Vadász- és Versenylap 49. évfolyam, 1905

1905-02-11 / 7. szám

1905 február 11. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 105 Séta Megyeren Abban a reményben mentem ki szerdán reggel Megyerre, hogy a ködös februáriusi reggel kiérkezésig kellemes kora tavaszi időnek ád helyet — a termo­méter hajnalban négy fok meleget mutatott — de már fele uton havazni kezdett s igy eleve le kellett tennem róla, hogy Megyeren ma jobb munkában lehetne részem. Ugy is volt. Hansi Fries nagy bundába burkolózva nézegette az udvarában ügető kétéveseket s a hó­csatakpan állva, dideregve, a sportláz nem valami nagy mértékben vett erőt rajtunk. Hiába, a verseny csak tavaszszal vagy nyáron szép, öszszel inkább csak succrescencia, köddel, e3Övel és széllel tetézve, télen pedig, a ki teheti, kerülje el az istállókat, a seasonban kifáradt lovak, a blisterelt harczosok, nem épen örvendetes képet nyújtanak. Ez a repara­turák korszaka, a lovaknak amennyire lehet a trai- ner uj erőt, uj kedvet és uj lábakat iparkodik adni s mentől nagyobb csöndben folyik a munka, annál inkább lehet sikerre számítani. De nemcsak a lovak üdülnek a jég hónapjaiban, a trainer is. Hansi, ez az örökké munkálkodó, derék idomár a pihenő alatt megifjodott, sőt alapos bajuszt is növesztett, ugy, hogy alig lehet rája ismerni. Keze alatt ez idöszerint 39 ló áll, a melyek javarésze a Krausz-istállóé. A lotban a legértékesebb ló ma Viribus unitis, a mely újra a Szt. István dij egyik favoritja. A mén­nek jót tett a pihenő s a friss telivér benyomását kelti, ugy hogy 1905-ben talán sikerül neki az, amit az elmúlt évben nem tudott elérni. Megállapodott for­májú az ötéves Cumperdown is, a mely a Przedswit handicapra nevezve van. Súlya nem éppen a leg­kedvezőbb s a ménnek legjobb formáját kellene felül­múlnia, hogy e versenyben érvényesülni tudjon. Egy másik Przedswit jelölt Augur, a mely most allright s meglepően szép négyévessé fejlődött. Mindenesetre kérdeses, vájjon a bécsi tavaszi meeting első nap­jáig Augur tip-top kondiczióban lesz-e, de a későbbi eseményeknél a mént figyelembe lehet venni. A báromévesek sorából kimagaslik Hadrian, a melyen exterrieur tekintetében alig van kifogásolni való, mig Visegrádon még meglátszanak a saison fára­dalmai. Ugyanez áll Tdngérngalóról is, a mely pihenőre szorul, mig Sommerfrische a campagnet kipihente és a Rákosi dij figyelemreméltó jelöltjei közé tartozik. A kancza Hansi házi pályáján már február 1-je óta canterezik s jóllehet egyik szemére vak, biztos ugrónak mondható. A kancza súlya kedvező s igy magunk is reális chanceot adunk neki e futásban. Az istálló hároméveséi, Hadriantól és Visegrádtól eltekintve, mérsékeltebb lovaknak lát­szanak ; nem volna azonban meglepő, ha a télen át sokat fejlődött Maintenon tavalyi képességénél töb­bet mutatna. Nembánom, Neveletlen és Osztrolenka igénytelen telivérek, mig a nehezen preparálható i Ocs/cag brigadérosnak lábai nem a legjobbak. Szép kancza a még sötét Parola, egy Pardon-ivadek, s ugyanez áll Orator II-röl, egy Dunure-ménről. Meg a Jaross Sándor ur tulajdonában levő Galanterie-ról kell megemlékeznünk. Ez a kancza most is racing­like és tetszetős külsejü, de különösebb fejlődés njo­mait nem lehet rajta látni. A kétévesek közt több szépen nevelt csikó van és sorukból, a mennyire azt a téli munkánál megítélni lehet, Alászolgája, Fabriczius, Éjfél, Parádé, Legenda a legtetszetősebbek. Az istállóban áll Zombory Richard urnák négy lova, Közlük Kuli, amely csinos háiomévessé fejlődött. Fries Hansi, mint emiitettük, február 1-je óta dolgozik házi pályáján, a mely ugyan csak kb. 500 méter terjedelmű, de kitünö talajú s lassú mun­kára igen alkalmas. A megyeri trainer azzal a tervvél foglalkozik, hogy paddockja körül is ilyen pályát építtet^ a melynek körfogata kb. 1500 méter