Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-04-01 / 15. szám

170 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1905. márczius 11. BukásaiDi. Harry Harkertól. Tizenegy éves koromban jelentem meg elösször mint lovas a nagy közönség előtt — tehát elég hosszú pályát futottam be eddig is. Mindjárt első szereplésemet siker kisérte s mint tizenegy éves fia Peter Price révén győzelemhez juthattam. Ezóta úgyszólván szakadatlanul lovagolok, természetesen nem tekintve azt az időt, a mit kórházban és betegágyban kellett eltöltenem. Ez az utóbbi eset meglehetősen gyakran következett be s versenyekben : ha jól emlékszem összesen negyvenszer buktam föl, mig munkában, vadászatokon talán még egyszer annyit. Első bukásom egy croidoni gátversenyben történt, a hol rögtön három bordám tört el. Bordáim azóta is sok veszélynek voltak kitéve, még ugy a kulcscsontom. Összeszámoltam: a kulcscsontomat összesen "(hétszer törtem el s ma az orvosok azt mondják, hogy a karomat nehezen tudom mozgatni. Én azonban ugy a jobb, mint a bal karomat egész jól tudom igénybe venni és semmi fájdalmat se érzek benne. Egyik legkelemetlenebb bukásom a liverpooli nagy gátversenyre esik. Ekkor a medencze csontomat zúztam össze és hoszszabb ideig élet-halál közt lebegtem. De ezt is kihevertem s azután tizenhat év előtt még egy nagy bukásom volt Budapesten, a mikor a fejemre estem. Vadonczczal való akczidensem emlékezetes és a bordáim állapotját a mellékelt Röntgen-kép illusztrálja. Ekkor hosszabb időt kellett délen töltenem, mert az elhajlott borda tüdőmet is megsértette. Utolsó bukásom Kottingbrunnban történt az elmúlt nyáron Frudsberggel s újra a bordáimat érte. Ekkor egy badeni szanatóriumban feküdtem, de rövidesen annyira tudtajn vinni, hogy ismét jó egészségben kereshettem föl a versenypályákat. Most egész télen szorgalmasan lovagoltam és idén is újra versenyekben szándékozom nyeregbe szállani. Egyébként épen ez a huszonötödik éve, hogy itt működöm, miután 1880-ban kerültem» Magyarországba Chapmanhoz. * Barker e rövid életrajzához Röntgen fényképét is megküldte nekünk, a melyet itt reprodukálunk, s hozzá kapcsoljuk egy orvosi kapaczitásunk érdekes nyilatkozatát, felemlítve, hogy a képen az 5 — 10 bordánál tisztán látszik a súlyos törések nyoma, szintúgy a kulcscsonton, a mely ugy szólván deformált. íme az orvosi szakvélemény. A Röntgen képen igen jól látható a szegycsonttól felfelé a válcsucsig terjedő kulcscsontnak régebbi törések utáni összeforradása. A csont némi alakváltozást mutat, a mi ismételt törések után nem csoda és gyakran fordul elő, nem okozva más kellemetlenséget mint legföljebb azt, hogy a megfelelő kar, jelen esetben a jobb kar mozgathatósága hátrafelé kissé korlátolt. Fontosabb ennél a képen jól látható hat bordatörés. Az V—X borda volt eltörve, a gyógyulásnál a törött bordáknak az a része, a mely a gerinczoszloptól távolabb esik, tehát az u. n. distalis vég lefelé sülyedt és az izomzat összehúzódása folytán a gerincz felé szoríttatott, ugy hogy a proximalis vég alá csúszva forradt hozzá ehhez. Ezen eltolódás következtében az újra összeforradt borda rövidebb lett, mint eredetileg volt, s legnagyobb a VII., és VIII. bordánál, a hol 2—2} centimétert tesz ki. A bordarövidülés folytán a mellkas körfogata is kisebbedett és a tüdő tágulására levő ürtér is jelentékenyen kisebb, a mi azonban csak fokozott tüödmunkánál, tehát gyors mozgás, súlyos tárgyak emelése és ilyesmiknél okoz kellemetlenséget, a mi esetleg igen nagyfokú is lehet. Visszaemlékezések. John Reevest&l. Igen tisztelt szerkesztő ur! E hónapban van 39-ik éve, hogy Ausztriában és Magyarországban működöm s igy talán el tudok mondani egyet és mást, a mi a közönséget érdekelni fogja. 