Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-04-02 / 21. szám

168 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1904. április 2. egy pár, XXIX-es Nónius után származott, herélt kocsilováért a városnak előbb 6000, majd 7000 koronát ajánlott meg SimonfTy akkori polgármesterünknek, szintén nem szánalomérzettöl ösztönözve tette meg ajánlatát. Hogy Nonius után remontákat, különösen pedig nagyobb értékű ágyús lovakat nevelni ne lehetne, azt épen a város ménessénél szerzett tapasztalataim alapján, határozottan kétségbe vonom. Ahol Nóniusok után nem nevelnek remontákat, ott nem nevelnek más és legkevésbé angol telivérek után sem, de ennek oka nem a fedező ménekben keresendő, hanem a tenyésztők indolencziájában, kik a lótenyésztést jövedelmező gazdasági ágnak nem tekintvén, csikóikat egyáltalában nem tartják és gondozzák ugy, hogy azok — bár külömben egyéb kellék meg volna is erre — kellőleg kifejlődhessenek. Hogy Debreczen sz. kir. város törzsméneséböl remonták nem igen adatnak el, az tény, de nem azért, hogy meg nem vétetnének, hanem azon okból, mert számfeletti lovaink, a melyek t. i. az auyaménes, a ménállomány (állandóan 40 drb hágó mént kell tartanunk) és a fogatokba szükséges lovak beosztása, tehát a legjobbak kiválaszIása után még fenn maradnak — a remonta árnál még mindig magasabban értékesíthetők. (Házi pénztárunk zárszámadása szerint 3 év alatt eladott 95 darab ló után 64,766 korona vétetett be, mely összegből 4232 korona 21 darab mustra és 60,534 korona 74 darab számfeletti lóra esik.) Remontának csak a kisebb és könnyebb példányok adatnak el. Hogy mint ilyenek miként válnak be, erről az itteni huszárezrednél szerzett tapasztalatok elegendő tájékozást nyújtanak, mely adatok szerint lovaink, részben mint tiszti lovak még a versenyeken is kitűnő eredményt mutattak fel. (Signál nevü remontának megvett kanczalovunk hatéves korában 4000 méteres tiszti akadályversenyben telivérek között lett jó második.) Nonius méneink közül egyesek, mint vadászlovak is kipróbálva lettek s azok képességéről az illető urlovasok (Térey, gróf Degenfeld, Szlávy huszártiszt urak) szintén elismeréssel nyilatkoztak. Ami a Nóniusoknak, mint kocsilovaknak használhatóságát illeti, e tekintetben szerzett tapasztalataim szintén azon kijelentésre jogosítanak hogy azok ha sebesség tekintetében nem is, — bar vannak lovaink, melyek Debreczentől a Hortobágyig terjedő 41 kilométer távolságot, jó útban két óra alatt könnyen megteszik, ami véleményem szerint elég tiszteséges eredmény, — de kitartás tekintetében, különösen az alföldi rossz utakon, bármily más fajta lovakkal felveszik a versenyt. Ne vegyék szerénytelenségnek az értekezleten résztvett urak közül azok, kik az 1902. évi hortobágyi agárversenyen is jelen voltak, ha e helyen reájuk hivatkozom, mint kik tanúi voltak annak, hogy Nonius-fogataink (kanczák és ménekből összeátlitva hét kettős-fogat) mindig ugyanazon lovakkal három napon keresztül, naponkint hat-hét órán keresztül, a fáradság legkisebb jele nélkül — ugy emlékezem, mindenkinek megelégedésére tették meg a szolgálatot. Hogy a Nóniusok, mint igáslovak, megfelelő takarmányozás mellett a kívánalmaknak teljesen megfelelnek, ennek bizonyításával, azt hiszem, teljesen felesleges munkát végeznék. Hogy a Nómus tenyésztés, különösen kisebb méneseknél, mint Debreczen városáé is (az anyakanczák létszáma 50 darabban van megállapítva) időnkint vérfelfrissitést igényel, az kétségbe nem vonható dolog s készséggel elismerem, hogy e czélra minden valószínűség szerint az angol telivér a legalkalmasabb, hiszen a tulnyomólag Nónius vérű kanczákra most már mi is angol teli vért alkalmazunk, de amidőn annak suppremácziáját egyes tulajdonságaiban, miután minden tekintetben absolut legjobb a természet rendje szerint nem létezhetik — elismerjük is, de szerény nézetem szerint nem szabad szélsőségbe esnünk, hogy t. i. minden mást, a mi nem telivér, feltétlenül elitéljünk s az angol telivértenyésztéssel túlságba menjünk, holott más lófajtáknak is meg vannak a maguk jó tulajdonságai. melyek azt — s ezt különösen a Nóuinsra értem — egyes vidékekre és czélokra nézve, az angol telivérnél is becsesebbé teszik. Fadlallah ezredes könyvéből. Lóalku és fizetés.