Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-04-02 / 21. szám

166 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1904. április 2. Az angol oaéneskönyv pótfüzete. Az angol méneskönyv legújabb pótfüzete sok érde­kes adatot tartalmaz a mult evi leellésekre vonat­kozólag. Ily érdekes dolog, hogy egyik-másik csak­nem ösmeretlen mén milyen nagy számú kan­czát fedezett 1902-ben, például Bentwort\ (apja Despair anyja Seampa Via) 23 kanczát kapott, mig Moeauma (Bend'Or— Yashmak) 31 kanczát, Quid- nunc (St. Simon— Query) 19-et, AU Moonshine 15-öt. Cambondo 11-et, Earl Douglas 12-t, Sir Edgar 12-t stb. Egyik másik ménnél feltűnő aránytalanság van ivadékaik nemét tekintve, igy Amphion után 11 mén és csak három kancza csikó látott napvilágot, ellen­ben Cyttene öt méncsikónak és 12 kanczának az apja Missel Thrusnél kilencz ménre 17 kancza jut, Orme­nál és Solimanndl hat ménre 14 kancza, Orvietonál 9 ménre lf kancza, Worcesternél három ménre 11 kancza, ellenben Sí. Frnsguin 20 ménjére csak 8 kancza esik. Meglehetősen egyenlő az arány Car­binenél : 11 mén 9 kancza, Count Shomberg 10 mén és 10 kancza, Diamond Jubilee 8 mén és 8 kancza Lagt»• 9 mén, 9 kancza, Florizel II. 14 mén, 12 kancza, Galeazzo 10 mén, 11 kancza, Martagon 10 mén, 10 kancza, Velasquez 6 mén, 6 kancza, Feltűnő külömbségeket látunk a mének termé­kenységét illetőleg. Átlagban véve el lehet mondani hogy az egyes mének által fedezett kanczáknak harmadrésze maradt meddő, evvel szemben vannak igen termékeny mének, a melyek sokkal jobb arány­ban termékenyitenek. A normális mének közé számit­hatjuk Carbinet, a mely 32-kanczát fedezett, s ezek­ből 10 maradt meddő, Diamond Jubilee 25 kanczá­jából 8. meddő, Isinglas 42 kanczájából 12, Melton 30 kanczájából 11, Orme 36 kanczájából 12, Racon­teur 22 kanczájából 7, St. Simon 31 kanczájából 10, Wild fowler 32 kanczájából 12 maradt meddő. Aránylag termékenyebb mének például Martagon a mely 25 kanczát fedezett és ebből csak 2 maradt meddő ; Janissary 32 kanczájából 3, Matchmaker 43 kanczájából 7, Prisoner 10 kanczájából 1, Tarporley 21 kanczájából 3, Greg Leg 14 kanczájából 1 és Count Schömberg 28 kanczájából 3 volt meddő. Ezekkel ellentétben Blairfinde 32 kanczájából 18 volt meddő Donovannál 25-böl 10, Perigordndl 34-böl 17. A leg­több kanczát fedeztek és igy a legkeresttebb mének voltak: Matchmakei, Gallintde és St Frusquin egyen­kint 43, Isinglass és Queens Birthday 42, Perigord és Pride 41 és Persimmon 40 kanczával. A nálunk levő mének közül Janissary 32 és The Rush 32 kanczát fedezett a mult évben. Előkelő urak, kik kiváló társadalmi körökben ösme­. rösök, igen jelentékeny mellékkeresetre .... tehetnek szert. Ajánlatok intézendök .... FUCHS H. váltóháza Budapest, IV., Kecskeméti utcza 1 sz. Angolországban és Ameriká­előkelő világ itala a „•Hunter" Baltimore Hye Whisky. XXX Legfinomabb gyomorerősítő, emésztést elősegítő szeszes izga­tószer.Mint liqueur melegit. Szik. viz- vagy ásványvízzel a legkel­lemesebb üditó ital. XXX Egyszeri kísérlet állandó használatra vezet. Kapható az összes szakbavágó üzletekben. Minden káuáházban kapható. Az állatorvosok és a pót-lóavatás. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottságá­nak a pótlovazás mai rendszere megváltoztatása iránt hozott ismeretes határozatára, mely tudvalevőleg vala­mennyi törvényhatóságnak megküldetett, Csillaghy György ur Nyitra vármegye lótenyésztési bizottságá­nak elnöke, mint illetékes factor, a törvényhatósá­gához beadott szakvéleményében a következőket ja­vasolja : «Mivel — úgymond — a tenyésztők nagy része nem képes felismerni azon igényeket, melyek a lo­vat katonaság részére alkalmassá teszik s igy az elövezetett csikóknak csak igen kis (5—7) százaléka soroztatott be eddig, azért a tenyésztők nagy részét ezen körülmény nagyon elkedvetlenitette s későbbi ilyen lóavatásnál ha