Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

it A változó versenyképesség okai. Irla : l'öxchl Károly állatorvos. A versenyüzeni főfeladata, hogy egyenletes jó conditióban legyenek a lovak s ennek lehető fenntartása mellett a legnagyobb izommunka legyen kifejthető, a nélkül, hogy ez a ló egyes szerveit, különösen a végtagokat jelentősebben megtámadná. Ezáltal érhető el a legnagyobb sebesség, feltéve, ha ezen individuális tehetség bizonyos mértékben már az öröklés által megvan a szervezetben, umely ezenkívül annyira erős phisicummul is rendelkezik, hogy az abuormis táplálást s a forsirozott munkát megbírja. A jó konditió fentartása számos esélytől függ, melyeknek egy jelentékeny része az idomító kezeben van, de egy nagy része azon kivül esik. Részben a ló szervezetében magában, részben az azt környező külbehatásokban található fel. Ezen különböző okok miatt van azután gyakran olyan eset, hogy kitűnő származású anyag a legmegfelelőbb gondozás mellett sem képes a megfelelő eredményeket elérni, sőt ugyanazon lónál egy bizonyos versenyképesség is aránylag rövid idő alatt számos variatiot mutat. Aránylag legrövidebb idő alatt változik a versenyképesség, ha a lótól csak nagyon kevéssel is több munkát kívánunk, mint a mennyit ineghir, különösen a fejlődés szakában kétéves korban. S ha ez csak néhányszor ismétlődik, egyéb aceidensektöl eltekintve lecalább is rosszul fog enni s ennek folytán conditiojában visszaesik s korábbi erőkifejtésére egy ideig nem lesz alkalmas. Ha a több munka tekintetében nagyobb viszszaólés esete forog fen, ugy a tüdő, különösen a sziv részéről ideges tünetek, gyengeség és a végtagokban oly elváltozások lépnek fel, melyek a ló versenycarrierjét jelentékenyen megrongálják •agy egészen tönkre is teszik. A tüdők elveszíthetik ruganyossáuukat ugy annyira, hogy a korábbi rugalmasságuk nem tér többé vissza s e mellett ha a végtagokban állandó elváltozások (az angol «Sorsiu»-nak nevezi a végtagok állandó dagadt voltát) maradnak, melyek a szabad mozgást gátolják, ugy a letörés véglegesnek mondható. Leggyakoribb kétéveseknél s itt legkönnyebben is létre jön. A szervezettől túlzottan kiváut munka egyik biztos jele az is, ha az inak a munkában megmelegednek, anélkül, hogy sántaság mutatkoznék. Ilyenkor csak lépés-mozgás s közben priesuitz borogatások alkalmazása ajánlatos, a rendes munka nem folytatható. Ha ez állapot tovább tart, ugy egy bizonyos közelebbi terminusra való előkészítés halasztást szenved s arra az időre nem is mutathatja azt a formát és képességet, amelyet különben elért volna. A telivér tudvalevőleg gyors fejlődő s ebben a tekintetben is, az egyedek szerint is igen nagy a különbség, AZ igeu gyorsau fejlődók már tavaszszal munkába vehetők, mig a lassabban fejlődók, a melyek rendszerint nagy rámában alkotottak, tehát nehezebbek, inkább őszszel vehetők rendszeres munkába. A gyors fejlődés által okozott hátrányok miatt, ilyenek a tüdő, csonthártya, inak érzékenysége, gyengesége, természetszerűleg a versenycarriert illetőleg mindig tartósabb és nagyobb jövőjük van azoknak, melyek életkorukhoz mérten később vétetnek trainingbe, feltéve ha e mellett a kellő sebességgel is rendelkeznek. Előfordul, hogy sikerül tavaszszal a kétévesnek egy-két rövid távon jelentéktelenebb versenyt megnyerni, de az arra való előkészítés és maga a verseny lefutása annyira megrongálja a batal állat szervezetét, hogy képtelen lesz később egy nagyobb versenyhez torturának is beillő preparálást kiállani. Mig ha ószszel kerül versenybe elsősorban szervezete feltétlenül ellenállóbb lesz' továbbá nem lesz kénytelen a már nyert verseny után kirótt súlytöbbletet is nyergébe venni A táplálkozás foka igen tontos s a versenyben levó lovaknál ez lehetőségig forsirozva is van