Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-12-10 / 113. szám

1-U4. deczember 10 VADÁSZ- ÉS VKHSKNY-LAK 781 Belföldi lovasaink. Versenyügyünk fejlődésével karöltve jár belföldi lovasaink nevelésének ügye is. Belföldi lovasaink szereplése különösen az utóbbi években igen figyelemre méltó volt. Lapunkban többször foglalkoztunk már ezzel az ügygyei, felhiván rá istállótulajdonosaink figyelmét; és ezúttal is a mult és a jelen összehasonlításával és néhány a tárgyra vonatkozó ujitás felemlitésével ezt a czélt óhajtjuk elérni. A Magyar Lovaregylet, azaz helyesebben az egykori Festi versenyző társaság mindjárt a kezdet éveiben gondolt a belföldi lovasképzésre, bizonyos előnyökben részesítvén őket az angolok fölött. Azonban az angol lovasok fölénye folytán istálló tulajdonosaink ezen engedményeket úgyszólván alig vették igénybe. Igy például 4 font engedményt kaptak belföldi lovasaink a 40-es évek elején a Nemzeti dij-ban, a nélkül hogy ezzel valaki élt volna. A. legjobb képességű belföldi prefessionatus ez időben egy Sörös András nevü lovász volt, a ki gr. Sándor Móricznál tanult, majd gr. Wenckheim Rezsőhöz került. Sörös sikeres működése azonban nem volt elég ahhoz hogy az ügynek nagyobb lendületet adjon, ugy hogy még rövid tiz év előtt is, mikor versenyeink már magas niveaun állottak ; belföldi lovasaink igen keveset voltak igénybe véve. Az 1895 év statistikája például a következő adatokkal szolgál : Sikversenyben. Lovagolt 1 II Pache F. 124 21 21 Kapusek 19 10 2 Csompora 10 3 1 Shejbal 20 2 2 Oposki 3 2 — Whyra A 10 1 3 Dávid A. 8 12 Hesp Fred 6 1 Major J. 1 1 — . Juhász V. 11 — Laznik 1 1 Gátversenyben : Kovács I. 7 1 — A/cudályversenyben : Kovács I. 4 3 1 Horváth 6 1 — Nagyobb lendületet vett azonban ez az ügy az amerikai invasió után, mikor Morgan győzelmei az angol lovasokba helyezett föltétlen bizalmat kissé megingatták. Apprenticejeink mindinkább kezdték elsajátítani az amerikai lovaglási módot és egymásután több feltűnést keltő győzelmet arattak. Ez időtől kezdve kell tulajdonképen a belföldi lovasképzést számítani. Szemere Miklós ur kiküldötte volt tanulni Bontát Angliába és vállalkozása fényesen sikerült. Á tehetséges fiu a szorgalmas tanulásban eltöltött tél után hazatérve a nagy amerikai és angol konkurentia dacára sorra nyerte a versenyeket és az 1902. év meghozta az első magyar champion jockeyt. Bonta ez évben 99 győzelmével a máig is fenálló recordot teremtette. Bontán kivül többen is jártak azóta Angliában igy Martinkovich, Janek és Pretzner stb. is és mindannyian szép eredményeket értek el idehaza. E három emiitett lovason kivül azonban még több kiváló belföldi erővel rendelkezünk s különösen Krousil szép jövőnek nézhet elébe. Az utolsó négy év statistikája a belföldi lovasokra vonatkozólag ez: Sikversenyben. lovas lovagi. I II 111 1901-ben 59 620 86 76 71 1902 « 85 1721 262 273 220 1903 « 88 1883 214 239 222 1904 « 102 2426 304 320 291 Zászlók között. 1901 « 30 311 51 52 45 1902 « 30 336 53 51 54 1903 « 25 362 53 63 64 1904 « 27 390 74 61 55 Ezek a számok eléggé illusztrálják a belföldi lovasképzés fontosságát és a Magyar Lovaregylet ez ügy iránt tanúsított jó indulata remélni engedi annak eljes mértékében való fellendülését. A lovareyjlet állandó szeretettel foglalkozik a hazai professionaturOk kiképzésével és legutóbb is a szept. 