volt is jó lova, nem vezette elő. Ezen a bajon segítendő szükséges volna kormány­rendeletet kibocsátani, mely a külszolgálatban alkal­mazott állatorvosokat arra kötelezné, hogy a minden év elején eszközlendö általános állatvizsgálat alkal­mával, a 3—6 éves korú lóállományt gondos vizs­gálat alá vonva, ezekből a katonai szolgálatra alkal­masaknak látszókat, a legszükségesebb adatok felso­rolásával jegyzékbe foglalják. Mely jegyzéket a vizs­gálat befejeztével felettes hatóságuk utján a föld­mivelésügyi miniszterhez, járásonkint összeállítva, felterjesszék. Eme jegyzékek alapján a pótlovazási bizottság elnöke a kiszállási helyeket megállapítaná.» Erre a Vadász- és Versenylap következő számá­ban Hammersberg László ur, Abauj-Tornavármegye lótenyésztési-bizottságának elnöke azt válaszolja, hogy azon functióra, melyet fent nevezett elnök-col­legája reájok akar bizni, az állatorvosokat nem tartja alkalmasaknak. «Mert — úgymond — állategészségügy és hippo­logia rettenetes távol esnek egymástól; azután meg a katonai czélokra alkalmas lóanyag megítélése ismét még egy jó darabbal távolabb esik.» íme két szakvélemény, melyek közül egyik a m. kir. (esetleg helyhatósági) állatorvosokat — termé­szetesen csak oly vidékeken értve, hol a lótenyésztés bizonyos fokon áll, — azt az állatorvost mondom, akinek gyakran van alkalma lovakat látni, tanulmá­nyozni, összehasonlítani amint azt alább bátor leszek felsorolni, qualifikáltnak találja a remontának való ió alkalmas voltának megítélésére, sőt részben azt reá is akarná bizni. Ellenben a'másik szakvélemény melynek irója szintén ismerni véli a hivatalos állat­orvosi kart, nemcsak hogy nem tartja azt alkalmas­nak erre, hanem szerinte az állategészségügy és ló­isme rettenetes távol van egymástól, amit én ugy értelmezek, hogy a kettő össze sem hasonlitható. Már most az a kérdés, melyiknek van igaza ? Nézzük miről is van szó? Abauj-Torna vármegye emiitett feliratának egyik cardinalis czélja, amint azt a felirat megszerkesztöje maga is mondja : «... Ám tessék a liferánsok practikáját (értve a szakszerű és nem a financiális oldalát) magának a katonaságnak kezébe' venni és gyakorolni. Csak fog­nak tudni 3 éves korban annyit kiválogatni, mint a lóliferánsok és azok ügynökei ? Hisz ezek sem a kül­földről, hanem a hazai tenyésztésből hozzák azt a 80—90 százalék alkalmas lovat.» Aztán talán az is áll, hogy ha a liferáns és annak ügynöke megtudja Ítélni, hogy azoknak a nyers, kó­czos, ápolatlan patáju csikóknak melyike fog beválni; azt talán csak még inkább fogja megítélni tudni az a katona, a kié utoljára is a végső, döntő szó». Vagyis tehát, más szóval: a felirat czélja a lólife­ránsoknak a katonai pótlovazásból való kizárása, vagy a mi mindegy : a kistenyésztőnek is módot kí­ván nyújtani, hogy remontának való lovát jobban értékesíthesse esetleg már hároméves korban, mint eddig — liferánsok utján — talán négy-ötéves korában. Nos hát kérem ez a tervezet nagyon szép, nemes, hazafias és elég alapos is, mert bizonyára sok évi gyakorlati tapasztalattal és a szóban forgó ügyben kiváló szakértelemmel biró egyénektől ered, a kikkel ezen a téren vitába bocsátkozni részemről vakmerő ség volna; csupán csak egy dologra engedtessék meg nekem, hogy az igen tisztelt érdeklődő és érdekelt közönség figyelmét felhivhassam. Én ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy a minden válogatás nélkül előállított összes hároméves csikóknak, még mindig oly nagy százaléka nem fog beválni, miszerint ezt látva, bizonyára nem nagyon fog megcsappanni az eddig eziránt táplált bizalmat­lanság és elégülPtlenség a kis tenyésztők között s ennek ismét csak az lehet az eredménye, hogy évről évre kevesebb kedvvel és bizalommal fogják három­éveseiket elövezetni. Hogy pedig ez be ne álljon, szükséges a liferánsokat, illetőleg azoknak gyakorlott szemű és szakértő ügynökeit