Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-26 / 4. szám

46 méltóságodook különben is az ország ügyeiben való fáradozását. Ezzel a tanulságos értekezlet a miniszter ur lelkes éljenzése mellett véget ért. A telivér a köztenyésztésben. A f. évi január 14-én és 15-én tartott «Országos lótenyésztési értekezlet» egy eonlroversiát hagyott fenn a részben: mily mérvű befolyás adassék az angol telivérnek a köztenyésztésben. A kérdés tárgyaltatása daczára nyitva maradt, s a controversiát sem oszlatta el, a mi egy bizonyos fokig természete* is, mert az ily értekezlet csakis informatív természetű lebet és csakis a legáltalánosabb keretekben mozoghat. Hogy csak egy lényeges kérdés, például a melyet ezúttal szándékom tárgyalni, alaposan tisztáztassék s a controversiák [kiegyenlitt.essenek, arra sokkal több idő és specialis, esetleg szűkebb körű tárgyalás volna szükséges. Az értekezleten a legörvendeteiebb egyet- ; értés uralkodott a részbon, hogy országos lótenyésztésünk czélja, általános iránya a katona ló legyen. Több kiváló szakférfiú hangoztatta, hogy az emlitett czélra való tekintettel, a telivérnek minél nagyobb szerepet kell adni az országos, a népies tenyésztésben is. S ez általában nagyon is természetes, mert a katonaló a nélkülözhetetlen tehetséget, aczélosságot részint közvetlenül, részint közvetve, alig kaphatja máshonnan, mint a versenypályán kipróbált tenyészméntöl ma, a mikor a népies kanczaanyag nem kapja meg már a szükséges munkát és ezen uton természetszerűleg bekövetkező selejtezést. Ez okból annál nagyobb mértékben kell az apák utján belehozni a népies lóanyagba a generatiokon át kipróbált és összehalmozódott egészséget, szívósságot, aczélt, egy szóval vért, minél kevésbbé van meg az az anyákban. Idáig alig képzelhető nézeteltérés, — hanem e ponton tul jött több oldalról ama bizonyos, «den hogy t. i. az a telivér csakis a «/d» legyen, mert: «as a mindenféle, nem szabályos alkatú, nyurga, vékony csontozatu, öröklő hibákkal biró telivér, a népies tenyésztésben csakis ront». Egyik legkiválóbb félvértenyésztönk, a ki rendkívüli sikereit jó részben köszönheti annak, hogy folyvást, megszakítás nélkül, csak is kipróbált telivér mének után tenyészt, azzal a benyomással s nyilatkozattal távozott az értekezletről, hogy annak nagy többsége ellenséges indulatot tanusitott a telivérrel szemben. Tulajdonitandó-e valóban az emiitett nézeteknek ez az értelem, vagy nem, azt nem tudhatom. De, ha valóban tulajdonítandó, részemről csakis sajnálnám és nem tartanám kedvező jelnek országos lótenyésztésünk terén. Megkísértem tehát e kérdésnek . legalább egy specialis álláspontból való megvilágítását, elörebocsájtva, hogy igen is tudom, hogy már csak numerikus okokból sem lehet az országos lótenyésztésbe csupa telivér mént adni, s elörebocsájtva azt is, hogy a félvérménnek nem vagyok elvileges ellensége, még kevésbé az arabnak, és elörebocsájtva, hogy a mit a telivérröl mondani szándékozom, azt általában, a vérskála individuális fokozatával quantitative egyenes arányban a félvérre is alkalmazandónak tartom, s lia főleg és úgyszólván csakis a telivérröl szólok, azt a könnyebb megértetésem czéljából teszem. Szakembernek alig kell magyarázni, hogy az angol telivér nem azért telivér, mert à méneskönyvek valamelyikében registrálva van es csatádfája macula nélkül vezethető vissza a G. S. B, I.