* Következett a megvásárolt lovak árának kifizetése. És ennél a munkánál (valóban illik rá a szó) sóhajtva gondoltam az európai fizetési formákra, midőn a banknak utalványt irok és aztán az, kinek szól, szépen elmegy abankbaés bemutatván az utalványt, felveszi a pénzt. A lovak kifizetése nehéz, súlyos és körülményes munka volt. Darabonkint olvasgattam az aranyakat. Minden egyes darabnál annak valódiságát és azt, ha váljon nem kopott e az arany, körülményesen megvizsgálta a pénznek uj gazdája. Mivel pedig a mesopotámiai sivatagnak ezen a részén hiába ejtette volna az aranyat a földre, nem csöngött volna, az arany pengéséröl más módon győződtek meg. Minden egyes darabot a lándzsán levő vaspánthoz vertek, halgatták : tisztán peng-e, aztán hosszadalmasan megforgatták jobbra, balra, a mibe ök is beleizzadtak, de én is Pedig már az alku is körülményes, nehéz és fárasztó dolog. A beduin soha sem mondja meg, mit kér a lováért, hanem azt, hogy mit adsz ? S valósággal dőreség lenne a végső összeget megmondani. A lóért az ár egy harmadrészét kell Ígérni, mint némely ruhásboltban. Aztán 5, legfeljebb 10 arannyal kell hosszú alku után az ajánlott összeget felemelni. Ha figyelemmel vagyunk arra, hogy a lótulajdonos éppen a négyszeres árát adja a lovának, elképzelhető, hogy órákra tartó tárgyalás után juthatunk oly összeghez, mely elfogadható. Nem egy izben történt, hogy maga az alku három napig tartott. Türelem kell hozzá és idö, mely az arabnál valóban nem számit, hiszen az arab az idövesztegetést egyáltalaban nem ismeri; de talán képtelen is lenne szabott árak mellett adni vagy venni. Azt hinné kegyetlenül meg van csalva. Az alkuvás ideje alatt kedveskedésekkel is kellett a ló gazdáját puhítani. Egy-egy kafienek, abajének igérése, revolvertöltények, fegyver mint ajándék, páratlan hatással van a makacs eladóval szemben. Ezeket a nehézségeket számba véve, még nem is kellett az időt sokalnom, hogy négy nap alatt négy lovat meg tudtam venni. Miután a törzsnek egy része legelöhiány miatt ismeretlen tájakra húzódott, nem volt többé reményem, hogy az elkalandozottakat megvárhatom, igy tehát kézen vezettetve a négy megvásárolt lovat, karavánomhoz Breili községbe indultunk. A mudir a szerailt jelölte ki, a hol a megvásárolt lovak biztonságban lehetnek. Be is akartuk őket kötni az udvarba. De ez felette nagy munka volt! Mikor a tanácsház kapuján be akartuk a lovakat terelni, mintha a lovak lába gyökeret vert volna. Nem akartak a kapun átlépni s félelmükben remegtek. A pusztának e nemes állatai soha még kaput nem léptek át. Miután könyvemnek az ad jelentőséget, hogy a jövőben eszközlendö állami lóvásárlóknak kalauza lesz, Írásomon keresztül az a vezető gondolatom, hogy minden oly körülményt, mjlynek a különleges viszonyok között a lóvásárló hasznát vehetné, el ne hallgassak. Ezek sorában kétségkívül legjelentöségesebb a megvett lovak őrzése és hazaszállítása. Hiszen a benszülötteknek állandó panasza, hogy egy-egy lovukat elhajtották és azért békózzák éjjelente le a szegény állatokat. Itt a tulajdont féltve és a legnagyobb vigyázattal kell őrizni, mert ha egyszer a lovat ellopták, azt ugyan élö ember vissza nem szerzi. A közbiztonsági állapotok ultra-ázsiaiak. A lopás hajlandósága az arabnak vérében van. És kitől lopna a legszívesebben, mint az idegentől, a ki — mint mi is — száz meg száz vásárolt lovuk közül a legjobbat vesszük meg és azért annyi sziv vérzik. Ha lovat vett az ember, legajánlatosabb, ha az ember *) Mutatvány Fadlallah el Hedad Mihály ezredes könyvéből: Utazásom Mesopotámiában és Irak- Arábiában. Budapest, Pallas nyomda. Ára 2 korona. kézen vezeti. A lóvezetö mindig az