Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-12-20 / 110. szám

VADÁSZ- É

S VERSENY-LAP MAGYARORSZÁG LÓKERESKEDELME. (LÓBEHOZATAL ÉS LÓKIVITEL AZ UTOLSÓ ÖT ÉVBEN.) D

ar Y szerepet játszik hazánk közgazdaságában a lókereskedelem, mely azon kevés kereseti ágak közé tartozik, s melyek jelentékeny tiszta hasznot hoznak az országnak. Lovakban ugyanis jóformán alig van importunk: a mi importálva lesz, az nagyobbrészt tenyész-anyag : ló kivitelünk ellenben, mely mellett a ló behozatal teljesen eltörpül, oly nagyarányú és annyi pénzt hoz az országba, hogy ezen «termelési», illetve kereseti ágnak nagy fontossága közgazdaságunkban tagadhatatlan. Lássuk a számokat. Az utolsó években mennyi és milyen lovat hoztak be Magyarországba és mennyit s milyet vittek ki az országból ? E czélból az orsz. statisztikai hivatal adatait használtuk fel és pedig az utolsó öt évről, hogy mindjárt összehasonlításokat is tehessünk. (L. a túloldali tabellákat.) A lúbehozatalnál mindenekelőtt szembetűnő, hogy ugy 1900-ban, valamint 1901-ben is mintegy 1000 lóval kevesebbet importáltunk — volna mint 1899-ben. Ez a csökkenés azonban nem tényleges, hanem csak látszólagos, mert 1900-han és 1901-ben a statisztikai hivatal az Ausztriából hozzánk került versenylovakat nem mutatja ki, ezek száma pedig, mint az elözö évekből látható, éppen 1000 körül jár (mert ahányszor az évben átjönnek a határon, mindig újra bekerülnek a statisztikába). Egyébként nagyon helyes dolog, ha a versenylovakat nem vesszük számításba, mert ök tényleg nem képeznek importot, hanein csak az ausztriai versenyekről, melyeken részt vettek, jönnek hozzánk vissza. Ugyanez álla tenyészkanczákra is, melyek csak ledeztetés czéljából jönnek hozzánk és mennek át a határon. Igy számítva, azt látjuk, hogy ló behozatalunk évről-évre csökken; 1897 -98-ban még 800 körül járt a behozott lovak száma, tavaly már a hatszázat sem közelitette meg. A mit importálunk, annak 4/

6-öd része Ausztriából jön és aféle nehezebb igásló, hidegvérű, traber stb., minőket mi még nagyon keveset tenyésztünk. Ausztrián kivül még csak Romániából importálunk valamit, ez is mind Erdélybe kerül, hol nincsenek lónak böviben. Öt év elölt még Oroszországból is importáltunk három tuczat lovat, most már ez is megszűnt. A lóbehozatali tabella tehát fényes képet mutat. Ló dolgában nem szorulunk rá jóformán senkire ; a mit importálunk, azt sem muszájból tesszük és a mi ezen a réven pénz kimegy az országból, az valósággal elenyészik a lókivitel értékével szemben. * * * Lókivitelünknél is mindenekelőtt számításon kivül kell hagyni a versenylovakat és pedig ugyanazon okoknál fogva, mint a ló behozatalnál. Ha igy számítunk, ugy azt látjuk, hogy lókivitelünk az utóbbi öt evben 32.O00 és 39.000 darab közt mozog; hogy éppen 1901-ben csökkenés mutatkozik az elözö két évhez képest, ennek nem lehet nagyobb jelentőséget tulajdonítani : a külföldi államok politikai és gazdasági viszonyai ugyanis hol előnyös, hol hátrányos befolyással vannak lókivitelünkre. Ausztria pld. tavalyjegy szerre 2000 lóval kevesebbet vett tőlünk, mint két év előtt, Szerbia 220 lóval vett kevesebbel ; a Középtengeri szigetekre, hova 1900-ban 1700 lovat vittünk ki, tavaly éppen semmi exportunk nem volt. Nagy a ban vallás a franczia exportban. Francziaország három év előtt még 6300, két év előtt csak 2400 és tavaly már csak 255 lovat vett tőlünk : nagyon megerősödött már az ottani tenyésztés és nem szorul importra : másrészt pedig figyelembe veendő, hogy az utolsó párisi világkiállítás alkalmával ezerszámra vittek ki tőlünk kocsi-lovakat Francziaországba. Bulgária két év előtt még 600 lovat vett, tavaly már nem volt szüksége lóra (vagy nem volt pénze). Viszont emelkedett lókivitelünk Németországba,Belgiumba, Hollandiába, Oroszországba és jelentékenyen emelkedett ülaszés Törökországba. Legerősebb vásárlóink évről-évre Ausztria- és Olaszország ; Ausztria tökép gyors kocsilovakat, Olaszország főkép katonalovakat importál tőlünk. Szép exportunk van még Németországba, szintén gyors kocsilovakban. és Romániába, hova részint katona lovat főkép azonban igás lovat exportálunk, mely alatt a mezöhegyesi Nonius-fajok értendők, mert máshol az országban (kivéve a Muraközt) nem igen van igás lovunk. Minthogy pedig a tavaly exportált 33.UOO lovunk közül 26.600 Ausztriába és Olaszországba került és igy ez a két állam legnagyobb vásárlónk : nagyon figyelemmel kell lennünk arra, hogy eme két erös vevőnket el ne veszítsük. Ajánljuk ezt figyelmébe tenyésztőinknek, kik akár a közvetítők révén, akár a direct eladás utján legjobban vannak értesülve arról, milyennek kell lenni annak a lónak, amelyet Ausztria és Olaszország örömest megvesz. Egészben véve ló-exportunkkal teljesen meg lehetünk elégedve, főkép, ha tekintetbe vesszük az Európaszerte uralkodó nyomasztó közgazdasági viszonyokat. Tavaly ló-exportunkból husz millió korona folyt be az országba, a mi pedig ezen a czimen kiment, az alig jöhet számításba, igy csak ismételhetjük a czikkünk elején mondottakat, hogy t. i. a lúkereskedelem nagy szerepet játszik hazánk közgazdaságában és azon kevés kereseti ágak közé tartozik, melyek jelentékeny tiszta hasznot hoznak az országnak. Természetes dolog tehát, hogy földmivelésügyi kormányzatunk minden lehetőt elkövet lótenyésztésünk fejlesztésére és az állam pénzéből milliókat áldoz erre a czélra, mert minél erösebb a lótenyésztésünk, annál inkább exportképes is, az export pedig, mint látható, sok pénzt hoz az országba, ez pedig fejleszti a vagvonosodást és az adózó képességet. Hogy mégis akad hang, mely a lótenyésztés fejlesztesére fordított összegek ellen felszólal, az szinte furcsaság számba mehet.