Vadász- és Versenylap 51. évfolyam, 1907

1907-01-01 / 1. szám

1907. január 1. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 15 sokat bélfekélyek strikturák képződését idézi elő. Ez könnyen érthető azon oknál fogva, hogy már az erős etetéstől bélhurut áll fent, most a beadott nagyobb dózis phisic, mely aloe szappan s esetleg néhány csepp croton olajbői áll, nagyfokú gyulladást hoz létre. Az igy kezelt állat lázas, remeg, helyéből nehezebben mozdítható el. Egyébként alig van olyan emésztő szervi megbetegedés lónál, a hol az aloe indokolt lenne és ne volna lehetséges hatását egyéb kezelési módon helyettesíteni. A phisic alkalmazásának czélja volDa különösen gyenge lábu lovaknál, hogy a lábak nagyobb megerőltetése nélkül (értve a lehajtást), vegye le az izomzatról a felesleges zsirt, mert sokszor a pokróczczal való izzasztás nem elégséges. Az erős hashajtókkal elért látszólagos eredménynyel szembekerül az emésztő szervek gyakran az egész életre kiható alapos megrongálása s ezzel együtt jár az izomzat nagyfokú gyengülése is. Vannak egyes családok (Doncaster), melyeket gömbölyűén kell a pályára kihozni, ha nyerni akarnak velők, itt elhibázott dolog a lesoványitás. Általában a versenyló keménysége vagy puhasága igen nagy szerepet játszik. A kemény szervezetű jobban birja a muukát, ha elfárad is, az étvágy nem igen csökken. Csonthártya bántalmak is kevésbé támadják meg a keményebb szervezetű lovat, mig puhánál ez igen hamar bekövetkezik munka közben, e miatt a csontbántalmak igen nagy szerepet játszhatnak, illetőleg nagy mértékben befolyásolhatják a versenyképességet. Gyakran nem lehet egyebet kimutatni, mint kisfokú érzékenységét a csonthártyának, mely magában elég ok, hogy a versenyképesség hanyatlását előidézze. Csontképlet (Überbein) a szárcsonton az in mellett vagy az in alatt kötött, merev járást okózhat, még mielőtt nagyfokú lenne a sántitás. Vannak egyesek, a kik ezen állapotot vállbénaságnak tartják, a mely a lehető legritkábban előforduló bántalmak közé tartozik. Az első lábak általános merevsége előfordulhat ugyan erős galopp munka után is, a hol a váll izmaitól lefelé az öszszes izomzat kis fokban gyulladásba jön. Ha ez állapot nem a munkával való visszaélés következménye, ugy ez a kellő kímélet és mérsékeltebb mozgatás közben gyorsan elmúlik. Csánkpóknál nehezen hajlik a csánk s e miatt ugyanazon oldali első lábbal rövidebbet lép a ló (Weiszer). Itt is könnyű a csalódás, mert* a látszat arra utal, mintha az első láb lenne beteg. Mindenesetre meg kell vizsgálni a lábszáron elől elhelyezett feszitő inat is, mely ha erős zuzódást kap és mellette csonthártyalob fejlődik, ugy a ló ebben az esetben is végtagját igen nehezen emeli s ekkor is rövidebbet lép. Trainingben levő lovaknál csánkpók hirtelen fellépése egyes ritka esetben frappans módon befolyásolja a futási képességet. Lovaglásnál a helytelen ülés, de esetleg e nélkül is érzékenyebb egyedeknél a hátcsigolya csontok közti csonthártya gyulladása folytán nagy fájdalom áll be különösen akkor, ha a lovas felül, a mi igen gyakran csökönyössé is teszi a lovat s iparkodik levetni lovasát. Látni ezt csontvázon is, a hol a versenyló életében nehezebb lovas alatt ment, illetőleg nagyobb súlyt vett nyergébe, hozzávéve a régi methodus szerinti ülést is. Egy esetben volt alkalmam megfigyelni egy hátaslovat, a mely mindig érzekenyebb lett derékban, különösen felüléskor s lovasát e miatt gyakran le is dobta. Később kocsiban tett szolgálatot. Itt kezdetben induláskor, vagy ha a kocsi kissé jobban meg volt terhelve, hátát felgörbitette, fájdalmat mutatott s a nagyobb erőkifejtés elől minden módon igyekezett kitérni. A fájdalom fokonkint csökkent, ugy hogy egy év múlva a hát normális hajlékonyságu lett s induláskor fájdalmat nem mutatott. Ennyi idő kellett a derékcsigolyák közti csonthártyalob visszafejlődésére. Valószinü, hogy ilyen esetek miatt is elónyösebb a most divatban levő amerikai lovaglás. A régi ülés lefogta a lapoczkát, de finisht jobban lehetett lovagolni, de a hát is szenvedett. Az amerikainál a lapoczka szabad s a hát is kisebb terhet visz, amennyiben a sulyelosztás egyenletesebb. A súlypont helyes megválasztása egyébként a lovaglás egyik legnehezebb problémája, mert ha elől ül a lovas, ugy az első lábakra törik le a ló, mig ha hátrább, ugy a hát és derékcsigolyák szenvednek különösen mély talajban. Nem tartom