Vadász- és Versenylap 46. évfolyam, 1902

1902-03-22 / 13. szám

117 Megengedem, hogy a hadügyi kiadásoknak ez bizonyos emelkedését vonná maga után, de roppant megterülne, még pedig nemcsak indirekte, hanem direkte is. Direkte azáltal, hogy sokkal kisebb volna a kimustrálási százalék, legalább is két-három °/o"kal kisebb, másrészt igen nagy volna ennek a közgazdasági haszna is. Mindig panaszkodunk, hogy nem birjuk a közvetítőket kiküszöbölni, hogy a hadsereg nem vesz közvetlenül a tenyésztőtől, s különösen, hogy a kis ember nem tudja közvetlenül beadni lovát a hadsereghez. Ennek az oka az, hogy az a közvetítő lesi, hogy mikor szorul meg a földmives, hogy mikor lesz a csikó 3 éves : minden faluban megvan a közvetítőnek a maga embere, rendszerint a korcsmáros, az meg tudja Ítélni, hogy lesz-e abból a csikóból valami, azután megalkuszik rá potom áron: 150—160 írton és teszi ezt télen, amikor annak az embernek semmi más jövedelme nincs, ad neki előleget, telelésre ott hagyja nála. Ha közvetlen 3 éves korban fogja venni a hadsereg a remondákat, elérjük azt, amit Poroszország már elért, ahol nem létezik lóliferáns és el fogjuk érni, hogy amit a hadsereg lovak árában fizet, annak igen nagy része és pedig valóban a tenyésztő és földmivelö kezére fog jutni és nem fog a közvetítő kezén ragadni annak 6O°/

0-ka. Ha már arról beszélünk, hogy a hadseregnek mit kellene tennie, hát e tekintetben nagyon jó volna, ha lóavató-bizottságok az egész esztendőn át vásárolhatnának. Egy lóavató-bizottságnak két és fél hónap-alatt, tehát 60-tól 75 nap alatt, kell összeszedni 6 — 700 csak három éves csikót, — nem is beszélve a négyéves remondákról. Ha már most nem is kellene utaznia ennek a bizottságnak egyik helyről a másikra, azt a 60—75 napi idő alatt beszerzendő lóállományt elosztva a napok száma szerint, minden шар 10-et kell vásárolnia, ami pedig legalább 150 lónak megmustrálását igényli, hogy ő ilyen 10-et megvehessen. Ez nem arány. Egv kívánságom volna még, és ez az, hogy egyegy ilyen csikótelep volna valamennyi remondakomisszió területén, hogy nem kellene lenni, egy iemondakomissziónak sem, amelynek területén, annak székhelyéhez közel ne legyen egy csikótelep. Mert akkor az a remonda-komisszió láthatja azokat a csikókat, — szeme előtt fejlödnek, — hogy mi lesz belőlük, megfelelnek-e a hozzáfűzött várakozásoknak, maga a közönség megnézheti, okulhat a kezelésen, és láthatja, hogy a maga anyaga rendes tartás melleit mivé válik és maga a hadügyi kincstár is nyer vele. Hogy áll most nálunk a dolog? Nálunk, Abaujban, a szomszéd Zemplénben — vagy Szabolcsban, л miskolczi bizottság megveszi a 3 éves csikókat, s ezeket leviszik azonnal valamelyik dunántuli csikótelepre, ott tartják másfél esztendeig és azután felviszik Bukovinába, Galicziába a huszárezredeknek, szóval felesleges és költséges ide-oda transzportokat kímélhetne meg a hadügyi kincstár. Az is kívánatos volna, ha már e kérdésnél vagyunk, t i. a remonda komissziók és a csikótelepek kérdésénél, hogy a lóavató-bizottságok elnökeit a hadügyi kormány végszükség fenn nem forgása nélkül soha sem változtatná. Természetesen más az eset, ha halálozás áll be, nyugdíjazás történik, amikor természetszerűleg uj embernek kell jönni ; de hogy áthelyezés utján jöjjön uj elnök vagy egy halálozás folytán esetleg két komissziónál