Vadász- és Versenylap 48. évfolyam, 1904

1904-04-02 / 21. szám

1904. márczius 19. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 169 se becsüli annyira. Minden elöke'ö beduinnak van egy-két kanczája, ritka dolog és az már nagy előkelőség jele, a kinek három kanczája van. Ha az arab sátort ütött, lova éjjel-nappal vasbillincsben a sátor előtt áll s meg van kötve. Az első két lába van vasban : és ez valóban szükséges is, mert a hol a tulajdonjog tiszteletét nem ismerik, ez óvrendszabályok nélkül még gyakoriabbak lennének a lólopások, A ló egyúttal minden pillanatban készenlétben áll és a nyereg éjjel-nappal a ló hátán van. Hogy a lovat gondozni és tisztitani kell, az, bár mint szeresse is lovát, sohasem jut az eszébe az arabnak. Majd elvégzi ezt Allah, mondja bölcs nyugalommal és csak megmosolyogja az európait, ha a lovával bíbelődni látja. A lópatkolást a mi fogalmunk szerint egyáltalában nem ismeri. A kész vasat és szögeket a karaván-fölszereléseket áruló bazárokból vásárolják s itt-amott van, egy ugy a hogy, hozzá értő beduin, aki föl is tudja azt verni. Maga a lópatkó egy lapos vas, hat-nyolez szeggel, mel\ek egyszersmind a sarkokat is képezik. Imitt amott akad-akad a nomád táborokban egy-egy ember, a ki a patkó felveréséhez valamit konyit. Sokszor megtörténik, hogy a vásárolt vas nem illik a patára, ilyenkor éppen ellenkezőleg a mi szokásainkhoz, legtöbbnyire a patát igazítják a vashoz kezdetlegesen, az állatot meglehetősen megkinozva. A vasdarabnak, a mit a lóra szegeznek a közepén lyuk van. Ezt a lyukas vasdarabot szögezik a patához, mint föntebb emiitettem, 6—8 szöggel Hogyan néz ki az ilyen barbár módon megpatkolt ló el lehet képzelni; valóban csodálni, hogy egészséges patáju lovakat lehet a beduin birtokában találni. Legtöbb lónak formátlan a körme. Egy-egy törzsnek alig van két-három ménjénél többje. A fedeztetést ott is fizetni kell. A fedeztetési dij rendszerint egy medjidije. A kanczát négyéves korukban viszik először fedezni. S ha nincs megfelelő fedezöménjük, öt-hat napig tartó útra is elmennek, csakhogy megfelelő ménnel fedeztessenek. A beduin szereti a beltenyésztést, Kohailan Adjuzet megint ezzel a fajtával párositja. Legtöbbre is ezt a fajtát becsüli. Ha a lova megtermékenyült, lovát éppenséggel nem kiméli. Megtörténik, hogy az ellés előtt háromnégy nappal előbb még a hátán ült és lovagolt rajta Mikor a kancza megellett, ez a beduin legnagyobb ünnepe. Az uj jövevényt a részükről kifejthető legnagyobb pompával ünneplik. Nem is családi ünnep ez, de a törzsnek közös nagy ünnepe. Ilyenkor szerencse-kivánataival siet minden törzslag. Körül állják a törzs tagjai és elmondják a jókivánatokat. S ; elhangzanak ezek a kívánságok : — Légy hűséges a gazdádhoz. — Repítsd gazdádat, mint a levegőég gyorsan szálló madara ! — Mindig győzedelmesen vidd a hátadon a gazdádat ! — Soha szemmel meg ne verjenek ! Egy-egy amulettet is akasztanak a kis csikó nyakába, a mely az ö sajátszerű babonájuk szerint megóvja a lovat a rossz szemtől és betegségtől. Hogy a ló kónya fülü ne legyen, a fület kifúrják és a hegyét vékony zsineggel fölkötik a hör alatt és ez igy marad tizenhat-tizennyolez napig. És közben a kis csikó aranjuezi napjait éli. De bizony nem ritka az az eset sem, hogy a szegény kis csikó már egy napos korában lábon (követi anyját. Általában azonban dédelgetik. Tiz-tizenkét hónapig szopik. Kis csikó korában a farkát sörényét lenyírják, hogy szebb sörénye nőjjön. Aztán milyen szeretettel veszik körül. Dédelgetik, beczézgetik, neki udvarol az egész család. Magam láttam, hogy mily otthonosan lép be a csikó a beduin sátrába s mint esik neki kicsi, nagy; beczézö néven szólítják, simogatják, kedveskednek neki a hogyan csak tőlük telik. Ott áll a kis csikó a teveganéj mellett s melengetik, ha hidegebb idö jár, féltik és óvják, mint a család legdrágább kincsét. Megosztják a csikóval mindenüket, a gyerekek, asszonyokjgondozzák és úgyszólván mint a család tagja szerepel. Szabadon