Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-04-01 / 15. szám

1905. április 1. VÁDÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 169 4.35 IV. Vecsésl dij. Gátverseny. 1500 K. 2400 m. Urlovasok 1. Abonyi A. száz. 4é p her Horgos 66 2. Mr. Albert Wood 4é s her Nikita 66 3. — 4é stp her Vyllar 66 4. Aresin-Fatton J. fhd. 4é p m Teles 70 5. Br. Baich I. 4é p k Hamar 67 6. Geist G. ur 4é s m Angolna 66 7. Mr. Go-on 4é s m Hangyár 66 8. Jankovich-B. Gy. ur 4é s m Pajtás 66 9. Mr. Nick 4é p k France 66 10. Schosberger L. úr 4é stp her Zsédényi 66 11. Seprősi ménes 6é stp k Felicitas 75 Tip: Teles — Hamar 5.15 V. Anatole akadályverseny. 3000 K. 3200 m. 1. Bartosch F. főállatorv. id p h Grál 78} 2. Geist G. ur 4é p k C-iriz 67 3. — 4é s k Dercze 67 4. Mautner V. ur 4é p m Flying Dragon 67 5. Schosberger L. ur 4é p k Kinos 72 6. Hg Taxis M. E. 5é p m Tolmács 69 Tip: Tolmács — Kinos 5.55 VI. Hároméves nyeretlenek versenye. 1000 K. 1600 m. Urlovasok. 1. Mr. Albert Wood s m Gavroche 68 2. Bartosch F. főállatorv. s k Fawa 66} 3. — p k Vision 66} 4. Blaskovich Elemér ur s m Komám 68 5. Blaskovich Ernő ur p k Gyere be rózsám 66} 6. Boross J. ur p m Meteor 68 7. Dreher A. ur s k Tigra 66} 8. Mr. Field p k Gondolat 66} 9. Geist G. ur p m Drotostot 68 10. — p m Ftizi Bizi 68 11. Mr. Go-on s m Prince de Gal'.es 68 12. Br. Inkey J. p k Miss Flóra 66} 13. Jankovich-B. Gy. ur p m György 68 14. Mautner V. ur s h Trinidad 66} 15. Gr Pejacsevich A. p m Oglander 68 16. Gr. Pejacsevich A. s k Ege to Hounds 66} 17. Gr. Pongrácz J. p k Magda 66} 18. Gr. Sigray A stp k Cakewalk II. 66} 19. Mr. Wheel p m Lancer 68 20. Zangen I. ur p m Liliomfi 68 Tip: Rizi-Bizi — Gyere be rózsám ' i EKSZERESZ BUDAPEST, 1Y., KORON AH ERCZEG-UTCZA 3. SZÁM. • 1 . NAGY YÁLASZTÉKSPORTTÁRGYAKBAN KÜLÖNLEGESSÉGEKBEN, VERSENYÉS YADÁSZDIJAKBAN. © c Hatóságilag engedélyezett 1 Első osztrák I I vadászati hivatal I a © Bécs, Wiedner Hauptstrasse 18. © vadászok és vadászatot kedvelőktől elfogad £ | vadász-ügyekben mindennemű megbízásokat | £ rögtöni és megbízható elintézésre, neveze- £ £ tesen vadászterületek értékesítése, vadlelö- £ | vések, vadászterületek bérbeadása stb. § % Prospektusok kívánatra azonnal küldetnek. £ ® e ©©©©©©e®®»®®®©©©€©© ®oo®®®©©©©©© 3 A startolásról. — Fred Tarai nézetei. — Lapunk egy munkatársa előtt Fred Tarai, kitűnő lovasunk a startolásról érdekes kijelentéseket tett, a melyek, ugy hisszük, hivatva vannak a sport-világ figyelmét magukra vonni. Tarairól nem szükséges elmondani, hogy az egész kontinensen, de talán Angliában és Amerikában is ő tudja lovait legügyesebben a gép alól elhozni, nap-nap után tanúi vagyunk a versenypályán, az elugrásnál Tarai milyen előnyben van társai fölött. Da adjuk át a szót neki magának. Jól startolni annyit tesz, mint a versenyt félig megnyerni. Ez áll nemcsak a rövid versenyekre, de a hosszúakra, magam legalább ezt a nézetet vallom. A hosszú versenyeknél fontos dolog az, hogy jó helyet biztosítsunk magunknak. Ezt a legjobban ugy érhetem e

