Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-04-20 / 29. szám

1904. április '20. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. •211 4. Mautner V. ur 5é s her Gloria 64) 5. Gr. Esterházy B. 4é p m Sunyi 64) 6. Dreher A. ur lé p k Rama thur' i 63) 7. Mr. Flip 5é p her Bé/cés 63) 8. Br. Morpurgó A. 5é s her Ratking 60 Tip : Dreher ist.—

Sunyi VII. Akadályverseny. Handicap. 3000 K I, 500 K II. 4000 m. 1. Dreher A. ur 6é s m Kalauer 74) 2. Br. Morpurgó A. 6é p her Mystery 74) 3. Mravik Pál 4é p m Toldi 66 4. Mautner V. ur 4é p her Schönfeld 65 5. Schosberger L. ur 4é p k Türeimes 62) 6. Mautner V. ur öé s her Gloria 62) 7. Gr. Qrssich P. fhdn. 4é p k Mademoiselle de Deols 60 Tip: Toldi-Mademoiselle de Deols ORSZÁGOS LOTENYESZTES. A debreczeni röpiratok. Vidéki, hosszabb távollétről visszatérve, találom a debreczeni gazdasági egyesület lótenyészbizottságának «Észrevételét» az 1903 évi augusztus 17-diki értekezlet «Emlékirat»-ára, és Király Gyula tanácsnok ur «Nvilt levelét» az idéztem «Emlékirat» aláíróihoz. Ha szorosan tárgyilagos volna a két röpirat, nem foglalkoznám velők. Mert dicussio, eszmecsere csak egy közösen elfogadott alapon lehet eredményes, gyümölcsöző, jmár pedig az augusztusi értekezlet az országos lótenyésztés kérdését szorosan hippologiai alapon és a legmagasabb állami, a honvédelmi szempont alatt tárgyalta, mig a debreczeni röpiratok szerzői a dolgot valami más szempontokból tárgyalják s igy megérteni nem fogjuk egymást. A nyilvános discussió tehát nem lehetne eredményes. A különböző és jókora tömegű személyeskedéseket sem tárgyalom, — bár egy bizonyos értelemben kedvező jelnek veszem. Nem tárgyalom, — mert az értekezlet minden tagja rendkívül magasan áll azon régió fölött, a melyikre az ilyen természetű szemelyeskedés kihatással lehetne, — és mert egyszerűen nem vagyok képes a stylusnak arra a színvonalára helyezkedni, nem azt nézve, hogy mi volna méltó a «Nyilt levél»-hez, hanem azt, mi méltó az 1903 évi augusztusi értekezlet tagjaihoz s ezek körén belől én hozzám is. Kedvező jelnek pedig azért veszem, mert a személyeskedés apodicticus jelei a tárgyilagos érvek, tehát az igazság hiányának. Ha mégis leküzdöm az idegenkedés érzését magamban és foglalkozom e két röpirattal s helyesebben az érdemes tanácsnok ur Nyilt levelével — azt csakis némely ténybeli adat helyreigazítása és egy tévedés nyilt beismerése czéljából teszem, — mert épp oly kötelesség, egy bebizonyított tévedés beismerése, mint az, hogy magamon és társaimon ne engedjem száradni a valótlan állitások vádját. Kezdem tehát tévedésem nyilt beismerésén. Igaz, nem közel 30, hanem csak 17 éve dolgoznak Debreczen sz. kir. város ménesében a «Nagy» Nonius seniornak egyenes fiági utódai, annak az állítólag a meleg vér határán belől álló tüneményes teremtménynek, a melyiknek anyja egy normandiai kancza volt, apja pedig egy állítólag angolvérünek mondott mén, mely maga sem telivértől, hanem egy angol fajtájútól származott. Tévedésemet tehát fentartás nélkül ismerem be. De hát mi következik ebből? Ha már 17 esztendő is elegendő volt a jelenlegi eredményre, ez még kevésbbé szól a Nonius mellett, mint, ha arra 30 év kellett volna. S most térjünk át a valótlan állitások vádjára. Az 1903 évi február 26-án volt Debreczenben a tenyész kerületek ügyében összehitt kerületi értekezlet. Ezen az értekezleten Hajdú vármegye lótenyésztési bizottságának elnöke, nyilt felszólálásban közölte, hogy vármegyéjének népies lótenyésztéséből katonaló absolute nem kerül ki, s ezt a körülményt a Nonius méneknek kell tulajdonítani, mihez képest kifejezetten kívánta, hogy Hajdú vármegyébe Nonius mének ne adassanak. Azt hiszem nincs illetékesebb tanúbizonyság e téren mint a lótenyészbizottsági elnök, s a ki ennek hivatalos kijelentését közli, erre következtetést alapit, helyesen és jóhisze müleg jár el, és a jelen esetben annál is