a nagyobb erőkifejtés miatt s hogy egyesek mennyire birják, az mindig attól függ, hogy az emésztőszervek hurutjára való hajlamot a szülőktől milyen mértékben örökölték. Ezen körülménynyel szorosan összefügg a fogak minősége és a fogváltás időtartama. A fogváltás, meiy rendszerint néhány hetet vesz igénybe, tudvalevőleg a foghus és fogmeder megduzzadásával veszi kezdetét s normális körülmények között a metszőfogaknál, értve a lófogakat, a melyek maguk előtt tolva a tejfogakat, végre az előbbiek szabaddá válnak. Ez a folyamat, ha szabályszerűen foly le, akkor is a fájdalmassáea s érzékenysége miatt az evésben gátlólag hat s ezáltal a táplálkozásra is hátrányos befolyással vau. Abnormis esetben a tejfogak nagy elleutállást fejtenek ki s e miatt az utánuk jövő lófog irányából némileg kitér, ugy annyira, hoey a rágólap még később is egy ideig, viszonyítva a rendesen kibujt fogakéhoz, ferde irányú lesz, a mi a táplálkozás fokára nézve előnyös nem lehet. Egy hétéves félvér lónál a felső álkapocs egyik középső metszőfoga felett mélyen a kötőszövetbe tapadva volt a megfelelő csikófog, mely még a fogváltáskor maradt vissza s a környező nyálkahártyát állandóan izgatta és kis fokban gyulladásban tartotta. A gyulladás a fog eltávolítása után megszűnt. Még hátrányosabban tapasztalható a táplálkozás minőségére való befolyás a zápfogak váltásánál. Részben azért, mert a zápfogak felületök nagysága miatt nagyobb szerepet játszanak az evésnél, mint a metszők, továbbá a zápfogak váltásánál a fogmeder megduzzadása folytán a rágólap egyenetlenné sa váltás processusa alatt levő fogaknál a rágás nagyon fájdalmassá válik. Ilyen esetben jelentékenyen megkönnyíti a rágást a puha takarmánynyal való etetés, illetőleg a zab vizbe való beáztatása az etetést megelőzőleg. Itt vigyázni kell, hogy az edény, melyben a beáztatás történik, tisztán legyen tartva, különben a zab megsavanyodik. Daczára minden elővigyázatnak s a megfelelő puha etetésnek, a fogaknak fent jelzett állapota miatt a conditióban való visszaesés igen nagyfokú lehet. Állandó és igen nagy zavart idéz elő a rendetlen ollós vagy csipkézett kopás, mely a pofa nyálkahártyáját több helyen fölsebzi, a minek következtében még a gyógyulás után is durva hegek látszanak. Ilyen állapot, ha esetleg szájfájással is párosul, teljesen lerontja a conditiót, illetőleg ez esetben a lovat lehetetlen egy ideig conditióban tartani. Az ollós és csipkézett kopásnál sokat lehet javítani véső és fogreszelóvel, ellenben hullámos kopásnál a műtéti beavatkozás igen csekély eredményt ad. A súlyos fokú szájfájás, miután hatása az összes emésztő szervekre nyilvánul, igen befolyásolja a táplálkozás utján a képességet, a szerint, hogy mely szerve van lokalizálva leginkább. Szájban nagyon érzékenynyé teszi a nyálkahártyát, esetleg mint fentebb említve volt, ha élesek a fogszélek. A rágás fájdalommal jár, a tápszerfelvétel késedelmes a tökéletlen rágás miatt. Torokban a nyelést akadályozza, a belekben a fekélyképzödések a tápanyagok felszívódását nagy mértékben gátolják, ami által az áthasonitás is szenved. Egyes igen ritka esetekben heves kólikatünetek is fejlődhetnek ilyenkor. A szórváltás, a melynek a testre való hatásai közül az egyik, hogy igen érzékenynyé teszi a bőrt a hőváltozások iránt, a mi által hajlamossá válik a szervezet a meghűlésre. Már pedig köhögós lóval munkát végezni nem igen lehet. Az érzékenység bizonyos fokban idegessé is teszi az állatot. A legfontosabb hatás mindazonáltal az, hogy ilyenkor az ugyanazon, illetőleg a vedlés előtti conditio fentartására erősebb etetés kell, talán a nagyobb hövesztesség miatt. Kérdés most csak az, hogy ezen még erősebb etetést kibirja-e káros hatás nélkül az emésztő szervrendszer, illetve képes-e ilyenkor annyit