Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-03-22 / 13. szám

117 Megengedem, hogy a hadügyi kiadásoknak ez bizo­nyos emelkedését vonná maga után, de roppant meg­terülne, még pedig nemcsak indirekte, hanem direkte is. Direkte azáltal, hogy sokkal kisebb volna a ki­mustrálási százalék, legalább is két-három °/o"kal kisebb, másrészt igen nagy volna ennek a közgaz­dasági haszna is. Mindig panaszkodunk, hogy nem birjuk a közvetí­tőket kiküszöbölni, hogy a hadsereg nem vesz köz­vetlenül a tenyésztőtől, s különösen, hogy a kis em­ber nem tudja közvetlenül beadni lovát a hadsereg­hez. Ennek az oka az, hogy az a közvetítő lesi, hogy mikor szorul meg a földmives, hogy mikor lesz a csikó 3 éves : minden faluban megvan a közvetítő­nek a maga embere, rendszerint a korcsmáros, az meg tudja Ítélni, hogy lesz-e abból a csikóból va­lami, azután megalkuszik rá potom áron: 150—160 írton és teszi ezt télen, amikor annak az embernek semmi más jövedelme nincs, ad neki előleget, tele­lésre ott hagyja nála. Ha közvetlen 3 éves korban fogja venni a hadse­reg a remondákat, elérjük azt, amit Poroszország már elért, ahol nem létezik lóliferáns és el fogjuk érni, hogy amit a hadsereg lovak árában fizet, annak igen nagy része és pedig valóban a tenyésztő és földmivelö kezére fog jutni és nem fog a közvetítő kezén ragadni annak 6O°/ 0-ka. Ha már arról beszélünk, hogy a hadseregnek mit kellene tennie, hát e tekintetben nagyon jó volna, ha lóavató-bizottságok az egész esztendőn át vásá­rolhatnának. Egy lóavató-bizottságnak két és fél hó­nap-alatt, tehát 60-tól 75 nap alatt, kell összeszedni 6 — 700 csak három éves csikót, — nem is beszélve a négyéves remondákról. Ha már most nem is kel­lene utaznia ennek a bizottságnak egyik helyről a másikra, azt a 60—75 napi idő alatt beszerzendő lóállományt elosztva a napok száma szerint, minden шар 10-et kell vásárolnia, ami pedig legalább 150 lónak megmustrálását igényli, hogy ő ilyen 10-et megvehessen. Ez nem arány. Egv kívánságom volna még, és ez az, hogy egy­egy ilyen csikótelep volna valamennyi remonda­komisszió területén, hogy nem kellene lenni, egy iemondakomissziónak sem, amelynek területén, an­nak székhelyéhez közel ne legyen egy csikótelep. Mert akkor az a remonda-komisszió láthatja azokat a csikókat, — szeme előtt fejlödnek, — hogy mi lesz belőlük, megfelelnek-e a hozzáfűzött várakozásoknak, maga a közönség megnézheti, okulhat a kezelésen, és láthatja, hogy a maga anyaga rendes tartás mel­leit mivé válik és maga a hadügyi kincstár is nyer vele. Hogy áll most nálunk a dolog? Nálunk, Abauj­ban, a szomszéd Zemplénben — vagy Szabolcsban, л miskolczi bizottság megveszi a 3 éves csikókat, s ezeket leviszik azonnal valamelyik dunántuli csikó­telepre, ott tartják másfél esztendeig és azután fel­viszik Bukovinába, Galicziába a huszárezredeknek, szóval felesleges és költséges ide-oda transzportokat kímélhetne meg a hadügyi kincstár. Az is kívánatos volna, ha már e kérdésnél vagyunk, t i. a remonda komissziók és a csikótelepek kérdé­sénél, hogy a lóavató-bizottságok elnökeit a hadügyi kormány végszükség fenn nem forgása nélkül soha sem változtatná. Természetesen más az eset, ha halálozás áll be, nyugdíjazás történik, amikor ter­mészetszerűleg uj embernek kell jönni ; de hogy át­helyezés utján jöjjön uj elnök vagy egy halálozás folytán esetleg két komissziónál