inkább, mert más részről is köztudomásu, hogy a debreczeni m. kir. honvéd-huszár ezred már évek előtt kért és kapott a legénységi kiegészítési körletén kivül eső pótlovazási körletet azon okból, mert legközelebbi vidékén nem képes magát pótlovakkal ellátni. E pontot Illetőleg tehát a valótlan állítás vádját teljes határozottsággal hárítom el. Az emiitett 1903. február 26-iki hivatalos értekezkt végeztével éppen a «Nyilt levél» Írójának szives meghívására és szeretetre méltó kalauzolása mellett, a város ama majorjába kocsizott ki az értékezlct tagjainak nagy része, a hol a város törzsménese volt téli tartózkodásra beistállózva. Valamennyi mén elö lett vezetve, ha jól emlékszem, valamennyi anyakancza is és ezeken felül igen sok különböző korú csikót is láttam az istállóban, ugy, hogy én nem nyerhettem más benyomást, mint azt, hogy az egész törzsménes volt együtt. Itt is el kell hárítanom tehát a valótlan állítás vádját, s ha nem sikerült a «Nyilt levél» tisztelt szerzőjének emlékezetét a valódi tényállásra ráirányítanom, legyen szabad a sok közül Lossonczy Mihály miniszteri tanácsos, Miklós Ödön országgyűlési képviselő és Lipthay Béla Szabolcs-vármegyei lótenyészbizottsági elnök urak tanúbizonyságaira hivatkoznom. Jókora számú társaság volt ott együtt és pedig voltak ott elvileges Nonius-barátok is, — de én még a vendég udvariassága által dictált egyetlen dicsérő nyilatkozatot sem hallottam, homlokegyenest ellenkezőjét azonban annál sűrűbben. Talán lesz szives a «Nyilt levél» érdemdús irója arra a hosszu tanácskozásra is emlékezni, melyet az erősen negativ hangulat behatása alatt, a ménes körüli reformokra nézve éppen ö maga folytatott a fenti tisztelt urak legelöl nevezettjével, — de talán arra a hangulatra is szabad legyen őt emlékeztetnem, melyről az akkoriban legilletékesebb helyről értesültem s a mely a sz. kir, város közönsége körében a lótenyésztési üzem teljes abbanhagyása iránt keletkezett. Még egy esetleges félreértést szeretnék eloszlatni, a melynek íenforgására azon, a legnagyobb mértékben szokatlan idegesség enged következtetni, a mely különösen Király Gyula tanácsnok ur Nyilt levelén ömlik el. Ez a gyanított félreértés az, mint ha az 1903. évi augusztusi értekezlet Debreczen sz. kir. város belső gazdasági ügyeibe akart volna illetéktelenül beavatkozni. Erről szó sem lehet, ez egyikünknek sem jutott eszébe. Mi felölünk mindenki azt tenyészthet, a mit neki akár kedvtelésből, akár gazdasági haszon kedvéért méltóztatik, tehát akár kanári madarat, akár mopszli kutyát, akár angora macskát is. Nekünk kizárólag az állam érdeke s ehhez képest a kormányzat feladata volt szemünk előtt. És e részben, talán egy pillanatig sem lehet kétség a fölött, hogy a lótenyésztés terén az állam legelső és életbevágó érdeke a haza védelmi képessége, tehát a hadi czélokra alkalmas ló tenyésztése előfeltételeinek megteremtése s fenntartása. Ez az a feladat amelynek teljesítése czéljából az állam közjövedelmei, vagyis a lótenyésztésben közvetlenül nem érdekelt polgárok adófillérei is, odafordithatók a lótenyésztésre, és pedig azon okból, mert az állami lótenyésztés, a dolog természeténél fogva, nem csak, hogy gazdasági hasznot nem hoz a tenyészanyagot produkáló kincstárnak, de sót igen tettemes áldozatot igényel a közjövedelmekböl, ellentétben a bika-, kan és kostenyésztéssel, ami közvetlen gazdasági hasznot is hoz az államnak, tehát, mikor a szarvasmarha-, sertés és juhtenyésztést mozdítja elö, nem kell a közjövedelemhez nyúlnia, söt növeli azt. Ebből a szempontból tette az értekezlet Emlékirata a tulon tul hajtott, terjedelmében Kozma Ferencz halála óta 2) szeresre növekedett állami Nonius tenyésztést a tárgyilagos bírálat tárgyául, mint a mely törzs, a legritkább egyedi kivételektől eltekintve, a maga egészében teljesen alkalmatlan a katonaló tenyésztésére, és Debreczen sz. kir. városnak gazdaságilag talán rentábilis, sőt az esetleg valamikor megnyiló chinai export szempontjából nagy jövönek elébe néző ménesét csak kézzel fogható példaként emiitette, minden beavatkozási szándék nélkül. Budapest 1904 április 16-án. Hammersberg László. VEGYES. t