1, ha start után mindjárt frontban vagyok s aztán visszavéve lovamat, magam határozhatom meg helyemet, természetesen lehetőleg a barrier közelében. Sok verseny vész el azáltal, hogy ha, mint mondani szokás birkózni kell lovunkkal, azt jobbrabalra dobálják, a fordulóknál kiszorítják, ugy hogy a ló stride-ját nem is tudja megtalálni. Ez mind ele sik annál a telivérnél, amelynek jó helye van, s igy lovasa az utolsó betűig betarthatja az instrukcziót. De a hosszú versenyeknél való jó startnak még az az előnye is megvan, hogy sebesen elugorva, mintegy magunk szabhatjuk meg a pacet s aztán, ha kell frontban, ha kell hátrább még mindég várásra lovagolhatunk. Hogy rövid versenyeknél mit határoz a jó start, talán nem is kell magyaráznom. Engedje meg, hogy közbevetőleg itt kijelentsem, hogy a startolásnak nálunk szokásos rendszerét, legalább az eddig ösmeretes rendszerek között, a legtökéletesebbnek tartom. Amerikában bőven volt módomban, hogy a legkülönbözőbb gépekkel és eljárásokkal ösmerkedjem meg. Az amerikaiak természetesen minden lehetőt elkövetnek, hogy mentől jobb startokat érhessenek el, és zászlóval, géppel minden rendszert kipróbáltak. A végeredmény az volt, hogy nagyjában ugyanazt a gépet használják, mint nálunk, azzal a kivétellel, hogy a szalag nem fekszik olyan alacsonyan. Ezenkívül külömbségnek még azt jegyezhetném föl, hogy a starter nem áll, mint Magyarországban-s Ausztriában a lovakkal egy vonalban, hanem oldalt előttük, a mi által könnyebben tekintheti át a íieldet. Amerikában is megpróbálták a lovakat lépésből indítani, de a helyből való elugratás ott is czélszerübbnek bizonyult. Persze a jockeyk ott is iparkodnak, hogy flying starthoz jussanak, a mi azonban nagy ritkán, ha sikerül, mert a stewardok az ilyen eljárást szigorúan büntetik. Emlékszem egy versenyre, a hol a startnál egy tuczat jockeyt mintegy 18.000 K-ra büntettek meg flying start miatt. Ez az összeg mutatja, hogy a repülő start megkísérlése künt is meglehetősen drága mulatság. Az uj világban meglehetős régen — legalább tiz éve — van a gép használatban s magam még künt behatóan ösrnerkedtem meg vele. Természetes, hogy mikor ide kerültem némi előnyben voltam társaimmal szemben, sőt, mint ön azt lekötelező udvariassággal állitja, még most is a gépnél sokat ludok nyerni. Hogy erre súlyt is helyezek, természetes azok után, amiket előre bocsájtottam, hogy t- i. jól startolni annyi, mint a versenyt félig megnyerni. Bevallom, minden tehetségemet latba vetem, hogy jó startot érjek el, s éber figyelmen kívül fizikai erőmet is harezba viszem. De engedje meg, hogy ezt részletesebben kifejtsem. Sokan azt tartják rólam, hogy ha nem is ördöngösség lévén, de valami titkos rendszer alapján startolok. Azt hiszik rólam, hogy gépen ülök, nem pedig lovon, mely az egyiknek olyan, mint a másiknak. Megnyugtathatom a világot, nincs semmiféle talizmánom, sem pátensem az elugralásnál s mint rögtön látni fogja, nem csinálok belőle titkot, hogyan hozom el lovaimat a gép alól. Ez egyszerű, raczionális alapú eljárás, amely megegyezik a ló anatómiájával s a sebesség elemi törvényeivel. A számitás nem nehéz. Tessék elképzelni két gyors futót, a kik épen elugróban vannak, mondjuk egy 100 yardos versenyben. Az egyik lábait összeszorítva gyertyaegyenesen áll: a másik ellenben fejét elörehajlitja, bal lábát a jobb mögé teszi és mindkét térdben meghajlik. A mint az indító megadja a jelt, az utóbbi startja a térdek rugalmassága következtében ugrásszámba megy s a test nehézségpontja azonnal a futás irányába esik. A másik versenyzőnél mindez fordítva van.Mig térdét behajlitja,mig egyik lábáta másiktól elválasztja, mig a futás megkivánta egyensúlyt megtalálja, időt vészit s a másik ezalatt lényeg >s előnyre tesz szert. Épen igy van a lovaknál is. A telivér is akkor fog legjobban startolni, ha