legyen elnökváltozás, az nézetem szerint felesleges. Mert méltóztassék ugy felvenni a dolgot, hogy annak a katonai lóavató-bizottságnak elnöke, amint helyét elfoglalja, beutazza a maga kerületét és csak két-három évi orientáció után tudja megítélni a tenyészanyagot, tud oktatást adni a tenyésztőknek, akik a szerint tenyésztenek, amint látják, hogy mit vásárolt meg a bizottsági elnök, igy utána megy az •egész publikum és igyekszik azt és olyant tenyész­teni, amelyről reméli, hogy megveszik. Na már most, alig rendezkedik be a publikum ebben az értelemben, elviszik a bizottság elnökét, akinek a kívánságához igazodott. Hogy ez a közgazdaságnak hasznára volna, azt nem gondolnám. (Helyeslés.) Ezeket kívántam előadni a lótenyésztésről. Egyébiránt, a miniszter ur iránt érzett teljes biza­lommal, elfogadom a költségvetésnek ezt a. tételét is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rónay Ernő : T. Ház. Nem tartom elégségesnek az összeget ahhoz képest, a mit az ország lótenyész­tése megérdemelne. Nem is szóltam volna hozzá e tételhez, de késztet erre a tegnap itt elhangzott be­széd, a mely hippológiai szempontból bírálta lóte­nyésztésünket és a melyre nézve megjegyzem, hogy -én, mint 25 éves lótenyésztő, nem mertem volna ilyen éles kritikát koczkáztatni. Én ugyanis teljes hálától és elismeréstől vagyok áthatva a mult és jelen vezetőség iránt és részemről nem óhajtanék lótenyésztésünk jelenlegi irányzatán változtatni. (He­lyeslés.) A Nónius talán nem az a ló, a mely minden kí­vánságnak megfelel, de megfelel abban a körben, a melyben alkalmazzák. Ott teljesen megfelelő állat. De azért tovább nem fejlesztését nem tartom czél­szerü dolognak, mert mindazok, a kik a magyar ló­tenyésztés körül hervadhatatlan érdemeket szereztek unaguknak, mindig figyelmet fordítottak a Nóniusra és tovább tenyésztésén jav tani igyekeztek, ugy, hogy ma már körülbelül 50 törzset számlál ez a faj. Ezért kérném a tárcza jelenlegi vezetőjét, hogy a felhangzott ellenvetéseket, a melyek a lótenyésztés jelenlegi szelleme ellen irányultak, ne vegyqíigyelembe, hanem az eddig folytatott irány kövesse. Egyet értek a felszólalt t. kéviselö úrral abban, hogy Mezőhegyesen necsak tisztán Nóniust, vagy Furiozót neveljenek, hanem arab törzseket is helyezzenek át, mert czélszerü olt a tömeget megnevelni. Lehetséges is lesz ez most, a mikor csikótelcpek létesíttetnek és igy onnan körülbelül 1000 ló felsza­badul, igy tehát azok helyett arabsokat lehet átvenni és lehet az annyira kárhoztatott lipiczai törzsekből át­helyezni, hogy Mezőhegyesen mint hajdan a Szak­ramozo, Majesztozó és Converzanó törzseket képezze. Mikor a mostani vezetőségnek, mint lótenyésztő, a legnagyobb elismeréssel adózom, kérem a t. Házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) _ Farkas Ábrahám : Kijelentem, hogy nemcsak a költségvetést fogadom el, hanem a mélyen t. kor­mánynak, különösen a földmivelési miniszter urnák teljes elismeréssel és hálával adózom, azért a gon. doskodásért, melylyel a közgazdasági életnek minden ágát ápolni és elörevinui igyekszik. Én a lótenyész­tésnek eddigi irányát nagyjában nemcsak helyeslem, hanem követendőnek is tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Miért? Az az uj friss vér, mely megboldogult Kozma Ferencz megállapított terve szerint a mén­telepek intézménye által a magyar lótenyésztésbe