáradt lovon órákat lovagolni hazáig igazán fárasztó és unalmas is. Sárossy László százados. Horkay nagyanyja, stb. Irta: John Iteeves. Gróf Esterházy Miklós 1882. tavaszán azzal bizott meg, hogy az osztrák tenyészegylet ré­szére két olcsó kanczát keressek. Ép a meg­előző héten Exningben két igen szép Weulock­kanczát láttam s meg is vettem volna őket magamnak, de sajnos, angolországi kirándulá­som utolsó hetében voltam, mikorra pénzem is már jó részben elfogyott. Gr. Henckel, a kinek akkor trainiroztam, a két kanczát nem tartotta elég classisnak és nem akarta őket megvenni. Megvettem tehát a két kanczát a tenyészegy­letnek (loco Bécs) 240 fontért. Az egyik, Sor­cery, a derbynyerő Aspirant anyja lett és ennek testvére See me Horkay anyja. A másik kancza, Kallu Pity the Blind-et (Pitt, a Pancake-bői származó Pardon és egy jó kancza Deaf & Dumb anyját) adta. Mikor Kallu és Sorcery Bécsbe érkeztek, a következő furcsa eset történt. Az állatorvosi intézet egyik tanára Sorcery-1 18 évesnek tar­totta, a kancza azonban csak 5 éves volt és igen fiatalnak is látszott. Gróf Esterházy igen megharagudott és Oroszvárra sürgönyzött ne­kem, hogy másnap reggel az állatorvosi inté­zetnél várjam. Az intézetnél a grófon kivül még

Next

/
Thumbnails
Contents