legyen elnökváltozás, az nézetem szerint felesleges. Mert méltóztassék ugy felvenni a dolgot, hogy annak a katonai lóavató-bizottságnak elnöke, amint helyét elfoglalja, beutazza a maga kerületét és csak két-három évi orientáció után tudja megítélni a tenyészanyagot, tud oktatást adni a tenyésztőknek, akik a szerint tenyésztenek, amint látják, hogy mit vásárolt meg a bizottsági elnök, igy utána megy az •egész publikum és igyekszik azt és olyant tenyészteni, amelyről reméli, hogy megveszik. Na már most, alig rendezkedik be a publikum ebben az értelemben, elviszik a bizottság elnökét, akinek a kívánságához igazodott. Hogy ez a közgazdaságnak hasznára volna, azt nem gondolnám. (Helyeslés.) Ezeket kívántam előadni a lótenyésztésről. Egyébiránt, a miniszter ur iránt érzett teljes bizalommal, elfogadom a költségvetésnek ezt a. tételét is. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Rónay Ernő : T. Ház. Nem tartom elégségesnek az összeget ahhoz képest, a mit az ország lótenyésztése megérdemelne. Nem is szóltam volna hozzá e tételhez, de késztet erre a tegnap itt elhangzott beszéd, a mely hippológiai szempontból bírálta lótenyésztésünket és a melyre nézve megjegyzem, hogy -én, mint 25 éves lótenyésztő, nem mertem volna ilyen éles kritikát koczkáztatni. Én ugyanis teljes hálától és elismeréstől vagyok áthatva a mult és jelen vezetőség iránt és részemről nem óhajtanék lótenyésztésünk jelenlegi irányzatán változtatni. (Helyeslés.) A Nónius talán nem az a ló, a mely minden kívánságnak megfelel, de megfelel abban a körben, a melyben alkalmazzák. Ott teljesen megfelelő állat. De azért tovább nem fejlesztését nem tartom czélszerü dolognak, mert mindazok, a kik a magyar lótenyésztés körül hervadhatatlan érdemeket szereztek unaguknak, mindig figyelmet fordítottak a Nóniusra és tovább tenyésztésén jav tani igyekeztek, ugy, hogy ma már körülbelül 50 törzset számlál ez a faj. Ezért kérném a tárcza jelenlegi vezetőjét, hogy a felhangzott ellenvetéseket, a melyek a lótenyésztés jelenlegi szelleme ellen irányultak, ne vegyqíigyelembe, hanem az eddig folytatott irány kövesse. Egyet értek a felszólalt t. kéviselö úrral abban, hogy Mezőhegyesen necsak tisztán Nóniust, vagy Furiozót neveljenek, hanem arab törzseket is helyezzenek át, mert czélszerü olt a tömeget megnevelni. Lehetséges is lesz ez most, a mikor csikótelcpek létesíttetnek és igy onnan körülbelül 1000 ló felszabadul, igy tehát azok helyett arabsokat lehet átvenni és lehet az annyira kárhoztatott lipiczai törzsekből áthelyezni, hogy Mezőhegyesen mint hajdan a Szakramozo, Majesztozó és Converzanó törzseket képezze. Mikor a mostani vezetőségnek, mint lótenyésztő, a legnagyobb elismeréssel adózom, kérem a t. Házat, méltóztassék a tételt elfogadni. (Helyeslés a jobb- és baloldalon.) _ Farkas Ábrahám : Kijelentem, hogy nemcsak a költségvetést fogadom el, hanem a mélyen t. kormánynak, különösen a földmivelési miniszter urnák teljes elismeréssel és hálával adózom, azért a gon. doskodásért, melylyel a közgazdasági életnek minden ágát ápolni és elörevinui igyekszik. Én a lótenyésztésnek eddigi irányát nagyjában nemcsak helyeslem, hanem követendőnek is tartom. (Helyeslés jobbfelöl.) Miért? Az az uj friss vér, mely megboldogult Kozma Ferencz megállapított terve szerint a méntelepek intézménye által a