csánkban — miként ha ugrásra készülne — meghajlik ; ha azonnal a futás irányába vetheti a súlypontot, és nem kénytelen néhány galopp-ugrást tenni, mig helyes stride-ját megtalálja. Ezt csak ugy érhetjük el, ha a lovat, mint lovardai nyelven mondják «ültetjük.» És hogy mindjárt az iskola-lovaglásnál maradjunk, meg lehet állapítani, hogy erre czélszerü eljárás az ugy nevezett kis tourok, azaz kis körök, a melyeket minden lovas igénybe vesz, ha paripáját hajlítani akarja. Sók helyen azonban a startnál nincs megengedve a forgolódás s ez esetben nem marad más hátra, mint lovunkat teljes fizikai erővel összeszedni és igy leültetni. E mellett még szükséges az is, hogy a ló már az állásnál is erősen száron legyen, hogy első ugrását ugy végezze, a hogy telivértől megkívánják : reátámaszkodva a zabiára. A mi a gépnél való fölállást illeti, nem szeretek nagyon közel elhelyezkedni a szalaghoz, mert ha mögöttem ló nyugtalankodik, akaratom és meglehetős praxisom daczára egy-kettőre a pántba csavarodhatom, de nagyon hátra állani sem tanácsos, mert akkor az előttünk lévő lónak csak keresztben kell elugrani, hogy helyünket elveszítsük. Én mintegy két méterrel megyek a szalag mögé s azt hiszem ez a leghelyesebb távolság. Egy másik fontos tényező a elugrásnál, hogy iparkodjunk a ló hátulját mindjárt az első pillanatban szabaddá tenni, s ezért a magam részéről rögtön az első galoppnál a ló nyakára hajlom. Ez bevallom, nem könnyű dolog, pedig fölötte lényeges. Sok lovas minden erőfeszítése daczára minor a szalag fellebben, önkéntelenül hátrazükken s ez által a telivért megakadályozza abban, hogy súlypontját előrevesse. Hogy ezt elkerüljük nagy routinra, nyugalomra és energiára van szükségünk, de fáradozásunknak meg van a gyümölcse a sikerült startban. Rövid futásoknál jól elugorva olyan előnyre lehet szert tenni, hogy gyakran a mérsékeltebb ló a klasszis fölött diadalt arat. íme uram, ennyi az egész ; azt hiszem semmit se hallgattam el. Természetesen praxisban a dolog nem megy ilyen könnyen, de azt hiszem, ha valaki e tontosabb szabályokat betartja, ugy lovát a legelőnyösebben hozza el a géptől. Természetesen nem szabad sajnálni a fáradtságot és soha kedvünket el eszteni nem kell, akármeddig is álljunk a startnál. Végül talán nem lesz érdektelen, ha megemlítem, melyek voltak azok a lovak, melyeket meglehetős hosszú működésem alatt mint rendkivüli startoló elivéreket ismertem meg. Mert természetes, hogy akármilyen elővigyázatosak legyünk is a gépnél, leg jobb munkatársunk maga a ló lesz. Vannak telivérek, a melyek mint a nyil repülnek ki a gépből s még, ha akarná is az ember, akkor se veszítenének egy lépést sem. Ezek között az első helyre kétségtelenül Bon amiét helyezem. Azt merem állítani hogy egész életemben, — pedig nem kevés lovon ültem — ez a kancza volt a leggyorsabban startoló telivér, melynek nyergébe szállottam. Bámulatos az a sebesség és ügyesség, a melylyel a gépből ki tud ugrani s már néhány méteren át mily előnyre lehet vele szert tenni. Egy másik fenomenális starter volt, — nos ezt nehezen találná ki — a kis Quid nunc? Ö is rendkivüli speeddel szökött ki a szalag alól s az első ugrásokban elvesztette maga mellől társait. Ereje azonban kevés volt s még fele uton sem voltam vele, mikor már úgyszólván egy lépést se tudott megtenni. Ez a példa is mutatja, hogy hiába tudunk a legjobban startolni, azért ló kell hozzá, hogy a czélban is megtartsuk előnyünket.