volna. Általában Hansi lotja igen tetszetős s az isiállónak idén, ugy hisszük, jobb éve lesz, mint a milyen tavaly volt. A Pannónia Foxterrier Kennelben (tulajdonos: Schwarcz József, Okánv Bihar-megye) in-hány kitűnő pedigreejü puppy eladó. Ugyanott két sima szőrű és egy drótszörü kan fedez. Az akadályokról. Az alagi akadályversenyekről a monarkia steeple- chase sportjával kapcsolatban utóbbi időben sok szó esett s az ugrásokat a szövetkezet részben át is ala­kittatja. Miután többször volt alkalmam az alagi ver­senypályán lovagolni, egy pár sorban megemlékszem az eddigi steeple-chase pályáról s észrevételeimet, melyeket magyar, osztrák, belga és angol pályákon, mint lovas is tettem, a magyar akadálysport előnyére iparkodom fordítani. Általánosságban szólva : az akadályverseny-pályá­kon lévő akadályoknak olyanoknak kell lenni, me­lyeket a legerősebb verseny-paceben futó ló is köny­nyen tud venni, mivel az akadályverseny-lovasnak pacet kell felvenni, az ugrást pedig magára a lóra kell biznia, ellentétben a vadászaton való lováglás­sal, midőn ugyanis a lovasnak van ideje magára az akadályra lovagolni. Tehát kerülni kell az akadályok építésénél, hogy a ló az akadályok helytelensége (unfairsége) miatt korán vagy későn elugorva, elbuk­jon. Egy jól «pitett akadálypályán, a hol az ugrás többet mutat, mint a mennyit annak átugrása kiván és a hol az akadályok határvonalai élesek és jó he­lyen vannak elhelyezve, a lovak rendszerint csak akkor buknak, ha már fáradtak, nem pedig, mint az a helytelen akadályoknál gyakori : a vak véletlen folytán. A régi akadályok Alagon alig egy méter magas kis ritka sövények voltak, ezeket jól alig ugorta ló. Annál kevésbé a verseny-pace-ban futó telivér. Az ily ugrások, 3külön iskolázást kivánnak a lótól, a mi már nem a versenyló-idomitáshoz tartozik. E semmit nem mutató és ugrást nem kivánó sövények mellett oly rail volt, mint az a liverpooli vagy más nagy sö­vények előtt van, melyeknek méretei: legalacsonyabb üt láb magasság és 3—4 láb szélesség. Nagy sövé­nyeknél a rail tudvalévőleg segítség, hogy a ló ide­jében ugorjon el, ha azonban ily nagy sövények Ala­gon nem lehetnek, akkor tulajdonképp az sem szük­séges, hogy magas rail legyen. A jól alkalmazott rail a sövénynek egynegyed részét teszi és a sövény felé döntve van elhelyezve, nem pediglen ugy, hogy a sövénynek feléig is ér. Ez az egyik íőok, amiért Alagon a lovak rosszul ugrottak. Az ilyen semmit sem mutató sövényeken a ló csak át akar szaladni, s ha olyan stride-ben jön a sövény elé, mely alkal­mas arra, hogy a lába a railen átemelödiön, ugy szerencsésen tul van, ellenkező esetben bukott vagy hibásan ugrott. A sövény maga legyen sürü, de azért oly anyagból, mely nem olyan ellenállóképes, mint a fa, vagy kő­fal, hanem, hogy a súrlódásnak engedjen. Például, ha a sövény 1 méter 40 cm. magas, akkor a ló kö­rülbelül 30 cm.-t stráfolbasson belőle. A második feltétele a sövénynek, hogy ne merőlegesen, hanem döntve legyen, ha pedig a sövény mindkét oldalról lesz ugorva, ugy annak körülbelül az egy egyenszáru háromszög formájának kellene megfelelni. Vagyis a sövény magasságát középen véve, a sövény alapszé­lességének a felét tegye. Ennyit az egyszerű sövé­nyekről, melyek mint látjuk, ugyanazt az ugrást kí­vánják, mint a regulation fence, a mit nálunk, mint egy külön ugrásfajt, angolugrásnak neveznek. Ezek­kel a regulation fencekkel ugyanazt az eredményt érik el, mint a rendes sövénynyel, azzal a különb­séggel, hogy a hol a sövény nem olyan széles alakú, ott azt azzal az árokkal pótolják, mely a sövény előtt van s a mely, mint azt a National Hunt Rule­ból is láthatjuk, legfeljebb a sövény magasságának felel meg. Ezek tulajdonképen a legkönnyebb ugrá­sok, mert a ló védve van attól, hogy közelről vegye a tulajdonképeni akadályt, a