magyar lótenyésztésbe belehozatott, óriási mértékben elörevitte azt, hogy magyarul mondjam, trájbolta. A lótenyésztés fellendült, hihetetlen mérveket öltött és az az áldozat, melyet reá az ország fordított, igazán gyümölcsöző volt. De mi következett? Nemcsak a stagnáczió, hanem egy bizonyos mérvű hanyatlás. Én ennek az okát nem az intézménynek helytelen voltában keresem, hanem abban a körülményben, hog\ már az utóbbi generáczió egy bizonyos ponton felülemelkedni nem tud A legjobb tenyészanyag, amely termeltetett, a vásárra ment és megmaradt a tenyésztésben az, a mit el nem adtak és ez kei eszteztetett minden rendszer nélkül. Itt már nagy hibák történtek. Az első hiba az, hogy az úgynevezett méntenyésztés oda jutott, hogy csak a rosszból tenyészt ; másodszor minden rendszer nélkül keresztez, vagyis az úgynevezett vidéki tipusok megalakítására nem fordittatik kellő gond. Kétségtelen továbbá, hogy az ország lótenyésztésének elörevitelére még számszerűleg sem elég a ménszaporulat. Ki kell tehát jelentenem azt az elvi nézetemet, hogy nem helyes, hogy az ország jelenlegi helyzetében más közgazdasági ágak rovására, ez az ágazat még nagyobb dotáczióban részesüljön. Ebből következik, hogy ezzel a dotáczióval igyekezzünk azt az úgynevezett rendszert ugy megalakítani, hogy mentől több ménnel láthassuk el a szükségletet, mentől jobban kihasználtassanak azok a mének, hogy a vidéki lótipusok megteremtessenek és végül hogy az öröklött hibák lehetőleg kiküszöböltessenek. A lótenyésztést csak annak a három faktornak, a mely legjobban van érdekelve, tudniillik az állam, a hadsereg és lótenyésztő közönségnek együttes működése viheti arra a fokra, a melyre azt csakugyan vinni kell és lehetséges. A tételt elfogadom. (Helyeslés a jobboldalon.) Darányi Ignácz földmivelésügyi miniszter : T. képviselőház ! Méltóztassék megengedni, hogy igen röviden reflektáljak Hammersberg és Farkas képviselő urak felszólalására. (Haljuk ! Halljuk!) Azt hiszem, azt a kívánságot, hogy az arab vérre és annak fentartására és a minőség emelésére azt a súlyt fektessük, amely Magyarország viszonyai közt különösen indokolt, mindenki méltányolja és a kormány nemcsak nem zárkózik el ez elöl, de teljes tudatában van annak, hogy a mi különös viszonyaink közt az arab vérnek fentartása életkérdés a lótenyésztés további emelése érdekében. (Helyeslés.) Ezért történt, hogy Arábiából ismételten hoztunk be és hozunk be eredeti anyagot, de nemcsak magunk hozunk be, hanem más uton is gondoskodunk arról, hogy minél biztosabb arab telivér-anyagot kapjunk. Hiszen elég csak arra utalnom, hogy a Francziaországba kivitt lóany agunknál a •párisi kiállításon éppen az arab vérrel értük el и legnagyobb sikert és éppen az arab vérre nézve ismertetett el, hogy mi talán az első helyen állunk. (Helyeslés.) Hammersberg t. képviselőtársam hosszasabban foglalkozott a Nónius-fajjal is, de beszédében ö maga is elismeri, hogy a Nóniusnak, mint gazdasági lónak igenis van jelentősége, van jövője és van hivatása, és ezért, megvallom, annak felhagyását vagy lényeges megszorítását nem tartanám helyén levőnek, annál kevésbbé, mert 1 a figyelemmel kisérjük gazdaságunk fejlődését és általában az európai gazdaságok fejlődését, akkor azt látjuk, hogy a jármos erőről lassanként kénytelenek leszünk áttérni a lóerőre (Ugy van ! a