Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-12-24 / 109. szám

1903. deczember 24. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 773 Az agarászatról. Irta: f/ró/' Vafj Ádám. Evekkel ezelőtt irtani e lap hasábjain az aga­rász sport fellendítése czéljából egy czikket. Ak­kor, sajnos, eredményt nem érteni el, kiváló örö­mömre szolgált azonban, most tapasztalhatni ez évi összejöveteleink alkalmával, liogy az ország minden részéről, hol a nemes agarász sportnak lelkes hivei vannak, azon kifejezés és óhaj jutott érvényre, liogy vigyiik előbbre, fejlesszük az aga­rász sportot hazánkban, még pedig a czél eléré­sére azon utat választva, melyre már csekély­ségem évekkel ezelőtt rámutatott. Más argumen­tumokat ma sem hozhatok fel az agarászat fej­lesztésének szükségességemellett, mint régebben, sőt azon idő óta szerzett tapasztalataim még in­kább meggyőztek azok helyességéről. Az agará­szat fejlesztése két szempontból országos érdek is. Az egyik a lovassport fejlesztése, a másik a kipróbálás szempontjá­ból. A lovas sport fejlesz­tése szempontjából az agarászat, hazánk viszo­nyait tekintve, a legmeg­felelőbb, mert majd min­den község határában akad oly terület, melyen lehet agarászni, egybe­kötve a hasznost a mu­latsággal és testedzéssel, mert ily módon az ember egyszerre gazdálkodik is, agarászik is. Nem kell hozzá csak két agár, egy jó kis magyar ló és né­hány birka. Ha ez meg­van, űzheti mindenki a lovaglás nemes sportját, van czél, melyért tegye és ez a fő. Azért mondom, hogy ez fő, mert az or­szágúton a sétalovaglást mindenki unja, és inkább letesz a lovaglásról. A falkavadászat, mely elismerem, hogy lovas­sport szempontjából szebb és jobb, de mit ér, ha a magyar viszonyok­nak meg nem felel a lovas sport fejlesztése szempontjából, mert igen komplikalt nagy appara­tussal jár és sokbakerül. Nein felel meg a magyar caracternek sem, mert nem oly lelkesítő, nincsen a rajta, rajta és hajrá ! Volna még a polo, ez lovas szempontból az aga­rászattal majdnem egy, a különbség csak az, hogy nem oly lelkesítő és magyaros, mert egy fagolyót kell ide-oda verni, tehát, nem természetes, de mesterkélt, a magyar pedig nem szereti a mester­kélt dolgokat s arra nincsen kilátás, hogy közép­osztályunk felkarolja ezen sportot, nem felelvén meg karakteréuek, már azért sem, mert játék. A másik szempont a lókipróbálás szempontja, mely szempontból is igen üdvösnek tartom az agarászat fejlesztését. Az agárversenyeken a ló három nap reggeltől estig éheu-szomjan 70—80 kilóval a hátán tesz szolgálatot, mert nekünk agarászoknak nincsen tizenkét vadászparipánk, — és lovagolnunk kell mindenféle elképzelhető területen, néha csupa zsombékon, sziken, gőzszán­táson, néha disznóturás között, a hogy jön, fontos ezt figyelembe venni a kipróbálás szempontjából. Ezen felül még a legtöbb helyen, hol versenyek tartatnak, aversenyterülethez reggel ki, este haza •20 kilométert is tesz a ló. Ennek a kipróbálásnak egy agarászló csak 8 hétig van alávetve, vándo­rol egyik helyről a másikra, pihenésül vasutazik. Ebből, azt hiszem, világosan kitűnik, hogy ez a neme a lókipróbálásnak legjobban megfelel kato­nai szempontból is, mert leghasonlóbb a katona­lónak szolgálata az agarász lóéhoz. Arról meg­vagyok győződve, hogy a jó agarászló, a katonaló minden szolgá ati igényének megfelel, de hogy egy telivér versenyló akár a legjobb is, megtud-e a katonai szolgálatnak minden tekintetben felelni ? azt kétlem. Szabály kivétel nélkül nincsen. Ismétlem tehát, hogy a lótenyésztés szempont­jából is igen fontosnak tartom az agarászat fej­lesztését és üdvösnek vélném, lia az állam segéd­kezet nyújtana, nagyobb mértékben, mint eddig, az