23-án tartott választmányi ülésen a versenyszabályok néhány paragrafusának módosítása által több igen fontos kedvezményben és előnyben részesítette ugy a belföldi lovasokat, mint azoknak kiképezöit. Igy a 130. §. d) pontja szerint: Minden Angliában székelő idomárnak, a ki egy az osztrák magyar monarchiában szerződésileg kötelezett lovászfiút kiképzés végett átvesz, igénye van, ha a lovászfiú Angliában 12 hónapon belül bárom versenyt nyert 1000 korona jutalomra, mely egyenlő részben a Magyar Lovaregylet és a Jockey-Club für Oesterreich által adatik. Igen előnyös a 135. §. azon módosítása is melyszerint az apprentice szerződése az atya vagy gyám beleegyezésével annak tartama alatt átruházható vagy lejárata után meghosszabbítható. Mindazonáltal a szerződés a lovászfiúnak betöltött huszadik événél tovább nem tarthat. Betöltött huszadik év után az illető csakis mint jockey lovagolhat. Legnagyobb fontossággal azonban kétséget kizárólag a 135. §. utolsó előtti bekezdésének módosítása bir. E szerint: belföldi lovasok, a kik ötven győzelmet még nem vívtak ki, 1} kg. engedményben részesülnek mindazon korleherversenyekben, a melyeknek értéke a győztes számára 10,000 koronát meg nem halad. De ezen engedmény sohasem vehető igénybe a fentebb emiitett 3} kg. teherengedménynyel halmozva. Gát- és akadályversenyekbeni győzelmek e szabály alkalmazását illetőleg számitásba nem vétetnek. Ezek és más ez ügyre irányuló intézkedései a Magyar Lovaregyletnek eléggé bizonyítják, hogy a belföldi lovas képzésre nagy súlyt fektet. Csakis istálló tulajdonosainktól függ tehát, hogy a közel jövőben több elsőrangú belföldi professionátussal rendelkezzünk. Ha istáló tulajdonosaink a Magyar Lovaregyletnek ezen és valószínűleg a jövőben is adandó ujabb kedvezményeit saját érdekükben is kellőleg kihasználva belföldi lovasainkat többet fogják foglalkoztatni — és igy képzésüket előmozdítják — ugy rövid idő alatt elérhetjük azt, hogy pályáinkon csakis a legkiválóbb angol és amerikai lovasok fognak belföldieink mellett érvényesülhetni s a külföldi lovasokra fordított nagy pénzösszegek az országban maradnak. YERSENYDIJAK mindennemű sportra, állandóan Öj gazdag választékban találhatók SCHUCH L. UTÓDAI f EDLAUER g. és SZLÁVIK | diszmüáru-üzletében. | _ BUDAPEST, Kigyó-u. 4. | yjyss -AriSSt MATÜS i)[t\ Fedezési hirdetés. |J

az

aj| angol telivér, apja Orwel, any. Olyan Fedeztetési dija 200 kor. Kanczák gondozása és tartása kisbéri díjszabás szerint. Bejelentéseket elfogad a ménes intézöség, Gáspártelek, u. p. Kondoros, Békés-megye. 