expedicziót vezető tiszt mellett haladjon. Ha az expediczió táborba érkezik, estére pihenőre helyezkedik, az expediczió tagjait két körben kell elhelyezni. A belső körbe jutnak és pedig vasbékókban a vásárolt lovak. Aztán a vezető személyesen győződjék meg, — különösen veszedelem idején, — hogy a békók rendben vannak-e ? * Európai embernek fogalma sincs arról, hogy ezek a sok utánjárással szerzett lovak minő állapotban voltak. Az az oldalbordáit mutogató sovány gebe, melyen a debreczeni hetivásárokra a falvakból jönnek, hasonlíthatatlanul szemrevalóbb, mutogatósabb, mint a mi fényes aranyon nagy költséggel vásárolt lovaink. Némi módon a Halácsy főhadnagy fölvételei, melyeket előbb talált az olvasó, is megmutatják vásárolt lovaink elhanyagolt siralmas állapotát. Milyen legelön nőttek fel ezek az állatok ? Két éve nem volt azon a vidéken eső, a hol a sammárok törzse a sivatag oázisait kereste. A nyomorúság és elcsigázöttság bágyadt tekintete pislogott a lovak szemeiben. Szőrük hosszú gondozatlan, gubanczos. Jobbadán tüskekórót rágcsáltak egész életükben és a rendszeres táplálkozástól elszoktak. Gondolhatjuk, micsoda tengődés volt az állatok élete, ha tudjuk, hogy e sivár esötlen vidéken a birka táplálék hiányában előbb elhullajtott szőrét, aztán eldöglött, a teve zsirpupját a folytonos koplalásban elapasztotta. Aztán a beduin napokig nyargal a lován és a hol megüli kipálik, kisebesedik a lova háta. Ha avatatlan ember látta volna, az én állami lóvásárlásomat ebben a siralmas állapotban, aligha kerülöm el szigorú megrovását. Szegény lovainkat az első napon nem is lehetett kellő módon táplálni, nehogy nélkülözésekhez szokott gyomruknak megártson az uj ételporczió. Mindössze 3 okka (nem egész 4 kg.) árpa és szecskán drJektálták magukat. A beduin lova. Ha az arabbal beszélsz, másról ne beszélj vele, csak a lováról. De erről aztán szeret beszélni. Ilyenkor fekete szeme megvillog, alakja kiegyenesedik. S lovára ugy tekint, mint szerelmesére. Nem tudna olyan összeget elképzplni, melyet lóért adni nem lehetne, ha az a ló igazán jó. És éppen ezen elfogultsága az oka, hogy nehéz töle lovat venni. S nála nem azok a nézőpontok, a melylyel a ló értékét megállapítja, mint a mieink. Nem nézi az arab. milyen a ló termete, milyen a lába, csak azt, milyen a származása, milyen gyors és milyen kitartó. Hogy a lova milyen szinü, erre se nagyon tekint; de annál többet, hogy milyen jegyek vannak a lován. Ha például a ló homlokán két szörcsiga van, akkor igyekszik rajta minél előbb túladni, mert azt tartja, hogy az ilyen ló a gazdájának a koporsóját a hátán viszi. Ha a szőrcsiga nem a homlokán, de lejebb van a fején, az se jó, csak azt veszi kedvező jelnek és az ilyen ló értékesebb, ha a szörcsiga balfelöl és magasan van. Szereti az arab, ha a lovának két hátulsó lába kesely, valamint kedvező az is, ha két hátulsó és az első bal láb kesely. Az olvan lovakon melyen kedvezőtlen jelek vannak, könnyedén túlad, még ha a legkiválóbb arab telivér is. Annál jobban megbecsüli a kedvező jegyű lovát. Meg kell jegyeznem azt is, hogy nem minden beduin lova arabs telivér és a vevőnek kiváló lóismerönek kell lenni, mert az eladásnál próbát tesznek vele, kogy a ki velük szemben alkuban all, megismeri-e biztosan, milyen kvalitású lovat vezettek el előtte. Sokszor a ló közös tulajdona a törzs néhány tagjának. Az ilyen közös lovat felette nehéz tőlük megvenni sőt egyáltalában a lehetetlenséggel határos. Olyan helyzetet létesít ez a közös tulajdon-viszony, mint nálunk a latifundiumok tulajdonjogi állapota. A minthogy az arab mindig nehezen válik meg lovától. A pusztának e nomád gyermeke harczban bátor és bizó, ha lova jó. Ez társa a győzelemben, életétének megmentője, ha kell. És ló nélkül a sivatag vándorát ne is képzeljük. A tevének, a «sivatag hajójának» tán nagyobb hasznát veszi s talán rr.\, nagyobb szolgálatokat tesz neki, mint a ló, mert a szomjúságot és éhséget jobban birja, de ezt még