belehozatott, óriási mértékben elörevitte azt, hogy magyarul mondjam, trájbolta. A lótenyésztés fellen­dült, hihetetlen mérveket öltött és az az áldozat, melyet reá az ország fordított, igazán gyümölcsöző volt. De mi következett? Nemcsak a stagnáczió, hanem egy bizonyos mérvű hanyatlás. Én ennek az okát nem az intézménynek helytelen voltában kere­sem, hanem abban a körülményben, hog\ már az utóbbi generáczió egy bizonyos ponton felülemel­kedni nem tud A legjobb tenyészanyag, amely ter­meltetett, a vásárra ment és megmaradt a tenyész­tésben az, a mit el nem adtak és ez kei eszteztetett minden rendszer nélkül. Itt már nagy hibák történtek. Az első hiba az, hogy az úgynevezett ménte­nyésztés oda jutott, hogy csak a rosszból tenyészt ; másodszor minden rendszer nélkül keresztez, vagyis az úgynevezett vidéki tipusok megalakítására nem fordittatik kellő gond. Kétségtelen továbbá, hogy az ország lótenyésztésének elörevitelére még számsze­rűleg sem elég a ménszaporulat. Ki kell tehát jelen­tenem azt az elvi nézetemet, hogy nem helyes, hogy az ország jelenlegi helyzetében más közgazdasági ágak rovására, ez az ágazat még nagyobb dotáczió­ban részesüljön. Ebből következik, hogy ezzel a dotáczióval igyekezzünk azt az úgynevezett rendszert ugy megalakítani, hogy mentől több ménnel láthas­suk el a szükségletet, mentől jobban kihasználtas­sanak azok a mének, hogy a vidéki lótipusok meg­teremtessenek és végül hogy az öröklött hibák lehe­tőleg kiküszöböltessenek. A lótenyésztést csak annak a három faktornak, a mely legjobban van érdekelve, tudniillik az állam, a hadsereg és lótenyésztő közönségnek együttes mű­ködése viheti arra a fokra, a melyre azt csakugyan vinni kell és lehetséges. A tételt elfogadom. (Helyes­lés a jobboldalon.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter : T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden reflektáljak Hammersberg és Farkas képviselő urak felszólalására. (Hal­juk ! Halljuk!) Azt hiszem, azt a kívánságot, hogy az arab vérre és annak fentartására és a minőség emelésére azt a súlyt fektessük, amely Ma­gyarország viszonyai közt különösen indokolt, mindenki méltányolja és a kormány nemcsak nem zárkózik el ez elöl, de teljes tudatában van annak, hogy a mi különös viszonyaink közt az arab vérnek fentartása életkérdés a lótenyésztés további emelése érdekében. (He­lyeslés.) Ezért történt, hogy Arábiából ismé­telten hoztunk be és hozunk be eredeti anya­got, de nemcsak magunk hozunk be, hanem más uton is gondoskodunk arról, hogy minél biztosabb arab telivér-anyagot kapjunk. Hi­szen elég csak arra utalnom, hogy a Franczia­országba kivitt lóany agunknál a •párisi kiállí­táson éppen az arab vérrel értük el и legna­gyobb sikert és éppen az arab vérre nézve is­mertetett el, hogy mi talán az első helyen ál­lunk. (Helyeslés.) Hammersberg t. képviselőtársam hossza­sabban foglalkozott a Nónius-fajjal is, de beszédében ö maga is elismeri, hogy a Nó­niusnak, mint gazdasági lónak igenis van je­lentősége, van jövője és van hivatása, és ezért, megvallom, annak felhagyását vagy lé­nyeges megszorítását nem tartanám helyén levőnek, annál kevésbbé, mert 1 a figyelemmel kisérjük gazdaságunk fejlődését és általában az európai gazdaságok fejlődését, akkor azt lát­juk, hogy a jármos erőről lassanként kényte­lenek leszünk áttérni a lóerőre (Ugy van ! a jobboldalon) és