1—3 A legelső versenytudósitás. . A legelső versenytudósitás, a világ legszebb eposzában, Homeros Iliasának XXIII. énekében van megírva. Maga a tény, hogy Homeros mint sporttudósitó mutatkozik be, a sporttal irodalmilag is foglalkozónak gourmandi élvezetet nyújt, másrészt, figyelmesen olvasva a legelső versenytudósitást, sok oly dologra bukkanunk, melyek még ma is kellékei a futtatásnak. Az Ili as emiitett XXIII. kötetének 510. soránál kezdődik a versenytudósitás, hol Homeros Achillest elsőbben is mint versenyrendezőt mutatja be : Sátrából eléhord kincset temérdeket, Medenczét és kondrét, lovat, öszvérekel, Busa fejű tulkot, karcsú leányokat, Sillámló vas-érczet hord rakásra sokat. Azután elmondja, hogy a versenydijait közszemlére tétetté ki Achilles. Öt dij volt, s Ezekből mindjárt a leggyorsabb szekérnek, Mives kezű asszonyt tüz ki pályabérnek, Kondért is, buszonkét mérczésset, fülesset, Ez illeti meg a legelső gyöztesset. A másodiké egy szép szilaj ló lenne, Kancza, hat esztendős, öszvércsikó benne; Négy mérczés medencze vár a harmadikra, Hófehér zománczát még nem érte szikra ; Két talentom arany néz negyedikre helyre ; Számot az ötödik tart bokor kehelyre. Látható ebből, hogy a versenyrendezőségnek szép vagyona lehetett. Mindenesetre érdekes, hogy a győztesnek a serlegen kivül egy szép lány is jutott, a mit manapság adni már bajos volna. Elsőbben Achilles a versenylótulajdonosokhoz fordul, s fölhivja őket a nevezésre. A leirt futásban achai-i katonatisztek lovai indulhattak a tulajdonos által hajtva. A mérkőzés tulajdonképen kétfogatú szekerek versenye volt, de nem ügetve, hanem vágtában hajtva, akadályokon keresztül. Akkori időkben a görög lovastisztek nem nyeregben ülve, hanem,, mint tudjuk, csatakocsin vezették csapataikat. A ver seny távolsága nincsen megemlitve, de a leírásból kitetszik, hogy hosszú volt. A futásra csak öt jelentkező akadt, de ezeknek anyaga elismert jó volt. Neveztek : 1. Eumelos királyfi : két kanczát, 2. Diomedes : két trójai mént, 3. Menelaos király : Podargos mént és Aitha kanczát, 4. Antilochus: két pylii mént, 5. Merion hadnagy : két lovat, melyeknek a neme nincs felemlítve. A verseny sulykiegyenlités nélküli volt, a lovak egy helyről indultak el, de előbb Achilles a startszámokat húzta ki egy sisakból s igy e sorrendben állottak fel a kocsik. .... Valamennyien szekerükre szöknek ; Sisakban a koczkák sorsolva zörögnek. Achilles rázza a sisakot, pörgeti, S Antilochus jegyét először veti ki. Utána a nemes Eumelos jőve, Majd Menelaosnak röppent ki a köve, ' Aztán Merioné, de a legbátrabb Bajnok Diomedes utolsónak maradt. Mig a sorsolás történt, Nestor, Antilochus atyja, fiának instructiókat adott, hogy miképpen hajtson. Nem sok chanceot adott fia lovainak ily társaságban : .... Könnyen tudsz forogni a korlátok körül, De lovaid lassúk, félek nem sikerül. Gyorsabb a többié, bár az errtbereket, — Ügyesebb vagy nálok, könnyen legyőzheted. .... A kinek a jó ló, jó szekér mindene, Idő-vesztegetve kanyarodhat vele, Czél nélkül ereszti, futtatja té-s-tova, De szekerén nem ö ur, hanem lova. De ki dolgát érti, bár a lova gyenge, Segit magán, s vészi a czélt figyelembe, Meg is kerüli azt, közel kanyarodva, Gyeplőjét eresztve, majd rövidre fogva, Vigyázza mind, a kik előtte baladnak. . . . Nestor tehát már akkor tudta, mik a jó lovas, illeleg a hajtó előnyei. Az iram helyes megítélése, a kanyarodóknak minél kisebbre való vétele, s az erős kéz, mely a lovat vezényli. A startszámok kisorsolása után felálltak a kocsik Achilles megmagyarázta a patkóalaku pálya irányát, mely zászlókkal volt megjelölve, megmutatta a czélt, s