Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

1007. január 1. 21 hat más urat találtam, kik magyarázatomra vártak. Gróf Esterházy a következő szavakkal fogadott: «No Mister John mit szól hozzá a ta­nár ur Sorcery-1 18 évesnek tartja ?» «Kedves gróf ur — felelém — ha a kancza 18 éves, akkor korához képest inoudhatom mesés fiatal­nak látszik. Mondja meg kérem a tanár urnák, hogy kövesse az én régi szokásomat, én tudni­illik mindig megkérdezem a lovat kisérő em­bert vagy fiút a ló korát illetőleg, mielőtt a fogakat megnézem és a legritkább esetben té­vedek.» A szegény tanár nagyon megsértődött, de a jó öreg mr. Chaplin, ki mindkét kanczát nevelte, utóbb megoldotta a gordiusi csomót az én teljes igazolásomra. Még az állatorvosi inté­zetnél megmondottam a grófnak, hogy miután a kanczákat kifizettem, megtartom magamnak és a jó öreg tenyészegylet keressen magának fiatalabb és olcsóbb kanczákat. A dolog vége dejeneur volt Sachernál és gróf Esterházy meg­vette az öreg Sorcery-1, a mit sohasem bánt meg. Az öreg tanárral később jóbarátságba ke­rültem és évek multán mondotta csak meg, hogy kinek hibájából esett tévedésbe. Azt hi­szem az illető még életben van, de nem dicse­kedhetik el Horkay nagyanyjával. A legtöbb kancza, a melyet vettem, szeren­csés volt. 1871-ben herczeg Liechtenstein részére 000 fontért vásároltam meg mr. Blenkirontól Grand Duchess-t, egy Stockwell-kaiidzát, Gamiani anyját, a mely megnyerte a német derbyt és olyan jó lovakat adott, mint Garlic és Glennie (Galanluomo anyja). A vételt követő napon meg­szólít Londonban mr. Blenkiron: «Azt hiszem, hogy Grand Duchess meddő, ne vigye el,» <L,II meddő kanczát akarok — mondám — a dolog rendben van.» Ezután egy vemhes kanczát aján­lott 50 fontért és egy óra inulva 300 fontot akart fizetni, ha a kanczát nem viszem el. Ek­kor megtudtam, hogy Falmouth lord, ki ez­időben mr. Valentine név alatt futtatott, a kanczát minden áron meg akarta venni, de ez már az enyém volt és Hohenauba került. 1869-ben a tenyészegylet legmagasabb enge­délylyel a kladrubi ménesből öt kanczát adott el. Hármat én vettem meg körülbelül 18000 forintért. Ezek voltak: Omazonian Orlando-X6\, Lay Sister Orlando-tói és Tamara WeatherLit­től. Tamara Blair Athol-\a\ adta Elspeth-et. Els­peth számos versenyt nyert nekem és utóbb gróf Nádasdy Ferencz vette meg, a ki Bucca­neer után a derbynyerő Elemér-1 nevelte belőle. Elemér volt az apja a fent emiitett GarL'c-nak, egy igen jó lónak, a mely azonban elég okos volt arra, hogy versenyben nem mindig eről­tette meg magát. Hogy éppen gróf Nádasdyról beszélek, remélem, hogy most, amidőn ő excel­lentiája kevesebbet vadászik, újra ideje ma­rad : derbynyerőt tenyészteni. Kedves szerkesztő ur, legyen elég mára, me­gyek a lovaimhoz. Talán ismét találok egy jót köztük. Ki tudja ? Kingsclere. Anglia trainerei közt az első helyek egyikét fog­lalja el immár évek óta W. C. Waugh, nekünk régi jó ismerősünk Magyarországból, a hol évek hosszú során át idomította gr. Festetics Tassilo lovait. Waugh képességéről már itteni működése alatt is meg volt a nézetünk, s az nem változott azáltal, hogy ez a jeles erő a sport őshazájába költözött át, legfeljebb