Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-07-25 / 58. szám

416 VAE

A

SZ- 2

S VERSENY-LAP. 1903. a

u

g

us

ztus 14. Amerikai tapasztalatok. Irla : Szemere Kálmán százados. Sportembereknek fölösleges bővebben magyaráznom, hogy mi vezetett Amerikába. Az Egyesült-Államok, a melyek még tiz-tizenöt év előtt is, az ügetöversenyektöl eltekintve, alig tettek számot a versenysport terén, az utolsó tiz év alatt óriási lépésekkel pótolták az elmulasztottakat s ma már megreformálták a lovaglást, az istállózást, a traininget, sőt magát a versenyzést is. Természetes volt tehát részemről a vágy a hely szinén megismerni az amerikai versenyügy intézményeit s elhatároztam, hogy a téli pihenőt s az első félév sportszezonját reászánom erre a tanulmányútra. Január közepén értem New-Yorkba, tehát a training-munka komoly megkezdése előtt s washingtoni nagykövetünk szeretetreméltó közbenjárása utján igen hamar megismerkedtem Perry Belmont úrral, ama Belmont-család egyik tagjával, a mely az amerikai versenyügyben kezdettől fogva a legelőkelőbb szerepet játsza. Az ö tanácsára főhadiszállásomat Sheepshead Bayban, Coney Island egyik legnagyobb trainingtelepén ütöttem fel s Belmont ur rendeletére teljesen szabad bejárásom volt etablissamentjába. Egyúttal utasítást adott trainerjénék, Mr. Mac Cabenek, hogy teljes őszinteséggel adjon meg minden kivánt fetvilágositást. Ezen rövididő alatt megismerkedtem a sheepshed bay-i s a szomszédos telepek összes trainerjeivel s mondhatom mindannyia részéről a legelözékenyebb fogadtatásban részesültem. Sheepshead bay bájos kis villa-város a tenger partján s nyaranta a new-yorkiak kedvencz kiránduló helye. Saját versenypályáján két tizennégy napos meetingje van s közvetlen közelében fekszik a gravesend-i, jamaica-i, belmont Park-i és morris Park-i versenypályáknak. Itt és a szomszédos községekben készítik elö az április—novemberi versenyanyagot. A december—márcziusi versenyanyag New-Orleansban, St.-Louisban s a Dél egyéb városaiban dolgozik ez alatt az idö alatt. Az amerikai training alapelmélete az, hogy a versenyló tulajdonképpen éppen oly ló, mint bármely más ló, nem pedig valamely különös állat, a mely a normálistól eltérő bánásmodot és ellátást igényel. Ezért a főszempont a trainingnél, hogy aló edzett legyen, hogy tápláléka dus és ésszerű legyen, s hogy a ló existenciáját az állatra nézve legkellemesebb módon rendezvén be, tőle a teljesítmény maximumát követelhessük. Az amerikai ló külleme korántsem oly szép, mint a magyarországi vagy angliai telivér. Feje nagyobb, esetlenebb testének arányai durvábbak, az egész állat idomtalanabbnak és nehezebbnek látszik. Lehet, hogy a tenyésztési elvek tették ilyenné, de valószínű, hogy a klímának is jelentékeny szerepe van a dologban, mert Amerikában például bizonyos kutyákat sem lehet az európai standard szerint tovább tenyészteni s minden második generáczióban erősen kell importált vérrel felfrissíteni, hogy szabályszerű formájukban megmaradjanak. A föntebb emiitett training-elvekhez képest az amerikai versenyló nem pólvásbaba, mint az angol ló. Az ö istállója tárva nyitva van télen-nyáron, s benn a fedél alatt a pokróezozás ismeretlen dolog. A félig nyitott ajtókon (egészen csak farkasorditó hidegben zárják be) szabadon jár be a levegő s éppen ezért, a hülési bajok sokkal, de sokkal ritkábbak,mint nálunk. Ennek folytán az istálló világos és a lovak egymást s környezetüket jól látják, folyton szórakozásuk van, s az unalom-okozta rossz és veszélyes szokások épp ez okból majdnem teljesen ismeretlenek. Az istálló maga egyszerű és olcsó faalkotmány. Ajtai olyanok, mint a magyar parasztházon, alsó és felső fele külön nyitható és járható. Minden box fölött üvegablak ád elég világosságot. A belső berendezés a lehető legegyszerűbb s némely diszistállónk mellett igazán tulszerénynek mondható, de az