valakivel helyettesí­teni, még pedig olyan egyénnel, ki nem a saját hasz­nára dolgozik, hanem tisztán közérdekből, legneme­sebb jóakarattal, teljesen ingyen fogja felvilágosítani azt a kis tenyésztőt arról is, hogy a lova alkalmas és arról is viszont, ha nem az. Ez pedig nézetem szerint nem lehet más, mint a járási m. kir. esetleg a helyhatósági állatorvos. Igen ám! mondja valaki, hisz az fölvilágosítaná az illető tenyésztőt és össze is foglalná jegyzékbe az alkalmas csikókat, ha értene hozzá ; de épen az a baj, hogy a liferáns gyakorlott szeme nem az övé ! Hát kérem igaz, kétségtelen és senki sem fogja tagadni, hogy legjobban csakugyan egy tapasztalt és csapatszolgálatban megőszült lovastiszt fogja tudni a lovat katonai czélra alkalmas voltára nézve megbírálni. Illetőleg ha nem is tiszt, de oly egyén, a ki maga is kitűnően tud a lóval bánni. Persze erre reátermettség is kell. S tény, hogy a hadsereg­nél is lehetőleg olyanok a lósorozó elnökök. Az ilyen tiszt azután a kezén megforduló talán több ezer ló­nak tanulmányozhatta küllemét, természetét; össze­hasonlította a különféle fejlettségű, származású és vérmérsékletű lovakat mozgásukra és kitartóságukra nézve. Ö maga is kipróbált igen sok lovat a külön­féle falkavadászatokon és versenyeken. Közben pedig talán az egész életén át a legkiválóbb szakirók mü­veit tanulmányozza : szóval, az ilyen lovasról min­denki azt mondja, miszerint helyes és méltányos is, hogy övé legye . a «végső, döntő szó». Ha tehát azt mondaná Hammersberg ur, hogy olyan jó lóismerö nem lehet soha egy állatorvos mint az ilyen lovas-ember, azt bárki elfogja ismerni, de hiszen azt nem is fogja töle kivánni senkisem. De, hogy egyáltalán alkalmatlan volna lovak minő­ségének, azaz jól vagy rosszul fejlödöttségének, hi­bás és hibátlan voltának megítélésére, azt — enge­delmet kérek — kereken tagadom, sőt ellenkezőleg azt állitom, hogy a teoretikus alapot nagyon is kiter­jedten megadták neki ehhez, még hallgató korában az állatorvosi főiskolán. Gyakorlata, igaz, kezdetben hiányoznék, de a mint alább leszek bátor kifejteni, némi gyakorlati ismeretekkel könnyen fel lehetne ruházni, elég rövid idö alatt, csak az intézökörök hozzájárulása szükséges. Egyébiránt ma már van akárhány állatorvosunk, a ki teljes ambitióval törek­szik és törekedett ezen téren is az ismereteit gyara­pítani. Erre pedig alkalma van járása területén min­den egyts lóvásáron, a'hol hivatalból jelen Jkelllennie minden úgynevezett ménlóengedélyezésnél. a hol min bizottsági tag hivatalból jelen van. A katonai kincstári lovaknak, melyek használatra ki vannak^ adva a vállalkozó gazdaközönségnek katonai bizottság ál­tal tartandó időszaki szemléjénélj rendszerint jelen van, minden év elején, kora tavaszán, járása összes lóanyaga felett vizsgálatot tart. Továbbá állatorvo­saink jelentékeny része, főleg a fiatalabbak közül többen, az állami ménesbirtokokon mint ösztöndíjas gyakornokok, két éven át minden mén- és kancza­osztályozáson, később pedig járásában esetleg tar­tott csikódijázásokon jelen vannak./Ha katona, ugy a köteles szolgálati idejét minden valószínűséggel vala­mely lovasságnál töltötte, mely alkalommal, ha egy keveset érdeklődött, valamit tanulhatott a hippolo­giából is. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a fiatalabb ge­neráczió még mint hallgató, utolsó évében Budapes­ten néhányszor az ott levő Ióavató-bizottság műkö­dését, egyben pedig az épen besorozott lovakat kül­lemükre, fejlődöttségükre és mozgásukra tanulmá­nyozhatja, a mi, mellesleg mondva, sem az állam, sem pedig a katonai kincstárnak valami jelentékeny költséget nem okozna : akkor merném állítani, hogy az állatorvosok legnagyobb része, nem sok idö múlva, legalább is megközelítőleg oly jó Ítéletet fog tudni mondani a lóról, mint ama bizonyos lóliferáns-ügy ­ban az

Next

/
Thumbnails
Contents