Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

1907. január 12. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 21 és pedig sem nem olyan szépen, sem nem olyan kedvvel, mintha együtt vannak. Pedig a falkában mindig vannak olyanok, melyeknek szükségük van a többi kopóktól jövő biztatásra ; ezen célt például a fiatal, első mezőben levőknek okvetlenül elöl kell elugraniok, hogy hajtani tanuljanak s kedvük ébredjen. Másfelől ha a falka a rosszul startolás folytán hosszura elnyúlik, vagy a lovasoknak kell nagyon lemaradniok az első kutyáktól, a mi részben az élvezettől fosztja meg a társaságot és gyakran lovaikkal való birkózásra kényszeríti őket, mert a lovak kivált a többször vadászottak okvetlen a kutyák közelében akarnak lenni s ugy nyugodtabbak, ha látják azokat, vagy pedig a lemaradt kutyák folytonosan az eltapusás veszélyének lesznek kitéve. Ez utóbbi minden más esetben is lehetőleg elkerülendő, főleg a hol sok fiatal kezdő lovas van, •de meg az esetleg itt-ott keskennyé váló szabad vagy jótalaju terepcsikot, a lovasok által teljesen kihasználandó, ajánlatos általában ugy rendezni a szimathuzást, hogy a kutyák a használható terepsáv egyik oldalán, mondjuk pl. jobbról egészen a szélén, ha pl. a sávot vetés határolja már a vetésben hajtsanak, mig a lovasok, kiknek a master részéről ez szabálylyá tétetik, a kutyáktól elenkezö oldalon lovagoljanak, ugy hogy a szimat vonalán senki se haladjon csak a kutyák. Éppen ilyen szellemben tanácsos az áthatolandó akadályoknál is eljárni. A falkás olyan helyen kell hogy a lovagló társaságot a lovasoknak és lovaknak megfelelő akadályoknak nekivezesse a hol á kutyáktól oldalt, mondjuk balra mintegy 80—200X szélességben az akadály «fair», azaz jól vehető. A kutyák az ilyen helytől oldalt pl. jobbra vezettetnek a szimat által át, mig a lovasoknak tapasztalatuk alapján azon meggyőződésük illetőleg a rendezés iránti bizalmuk kell hogy legyen, miszerint az illető akadálynak a kutyákkal szemben fölvett eddigi viszonyok megtartásával a legokszerübben lovagolhatnak neki és nem kell az akadály előtt annak válogatása végett jobbra-balra irányt változtatniok. A mezőny — field — élén a kopók, illetve a falkás és ostorosai után 50—100 lépésnyire a «master of hounds», «falkanagy» lovagol. Angliában a «falka nagyság» a legmegtiszlelöbb dolgok egyike. A legmagasabb állású illetve születésü urak töltik be rendszerint ezen tisztel, mely a szakmabeli tudáson felül szerfölött sok tapintatot, erélyességet, előzékenységet kiván meg viselőjétől a tő dbirtokosokkal és bérlőikkel szemben, sok gondot és dolgot ad a vadászterület megszerzése, kiterjesztése, gondozása és a rendezés tekintetében és mindeme'lett drága mulatság is. De viszont semmi sem fejezi ki jobban a tiszteletet valakinek az egyéni tulajdonságai iránt, mint az, ha egy falkástársaság masterévé választja meg. A master elibe lovagolni: tiszteletlenség, de viszont neki kell a társaságot vezetnie. Ö tartja fönn a vadászat sikerének és a kutyák épségének tekintetében szükséges fegyelmet a lovasok között. Ő tartja szemmel a lovasok lovagló modorát A lörirtczi falka. s adja meg alkalomadtán, de sohasem lovaglás közben, a szükségesnek látszó útmutatásokat. Természetesen ehhez nem csak megfelelő tekintéllyel kell birnia, hanem megfelelő lovasnak is kell lennie. Nagyon hibás dolog volna azonban az, ha a master maga mögött szabályos csoportba lovagoltatná a társaságot. A vadászat tel jes függetlenséget kell,hogy nyújtson a lovasoknak, azok csak igy gyűjthetnek tapasztalatokat és csak igy lesz annak kiváló hatása a lovakra is, nem pedig ha egy jó lovas vagy kiváló ló után magukat vezettetve járják le a néhány ezer méter lovaglást. A vadászit illúziójának megóvásához tartozik továbbá az, hogy a lovagló társaságnak nemcsak hogy a vonszolót látnia nem szabad, de egyáltalában fogalma sem szabad hogy legyen arról, hol és merre lesz a hajtás. Épen azért a vonszalékos már előtte való napon alaposan kitanítandó s aztán jóval a találkára lovagló lovasok előtt kiindítandó, hogy a falkás által a viszonyokhoz és a szándékolt sebességhez mérten megadott idöelönynyel, — azaz a vadászat megkezdése előtt 20—50'-el — elindulhasson a szimat elhelyezésével. A hajtás természethüségéhez tartozik az is, hogy annak tartama egy rókahajszáénak megfelelő hosszú legyen. A mennyiben pedig a viszonyok, lovak állapota stb. bizonyos kíméletet és az igények és követelmények lassankénti fokozását teszik