amerikai a versenyügyet businessnek tartja s nem látja be minek építsen palotát lovai számára. Az istálló körül a tető mélyen lenyúlik s oszlopokkal lévén alátámasztva födött folyosót képez, a hol magas hó vagy fagyott pálya idején a lovak lépésmunkát végeznek. A táplálékban az amerikai szintén szakított a «zab, zab és ismét zab» elméletével. Szerinte a túlságos és állandó zabtáplálék a ló gyomrát fölöslegesen veszi igénybe s a test munkájából túlságos sokat von el a táplálék feldolgozására. Az amerikai ló főtápláléka tehát a «mash», a mely füvekből, szénából, zabdarából stb. van összeállítva s négy-öt óra hosszat forró vizben péppé lesz puhítva. Ez a táplálék minden ingrediencziát tartalmaz, a mire a ló szervezetének szüksége van s pépszerüségénél fogva a gyomorral szemben nagy munkaigényeket nem támaszt. Arról, hogy a gyomor el ne ernyedjen s megtartsa kellő frisseségét bizonyos mennyiségű széna és zabtáplálékkal gondoskodnak. A viz — az angol trainer menten elájul erre a kijelentésre — mindig ott áll a ló mellett s akkor ihatik belőle, a mikor kedve tartja. Éppen ezért a ló nem tölti meg fölöslegesen a gyomrát folyadékkal, túlságos mohón iván, midőn elébe hozzák a vedret, hanem akkor s annyit iszik, a mikor s a mennyit a természete megkíván. Az erős pokróezozást az amerikai csak egy alkalommal ismeri : midőn a lovat verseny után a mázsálótól elvezetik. Még jóformán alig szállt le róla a jockey, már beborítják vastag meleg pokróczokkal, mert szerintük a verseny után a felmelegedett ló egyébként is olyannyira izgatott, hogy a meghűlésnek sokkal inkább ki van téve, mint a munka után bármikor. Ezért őrködnek rá ilyenkor féltékeny gondossággal. A munka, igen természetesen a ló dispozicziójától és a trainer rendszerétől függ. Ha a talaj nincs megfagyva vagy épen mély hó nincs rajta, a mi NewYork vidékén február-márczius hónapokban legföljebb nyolez-tiz napon át van, akkor a munka szakadatlanul folyik. Sok (rainer még a fagyott földön is canterezik. Igen lényeges momentumnak tartom, hogy a training a versenypályán folyik le. A formákat, számításokat tehát nem dönti halomra a munkapálya és versenypálya közti külömbség, a mely pedig Arne rikában nemis volna oly jelentékeny, mint nálunk,mert ott valamennyi pálya kemény alapú homok (agyagos homok) pálya s a gyeppálya teljesen ismeretlen. Nálunk, az otthon, földpályán preparált ló, formáiban roppant eltéréseket mutat, mihelyt a nyilvános gyeppályára lép. Előnyére vagy hátrányára, de mindig a tulajdonos kárára. Hogy az amerikai trainingben milyen fontos szerepet játszik az óra, az már Magyarországon is ismeretes dolog s a Lovaregylet meg is honosította az időmérést. A mi a versenyzést illeti az amerikai verseny tisztán business : ápril elsejétől november közepéig minden áldott napfvasárnapokat kivéve) van verseny New-York környékén s a látogatottság 8000—40.000 ember közt váltakozik. Ám ott hiába keresnők az elegáns hölgyeket s a korrekt választékossággal öltözködött urakat. Oda mindenki legkopottabb business ruhájában megy. A sport iránti érdeklődés sem az a tiszta, nemes, a ló szeretetéből fakadó érzelem, hanem egyszerűen üzlet a mely a bookmaker és a fogadó közt bonyolittatik le s a melynek eszköze, közvetítője a ló. A bookmakerek ott állnak egy óriási födött csarnokban. Számuk 180—300 közt váltakozik. A csarnok oszlopain nagy betűkkel van kihirdetve, hogy New-York állam törvénye szerint a bookmakerség és a bookmakerekkel való fogadáskötés egyaránt tilos s ugy a könyves i mint a fogadó tettenérés esetén 2000 dollár birsággal vagy négy évig terjedhető börtönnel, vagy mindakettövel sújtatnak. A hirdetés árnyékában, a melyre ebben az esetben igazán ráillik az «irott malaszt», egyenruhás és titkos rendőrök seregének éber őrködése mellett vigan folyik a — fogadás. A tétek 1 dollár és 10 — 20—30.000 dollár közt váltakoznak, de