e miatt kizártnak, hogy az amerikai lovaglás több letörést is produkál az első lábakra. Persimmon, az angol champion-apamén, A ló megterhelésére egyáltalán nem" közönbös, hogy egyenlő súlyt értve, az élősúly mellett mennyi holtsúlyt visz, mert az élősúly sokkal jobban alkalmazkodik a ló mozgásához. E miatt sokkal előnyösebb is egy jobban megterhelt lóra nehezebb lovast ültetni. A sárlás tudvalevőleg tavaszszal nagyon gyengíti a kanczákat, ritka kancza az, mely ilyenkor sexualis zavarokkal nem küzd. Ezen állapot nagyon befolyásolja az erőképességet és ez által a versenyeredményt is bizonytalanná teszi. Nagy előnye ez a méneknek a kanczák felett, mely a méneknek nagyobb sulymegterhelésében is nyilvánul. Ennek daczára előfordult már tavaszszal, hogy egy nap hat versenyből ötöt mén nyert meg. A traiuingben levő lovak takarmányozására oly nagy gondot forditanak, hogy e tekintetben alig emelhető kifogás, csak kivánatos volna, hogy a trainingen kivül és azt megelőzőleg a változatosság szem előtt tartassék, azért, hogy a ló emésztő szervei ezen idő alatt megjavuljanak annyira, hogy a forcirozott etetést ismét jobban elbírálhassák. Az évesek tartása nyáron sok zab, jó zöld legelő a kifutóban, mely le legyen kaszálva, hogy sokat ne legelhessen, inkább kint legyen egész nap a szabad levegőn. Ugyan igy kellene tartani azon versenylovakat is, a melyek nyári időben versenyre nem nyernek előkészítést, de a versenyüzem miatt sajnos paddockokba és zöld takarmányra leginkább a letörtek kerülnek. Pedig az ilyen etetés egy később kifejlődő gyomor- és bélhurutot akadályoz meg s ezáltal egy csalódással kevesebb lenne a ló későbbi formáját és tehetségét illetőleg. A jó ivóviz nagy befolyással van a conditióra. Az lehetőleg tiszta és nyáron hideg legyen. Legegyenletesebb vizet a fúrt kut ad, a mely ment minden a talajvízzel a kutvizbe kerülő káros anyagoktól. Az itatással való visszaélés versenyek előtt közismert dolog, ha többet kap a ló, leginkább a súlytöbblet miatt lemarad a versenyből. A lovak edzése téli időben is csak bizonyos fokig rationalis. Túlságosan hidegen tartani az istállót nem czélszerü még akkor sem, ha a ló kellően pokróczczal le is van takarva. A felsorolt abnormis körülmények és kóros állapotok főleg azért birnak fontossággal a gyakorlatra, hogy azok jelenlétét sokszor a legfigyelmesebb szemlélő sem veszi észre és megtörténhet, hogy a verseny előtti kipróbálás eredményébe vetett bit hozhat igen nagy csalódást, ami igen kellemetlen a fogadókra, amennyiben a kipróbáláskor mutatott forma könnyen változhat hátrányosan a versenyig, olyan lónál, a melynek minden szerve nincs töké- letesen rendben. A fentebb elősorolt okok, miután azok a papirforma keretén kivül esnek, mint a versenyekre nézve előre nem látott esélyeket a sulykiosztó kiegyenlíteni nem képes s innen van, hogy a papirforma igen gyakran cserben is hagyja a fogadókat. Általában az egyoldalú erős kihasználás (innen a rossz fedező képesség is) csak hanyatlásra viheti lassanként az anyagot. A versenylótulajdonos, ha egyszersmind nem tenyésztő, a legtöbbször nem törődik sokat, hogy mi lesz lovával, ha az versenyképtelen lesz, de miután uj anyagot beszerezni kénytelen, reá sem lehet közömbös azon körülmény, hogy a pályán teljesen ki nem használt lassú, de jó származású ló ivadéka sokszor jobb és sebesebb mint olyané, mely a sebessége miatt igen ki volt használva. Egy ideig a bentenyésztés által fokozott testi erők képesek fentartani a sebességet, de látni egyes családoknál, hogy az hirtelen megszakad, kimerül, mert a hibák fokozódásával gyengül a képesség is, s innen van, hogy a legkitűnőbb anyaggal rendelkező tenyésztők oda jutnak, hogy képtelenek csak közepes eredményt is elérni. A huzamosabb ideig folytatott beutenyésztésnél a hibák fokozottabb kiütésén kivül gyakoriak a csenevész elmaradott példányok is. Ámbár az tagadhatatlan, hogy a fogyatékos küllemüek, miután azok többnyire könnyebb szabásuak, finomabb, keményebb szervezetiiek és többnyire sebesebbek is, de továbbtenyésztésre nem igen alkalmasak. Ha ezen magas képességűek szerencsésen kevertetnek lassúbb, de szabályos kiillemü egyedekkel, iey származhatnak olyan sikerült példányok, melyek alapul szolgálhatnak arra, hogy nem csak a telivértenyésztő igényeit elégítik ki minden tekintetben, hanem az ország fél vértenyészetét nemesítve, azt tartósan virágzóvá is tehetik.