sajnálhatjuk, hogy verseny üzemünk e kipróbált szak embert elvesztette. A milyen szakavatott, szorgalmas és közbecsült volt Waugh nálunk, épen olyan ma­radt Angliában is, a hol tavaly a legdíszesebb trai­neri állomások egyikére: Kingsclerebe, a herczegi istállóba került. Az ösz folyamán meglátogattam a mestert uj ott­honában, egy szép vidékü, tipikusan angol környe­zetben s mi sem természetesebb, hogy megérkezé­semnél is épen lovai közt találtam. Dolgozni, min­dig dolgozni, ez Waugh princípiuma, ö egyike ama kevés embereknek, a kik kora reggeltűi késő estig foglalkozást keresnek és találnak maguknak. Ha lovaival elkészül, a management-t látja el, majd a világ minden részérói hozzá érkező postát bontja föl (mert Waughhoz fordul mindenki, a ki Angliában lovat akar vásárolni) s ha ezt is ellátta, szaktanulmá­nyainak tesz eleget, mert nagy tudása daczára folyton tanul, folyton kutat, olvas s az ausztráliai, amerikai versenyzési és tenyésztési viszonyokban épen olyan otthonos, mint akár az angolokban vagy francziák­ban. Idegen joggal lesz meglepve ettől a páratlan versenytechnikai és hippologiai tudástól, pedig ezek teszik érthetővé azokat a nagy sikereket, a melyeket a kingsclerei trainer minden téren el tudott érni. Waugh a magyar üzemet is töviröl-hegyire ösmeri, sportunk minden mozzanatát élénk figyelemmel ki­séri s nincs egy lovunk, aoyakanczánk, a melynek karrierjét ellen nem őrizné. Kingsclere Londontól meglehetős messze fekszik. Vasúton Newburyig kell menni, innét caben még öt­negyed óra az ut. Waugbnak azonban két automobil áll rendelkezésére, a melyek 10—15 perez alatt szá­guldanak ki Kingsclerebe. Az istállók nagy fényűzés­sel vannak berendezve, azonban épen nem prakti­kusak, mert télen hidegek s nem is a legvilágosabbak. Ép olyan sajátos, hogy Kingsclereben tulajdonkép csak primitiv trainingpálya áll rendelkezésre viz veze­ték nélkül, a mi nálunk ma ugyszólva el sem kép­zelhető. Hozzájárul ehhez, hogy nyáron a csapadék igen kevés s igy a talaj oly kőkemény, hogy a munka néha csaknem lehetetlen. Kétévest Waugh idén csak késő öszszel tudott pályára hozni, a töb­binek mind csonthártyagyulladása volt. — És ezen a pályán kellett Troutbecket trainiroz­nom — szólt Waugh a kemény talajra mutatva. Természetes, hogy az első látogatás a boxokban Troutbecknek szólt. A mén első pillantásra igényte­len, alacsony, feltűnő szépség nélkül, azonban csupa aczél, csupa korrektség, hatalmas lapoczkával és szép háttal, száraz csontozattal. Waugh Troutbecket a leg­jobb lovak egyikének tartja s bár az a St. Legert nem könnyen nyerte meg, menti az a körülmény, hogy Troutbeck a startnál erősen karambolázott s lovasa kengyel nélkül tette meg az ut legnagyobb részét, széles fordulókat irva le a szögleteknél. Egyébként Troutbeckröl Waugh mai számunkban külön czikket is ir, úgyszintén életéről és működéséről, az öt jellemző nagy szerénységgel. Igy hát nekünk kell elmondanunk azt, a mit a sportvilág úgyis tud, hogy Waugh egyike a legjelesebb trainereknek, a kiket Anglia rég idők óta határa közt látott, s hogy benne a modern versenyüzem egyik legvilágosabb agyát, legagilisebb férfiát birja.

Next

/
Thumbnails
Contents