Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-03-22 / 13. szám

116 VADASZ- ES V ERSEN V-ЬАН. olé» nagy konkurrencziát csinált nekünk, a hol lehet, összeszedi az arab vélt, csak azért, hogy könnyű hátas lovat nyerjen. Francziaországnak rendkívüli erőfeszítései e tekintetben különösen az angolarab tenyésztésben meglehetős köztudomásúak a szakkörökben és igen nagy konkurrenczia fenyeget bennünket Oroszország részéről, a mélyszintén a legjobb orientális vér tekinteteben oriasi erőfeszítést fejt ki — ért\e alatta az angolt és arabot mert hiszen csak komparative különbözik e kettő és 'ha orientálisról beszélek, mindig e kettőt méltóztassék érteni — először azért, hogy a maga szükségleteit fedezze és másodszor, hogy ránk zuditsa konkurrencziáját. Nézetem szerint nekünk minden áron meg kell tartanánk azt a spácziumot, mely köztünk és Europa közt van és erre minden eszközt fel kell használnunk. Ezen eszközök egyike volna fenntartani az angol telivérnek és a versenyügynek pártolását az állam részéről annyival inkább, mert, mint a miniszter ur ma is megjegyezte, reflektálva Uray képviselő ur beszédére, nem kerül az államnak az angol telivérnek és a lóversenynek lámogatása egy fillérbe sem, mert ez mind a totalizatőr-alapból fedeztetik. Gondoskodnunk kell, és e tekintetben is legnagyobb elismeréssel viseltetem a miniszter ur működése iránt, hogy orientális vér mennél nagyobb számban kerüljön be és hogy annak tenyésztését is előmozdítsuk és elterjeszsziik. Tudjuk, hogy az Arábiába küldölt erpediczió szerencsés véget ért és azt hiszem, hogy minőségileg is megfelelő anyag fog Bábolnára kerülni. A kisbéri ménest mindenesetre fentartandónak tartom, de növelendönek tartom a bábolnai anyagot is. Ott az a skrupulusom van, hogy ha elmegyünk a végső határig is a bábolnai ménes állományának növelésében, a mennyit magának a birtok termőképessége és terjedelme megenged, mert hiszen ez csak bizonyos mennyiségű állatot bir meg, nem tudjuk fedezni azon szükséglelet, mely fennáll arab vér tekintetében Magyarországon. A mi az arab vért illeti, e tekintetben a privát industriára számítani nem lehet mert nem rentábilis. Ez az, a mit szerintem az államnak kell tenni, t. i. ellátni az ország lótenyésztését arabs vérrel, mert ba az állam megfizeti is a tenyészanyagot, a gazda a megmaradó mennyiséget nem képes értékesíteni és igy nem rentábilis privát emberre, hogy ö arab vérű tenyészanyagot produkáljon. Az az elért maximum, a mely megfér a bábolnai ménesbirtokon, még mindig nem lesz elegendő arab anyag, a mely szükséges az országnak. így nincs más mód, mint a mezőhegyesi tenyészirányt bizonyos mértékben revízió alá venni, megváltoztatni, és ott arab ménest felállítani, nem is uj beruházással, nem is uj költekezéssel, az építkezést és a kezelőszemélyzetet illetőleg, — itt érzem, hogy bizonyos fokig a quieta non novere elvébe ütközöm — egyenesen a Nonius-ménesek nagymértékű restrikcziójával, vagy talán egyáltalában a Noniusnak az állami ménesbe való tenyésztésének megszüntetésével. (Mozgás középen.) Én ezzel nem azt akarom mondani, hogy erre a lótörzsre szükség nem volna. Még azt sem, hogy nem volna kívánatos, hogy az tenyésztessék az országban más által. Azt sem kívánom, hogy az összes lótenyésztés mást ne tenyészszen, mint kizárólag a katonaság számára való lovat, csak azt akaitam ezzel kifejezni, hogy az állam, mint ilyen ne tenyészszen a maga intézeteiben, a mennyiben lehetséges, mást, mint azt, ami az ö érdeke szempontjából, a védképesség szempontjából kell, hogy kiadassék a privát produkezió számára. Ebből a szempontból a Noniusra semmiféle szükség sincs. Az igen derék ló, masszív, közel áll a hidegvérhez, épp ezért temperamentuma jó a gazdaságban, hol nyugodt lóra van szükség, igen jó és hasznavehető igásló, némileg a sebesebb mozgásokban is, de egyáltalában meg nem közelíti azt a kvalitást, a melyet egy hátaslótól, a katonalótól, még csak a tüzérlótól is követelünk. Ez a szegény Nonius ugy járt, mint