Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-12-24 / 109. szám

772' VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1903. deczember 24. Ügetó'-sport Magyarországon. Irta : y rőf Keglevich Gyula. Ha nézzük a más államok lótenyésztését, majd­nem azt látjuk, hogy a lótenyésztés, nemcsak hogy egy oldalú, mint nálunk, hanem ugy a kocsi ló, azaz ügetőtenyésztés, mint a telivér vagyis a hátasló-tenyésztés együtt halad, és ezzel kapcso­latban ugy az ügetősport, mint a galoppsport egy­aránt tért foglal. Ez tulajdonképen a helyes irány, mert általá­ban a közszükséglet nem tisztán a hátasló, de ellenkezőleg nagyobb a kocsiló szükséglet. A ló­tenyésztés pedig nem más, mint a gazdálkodás­nak egyik ágazata, tehát, aki helyesen akar gaz­dálkodni, annak azt kell nézni, mily lófaj iránt van a kereslet, annak a tenyésztése gazdaságos. Itt Magyarorozágon azt tartják, hogy a teli vér­tenyésztés, minta hátasló faj, tenyésztendő,mely­nek már külföldön is nagy hire van és ebben nagy a kereslet. Továbbá honvédelmi szempont­ból keli, hogy e faj tenyésztessék, mert ez adja a katona-lovat. Nem akarok most e kérdéssel fog­lalkozni, de csak azt jegyzem meg, hogy az előb­bire nézve a külforgalmi statisztika a mérvadó, melyből látható, hogy a kivitel Ausztriába és vám külföldre, a kivitelnek csaknem 65%-ja a kocsi­ló, a többi 350/0 megosz­lik a hátasló és a vágó­ló között. A mi a honvé­delmet illeti, helyes ha erre nagy súlyt fektetünk, azonban már sok, a leg­békességesebb termé­szetű lótenyésztő sokat felsóhajtott : miért nincs már egy kis mozgósítás, hogy lótenyésztésétől szabadulhatna. Tehát ne legyünk el­fogultak, vegyük szem­ügyre a jövö tenyész­irányt, melyet ismételve mondom, nem akarok most fejtegetni. Egyet azonban meg kell emlí­tenem,mert sokan vannak olyanok, a kik azt mond­ják, hogy a teli vértenyész­tés a helyes irány, mert a mely telivér hátas lónak nem alkalmas,azjó kocsi­lónak. Ez itt egy nagy téve­dés, mely ha állott talán régebben, ma ez már nem áli, mert amily bizo­nyos, hogy a telivér ló mint hátasló a legtökéle­tesebb, de kocsilónak, a kocsiló fogalmának meg nem felel, a kocsilónak, magas fejtartás, magas, 1 járás keli, mert a kocsi-y ban a ió csak igy mutat. A telivér lónál ez nincs meg, mert ennek lapos a járása, nyújtott a fej tar­tása és mint ilyen a kocsiban éppen mit sem mutat. Az igények a XX-ik században igen magas fán vannak már és ezzel kapcsolatban az emberek a hasznosat, a jót bizonyos csiny és Ízléssel kíván­ják összekötni, mint a szabó a ruhát, a czipész a czipőt. a divatkereskedő a nyakkendőt is ugy késziti, hogy abban meg van az izlés, a csiny, a kecses, stb. Igy van ez általában mindenné], igy van a kocsiiónái is. No már most eljutottunk idáig, t. i. hogy eddig Magyarországon csak a teiivérló tenyésztetett, arabs és iipizzai és más fajok kisebb arányban, de ezek — kivéve a iipizzai, ámde ezek aprók, mind nem felelnek meg a mai kor igényeinek, a mai kocsiló fogalmának. A mai kocsiló fogalom, mint emlitém : magas fejtartás, magas járás és sebesség ; és ha kérdeznék, mely faj adja ezt a lovat?, egyedüli felelet: az amerikai ló. Az ame­rikai lónak itt Magyarországon sok ellensége van, de ezen én nem busulok, mert sok ember mikor a bycicli divatba jött, egymást gúnyolta és fogad­koztak : én arra soha rá nem fogok ülni : épen igy volt az automobillal is, erre is ugyan ezt mond­ták, de hozzá is tették még ehhez : mert büdös, és mikor mindezekkel megismerkedtek, azok a iegpassionatusabb byciclisták és automobisták lettek. Igy van ez az amerikai lóval is, addig szidják, de aki egyszer oly kocsiba ült, melyben sebes amerikai ió volt fogva, azonnal más véle­ménnyel volt arról. Az amerikai lónál az a kifogás, hogy nem kitartó. Azt hiszem, hogy az amerikai lóról sem fogja senki azt tartani, hogy az örök mozdony, vagy azt valami láthatatlan erő hajt, hanem az is csak szervekkel biró állat, melynek izmai és tüdeje van, és a sebesség, lia ez nagyobb fokra száll, bizony az a kitartás hátrányára van. Tehát ha egy telivér kocsiló 20 kilómétert 3 perez átlag alatt üget, az amerikai ló, mely 20 kilométert 2 perez átlag vagy még annál kevesebb alatt sza­lad meg, annak a tüdeje és izomzata kissé elő lesz véve. Ámde a dolog abban áll, hogy a telivér képtelen 2 perez alatt legalább vajmi kevés van, mely 20 kilómétert átlagban tudna ügetni, mig az amerikai képes egy — két, sőt három kilómé­tert is I p. 20—1:25 alatt elügetni. Szóval e ló fajnál az ügető képesség nagy, a mi épen a kocsilónál a megkívántató kellék. A mai világban az idő pénz, — ezt látja az ember mindenütt fel­írva, tehát