Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904
1904-04-02 / 21. szám
166 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 1904. április 2. Az angol oaéneskönyv pótfüzete. Az angol méneskönyv legújabb pótfüzete sok érdekes adatot tartalmaz a mult evi leellésekre vonatkozólag. Ily érdekes dolog, hogy egyik-másik csaknem ösmeretlen mén milyen nagy számú kanczát fedezett 1902-ben, például Bentwort\ (apja Despair anyja Seampa Via) 23 kanczát kapott, mig Moeauma (Bend'Or— Yashmak) 31 kanczát, Quid- nunc (St. Simon— Query) 19-et, AU Moonshine 15-öt. Cambondo 11-et, Earl Douglas 12-t, Sir Edgar 12-t stb. Egyik másik ménnél feltűnő aránytalanság van ivadékaik nemét tekintve, igy Amphion után 11 mén és csak három kancza csikó látott napvilágot, ellenben Cyttene öt méncsikónak és 12 kanczának az apja Missel Thrusnél kilencz ménre 17 kancza jut, Ormenál és Solimanndl hat ménre 14 kancza, Orvietonál 9 ménre lf kancza, Worcesternél három ménre 11 kancza, ellenben Sí. Frnsguin 20 ménjére csak 8 kancza esik. Meglehetősen egyenlő az arány Carbinenél : 11 mén 9 kancza, Count Shomberg 10 mén és 10 kancza, Diamond Jubilee 8 mén és 8 kancza Lagt»• 9 mén, 9 kancza, Florizel II. 14 mén, 12 kancza, Galeazzo 10 mén, 11 kancza, Martagon 10 mén, 10 kancza, Velasquez 6 mén, 6 kancza, Feltűnő külömbségeket látunk a mének termékenységét illetőleg. Átlagban véve el lehet mondani hogy az egyes mének által fedezett kanczáknak harmadrésze maradt meddő, evvel szemben vannak igen termékeny mének, a melyek sokkal jobb arányban termékenyitenek. A normális mének közé számithatjuk Carbinet, a mely 32-kanczát fedezett, s ezekből 10 maradt meddő, Diamond Jubilee 25 kanczájából 8. meddő, Isinglas 42 kanczájából 12, Melton 30 kanczájából 11, Orme 36 kanczájából 12, Raconteur 22 kanczájából 7, St. Simon 31 kanczájából 10, Wild fowler 32 kanczájából 12 maradt meddő. Aránylag termékenyebb mének például Martagon a mely 25 kanczát fedezett és ebből csak 2 maradt meddő ; Janissary 32 kanczájából 3, Matchmaker 43 kanczájából 7, Prisoner 10 kanczájából 1, Tarporley 21 kanczájából 3, Greg Leg 14 kanczájából 1 és Count Schömberg 28 kanczájából 3 volt meddő. Ezekkel ellentétben Blairfinde 32 kanczájából 18 volt meddő Donovannál 25-böl 10, Perigordndl 34-böl 17. A legtöbb kanczát fedeztek és igy a legkeresttebb mének voltak: Matchmakei, Gallintde és St Frusquin egyenkint 43, Isinglass és Queens Birthday 42, Perigord és Pride 41 és Persimmon 40 kanczával. A nálunk levő mének közül Janissary 32 és The Rush 32 kanczát fedezett a mult évben. Előkelő urak, kik kiváló társadalmi körökben ösme. rösök, igen jelentékeny mellékkeresetre .... tehetnek szert. Ajánlatok intézendök .... FUCHS H. váltóháza Budapest, IV., Kecskeméti utcza 1 sz. Angolországban és Amerikáelőkelő világ itala a „•Hunter" Baltimore Hye Whisky. XXX Legfinomabb gyomorerősítő, emésztést elősegítő szeszes izgatószer.Mint liqueur melegit. Szik. viz- vagy ásványvízzel a legkellemesebb üditó ital. XXX Egyszeri kísérlet állandó használatra vezet. Kapható az összes szakbavágó üzletekben. Minden káuáházban kapható. Az állatorvosok és a pót-lóavatás. Abauj-Torna vármegye törvényhatósági bizottságának a pótlovazás mai rendszere megváltoztatása iránt hozott ismeretes határozatára, mely tudvalevőleg valamennyi törvényhatóságnak megküldetett, Csillaghy György ur Nyitra vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke, mint illetékes factor, a törvényhatóságához beadott szakvéleményében a következőket javasolja : «Mivel — úgymond — a tenyésztők nagy része nem képes felismerni azon igényeket, melyek a lovat katonaság részére alkalmassá teszik s igy az elövezetett csikóknak csak igen kis (5—7) százaléka soroztatott be eddig, azért a tenyésztők nagy részét ezen körülmény nagyon elkedvetlenitette s