Vadász- és Versenylap 47. évfolyam, 1903

1903-01-10 / 2. szám

18 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1903. január 10. A 192. §. igy hangzik : «Egy jockey sem köteles, ha már nyerési esélye nem lehet, a második vagy harmadik hely elérése vagy megtartása érdekében küzdelembe bocsátkozni, — azonban tiltva van egy ily helynek szándékos feladása, ha az küzdelem nélkül megtartható ; tehát ily utasítás adása tilos. Ha az igazgatóság meggyőződése szerint, e szabály ellen va­• lamely jockey vét, ugy az igazgatóság be­látása szerint pénzbirsággal, vagy a lovag­lástól való felfüggesztéssel büntethető». A helyre való kilovaglás, az uj paragrafus szerint tehát nem képez ugyan abszolút alakban kifejezett kilovaglási kényszert, de mivel különben is minden jockey köteles a versenyben megkísérteni a nyerés lehetőségét, tekintettel a 192-ik §. szövegezésére, a ver­senyben részt vevő lovaknak ott kell finis­helniök, a hová őket képességük viszi, a nél­kül azonban, hogy a jockey kényszerítve volna, a helyek megtartása vagy elérése ér­dekében, a végső eszközökhöz t. i. az ostor­hoz és sarkantyuzáshoz nyúlni. Miután az idézett szakasz szerint, a hely­nek szándékos feladása tiltva van, a jockey к — ha már nincs is nyerésre czéljuk — a lovat képességének kifejtésében annál kevésbé akadályozhatják, mert az uj szabály szerint az ovvnerek sem adhatnak ily irányú utasítást. Hogy ezen a helyre kilovaglást illető uj liatározmány mennyire helyes, czélszerü és minden tekintetben igazságos, azt szinte fe­lesleges bővebben fejtegetni. Több irányú elégedetlenségnek veszi ez ele­jét, s nemcsak a versenyistálló tulajdonosok szempontjából látszik mindenképen igazságos intézkedésnek, de a helyre fogadó nagy kö­zönség esetről-esetre fennlorgó érdekének oly védbástyáját képezi, melyet az már régen óhaj­tott, s mely most már teljesedésbe is ment. Érdekesnek tartjuk felemlíteni, hogy az 1900-ik évi verseny saison befejeztével a helyre lovaglás kérdése s e kérdésnek esetleg minő irányban való megoldása tekintetében, a szak­sajtóban meglehetős arányú eszmecsere indult meg a versenyügyhöz közel álló egyéniségek részéről. A vélemények természetesen eltérők voltak. Általában a régi állapotnak fenntar­tása mellett foglaltak állást s legfeljebb azt konczedálták, hogy a második pénzek fel­emelése által lehetne leginkább hatni arra nézve, hogy a legtöbb istállótulajdonos lovait leggyakrabban mégis kilovagoltassa. Lapunk 1900. évi deczember havi számai­ban az erre vonatkozó külömbözö vélemé­nyek, most, hogy az ügy meg van oldva, annál inkább érdekes olvasmányt képeznek. A Lovar-egyletek jelen megoldási módoza­tával majdnem egészen egybevágó eredményre jutó eszmefuttatást találunk 1900. decem­ber 8-iki lapszámunkban. így hát még is volt egy hang, mely már akkor a helyre ki­lovaglás kényszerének bizonyos alakban való kimondása mellett foglalt állást, minden te­kintetben értékesnek állítván, ha például ki­mondatnék, hogy valamely versenyben részt­vevő lovat a lovasnak leitartani, vagy arról a pénzdíjjal honorált helyről, hova ostorozás nél­kül érkezhetett volna, vissza venni nem szabad. A Magyar Lovaregylet igazgatósága, most, midőn a helyre kilovaglás kérdése ily méltá­nyos, s a