sövényt. A közeli el­ugrás mindig veszélyesebb és biztos bukással jár, mintha a ló messziről ugrik el, mely utóbbi esetben a lovas nyugalma még megmentheti a lovat a bu­kástól. Ezenkívül van még egy akadálynem, az árokug­rás. Sokszor azt a téves nézetet hallottam, hogy az árok elé mentől magasabb sövényt kell tenni, hogy a ló ugorván a sövényt, átjöijön az árkon is, tehát a ki ezt mondja, ezzel elismeri, hogy a ló csak vé­letlenül jön át az árkon, t. i. vagy jól ugorja a sö­vényt vagy nem. Ép ez a véletlen az, a mit az aka­dálypályán nézetem szerint lehetőleg kerülni kell, miután úgyis sok minden körülmény játszik ott közbe a finishig. A jól alkalmazott árokugrásnál épen csak egy alacsony, legfeljebb két láb magas kis sövényre van szükség, mely mintegy szegélyül szolgál az ároknál, t. i. a loval segiti az ugrás beosztásánál. Az árok lehetőleg mint minden angol és franczia pá­lyán, vizzel legyen tele, a mi szintén az ugrás határ­vonalának erösbitéséül szolgál. A mai modern gyors paceben futandó akadályversenyek idejében szilárd akadályról nem is szólok, s azért ily körülmények közt leghelyesebb az angol pályák ugrásai, t. i. sövények az előbb emiitett regulation fence-k és a tribün előtt egy vizes árok kis sövénynyel szegélyezve. Ha azonban kőfal és egyéb szilárd akadályok eltörlése lehetetlen volna nálunk, ugy azoknál is, mint min­den más magasugrásnál az egyenszáru háromszög­nek az ideaja szolgálhatna alapul. A terraint illetőleg csak egy megjegyzésem van, hogy ne legyen ott akadály, a hol a lovak lejtön lefelé jönnek, mert a letelé esö területen futó ló a lejtön épített akadályhoz majdnem mindig közel fut hozzá s igy azt közelről is veszi s ez, amint emii­tettem, az igazi hibás ugrás. A lovakaz e czikkemben emiitett akadályokon nagyobbat iparkodnak ugrani, a mi szebb kép a publikum szemei előtt, nagyobb élvezet a lovasnak es a lovaknak igazibb verseny­formái is jobban érvényesülnek ezáltal, mert a sok hibás ugrástól mentve, a versenyzők nem veszítenek esetleg hosszakat, s igy teljes képességüket tudják bemutatni. Pfeifer Nándor. * Pfeifer Nándor ur érdekes és szakszerű czikkéhez azt a megjegyzést füzzük, hogy az Urlovasok Szövet­kezete az uj akadályokat nagy|ában már a föntebb vázolt nézetekkel megegyezően alakíttatja át. Az átlátszó sövények megszűnnek s helyüket bécsi min­tára, tömött seprösövények helyettesítik, melyeknek csak teteje súrolható. Az ugrások felületének szintje a leugrás irányában emelkedik, a bot pedig két ol­dali ól kell ugrani, ott az akadály felülete enyhe há­romszög lesz. A railsek ügye még nincs elintézve, lehet, hogy a railsek egészen elmaradnak, mig a drep vízzel lesz megtöltve és ki van talazva, úgyszintén a tribünugrás kis árkai is. Az akadályok áthelyezé­séről és megépiteséröl gr. Csekomcs Gyula intézke­dik. a ki mint jeles vadászlovas e téren bö tapasz­talatok fölött rendelkezik. Az uj steeple-chase-ugiá­sukat most készítik. .1 1900. pálisi világkiállítás GltAMH'kix. 10 arany-, 20 ezüstérem, 30 tisztelet- és elismerő oklevél. Alapíttatott 1853-ban. I. Kwizüa Ferencz János cs. és kir. osztrák-magyar, román kir. és bolgár feje­delmi szállító, körgyógyszerész Bécs mellett = korneub urgb an. \ 6 Kwizda-féle Restitutionsfluid es. és kir. szab. mosóvíz lovak számára. Egj iiveg ára 2 K HO fillér. 40 év óta hasz­nálják udvari is­tállókban, na­gyobb katonai és polgári istállók­ban ; nagyobb megerőltetések előtt és után erö­sitőszer az erő visszaszerzésére, továbbá az izmok merevsége eseté­iben stb. : a lo­vakat a training­ben erőpróbákra képesiii. Kvviada-féle Re.Htitntioia­fiiul csak akkor valódi, ha ezen vé Jegy yel van el­látva. Képes árjegyzék ingyen és bérm. Főraktár: TOROK JÓZSEF gyógyszertára, BUDAPEST, Király-u. 12., Andrássy-ut 26. i «3 mmmmw

Next

/
Thumbnails
Contents