későbbi ilyen lóavatásnál ha volt is jó lova, nem vezette elő. Ezen a bajon segítendő szükséges volna kormányrendeletet kibocsátani, mely a külszolgálatban alkalmazott állatorvosokat arra kötelezné, hogy a minden év elején eszközlendö általános állatvizsgálat alkalmával, a 3—6 éves korú lóállományt gondos vizsgálat alá vonva, ezekből a katonai szolgálatra alkalmasaknak látszókat, a legszükségesebb adatok felsorolásával jegyzékbe foglalják. Mely jegyzéket a vizsgálat befejeztével felettes hatóságuk utján a földmivelésügyi miniszterhez, járásonkint összeállítva, felterjesszék. Eme jegyzékek alapján a pótlovazási bizottság elnöke a kiszállási helyeket megállapítaná.» Erre a Vadász- és Versenylap következő számában Hammersberg László ur, Abauj-Tornavármegye lótenyésztési-bizottságának elnöke azt válaszolja, hogy azon functióra, melyet fent nevezett elnök-collegája reájok akar bizni, az állatorvosokat nem tartja alkalmasaknak. «Mert — úgymond — állategészségügy és hippologia rettenetes távol esnek egymástól; azután meg a katonai czélokra alkalmas lóanyag megítélése ismét még egy jó darabbal távolabb esik.» íme két szakvélemény, melyek közül egyik a m. kir. (esetleg helyhatósági) állatorvosokat — természetesen csak oly vidékeken értve, hol a lótenyésztés bizonyos fokon áll, — azt az állatorvost mondom, akinek gyakran van alkalma lovakat látni, tanulmányozni, összehasonlítani amint azt alább bátor leszek felsorolni, qualifikáltnak találja a remontának való ió alkalmas voltának megítélésére, sőt részben azt reá is akarná bizni. Ellenben a'másik szakvélemény melynek irója szintén ismerni véli a hivatalos állatorvosi kart, nemcsak hogy nem tartja azt alkalmasnak erre, hanem szerinte az állategészségügy és lóisme rettenetes távol van egymástól, amit én ugy értelmezek, hogy a kettő össze sem hasonlitható. Már most az a kérdés, melyiknek van igaza ? Nézzük miről is van szó? Abauj-Torna vármegye emiitett feliratának egyik cardinalis czélja, amint azt a felirat megszerkesztöje maga is mondja : «... Ám tessék a liferánsok practikáját (értve a szakszerű és nem a financiális oldalát) magának a katonaságnak kezébe' venni és gyakorolni. Csak fognak tudni 3 éves korban annyit kiválogatni, mint a lóliferánsok és azok ügynökei ? Hisz ezek sem a külföldről, hanem a hazai tenyésztésből hozzák azt a 80—90 százalék alkalmas lovat.» Aztán talán az is áll, hogy ha a liferáns és annak ügynöke megtudja Ítélni, hogy azoknak a nyers, kóczos, ápolatlan patáju csikóknak melyike fog beválni; azt talán csak még inkább fogja megítélni tudni az a katona, a kié utoljára is a végső, döntő szó». Vagyis tehát, más szóval: a felirat czélja a lóliferánsoknak a katonai pótlovazásból való kizárása, vagy a mi mindegy : a kistenyésztőnek is módot kíván nyújtani, hogy remontának való lovát jobban értékesíthesse esetleg már hároméves korban, mint eddig — liferánsok utján — talán négy-ötéves korában. Nos hát kérem ez a tervezet nagyon szép, nemes, hazafias és elég alapos is, mert bizonyára sok évi gyakorlati tapasztalattal és a szóban forgó ügyben kiváló szakértelemmel biró egyénektől ered, a kikkel ezen a téren vitába bocsátkozni részemről vakmerő ség volna; csupán csak egy dologra engedtessék meg nekem, hogy az igen tisztelt érdeklődő és érdekelt közönség figyelmét felhivhassam. Én ugyanis meg vagyok róla győződve, hogy a minden válogatás nélkül előállított összes hároméves csikóknak, még mindig oly nagy százaléka nem fog beválni, miszerint ezt látva, bizonyára nem nagyon fog megcsappanni az eddig eziránt táplált bizalmatlanság és elégülPtlenség a kis tenyésztők között s ennek ismét csak az lehet az eredménye, hogy évről évre kevesebb kedvvel és bizalommal fogják hároméveseiket elövezetni. Hogy pedig ez be ne álljon, szükséges a liferánsokat, illetőleg azoknak