versenyek tisztaságát emelni külö­sen alkalmas módon, megoldást nyert, — ezzel kapcsolatban a második és harmadik pénzek kérdését, mint azt már a propozicziókról szóló iriult számukban megjelent czikünkben rész­letesen ismertettük, oly méltányos alapon ren­dezte, hogy a 192. §-nak egyúttal egészséges és természetes bázist teremtett. Annál kiváncsiabban tekintünk az osztrák Jockey Club legközelebb megjelenő verseny­feltételei elé, vájjon meglátjuk-e ott is azt alapot, a melyet ezen uj paragrafus alkal­mazása és végrehajtása most már igényelne ? Sárkány János Ferencz úrhoz. Sokan vannak, a kik érdemesebbek volnának, hogy Sárkány János Ferencz úrtól, mint a Vadász­és Versenylap szerkesztőjétől elbúcsúzzanak, de kevesebben idősebbek s ezen jognál fogva veszem a tollat kezembe, hogy Öntől elbucsuzzunk, de csakis mint e lapok szerkesztőjétől. E lapok 1857-ben indultak meg s boldogult Bérczy Károly elévülhetetlen érdeme lesz mindég, hogy lapja által fejlődött a sport Magyarországon azon magas színvonalra, melyen most áll. A mely ügy­nek nincs irodalma, az mai napság fenn nem állhat. Nem sokáig vezethette az irányt boldogult Bérczy Károly, és rövid szerkesztő változások után az ön kezébe került e lapok szerkesztése. Az alap meg volt, de óriási, nehéz feladat várt önre. A rohamos haladás, néha meggondolatlan reform igyekezet, — a haladással kellett menni, a reformoktól nem volt szabad idegennek lenni — az üzletszerűség kecsegtetése és sok más : és Sár­kány ur mindég el tudta találni a jó közép-utat, nem engedte át magát soha az áramlatoknak. A haladást buzditva, tevékenységnek mindég tért adva fenn tartotta a conservatizmust, mint vezér­férfiai kivánták, mind addig, mig a reform szük­sége a haladást nem kivánta. Hol volt a sport harmincz év előtt, midőn még vadász-törvényeink sem voltak effectualva V hol volt az ügetö-sport, hol az agarászat sportja, a falkavadászat, a lótenyésztés és a lóverseny, és hol vagyunk ma mindezen sportokkal, mily ma­gas niveuon. Mint a Lovaregylet hivatalos közlö­nye, mindig nemesen és minden befolyástól hiven mentette meg lapja az ügyet meggondolatlan tá­madásoktól. Érdeme nagy. Most én búcsúzom öntől megbizás nélkül, de tudom : sokak nézeteivel együtt köszönjük fárad­hatatlan tevékenységét, köszönjük önzetlen jó in­dulatát, köszönjük tiszta jellemének érdek nélküli fáradozását a nemes ügyért. Hiányozni fog a talál­kozás önnel", mint szerkesztővel. Isten áldja; igaz tisztelettel régi jó barátja Br. Fodmaniczky Geiza. Lapunk volt főszerkesztője, Sárkány János Ferencz ur, a mindennapi munka teréről történt visszavonulása alkalmából barátai és tisztelői köréből, az ország minden résziből, sőt a külföldről is, a megemléke­zésnek oly számos és kedves jeléi kapta,-hogy ezek mindegyikét külön megköszönni nem képes, ezért ez uton fejezi ki mindazoknak, kik róla ez alkalom­mal megemlékezni szívesek voltak, őszinte köszönetét. Q Q FATT I Л1 G E'R i husrostos kutya-lepénye. Az elismert legjobb, legegészségesebb és legolcsóbb táplálék az ebek számára. 