szaladgál a sátor körül, addig szophat, mig anyja engedi. Igy nevekedik mindanyiok, örömére a kis csikó egy éves koráig. L Másfél éves korában már a beduingyerek rákap a csikó hátára s me..szalajtatja egy-egy kicsit. Ilyenkor már könnyebb nyerget tesznek a hátára. A beduinnyereg r.emez-féle teveszőrből való, igen egyszerű, a kengyelvasat nem ismerik, természetesen kantár nélkül, csupán kötőféken. Ezzel megszűnt a csikó játszi gyermekkora, éjjelenként békó jut a lábára, többnyire csak 2—2} éves korukban vasalják meg. A beduin lova soha sincs zabiával, csak kötőféken. Zablát csak akkor tesznek a ló szájába, mikor háborúba mennek. Mikor a két évet elérte, megpatkolják. S attól az időtől, mikor a rendszeres lovaglásra befogják, ha pihen, békó van a lábán. Hogy aztán, a nyerget levegyék a lóról, az a legnagyobb ritkaság. Ritka ló az olyan, melynek a nyereg alatt teste ki ne sebesednék vagy a ször szine el ne veszne. A legtöbbnél fehér, csupa seb, csupa hegedés a nycregkápa alatt! Mily szivóság van ebben az állatban, hogy ilyen «gondozás» mellett nem degenerálódott el, főleg ha meggondoljuk, hogy nyáron nappal 50° meleg is van, télen pedig kint a sátor elölt fagyos hideget kell eltűrnie. A beduin nert ' . .„ kengyeivasat, igy hát nyeregbe akként ül, hogy a fiatalabb ficzkók egyszerűen ráugornak a lóra, az élemedetteknek pedig egyik lábát fölemelik, a töbi aztán a lovas dolga. És hogy milyen lóra termett ez a nomád pusztai nép, sokszor csodálkozva láttam, üreg rokkant emberek délczegen ülték meg a loval, hogy csupa gyönyörűség volt nézni. Testük kinyúlt, tartásuk elegáns szemükből önérzet látszott. Egész lényük átalakúl. A gyalogos beduin, meg a lovon ülö beduin az egészen más. Az arab lován érzi biztosan magát; aminemis csoda, mikor gyermekkorában lóra pattanva megy előre. Neki ez az iskolája, foglalkozása, meddig Allah bölcsessége el nem szólítja az élők sorából. És talán mikor lelke költözik, hogy érdeme szerint Allah valamelyik paradicsomában élvezze örökre a gyönyörök gyönyörét, akkor is a lovára gondol . . . Mikor az arabs lovagol, a nyereghez erösit»e elől a kantár hátul a békó. Ha sátort ütöttek és a mi kevés fü van a sátor közelében, azt lelegeli a szegény állat, éjjel a ló közvetlenül a sátor elölt áll vasbékúban, ha vándorolnak és eközben oáziásra találnak, kézen legeltetik. Hogy nemcsak legelön etetik lovaikat, hanem a tilosban (gabonaföldeken) is, az mindennapos dolog és a letelepült beduinok állandó panaszkodása. A nomád arab nem nézi, mi az övé, mi a másé. Soha nem gondol avval, hogy ha a lovát a kalászban levő árpába, búzába ereszti, a földnek veritékes tulaj; donossa ám sirva nézhet, mit arat utána. Az ö erkölcse az, hogy ha a másé is, de ha lovát jól tarthatja, meg kell a lovának szerezni. Az ö felfogása az, hogy a mit szeme lát, az az övé és kóbor utazása közben gyakran legeltetnek tilosban. Az arab a szabad természetnek rakonczátlan gyermeke. A ló abrakja árpával keveit szecskából áll, melyet rendes tarisznyából etetnek, persze nem valami dúsan. A legjobb esetben két okka (két és fél kiló, ilyen vegyes abrakot adagolnak. Es micsoda fanatikus szeretettel csüng a viszontagságos nomád életen. Ezelőtt tizenhét évvel, egy itteni utam alkalmával az Annase el Spara törzsnél tanyáztam. Seikjük Bthéni idős ember volt, beszédes öreg ember, meglehetős tisztult nézetekkel. Miért nem mégy be öreg létedre a városba lakni ? — kérdeztem tőle. Rám nézett és mosolygott. — Láttad-e a tevéimet, mikor tegnap itatni hajtották őket. — Láttam. — Tudod-e, hogy tízezer darab van együtt? — Soknak láttam magam is. — Nézd meg a két kancza lovamat, a mik a sátor e'őtt állanak. Elmentem vele. Megnéztem a lovait. Gyönyörű nemesvérü állatok voltak. Ezután megfogta a kezemet. Bevezetett a mell ksátorába. Megmutatta a két feleségét, a kik valamikor szépek lehettek, de bizony már nekik is elviritott. Mikor feleségeit is bemutatta, kivezetett a sátora mellett lévő emelkedettebb helyre, a honnét messze