hogyha egy fék telkesgazda kitűnő szorgalommal dolgozván, s megfogván reggeltől-estig az ekeszarvát, s a szénahányó villát, prosperált, és szerzett még egy fél, vagy egész telket, s valaki azt mondaná, hogy ez oly kitűnő gazda, hogy meg lehet tenni egy 30.000 holdas uradalomba directornak. Va gyis félreismerték a Nonius kvalitását, mikor nagyobb mértékben puszirozták és terjesztették Magyarországon, mint a hogy kellett volna Mondhatom a t. miniszter uinak, oly vidékekre küldték a Nomust — el kellelt helyezni, ha már meg volt tenyésztve — a hová abszolúte nem való, tiltakozott ez ellen az egész vidék. Azt is ráfogták, hogy carrossier, pedig minden inkább, csak az nem. Jukkemek tartam nem lehet, mert nincs meg a kellő munkaképessége és sebessége; vadászlónak is mondták, de megvannak a relácziók a kipróbálások alkalmából, tudjuk, hogy erre sincs kvalifikácziója, nem is tekinthető hátaslónak, még csak tüzérségi lónak sem tekinthető, mert tudjuk, hogy a múltban, 50-60 esztendővel ezelőtt masszív lovat kerestek a tüzérséghez, de tessék ma a tüzértiszteket megkérdezni, mindegyik azt fogja mondani, hogy neki ugyanaz a materialé kell, ugyanaz a mozgóképesség, ugyanaz a kitartás, aczélosság, a mi a lovassági remontában. Mert a tüzérségnek ma a mozgási képesség az elementuma, a mit Manövrier-Fähigkeitnak nevez a német. A lovasütegeknek mindenüvé el kelljutniok, hová a lovassági tömegek eljutnak, valamint a gyalogütegeknek is el kell jutniok oda, hová a gyalogsági tömegek eljutnak, tehát, ha a lovasság számára tenyésztett lovak között individualiter valamivel masszívabb vagy hosszabb hátú akad is, de megfelel más kvalitás tekintetében, éppen az lesz a tüzérség számára a legjobb ló. Nem mondom, hogy nincsenek vidékek, hol a Nonius igen czélszerüen tenyészhető, és esetleg szükséges ott, a hol, sajnos, beállt az elszegényedés egyik jele, t. i., hogy a földínivelő szántásnál-vetésnél lovat használ ökör helyett. De ott, a hol szükséges és ebből a szempontból használni kell, nagyon könnyen szerezhető be. Azért nem szükséges az államnak ezt a törzset olyan nagy áldozattal tenyészteni. Beszerezhető egyes tenyésztőknél is. Ott van a mezőhegyesi tájfajta-tenyésztés, az liferálhat annyit, a mennyi csak szükséges az országnak, de meg lesz a gödöllői koronauradalomban is. A Nonius az a ló, a mely; nek egy gazdasági ménesben épugy, mint a kisbéri méncsgazdaságban az ardenni, nagyon jól megtalálja a helyét. És helyes is, bogy a mit a Noniusból szükséges konzerválni, a gödöllői uradalomba vitessék át Mezőhegyesről. De szükséges ez más okoknál fogva is. A dolog természetében rejlik, hogy az állam sokkal drágábban produkál, mint a privát ember. 1200 frt az az összeg, a melyet a mezőhegyesi ménes felszámit az általa felnevelt három- és féléves méncsikóért. A méntelepeknek igazán nem árthat semmit sem a különbség, vájjon az államnál nevelik-e ezt a kissé limfatikus lovat, vagy pedig egy földmives gazdánál. Ha tehát az állam 24C0 koronáért neveli azt az individuumot, a melyet a privát ember felnevelhet 8—900 korona költséggel, akkor igazán czélszerübb lesz, ha ez a törzs átadja a helyet és a ráfordított költséget olyan törzsnek, a melyet privát ember nem képes nevelni, mert az eredeti tenyészanyaghoz nem juthat, a mennyiben ahhoz csak az állam képes jutni. Ezért gondolom én, hogy Mezőhegyesen a két Nonius-ménes beszüntetése mellett az arab-ménest kell visszaállítani, ugy, a mint azelőtt volt. Szokták azt az ellenvetést hangoztatni, különösen hippologus körökben, hogy Mezőhegyes nem alkalmas arab ló tenyésztésére, mert elveszti a tipust. De éppen, a miben szükség van az eredeti arab típusra, maradjon meg Bábolnán, a hol azt nagyon cl lehet konzerválni, Mezőhegyesen pedig ne típusokat keressünk, hanem Mezőhegyes adjon ió lovakat. Azt hiszem, hogy mindenki, a ki visszaemlékezik a régi mezőhegyesi ménesre, szívesen emlékezik a Shagyákra, fog emlékezni rá, hogy milyen jó anyagot adott, milyen jó arab lovakat, a melyekkel a hadsereg is meg volt elégedve. Mért ne lehetne tehát most is ugy tenyészteni ott arab félvért, mint azelőtt, a mikor olyan világhírű faj került ki, mint a mezőhegyesi Shagya. Még egy dolgot említek fel. A ménesek kanczaanyagának igen komoly kipróbáltatását, rendkívüli munkába vételét keil keresztülvinni. 