50 kiló 22 korona, 5 kilós postacsomae bérmentve 3 korona. Prospektust inpyen küld F ATTINCER П P BUDAPESTI FŐRAKTÁR &C0. BÉCS Wiedener Kauptstrasse 3. ZUBEK BERTALAN ÉS ISA IV., Muzeum-körut 29. sz. o/VVlnden jobb üzletben kapható. о = Vannak rossz utánzatok, ezektől óvakodjunk I = Előfizetési felhívás. Január elsején uj előfizetés nyilt meg lapunkra. Kérjük olvasóinkat, a kik évtize­dek hosszú során át pártolták a Vadász­és Verseny-Lapot, támogassanak bennünket az uj esztendőben is az országos lótenyész­tés és a magyar sport ügyének szolgálatá­ban. Kérjük egyúttal azokat, a kik előfize­tésüket még nem újították meg, hogy az előfizetési összeget nekünk beküldjék. Negyvenhat éves múltja talán fölmenti a lapot attól, hogy részletes programmot adjon. Az irányelvek, melyeket az elmúlt idő alatt követtünk, nem változtak s czé­lunk ma is : a magyar tenyésztés érdekeit szolgálni s ebben a pontban egy lapunk minden sorának tartalma. A lótenyésztés érdekeit elsősorban a versenysport van hivatva előmozdítani. A magyar ló csak ugy tarthatja meg vezető poziczióját a kontinens piaczán, ha évről-évre gondos­kodunk javításáról, kiegészítéséről és véré­nek nemesbítéséről. A turf mesgyéi itt nyíl­nak a közgazdaság területébe és felada­tunknak ösmerjük, hogy ez utakat épség­ben tartsuk és kiépítésükhöz a tőlünk telhető erővel hozzájáruljunk. Iparkodunk olvasóinknak élénk, jól érte­sült és a versenysport minden ágára rész­letesen kiterjedő újságot adni. Mint a Magyar Lovaregylet lapja közöljük az egylet gyű­léseinek lefolyását, határozatait, továbbá a versenyfeltételeket, a birtokváltozásokat, a traingjegyzékeket az elléseket, kimúlásokat stb. szóval az összes hivatalos híreket. Az Urlovasok Szövetkezete, a vidéki verseny­egyletek, az Urkocsisok szövetkezete és a Pozsonyi ügyetöverenyegylet hivatalos ér­tesítéseit szintén lapunk teszi közzé. A versenyüzem minden mozzanata bő megbeszélést és ösinertetést talál a lapban, a mely állandó összeköttetésben áll a kül­föld, valamint a hazai sport minden expo­siturájával : a ménesekkel, trainingtelepek­kel s első sorban természetesen a verseny­pályákkal, a melyeknek eredményeit gyors és megbízható tudósítások formájában kö­zöljük. Tenyésztőink érdekeit szolgálják s ménesekről nyújtott ösmertetések, az or­szágos és a világtenyésztés minden mozza­natának megbeszélése és a közgazdaság ( jelentős ágával foglalkozó rovatunk, a me­lyet az ország illusztris szakemberei támo gatnak czikkekkel, értesítésekkel. Az aga rászattal, falkavadászattal, az ügetösporttal a szakirodalommal stb. mint eddig, ugy ; jövőben is részletesen kívánunk foglalkozni Munkánk pártolására kérjük olvasóinkai Iparkodni fogunk, hogy bizalmukra, a mely lyel negyvenhat éven át megtiszteltei továbbra is érdemesek legyünk s a Vadász és Verseny-Lapot megtartsuk azon a szin vonalon, melyre megteremtőinek buzgalm és a közönség szeretete emelte. Lapunk, mint eddig, ezentúl is a versenyidény ben hetenkint háromszor, esetleg négyszer, egyél ként pedig hetenkint egyszer jelenik meg a re] geli órákban. Kiadóhivatalunk kívánatra szívesen küld muta ványszámot. Előfizetési árak : Egész évre ... 24 koron Fél évre 14 « Negyedévre 8 « A versenyévadra (április 1 jétöl október 31-ikéi 20 korona. Az ország minden postahivatalánál lehet előfizeti Vadász a főváros környékére azonnali belépésre kerestet Keresetek a kiadóhivatalhoz küldendők be. 1—1

Next

/
Thumbnails
Contents