akkor nagy haszonnal fog járni, ha mi már előre dolgoztunk és azon gazdasági iránynak az alapjait megvetettük. Felhozta a t. képviselő ur azt is, hogy in­dokolt, hogy a kanczák, mielőtt tenyésztésre használtatnak, kipróbáltassanak. Erre nézve megnyugtathatom, hogy ez igenis történik, nemcsak vadászatok utján, de az által is, hogy versenyben folytonosan kipróbáltatnak és trainiroztatnak ezek a kanczák, mielőtt te­nyésztésre használtatnak. Mindenesetre igaza van abban, hogy ipar­kodni kell SZÍVÓS, edzett anyagot fentartani és létesíteni. Farkas t. képviselőtársam beszélt lótenyész­tésünk hanyatlásáról. Én arra kérném, hogy e részben egy kis fentartással legyen, mert nem jó lesz. ha mi magunk kezdjük híresztelni ezt a mai időben, a mikor a nemzetek olyan általános gazdasági háborút és versenyt foly­tatnak egymással. Az bizonyos, hogy más sokkal előrehaladottabb nemzeteknél a magyar lótenyésztést sok irányban mint mintaszerűt állítják oda és más országok parlamentjei kö­vetelik a kormányoktól, hogy ez irányban a magyar állam példáját kövessék. Én nem ta­gadom, hogy van javítani való, de ettől nem is kell sohasem elzárkózni, és különösen a mit a t. képviselő ur hangsúlyozott, hogy baj van minálunk, hogy a vidéki jellegre, a tí­pusra nincsen kellő suly fektetve a lótenyész­tésnél, arra már régen gondoltunk. Ez irány­ban történt is intézkedés, a mely szerint a tájfajtákat kívánjuk a lótenyésztés terén is létesíteni. E tekintetben az előmunkálatok mái­igen előrehaladottak, és remélem, hogy a t. képviselő ur támogatni fog minket tapaszta­lataival. A mének kihasználását illetőleg azt java­solja a t. képviselő ur, hogy iparkodjunk azokat minél jobban kihasználni. Eddig az volt a panasz, hogy azok túlságosan hasz­náltatnak ki. Ebből is méltóztatik látni, hogy a lótenyésztés kérdésében igen nehéz eliga­zodni és a vélemények nagyon eltérők. Méltóztatott szólni a ménlétszám csökke­néséről. Másfelöl folyton azt hangoztatják, hogy ezek létszámát szaporítani kell. Meg­vallom, magam is azt gondolom, hogy a mezörendörségi törvény által felállított azt az elvet, hogy minden községnek legyen meg a maga ménje, minél inkább meg kell köze­líteni. Tudom, hogy ez egyszerre nem lehet­séges, de törekedni kell erre. Felhozta mindkét képviselő ur, ugy Ham­mersberg, mint Farkas t. képviselőtársam, az értékesítés dolgát. Elismerem, hogy az érté­kesítés tekintetében, valamint minden egyéb ágazatnál, ugy a lótenyésztés terén is, igen sok kívánni való van és igen sok a teendő. Éppen tegnapi beszédemben is szóltam arról és csak azokra a szavakra vagyok bátor utalni, melyeket Hammersberg képviselő ur használt : quieta non movere. Hogyha lóte­nyésztési irányunk olyan, hogy nagyban és egészben véve jónak és helyesnek bizonyul, a tapasztalatok alapján és az eredmények fonalán, akkor nagy ok nélkül ezt az irány­zatot megbolygatni igen veszedelmes volna. (Helyeslés.) Azt hiszem, egy miniszternek és kormánynak nem az a hivatása, hogy foly­tonosan uj dolgokat és változásokat keressen, hanem hivatása azt, a mi helyes, fentartani és annak fennmaradását biztosítani. A tételt megszavazásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A Ház elfogadta a tételt. * * A képviselő urak részéről elhangzott be­szédekre több oldalról kaptunk megjegyzéseket; ezekre jövő számunkban visszatérünk.

Next

/
Thumbnails
Contents