öt dollárt még a legnagyobb bookmaker is elfogad, igy például Joe Ullmann is, a ki tavaly Saratogában kijelentette, hogy illimitált téteket fogad el. A versenyekre szóló programm, melyet 50 fillérért árulnak, mintaképe a praktikus beosztásnak. Az ismert s nálunk is közölt adatokon kivül, nyújtja a pályarecordokot s az utolsó két meeting teljes eredményét, adván az időt, a talaj minőséget s a nyerési módot. Az amerikai versenylátogató nem is rakodik meg egy bibliotékával, midőn versenyre megy. Mindent a mire szüksége van, megtalál a programmban. A versenypálya mindenhol kemény[alapu homok. Többnyire igen kis köralakban vannak tervezve s az egész kör nem több egy mérföldnél, vagy kilencz furlongnál. Ha emlékezetem nem csal, csakis a Morrisparki pályán van egy ezer méteres egyenes. Trombitaszó ad jelt a nyeregbeszállásra. A lovasok, kiknek nyeregtakaróján ott van olvashüftó nagyságban a ló programmszáma. eldefiliroznak a biró előtt s a starthoz koezognak. A starter és segédjei, hosszú ostorokkal ott állnak a startnál s a rakonczátlankodó lovakat ostorral igazgatják az egyenes vonalba. Egy startersegéd egyebet se tesz, mint a büntetéseket irja be a könyvbe. «Bullmann tiz dollár !.. . Burns ötven dollár ! . . . Cochran száz dollár! . . .» Az amerikai rakonczátlan gyerekjockeyval másként nem lehet birni. Az időszámítás nem olyan, mint a kontinentális pályákon, az időt ugyanis nem a startgép szallagjának föllebbenésétől számítják, hanem attól az időtől, midőn az egész mezőny jól futásba jött már, a mi 30—40—50 méterre a startmasina után van. Ezért nem kell túlságosan megijedni az amerikai idörecordoktól. Nézetem szerint a Salvutor 56 másodperczes öt furlongja semmivel sem volt gyorsabb, mint nálunk Perlasz egy perczes kilométerje, mert hiszen, ha amazt negyven méterrel a start után kezdték mérni, ez éppen megfelel 4—5 másodpercz különbségnek. Abból is bebizonyosodik nézetem helyessége, hogy az amerikai lovak daczára fényes és az angolokénál jobb idörecordjuknak, midőn Angliába küldetnek még helyre sem képesek az angol lovak mellett futni. Rendkívül érdekes és nézetem szerint, nagyon üdvös dolog a lovak felmelegítésének rendszere. Alig hogy egyik verseny lefuttatott, megjelennek a pályán a kővetkező verseny jelöltjei s lovászgyerekekkel a hátukon, vagy a közönség elütt vagy a pálya túlsó oldalán 4—5 —600 méteres galoppot végeznek teljes versenyiramban. Azután visszavezetik a lovakat a nyergelö-helyre, kissé megdörzsölik, átnyergelik s elindulnak a starthoz. Részemről ezt kitűnő rendszernek tartom, a mely aló maximális speedjének kifejtésére csak üdvös lehet számtalan okból. Nem tudom, vájjon a nálunk müködö amerikai trainerek ragaszkodnak-e ehhez a jó szokáshoz ? Mindent összevéve azt lehet mondani, hogy az amerikai versenyügy hasonlatos e nagy nép egyéb intézményeihoz. Praktikus minden izében, minden fölösleges czafrang nélkül, de viszont hijjával annak az előkelő vonásnak, a mely nálunk a versenyeket széppé s az intelligens körök kedvencz szórakozásává teszi. Ilidzse-fürdő Szarajevó melleit Boszniában. Kéntartalmú, hőfoka 57° C. Különösen ajánlható rheumatikus bajoknál, továbbá neuralgiánál, bronchitisnél és minden vérbajnál. Különösen sikeres gyógyulás várható a nói betegségekben, mert a modern kor minden igényeit kielégítő moor fürdők állnak rendelkezésre. Elsőrangú orvosi szaktekintélyek ajánlják e fürdőt, mint dr. Chrobak tanár, dr. Neumann udv. tanácsos, dr. Ludwig Ernő udv. tanácsos és mások. Kiváló szállodák, SraSSií: uton Bécsből 27 óra, Budapestről 19 óra. Pompás kirándulások a környékre, vasút- és kocsiközledés minden irányban. Bővebbel szolgál az Ilidzsei fürdőigazgatóság. (Bosznia) {A legjobb franczia pezsgő} GEORG GE1LIKG & CIE REIMS. yezérképy1seló LEO Y/ INTER WIEN, IX., GRÜNE THORGASSE 19. kapható: BÖRHEGYI F. BUDAPEST, IV , GIZELLA-TÉR 1. SZÁM.