okszerűvé: a hajtás bosszúsága, több és megfelelő hosszú szünetekkel «check» kel, enyhítendő, a mi magában is a rókahajtás természetes folyománya, mert a nyom, a róka elbujása, folyóba, vizbe ugrása («szimat lefürdés»), csalitokba, erdő parczellába menekülése, — éles fordulatok stb. folytán — gyakran nemcsak pillanatnyilag, de néha több perezre is elvész. Az ilyen szimat elvesztése tehát 2—5'-ig is tarthatna mindenesetre azonban czélszerü, vonszalékfalkáknál legalább is addig tartaniok, mig a lovagló társaság fölzárkózik, ugy hogy a lovasok a lovaglás folytatásában természetszerűleg a falka után menjenek, nem pedig lemaradásuk miatt a kanyarulatoknak egészen okszerű levágásával, mikor is az ilyen lovasok nemcsak más vonalon, mint a tervezett, de legnagyobb valószínűség szerint mezei károk okozásával is haladnak át a terepen. Hogy az ilyen szimatvesztés alatt a falkásnak a kutyáit megfelelőleg foglalkoztatni, az uj szimatot körben mindenfelé kerestetni kell, nem pedig őket egyenesen, vagy esetleg egy uton menve oda, reá vezetni, az a dolog természethüségéhez s igy az egész hajtás érdekességéhez tartozik. Az ily módon rendezendő vadászatok még 20 30'-ig való tartammal is oly könnyűvé csinálhatók, hogy azon még kevésbé előkészített vagy fiatalabb lovak is résztvehetnek. Ha vetések, vagy terep rosszasága miatt szükségkép egy éles fordulat eszközlendő, akkor ilyen helyen okvetlen szimatvesztés szúrandó közbe, különben a lovaglás ismét Gr. Teleki T. fölvétele. Cziráky Mari grófnő. Gr. Teleki T. fölvétele. nem lenne természetes, mert nincs valami eröltetettebb és furcsább, mint ha egy falkázótársaság lovagló vonala a vetések kerülgetéséből áll. Ennél már csak az rontja jobban a vadászat elnevezéshez kötött illúzióinkat, ha a rendez-vous-nál látható a még el nem indult vonszalékhuzó lovas, vagy pedig ezt szimatelhelyezö uljában a lovaglótársaság utóiéri, s várni kell, mig tovább megy, komikussá tevén ezáltal a vadásiat elnevezését. Ilyen eshetőség — nem is szólva a rendezésbeli fölületességrül — néha valamely baleset következtében szokott előfordulni. Elszakad a vonszalék kötele, kilyukad a háló, leesik a lováról valamely akadálynál a schlepphuzó lovas stb. Minderre számítani kell a rendezést kezében tartó falkásnak és nemcsak megfelelő tartalékeszközökkel kell fölszerelnie a vonszalékhuzót, hanem minden lehetőségre kiterjedő kioktatásban is kell részesíteni öt. Az ilyen lovas mindenekelőtt nyugodt temparementumu, sem a szag által, sem a faránál húzott és ugráló háló által nem izgatott lóval lovasitandó, mely az akadályokon kevésbé «flink» ugorva, de biztosan mászva haladjon át, legrosszabb esetben a gyalog előtte menőt okvetlen készséggel kövesse. Málhatáskájában tartalék vonszalékháló, jól záró, erős falu üvegben vagy bádogtartányban a vonszalék megnedvesítésére szolgáló práparátum, továbbá a kutyák részére hus, vagy élövad, egy balta és egy kis zászlócska legyen. Órája pontosan a falkáséhoz igazítva járjon. A lovon egyszerű csikókantár használandó. Zabiájához egy futószár csatolva, melynek összehajtogatott vége a málhaszijhoz van egy kis csatlékkal erősítve. Ez a nagy akadályokon néha szükségessé váló átvezetéskor okvetlen használandó, mert a rövid szárról esetleg elszabadult ló nélkül a szimathuzó igen nehéz helyzetbe jut; a futószár ezenfelül a vonszalék kötelének elszakadásakor is jó szolgálatot tehet. Ezen lovasnak általánosságban a következők teendők szabállyá. Minden induláshoz lépésben haladjon, a szagot jól tartó talajon ügetésben és vágtában lovagolhat, mig a száraz helyeken ismét lépésbe esik, úgyszintén akadályok előtt, hogy erösebb nyomot fektethessen. Ha igen lassú hajtásra kap utasítást, akkor sebes haladása mellett a vonszalékot minden 2—300X után 50—80X távolságra fölfogja azaz szaggatottan vontatja. Ugyanígy jár el azon mélytalaju terepszakaszoknál, melyeken a rendező nem akar check-et csinálni,de lassú hajtással iparkodik az áthaladást megkönnyíteni. Erős harmat után nagyon jó szimat, «erős scent» van. Ilyenkor tehát a nyom elhelyezésére sokkal nagyobb idő-előny — 40—50' — is adandó neki. Az akadályokon át csak szükségkép ugrasson, inkább mászva haladjon azokon át. Ilyenkor a hálót egészen föl kell fognia, mert főleg ugrásnál a rántás következtében könnyen elszakad az. Esetleges fölbukás, lovának lesántulása, vagy másként gyalog maradása esetén, gyalog is el kell végeznie munkáját. Ilyen esethez, vagy bármi más fönnakadáshoz időt 3*