elpillanlhattunk a végtelen sikon, a hol az ég a földdel találkozni látszott. Az öreg seik szeme a messze távolba révedezett A nap lemente aranyozta be ránezos arczát, hófehér szakállát. — Láltad tevéimet, Máltád lovaimat, láttad két feleségemet és látod ezt a földet messze-messze, mely mind az enyém, melynek addig, a hol az ég a földdel ölelkezik, én vagyok az ura! És nézd milyen szép az én házam. Tekints fel menyezetére. Mily szép kék, arany csillagokkal van kihimezve. Meddig kellene nektek meszelni, mázolni és ilyent még se tudnátok kimesterkedni! Mit kívánod, hogy a városba menjek lakni. Hogy akkor feküdjek le, mikor parancsolják, hogy ha haragszik a föld és haragjában megrázkódik összedöntse a fejem fölött a házat s maga alá temesen 1 ... A városba menjek én, mikor itt minden az enyém.é s a városban meg van szabva az a kicsi, a mely enyém lehet. Ha te azt kívánod, nem is tudod, hogy mi a szabadság ! . . . ... És elfogódott pillantása, lelkes szereiele, hangjának rezgése még többet mondott, mint a beszéde. Hitvallást a beduin szeretetéről a nomád, vándorlás és a puszta iránt. S látva a mindezekhez való ezt a fanatikus szeretetet, elgondoltam, hogy a mindent nivelláló művelődés vájjon mikor hatol erre a nagy hornokpusztára az ő mindent átalakitó nagy eszközeivel ? Mikor lesz itt czivilizáczió és micsoda lassú folyamata a kulturának töri meg a nomád életnek fanatikus szeretetét ? Vagy megmarad ez a föld idötlen-idökig a sivatag vándorának, a hová a czivillizácziót be nem engedi egy nagy darab földnek, mely tanitani fogja a polgáriséit müveit nemzeteket, hogy milyen volt az ősember, midőn még nem polgáriasult, midőn még a kultura át nem hatotta és uj e-zmények, uj czélok, uj világnézlet felé nem sodorta ? . . , És tudja Isten, van a kulturemberben is — legalább néha — olyan vágy, hogy legyen a földnek ilyen nem czivilizált része is. Különösen az olyan ember vágya ez, a ki közvetetlenül, a maga tapasztalásából látja, hogy milyen boldogok ezek a nomád emberek .... De mondjunk el egyet-mást az arab lótenyésztés mai helyzetéről. Általánosan ismeretes, hogy a lótenyésztés évekkel ezelőtt sokkal virágzóbb volt Arábiában, mint ma Úgyszólván napról-napra fogy Szíriában és Arábiában az arabs telivér ló. Ennek oka, hogy ElőÁzsia ma sokkal ismertebb a külföld előtt, mint csak néhány évtizeddel előbb, a külföldiek fölkeresik a helyeket és a tömeges kivitel következtében az anyag megfogyott annál is inkább, mert sok nomád beduin-törzs telepedett le. A letelepedett beduin pedig mezőgazdaságot üz és inkább tevéket tart. Az Annase-törzsnek például ezelőtt igen sok és nemes vérű lovai voltak; de ez a törzs legkönnyebben lévén felkereshető az idegen részéről, ma már alig találunk náluk, kivált a mi viszonyainknak megfelö lovat. Csupán az egyes karavánok fejénél, a seikeknél akadunk egy-egy telivér lóra. S hogy mily gonddal vannak a jobb vérű lovakra, jelzi az is, hogy az előkelőknek, a váliknak, perzsáknak megbízottaik állandóan informálva vannak a felöl, hogy messze vidéken kiknek vannak jó lovaik? Ezeket vagy megveszik, vagy — a mi nem is oly ritkaság — csellel szerzik meg, bárhogy szabadkoznék ellene az a beduin, a kitől elviszik. Azért a beduin irtózik lovával a városba menni, nehogy kénytelen legyen lovától, a mi neki a legkedvesebb, a mi neki dédelgetett barátja, megválni. Persze ezek a lovak a tenyésztés számára elvesznek. Chazim pasa, a ki már husz év óta Bagdadban lakik és a ki passzionátus lóbarát (a Keleten minden előkelő férfiú arabs-lovon lovagolj mindig tudja, hogy hol található az a jó ló, melyet udvartartása részére megvesz, mert a nomád seikekkel élénk összeköttetései vannak és ezenkivül messze vidéken megbízottai azonnal informálják, ha jobb lóról szereznek tudomást. Egyéb iránt Chazim pasának három ménese van,melyeknek anyakancza-állományahuszonnyolcz drb. telivér. Ebből négy kanczát, nemkülömben két mént vettem meg az állam részére. Az arab telivér jó hátú, igen szép lapoczka-fvk-