gyakorlott szemű és szakértő ügynökeit valakivel helyettesíteni, még pedig olyan egyénnel, ki nem a saját hasznára dolgozik, hanem tisztán közérdekből, legnemesebb jóakarattal, teljesen ingyen fogja felvilágosítani azt a kis tenyésztőt arról is, hogy a lova alkalmas és arról is viszont, ha nem az. Ez pedig nézetem szerint nem lehet más, mint a járási m. kir. esetleg a helyhatósági állatorvos. Igen ám! mondja valaki, hisz az fölvilágosítaná az illető tenyésztőt és össze is foglalná jegyzékbe az alkalmas csikókat, ha értene hozzá ; de épen az a baj, hogy a liferáns gyakorlott szeme nem az övé ! Hát kérem igaz, kétségtelen és senki sem fogja tagadni, hogy legjobban csakugyan egy tapasztalt és csapatszolgálatban megőszült lovastiszt fogja tudni a lovat katonai czélra alkalmas voltára nézve megbírálni. Illetőleg ha nem is tiszt, de oly egyén, a ki maga is kitűnően tud a lóval bánni. Persze erre reátermettség is kell. S tény, hogy a hadseregnél is lehetőleg olyanok a lósorozó elnökök. Az ilyen tiszt azután a kezén megforduló talán több ezer lónak tanulmányozhatta küllemét, természetét; összehasonlította a különféle fejlettségű, származású és vérmérsékletű lovakat mozgásukra és kitartóságukra nézve. Ö maga is kipróbált igen sok lovat a különféle falkavadászatokon és versenyeken. Közben pedig talán az egész életén át a legkiválóbb szakirók müveit tanulmányozza : szóval, az ilyen lovasról mindenki azt mondja, miszerint helyes és méltányos is, hogy övé legye . a «végső, döntő szó». Ha tehát azt mondaná Hammersberg ur, hogy olyan jó lóismerö nem lehet soha egy állatorvos mint az ilyen lovas-ember, azt bárki elfogja ismerni, de hiszen azt nem is fogja töle kivánni senkisem. De, hogy egyáltalán alkalmatlan volna lovak minőségének, azaz jól vagy rosszul fejlödöttségének, hibás és hibátlan voltának megítélésére, azt — engedelmet kérek — kereken tagadom, sőt ellenkezőleg azt állitom, hogy a teoretikus alapot nagyon is kiterjedten megadták neki ehhez, még hallgató korában az állatorvosi főiskolán. Gyakorlata, igaz, kezdetben hiányoznék, de a mint alább leszek bátor kifejteni, némi gyakorlati ismeretekkel könnyen fel lehetne ruházni, elég rövid idö alatt, csak az intézökörök hozzájárulása szükséges. Egyébiránt ma már van akárhány állatorvosunk, a ki teljes ambitióval törekszik és törekedett ezen téren is az ismereteit gyarapítani. Erre pedig alkalma van járása területén minden egyts lóvásáron, a'hol hivatalból jelen Jkelllennie minden úgynevezett ménlóengedélyezésnél. a hol min bizottsági tag hivatalból jelen van. A katonai kincstári lovaknak, melyek használatra ki vannak^ adva a vállalkozó gazdaközönségnek katonai bizottság által tartandó időszaki szemléjénélj rendszerint jelen van, minden év elején, kora tavaszán, járása összes lóanyaga felett vizsgálatot tart. Továbbá állatorvosaink jelentékeny része, főleg a fiatalabbak közül többen, az állami ménesbirtokokon mint ösztöndíjas gyakornokok, két éven át minden mén- és kanczaosztályozáson, később pedig járásában esetleg tartott csikódijázásokon jelen vannak./Ha katona, ugy a köteles szolgálati idejét minden valószínűséggel valamely lovasságnál töltötte, mely alkalommal, ha egy keveset érdeklődött, valamit tanulhatott a hippologiából is. Ha mindehhez hozzáveszem, hogy a fiatalabb generáczió még mint hallgató, utolsó évében Budapesten néhányszor az ott levő Ióavató-bizottság működését, egyben pedig az épen besorozott lovakat küllemükre, fejlődöttségükre és mozgásukra tanulmányozhatja, a mi, mellesleg mondva, sem az állam, sem pedig a katonai kincstárnak valami jelentékeny költséget nem okozna : akkor merném állítani, hogy az állatorvosok legnagyobb része, nem sok idö múlva, legalább is megközelítőleg oly jó Ítéletet fog tudni mondani a lóról, mint ama bizonyos lóliferáns-ügy ban az