az ut amit kocsin kell megtenni az bár mily rövid legyen, azon törekedünk, hogy minél rövidebb idö alatt tehessük meg. Miért járunk gyorsvonatokon ? Mert már ez a XX. század szü­leménye, hiszen jóformán ma minden ember még maga-magát is szeretné megelőzni. A kitarást illetőleg az amerikai lónál — erről már ma beszélni nem lehet ; erről szakember nem beszél, mert a legutóbbi években megtartott minden rövid, ugy táv hajtásoknál, melyekben az ország legelső méneséből származó lovak vettek részt, a 20—40—100 és 600 kilométeres távhaj­tásokban, mind amerikai lovak győztek. Tehát erről többé szólni nem kell. Hogy Magyarországon az ügető sport annyira fejletlen, azért van, mert ügető ló aránylag kevés tenyésztetik, és a kormány részéről az egész ügy kellően nem istápoltatik. Nem akarom ennek az okát sem most kutatni csak a tényt hozom fel, hogy ez ma nálunk el van hanyagolva, pedig ez igen fontos közgazdaságot érdeklő dolog, mely előtt szemet hunyni nem szabad. Megboldogult Eszterházy Miklós gróf, már egy izben megakarta honosítani itt nálunk az ügető sportot. Dessewffy Alajos gróf, mint első magyar tenyésztő kezdette meg a tenyésztését. A Tatter­sallban voltak is iigetőversenyek, azonban a részvétel oly gyenge volt, hogy maga a közönség is meglehetősen unalmasan várta a végét. Abban az időben még Bécsben is kezdetleges volt a sport, még a dijaink sem voltak nagyok, ami miatt a bécsi ügetők mind lejöttek volna, itt pedig nálunk alig volt résztvevő, akkor a dolog el aludt. Később voltak jukker kettes versenyek, melyek­ben rész vett a megboldogult, és általánosan tisz­telt és szeretett barátunk Dőry Lajos, Bernrieder József, Dessewffy Alajos, Fáy József fogatai, melyek akkor érdekes versenyek voltak, de nem volt az, mely a közönség érdeklődését felköltötte volna, mert ezek nem pályán lettek szaladva, hanem Városligetben a nagy rondauban, ugy hogy a közönség csak az indulást és jóformán az érkezést láthatta. Ugyanez volt a távhajtások­nál, a 20—40—100 kilómétereseknél, mely a közönséget nem érdekelte, és mint minden ilyen versenyek erősödése a közönség érdeklődésével van összekötve, ezek is abba maradtak. Legutóbb az Urkoesisok Szövetkezete vette kezébe az ügyet, mely eleinte, ha szerényen is, de mégis anyagi eredménnyel zárta le a számadá­sait, és a közönség is a befizetett belépődíj elle­nében elég látványosság­ban és sportélvezetben részesült. Később azon­ban sajnosabécsi szellem vett erőt a szövetkezet vezetőségében, a bécsi propositiok lettek be­hozva a versenyeknél, mely propositiok csak ott állhatnak meg, a liol az ügetősport oly magas fokon áll, mint Ausztriá­ban, teliát a magyar tenyésztőkés versenyzők háttérbe szorultak, mert miut mindennél a gyakor­lat, a training a fő, ami itt szerényes volt, , az eredmény az lett, hogy a magyar versenyzők kedvöket vesztették, mi­vel a bécsiek az adott dijakat elvitték, a magyar versenyzők visszavo­nultak. Mi lett a vége ? Az Úr­kocsisok Szövetkezete, nagy deficittel zárta le számadását és feloszlott. Mikor arról van szó, hogy közgazdaságot ér­deklő dolog az ügető­sport fejlesztése, mert az adja a sebes kocsi lovat, melynek ma keres­lete van, melyeket épen az ilyen ügető versenye­ken lehet kipróbálni, hogy aztán ezek után nevelhessünk, tehát e dolgot, vagyis az ügető­sportot elaludni nem sza­bad hagyni. A közgazdaság kérdése, ez közügy, itt sympat­hia vagy antipathiának helye nincsen. Lehet, hogy sok ember, mondjuk több ember sympathiarozik a telivértenyésztéssel és annak kipróbálási eszkö­zével a galoppversenyzéssei és kevesebb ember óhajtja az ügetősport fejlődését még ma, ezzel nem foglalkozom, de constatálnom kell, hogy constatálja minden közügyek iránt érdeklődő ma­gyar ember, hogy az ügetősport ma a XX-dik században már egy szükséges dolog, mert ez a sebes kocsi ló egyedüli előállításának a módja, az ügető versenyzés pedig annak a kipróbálásának eszköze. A kormány sem térhet ki előle és ha ma tekintetbe vesszük a nehéz megélhetési viszo­nyokat, a kormánynak keli istápolni mindazt, ami a közvagyonosodást előmozdítja. Legújabban megalakult a Magyar ügető verseny egylet, Budapest székhelylyel, mely kezébe vette az elhanyagolt ügyet és biztos reménnyel néz a jövő elébe, mert czélul tűzte ki, hogy a magyar tenyésztést, a magyar honpolgár tulajdonában levő magyar lovak kipróbálását fogja szem előtt tartani és mint ilyet istápol, hogy saját tenyész­tésünket emeljük, a magyar honpolgárokat buzdít­suk a tenyésztésre és saját tenyésztésünknek ad­juk a dijainkat, ne pedig idegen vigye el azt, amit mi fáradságunkért megérdemlűnk.

Next

/
Thumbnails
Contents