K. Császár Ferencz. A Magyar Lovaregylet tisztikarát érzékeny csapás érte. Kolgyári és szentgyörgyvölgyi Császár Ferencz, a totalisateur igazgatója hétfőn délben hatvanöt esztendős korában meghalt. Az elhunyt harminczöt esztendeig állott a Magyar Lovaregylet szolgálatában, s e hosszu időből huszonhat esztendőt töltött el, mint a totalisateur vezetője. Fáradhatatlan munkás volt, mindvégig telve ambiczióval, a ki szeretettel és odaadással látta el hivatását. Mikor még a régi soroksári uti versenypályán kézzel irott ticketteket adott ki, mikor Sárkány János Ferencz, a Magyar Lovaregylet akkori titkárja az első gépet hozta Hamburgból, attól kezdve vett részt a lóversenyek szolgálatában. Az ö érdeme a totalisateur fejlesztése, melynek mai modern berendezése egész életének ideálja volt. Reformterveit és az ügy iránti buzgalmát a Magyar Lovaregylet mindig elismeréssel fogadta és ahhoz segédkezet nyújtott. A gyilkos kór, mely rövid félesztendö alatt megtörte és elpusztította a még teljes erejében levő öreg urat, súlyos csapást mért a magyar versenyügyre. Temetése ma délután 3) órakor lesz a Baross-utca 8 számú házban levő lakásáról. A halálesetről a család a következő gyászjelentést adta ki: Özv. K. Császár Ferenczné szül. nagysomkuti Buda Kornélia, a maga és gyermekei Géza, Aranka és férje Dr. Rottman Elemér, Ilona és férje Kuttner Kálmán, Ferencz, Nelly és férje ifj. Wotzasik István, valamint unokái.' Elemérke, Jenöke, Erzsike, és Laczika nevében fájdalomtól megtört szívvel tudatiák, hogy a legjobb férj, apa, após és nagyapa, Kolgyári és szentgyörgyvölgyi Császár Ferencz a magyar földhitel intézet ny. tisztviselője, a «Magyar Lovaregylet» s az «Urlovasok Szövetkezete» totalisateur igazgatója, a «Magyar írók Segélyegyletének» s. titkárja, a «Budapesti Katholikus Kör» alelnöke, több kultur egyesület alapító és választmányi tagja stb. stb. áldásos s munkás életének 65. évében a halotti szentségek ájtatos felvétele után f. évi április hó 18-én történt gyászos elhunytát. A drága megboldogult földi maradványai f. évi április 20-án d. u. 3) órakor fognak a Baross-utcza 8. sz. a. gyászházban a róm kath. egyház szertartásai szerint beszentelletni és a Kerepesi-uti temetőben örök nyugalomra helyeztetni. Az engesztelő szentmise áldozat f. hó 21-én d. e. 9 órakor a Ferencz rendi szerzetesek templomában (Ferencziek-tere) fog a Mindenhatónak bemutattatni. A Trial-Stakes alkalmából az osztrák Jockey-Club április hó 24-én egy külön gyorsvonatot indit Budapestről Bécsbe mérsékelt dijak mellett. A különvonat április 24-én délelőtt 9 óra 10 perczkor indul a nyugoti pályaudvarról és délután 1 óra 43 perczkor érkezik Bécsbe Lusthaus Stadlauerbrücke, a versenytér mellett. A visszautazás este 7 óra 15 perczkor történik Bécs Staatsbahnról, érkezés Budapestre 11 óra 53 perczkor. Ugy az oda- mint a visszautazáskor a vonaton étkező kocsi lesz. Csak oda- és vissautazásra szóló menetjegyek adatnak ki a következő árakon : I. oszt. menetjegy beléptijegy az első helyre 45 kor. II. oszt. menetjegy beléptijegy az első helyre 32 kor. II. oszt. menetjegy beléptijegy a második helyre 27 kor. Jegyek válthatók a Magyar Lovaregylet vezértitkárságánál Budapest, IV. ker., Kossuth Lajos utcza 5. sz. II emelet, pénteken április 22-én és szombaton április 23-án délelőtt 10 órától 1 óráig és délután 2 órától 7 óráig. A Budapesti Polo Club hétfőn, f. hó 18-án rendezte ezidén első nyilvános gyakorlatait a városligeti versenytér közepén levő pályáján. A mérkőzést mely iránt nagy érdeklődés mutatkozott, a nagyközönség 20 koronás kültagjegy megváltása mellett tekinthette meg, mely jegy egyszersmind a f. hó 20.