agarászat fejlesztéséhez. Bizom is benne, hogy most, ha az agarászat fejlődése megindul, az állam nagyobb mértékben fogja támogatásban részesí­teni az agarászegyleteket, jól felfogottérdekében. Oil. Planner Ujabban az általam hangoztatott eszme kezd mindenfelé tért hódítani. Fejleszteni egy sportot csak ugy lehet, ha annak értéket teremtünk. Azért ismételten ajánlom eszmémet elfogadásra, hogy rendezzünk agárversenyeket Budapest köz­vetlen közelében, hogy felkeltsük az érdeklődést az agarászsport iránt. Közönséget kell teremte­nünk sportunknak. Ez pedig csak ugy érhető el, nézetem szerint, ha versenyeket olyan helyen tartunk, a hová a főváros közönsége is könnyen hozzá fér, a másik pedig, hogy versenyeket ugy rendezzünk, hogy a futásokat a közönség láthassa. Ne féljünk attól, hogyha ilyen versenyeket is fo­gunk tartani,' sportunk fellendítése érdekéhen, hogy több nyulpecsenyét nem eszünk. Legalább én ettől nem félek. Meg vagyok győződve, hogyha versenyeink egy részét ilyen módon tartanák a sportok lelkes barátai, kik nagy számmal vannak a főváros lakosai közt, szívesen támogatnák ezen magyar sportot és jutalmul támogatásukért élve­zetes és lelkesítő sportnak leimének szemtanúi. Meg vagyok győződve arról is, hogy ez uton rö­vid idő alatt oly lendületet venue az agarász­sport, hogy e téren egész Európában csak Anglia versenyezhetne velünk. Azért is kérem mindazokat, a kik érdeklődnek az agarász sportiránt, gyűljünk össze Budapesten egy értekezletre, melynek czélja lenne egy agarász club létesitése. A club Budapest közelében ugy tartaná versenyeit, liogy a közönség könnyen hozzá férhetése biztositva lenue és a mi fő, a futásokat végig élvezhetné. Ha ezt sikerül összehozni, a siker biztositva van. Nem mulaszthatom el ez alkalommal soraim bezárása előtt, hogy nestoruiiknak, vezetőnknek báró Podmaniczky Géza őnagyméltóságának her­vadhatatlan érdemeit, melyeket az agarászat fej­lesztése terén szerzett, ne méltassam. Hisz ha nem б lett volna nekünk fejünk, elhagyatottságunk­ban már régen elpusztultunk volna, de ö, az б lelkesitő vezetésével, szakértelmével nem engedte, hogy ez megtörténjen. Sőt évről-évre előbbre vitte ezt a ma­gyar sportot hazánkban, ü teremtette meg az or­szágos agarász szövetke­zetet, mely most virul, az ő eszméje volt az agár «Derby» és keresztül is vitte eszméjét, minden akadály elhárításával, mert csakis a régi aga­rász gárdából való ember képes oly ifjú lelkesedés­sel kezelni az ügyeket, mint ö nagyméltósága. Folyó évi november hó 9-én este összejöttünk, liogy megünnepeljük az országos agarászatot. Fényes társaság gyűlt egybe, nagy volta pompa és a fény.tánczolt, mula­tott az ifjúság, az igazi agarász embernek azon­ban nem volt kedve. Va­lami nyomta a lelküket, hiányzott valaki. Ez a va­laki báró Podmaniczky Géza ő nagyméltósága volt, az agarászok atyja, vezére. Elméjében mind­egyiknek az forgott, mi lesz velünk agarászok­kal, ha vezércsillagunk elhagy sárvaságban ma­radunk. Megkövetem Nagyméltóságodat az igaz magyar agarászok nevében, ne hagyjon el bennünket, de tartson meg továbbra is vezérlete alatt és támo­gasson bennünket éppen most, mikor egy uj kor­szak nyilikaz agarászásra. Alapitsa meg jövőnket, mert csakis Nagyméltóságodszemélye képesezen I általános kívánságot teljesíteni. Azt kiáltom, éljen báró Podmaniczky Géza ő nagyméltósága szeretett elnökünk. Es hallom a visszhangot a szélrózsa négy irányából : Éljen ! Éljen ! Éljen ! Éljen ! Egy gesztenyepej öéves'angol félvér. 175 cm. magas, hibátlan, tenyész­igazolványnyal ellátó tt fedező mén, tenyésztés felha­gyása miatt eladó. Ára 40C0 korona. Czim a kiadó­hivatalban. : >

Next

/
Thumbnails
Contents