3}-négy éves korukban befejezik a kanczák nevelését, akkor egy bizonyos tréningen mennek keresztül, egy bizonyos háziversenyben vesznek részt és akkor aztán be vannak ranzsirozva, ott vannak a ménesekben. Az angol telivér nem azért telivér, hogy okezidentális bázison orientális keresztezés történt és nem azért telivér, mert makula nélkül lehet visszavezetni családfáját az angol méneskönyv első kötetében regisztrált lovakra ; éppen nem, hanem azért, mert igen sok, körülbelül huszonöt generáczió óta gyakoroltatott és pedig a lehető legerősebben, ugy, hogy a férgese ez uton kipusztult, és mindig a legtehetségesebb, a leggyakorlottabb egyedek lettek a faj fentartására és továbbtenyésztésre felhasználva. Ha helyesnek veszszük ezt a princzipiumot, a mely még a fiziológia törvényeinek is megfelel, akkor egy bizonyos fokig aggodalommal kell, hogy eltöltsön minden hippologust az olyan tenyészet, a hol a kancza-anyag tenyésztésbe vétetik, mielőtt igen komoly munkának és kipróbálásnak és a munka utján való kiselejtezésnek lett alávetve Az én nézetem szerint nehéz dolog csakugyan, különösen állami kezelés mellett, megtalálni a módját, de azt hiszem, hogy a módot meg kellene találni és pedig a vadászaton való kipróbálás által. 4 éves korában, de 5 éves korában is őszszel vadásztassék minden kancza és nem sajnálnám, hogyha rajtam állana, azt az áldozatot sem, hogy a három állami ménes, Bábolna, Kisbér és Mezőhegyes mellett egy kisebb kopófalka is lartassék, és a méneskari tiszt uraknak az ügybuzgalma és ügyszeretete is növeltessék azzal, hogyha vadászhatnának és vadászaton kipróbálhatnák egyúttal ezt a kancza-anyagot is. Még egy princzipiális dolog is van emellett. Nemcsak a fiziológiának követelménye ez nézetem szerint. T. i. a dolog ugy áll, hogy vannak privátméneseink az országban, nem nagyon sok, de mégis egynéhány, a hol e szerint a princzipium szerint tenyésztik a lovakat. Nem használják fel tenyészetre a kanczát csak 5, 6, 7, 8 éves korában és csak azt, a mely nagyon erős próba, nagyon erős jukker-szolgálat vagy nagyon erős vadászat után bebizonyitotla, hogy egészséges. Az ilyen azután semmiféle organikus bajban nem szenved és méltó arra, hogy a faj propagácziójára használtassák. Már most az természetes és azon csodálkozni nem lehet, hogy az ilyen tenyészetek mathematikai bizonyossággal okvetlenül túlszárnyalják kvalitásban az állami tenyészintézetek produktumait is. Nekem az a nézetem, hogy a; állami tenyészetnek és az állami tenyésztésnek, mint a privátnál sokkal drágábbnak, addig a pontig van jogosultsága, a meddig a maga nemében a legkitűnőbbet képes produkálni. Mihelyt ez megszűnik, akkor nézetem szerint csak fölösleges konkurrencziát csinál az állam a saját maga polgárainak. Ha már a méneseknél és a lótenyésztési intézeteknél vagyok, még egy kérelmem volna az igen t. miniszter úrhoz. Nem tudom, gyakorlatilag hogy lesz a dolog nyélbe üthető, csak elvileg jelzem, hogy nagyon szeretném, ha az állami lótenyész-intézeteink a hyppológiának mint tudománynak szolgálatába nagyobb mértékben bevonatnának. A hyppológia mint általában a gazdaság és annak minden ágazata első sorban és kizárólag tapasztalati, gyakorlati tudomány. Már most méltóztassék az egyes ember életkorát és egy egyes ember rendelkezésére álló anyagot venni, mint tapasztalatok gyűjtésére szolgálót, és akkor ez tulajdonképpen lehetetlenség. Egy egyes ember sem nem él annyi hosszú ideig, sem pedig nem fordul meg a kezén annyi ló, nem tenyészt annyit, hogy abból levonhasson oly konzekvencziákat, melyek bizonyos szabályszerűséget mutatnak, s abstractió és generalisatió utján átadhatók volnának mint tudomány, a