39 év előtt, mint fiatal ember kerültem Ausztriába, hg. Lichtensteinhez s az akkori viszonyokat jellemzi, hogy évi fizetésem 1000 forint volt, mig ma akár melyik angol jockeyval bocsátkozik valaki tárgyalásba, csupán a call-ért 1500—2C00 guineát kér s azt meg is kapja. Kezdetbpn nemesik sik-lovaknt, de steeplereket is trainiroztam s köztük legjobbnak Brigandot tartom, gróf Festetics Tassiló ő exc-jának heréitjét, a mely tudvalevőleg 1875., 1877. és 1878-ban a nagy pardubitzi akadályversenyt tudta megnyerni. Érdekes, hogy ez a Steepler kezdetben igen rosszul ugrott, ugy hogy azt kellett hinni, hogy semmi hajlandósága sincs e metierhez. Ekkor gróf Wolkenstein lovagolta hacknek és munkának azt tűzte a Buccaneer herélt elé, hogy egy keskeny, szárny nélkü'i sövényt ugorjon. Brigand egy ideig vonakodott e feladatnak megfelelni, de azután beletörődött és igen jó ugróvá lett, a melynek szívóssága párját ritkító. 1878-ban már teljesen le volt törve, mikor paddockba vittem, rövidesen azonban újra galoppozni tudott s ismét megnyerte a nagy pardubitzi akadályversenyt. Egy másik igen jó Steepler volt Brigantine, a moly a nagy bécsi akadályversenyt szerezte meg gr. Stockau Ottónak. A mi a sikversenylovakat illeti, a legjobb lónak, a mely hosszú működésem alatt istállómban állott, br. Königswarter Herman Pardonját tartom. Ez a mén már mint éves kimagasló képességet mutatott. csakhamar azonban megsántult s tüzelni ketlett. A mén azután paddockba került, de még öszszel megjelent a pályán, a nélkül azonban, hogy kimagasló formát mutathatott volna. Mint hároméves Pardon minden lovamat legaloppozta s hogy milyen jó volt tulajdonképen, azt csak az istállóhoz közelebb állók tudhatták. Ki tudja, mikor lesz megint ilyen telivér kezem alatt. Egy másik igen jó ló volt Rajta-Rajta, az 1888 évi derby győztese. Ez is otthon mutatta meg legjobban képességét, sajnos azonban, olyan puha telivér volt, hogy egy futás után hosszabb időre pihenést kivánt. Ha keményebb ló lett volna, azt hiszem még jobban igazolta volna róla táplált jó véleményemet. A legjobb kétéves, melyet idomítottam, gr. Apponyi Antal Adriaja volt, egy gyors és jó kancza, a melykortársai között kimagasló szerepet vitt. Sajnos ö sem tartott sokáig a hamar ménesbe került. Még egy jó lóról kell megemlékeznem, B'jtdrsról (Buccaneer—Voltella), a mely otthon ép ugy, ' mint Kisbéröcsese annak idején, minden lóval elbánt s nagy carrier előtt állolt, sajnos azonban mielőtt beválthatta volna reményeimet, letört. Nézetem szerint nálunk a lovak aránylag keveset futnak, annál többet trainirozzuk őket, sok ló a galoppban, vagy trialban futja le versenyét, a nélkül, hogy ezért jutalma volna. Hogy Angliában hogyan használják ki a telivéreket, néhány adattal fogom följegyezni. 1858. julius 12-én Mansfieldben voltam, egy kis meetingen, hol négy verseny volt, melyek eredménye ez: 1. Trial Stakes. Mr. Robinson Evelyn 1 Mr. White Glen Eagle 2 Mr. Moore A-Up 3 2. Broxtowe Stakes. Mr. White Glen Eagle 1 Mr. Holt Margaret 2 Mr. Pickering Crinoline 3 3. Sherwood Stakes. Mr. White Glen Eagle 1 Mr. Pickard Sir Richard 2 Mr. Voase Fabins 3 Tehát Glen Eagle három versenyben egv másután futott, kettőt megnyert, még pedig a két utolsót, mig véletlenül ép az első versenyben csak második tudott lenni. Ugyanazon év augusztus 19-én a kétéves Gamester Yorkban az 1200 méteres Invenile Stakest nyerte meg s azután félóra múlva az 1600 méteres Englington Stakesben győzött. 1859-ben Gamester, a mely szívósságának ily nagy bizonyságát adta, a doncasteri St. Legerben aratott diadalt. Nevezések. Karlsbadi versenyek 1905. Hetedik nap. julius 16, III. Karlsbadi-dij. 10.000 KI, 1500 K II, 500 K III. 2400 m. 1. Dreher A. ur 4é p k Za-ina 2. — 3é p m Buddhist 3. — 3é p m Katibor 4. Egyedi L. ur 5é p her Tannhtiser ft. — 4é p m Veruda 6. — 3é p m Ba'bár 7. Györgyei M. ur 3é stp m Érdekes 8. Br. Königswarter H. 4é p k Vergissmeinnicht 9. Lazareff M. ur 3é stp m Grand Shaddock 10. — 3é p m Satyr 11. Mr. Lincoln 4é s m TWó'r 12. Mautner V. ur 3é pm Kukuruz 13. — 3é s k Venezia 14. Péchy A. ur 6é s her Babér 15. — 4é s m Tarai 16. Schosberger L. ur 4é p k Kikelet 17. Gr. Sigray A, 3é p k Giddy Girl 18. Br. Springer G. 4é s m Bon marché 19. — 3é stp m Jugurtha 20. — 3é p k Fartenza 21. Strube H. ur 6é p m Markomanne 22. Szemere M, ur 3é s m Tisza vessző 23. tír. Trauttmansdorff L. ur 4é p m Rosenmantag