áthasonitani a tápanyagokból, hogy az előzetes conditió visszaesést ne szenvedjen? A szőr váltása évenként kétszer történik tavaszszal és őszszel. Nagyobb hatással van mindenesetre a tavaszi szőrváltás, mert ha a téli szőr gyorsan lemegy a testről, ugy az a változékony időjárástól sokat szenvedhet s a hőveszteség is ilyenkor nagy; mig ha a nyári szórt a téli váltja fel, csak a legritkább esetben áll be meghűlés, illetve ha még az uj téli szőr nem elég sürü s ekkor hirteleu egy abnormis hideg áll be, jön létre meghűlés. A couditióra nézve csak a tavaszi szőr váltása idéz elő gyakran elég jelentékeny visszaesést, az őszinél conditió változás a vedlés miatt úgyszólván nem is tapasztalható. Szembántalmak fellépése reudkiviil befolyásolja a versenyképességet, csökönyössé, ijedőssé teszi az állatot. Egy fellépő belső szemgyulladás vagy egy nagyobb szaruhártya sérülés a láta tengelyében, már annyira akadályozza a lovat, hogy az, a mely előzőleg a startnál nyugodt volt vagy pl. jó! vette az akadályokat, most természetszerűen rossz, bizonytalan ugróvá lesz, esetleg ferdén veszi azt. AZ idegesség nagy szerepet játszik a versenylovaknál, a már emiitett szőrváltáskor beálló ideges érzékenysége a bőrnek csiklandóssá teszi s ezáltal nyugtalanná a lovat. Az idegesség máimagában is beáll, ha a lótól több munkát kívánnak, mint a mire képes, ezt szokta igen gyakran követni a legrövidebb időn belül az állat letörése. A vasúti szallitás közben is többnyire bizonyos fokban ideges a legtöbb ló, de különösen ha a versenyterek közelében levő istállókba helyeztetnek a telivérek, akkor már a legtöbb tudja, hogy tőlük rendkívüli munkát követelnek, nyugtalanok s rossz evőkké válnak. Nem mondható éppen e miatt czélszerü intézkedésnek az, hogy a trainer a versenyterekre magával viszi esetleg az olyan lovat is, a mely abban az időben nem fut, de hogy mégis személyes felügyelete alatt legyen. Oda csak azokat czélszerü szállítani, a melyek közvetlen a versenyekben részt vesznek. Szivbántalmak: Lehetnek időszakonként fellépők conditio változással egybekötve, ha tulkövér az állat. Ilyen esetekben legtöbbször a nyer gelés súlyosan befolyásolja az állapotot. Ha szervi . elváltozások fejlődnek a szivben, ugy a ló versenyczélokra teljesen alkalmatlanná válik, miután a forcirozott munka által megkívánt erős vérnyomást a véredényrendszer nem birja el. A hörgősség, mely a nehéz levegővétel miatt a gyorsaság és kitartósságot nagy mértékben akadályozza, többnyire mindjárt a ló munkába vételekor jelentkezik, ezt öröklőnek általában nem tartják, inkább a szerzett hibákhoz lenne sorolható, amennyiben vagy a forsirozott munka, vagy a sziv helyzetváltozása által okozott nyomás a visszatérő idegre, mely vezetőképességében megbénulva, ezáltal bénulást, illetve hörgést idéz elő a gégében. Egész bizonyosan kimutatható fiatal 1 — 2 éves csikónál mirigykor (csikókeh) kiállása után a hörgősség, vagy a fulladozás, mely felléphet súlyos influenza betegség kiállása után is. Az úgynevezett phisic alkalmazása olyan egyedeknél, melyek különösen érzékenyek a drasticusabb hashajtókkal szemben, igen káros és maradandó hatást fejt ki, a mely számos versenyló carrierjét vagy tönkre tette, vagy legalább is megrövidítette. Sót megrövidíti később közvetve az állat életét is, mert karöltve az erős táplálással oly elváltozásokat létesít a gyomor és belekben, a mely mind gyakoribbá teszi azon esetek számát, a mikor a még közép életkorban lévő lónál hirtelen gyomor vagy bélrepedés következik be. Ha ilyen sors ér egy a pályáról lekerült nevezetes lovat, a mely apaméni szolgálatot teljesít, a tenyésztőre egyáltalán nem közömbös, hogy azt tenyésztésre csak egy-két évig használja, vagy huzamosabb ideig Legtöbbször a belekben igen nagy elváltozá-