jobboldalon) és akkor nagy haszonnal fog járni, ha mi már előre dolgoztunk és azon gazdasági iránynak az alapjait megvetettük. Felhozta a t. képviselő ur azt is, hogy indokolt, hogy a kanczák, mielőtt tenyésztésre használtatnak, kipróbáltassanak. Erre nézve megnyugtathatom, hogy ez igenis történik, nemcsak vadászatok utján, de az által is, hogy versenyben folytonosan kipróbáltatnak és trainiroztatnak ezek a kanczák, mielőtt tenyésztésre használtatnak. Mindenesetre igaza van abban, hogy iparkodni kell SZÍVÓS, edzett anyagot fentartani és létesíteni. Farkas t. képviselőtársam beszélt lótenyésztésünk hanyatlásáról. Én arra kérném, hogy e részben egy kis fentartással legyen, mert nem jó lesz. ha mi magunk kezdjük híresztelni ezt a mai időben, a mikor a nemzetek olyan általános gazdasági háborút és versenyt folytatnak egymással. Az bizonyos, hogy más sokkal előrehaladottabb nemzeteknél a magyar lótenyésztést sok irányban mint mintaszerűt állítják oda és más országok parlamentjei követelik a kormányoktól, hogy ez irányban a magyar állam példáját kövessék. Én nem tagadom, hogy van javítani való, de ettől nem is kell sohasem elzárkózni, és különösen a mit a t. képviselő ur hangsúlyozott, hogy baj van minálunk, hogy a vidéki jellegre, a típusra nincsen kellő suly fektetve a lótenyésztésnél, arra már régen gondoltunk. Ez irányban történt is intézkedés, a mely szerint a tájfajtákat kívánjuk a lótenyésztés terén is létesíteni. E tekintetben az előmunkálatok máiigen előrehaladottak, és remélem, hogy a t. képviselő ur támogatni fog minket tapasztalataival. A mének kihasználását illetőleg azt javasolja a t. képviselő ur, hogy iparkodjunk azokat minél jobban kihasználni. Eddig az volt a panasz, hogy azok túlságosan használtatnak ki. Ebből is méltóztatik látni, hogy a lótenyésztés kérdésében igen nehéz eligazodni és a vélemények nagyon eltérők. Méltóztatott szólni a ménlétszám csökkenéséről. Másfelöl folyton azt hangoztatják, hogy ezek létszámát szaporítani kell. Megvallom, magam is azt gondolom, hogy a mezörendörségi törvény által felállított azt az elvet, hogy minden községnek legyen meg a maga ménje, minél inkább meg kell közelíteni. Tudom, hogy ez egyszerre nem lehetséges, de törekedni kell erre. Felhozta mindkét képviselő ur, ugy Hammersberg, mint Farkas t. képviselőtársam, az értékesítés dolgát. Elismerem, hogy az értékesítés tekintetében, valamint minden egyéb ágazatnál, ugy a lótenyésztés terén is, igen sok kívánni való van és igen sok a teendő. Éppen tegnapi beszédemben is szóltam arról és csak azokra a szavakra vagyok bátor utalni, melyeket Hammersberg képviselő ur használt : quieta non movere. Hogyha lótenyésztési irányunk olyan, hogy nagyban és egészben véve jónak és helyesnek bizonyul, a tapasztalatok alapján és az eredmények fonalán, akkor nagy ok nélkül ezt az irányzatot megbolygatni igen veszedelmes volna. (Helyeslés.) Azt hiszem, egy miniszternek és kormánynak nem az a hivatása, hogy folytonosan uj dolgokat és változásokat keressen, hanem hivatása azt, a mi helyes, fentartani és annak fennmaradását biztosítani. A tételt megszavazásra ajánlom. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A Ház elfogadta a tételt. * * A képviselő urak részéről elhangzott beszédekre több oldalról kaptunk megjegyzéseket; ezekre jövő számunkban visszatérünk.