következő generácziónak. Erre csakis az állam és annak közegei képesek. Az államnak ez módjában van, megvan ott a tudományos adatok gyűjtésének lehetősége ; nem lényeges, hogy hosszú ideig él-e X., mert ha X meghalt, betöltik helyét Y-nal. Az ugyanazon a nyomon gyűjti az adatokat. És még egy : csakis az állami közegeknek áll rendelkezésére a fizikai substrátumnak az a tömege, amelylyel hogyha experimentumok, vagy megfigyelések tétetnek, ezek bizonyos percentszerü és ez által átlagszerü törvényszerűséget fognak mutatni. Privát ember erre nem képes. Példának okáért, hiszen akik a hyppo'ógiában mint szaktudományban jártasak, nem ugy mint én, aki csak konyítok hozzá, azoknak még több fog eszükbe jutni, — olyan sok a disputa a körül, hogy azt mondják, hogy ez a ló szárcsonljában könnyű, tenyésztésre tehát nem használható. Ez az esetek 80°/o-kában talán optikai csalódás, mert hiszen a szárcsontnál az a kérdés, hogy milyen arányban áll a szárcsont vastagsága azzal a súlyai, amelyet hord. Teszem privát ember 4—5, 10, 20 vagy 40 lónál hiába keresi a dimenzió-méréseket, de nem'képes soha egy nagyobb számot kapni, amelyik nagyobb számból azután bizonyos szabályszerűség, bizonyos törvényszerűség rezultálna. Itt volna például az, hogy törzsek és individumok szerint megméressék, összehasonlittassék az állami Iótenyész-intézetekben a szárcsontok dimenziója az állat élősúlyával és ezen adatok, a hyppológia tudománya érdekében, időnkint közzététessenek; vagy tabellariier össze lehetne állíttatni és publikáltatni, ménesenkint, törzsenkint és fajonkint a növekedést, hogy bizonyos takarmányozás mellett melyik életkorban, milyen idöszakonkint, milyen az átlagos növekedés, magasság, övméret, a csontok vastagsága, vagy az élősúlyok tekintetében. Vagy pl., és ezt igen egyszerűen meglehetne tenni, amire mnesen szükség a telivérnél, mert e részben a méneskönyv adja meg az adatokat, hanem a félvérnél, hogy minden lóra nézve a származási tábla összeállittassék. mert eddig a méntelepeknél is csak kizárólag az apai lineát és az anyai lineát kisérik figyelemmel és csak nagy fáradság után, vagy kérdezősködéssel lehet megtudni azt, ami közbeesik. Az állami méneseknél és méntelepeknél a pedigré tökéletesen össze volna állítandó a törzskönyvi lapon, mert erre szükség volna a magántenyésztésben is, mert sokszor az illető gazda nem tudhatja, hogy nem-e üz esetleg inczesztuózus tenyésztést. Egy érdekes kísérletet tennék még a Noniusfajjal is, melyet részemről beszüntetnék ugyan Mezőhegyesen, de mégis megtartanék 10—20 ilyen kanczát és experimentálnék azzal, hogy importált első klaszszisu arab telivér ménekkel keresztezést eszközöltetnék. Angol telivér ménekkel 30—40 év óta kísérletezünk már ezen a téren és nem valami jó eredményt értünk el a Nonius ménesben. Én tehát arra a gondolatra jöttem, hogy ezeket a Nonius-kanczákat arab telivérrel kellene keresztezni. Ezt csak az állam teheti meg, mert a magános gazda nem experimentálhat. Én azt hiszem, hogy egy, két, három generáczió keresztezve arab telivérrei, ennek a produktuma pedig ismét keresztezve angol telivérrel, nagyon szép eredményt mutatna fel. Husz-huszonöt esztendőnek a rezultátuma bizonyára előnyére volna a hyppológiának és nagy boldogulására vezetne a lótenyésztésnek. (Helyeslés.) A lótenyésztésen kivüi az értékesítés kérdése is rendkívül érdekes. Nekünk a fővevönk a hadserég, első sorban annak tenyészt mindenki. n,n itt is kívánatosnak tartanám azt a reformot, hogy a hadseregnek minden lószükséglete már három éves korban szereztessék meg, nemcsak azt értem, amelynek rendeltetése, hogy a csikó telepeken neveltetve majdan tiszti, vagy legalább is altiszti lóvá nevekedjék, hanem általában az összes lószükséglet remonda anyaga. Poroszországnak pedig, ami a hadsereg szervezetéi illeti, követhetnök példáját ; már 1808 óta három éves korban veszik meg a remondákat és neveltetik részint a bérben levő csikótelepeken. de 50—60 esztendő óta már kizárólag állami telepeken.