-sö kötetében registrált lovakra, — hanem azért telivér, vagyis a sebes mozgásra lendelt lóanyag quintessentiája mert: VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. a.) e törzsben körülbelül 25 ló nemzedéken át, általában mindig a legtehetségesebb, tehát legegészségesebb egyedek lettek tenyészanyagul kiválasztva : b.) ezzel a legméltóbb egyedekre lett általában bizva a fajfentartás ; c.) azon természeti törvénynél fogva, hogy az organicus életerő, gyakorlás által nemcsak kifejlesztetik és fentartatik, hanem növeltetik is, e faj nemzedékröl-nemzedékre jobb, erösebb, egészségesebb is; és végre d.) az igy szerzett és növelt tulajdonságok alapföltételei át is örökittetnek. Ha helyes pedig az, a nemzetgazdaságtan azon definitiója, hogy a töke nem más, mint megtakarított és felhalmozott munka, ugy ez betüszerint áll az angol telivérre is. Ugy a keletkezés, a fenntartás és növelés, mint az elpazarolhatóság törvényeit illetőleg meg van a teljes congrnentia, de meg van a rendeltetést illetőleg is, mert valamint a töke nem czél, hanem eszköz arra, hogy a termelést megkönnyítse, megnagyobbítsa, ugy a telivér sem önczél saját fenntartásán és javításán tul, hanem csak eszköz arra, hogy tulajdonságainak minél nagyobb, a praxisban persze individuálisán variabilis mértékét oltsa be a használati ló-anyagba. A folytonos gyakorlás, nyilvános kipróbálás, a jó tulajdonságok folytonos növelése, szóval a halmozódó tenyészkiválasztás (accumulative Zuchtwahl) azonban még más irányban is jár, ttrmészetszerüleg valamivel s ez a «valami» a lapis offensionis s az, a mi az elöljelzett controversiára főképpen ád okot. És ez a valami az, hogy a gazdasági, vagy, a mi ezzel teljesen congruens, élettani tulajdonságoknak az az összesége, a mely a telivért telivérré teszi, nincsen küllemtani sajátságokhoz kötve. A jó ló, hacsak erejét, hasznavehetöségét, ellentálló szervezetét, a fajfenntartásra való illetékességét tekintjük, épp ugy lehet 15, mint 17 markos, épp ugy lehet pej, sárga, fekete vagy szürke, vagy — elvileg — akár tarka is, épp ugy lehet jegytelen, mint hókás harisnyás, épp ugy lehet nyulfülü, mint kajlafülü, kosfejü, vagy esukaorru. Mindezen különbözőségekre nem szabad, de egyszerűen nem is lehet figyelemmel lenni, csak valóban a legjobbak csoportjába tartozzék s ezt nyilvánosan be is bizonyította legyen. Szóval 3Z, 3- mit bizonyos doctrinair nézetek még ma is lényegesnek tartanak, s a minek megvan a jogosultsága a szarvasmarhánál, disznónál és birkánál, az a bizonyos, külsőségekben nyilatkozó «typus», olyan fogalom, a melynek helye a telivértenyésztésben absolute nincs. Félreértés elkerülése végett megjegyzem, hogy a «typus» kifejezést lehet oly fogalom megjelölésére is használni, a mely fogalom helyes voltát nagyon is elismerem, ha t. i. a fogalmat, a hasznavehetöséget (Leistungsfähigkeit) alapvetően föltételező élettani tulajdonságok hasonlóságára alkalmazzuk. Példával akarom megérthetővé tenni, mit akarok kifejezni. Az angol és arab telivérnek igen is van és kell, hogy legyen typusa s ez a testrészek azon egymás közötti arányában és elhelyezésében, a textúra azon szárazságában nyilatkozzék, a mely tulajdonságok minél valószínűbbé teszik a gyors és kitartó mozgásra való képességet. Viszont, hogy az ellenkező végletet állítsam szembe, a Noniusoknak is van egy typusa, a mely bizonyos mellékes, lényegtelen "külsőségek összegében rejlik s némelyek által lényegesnek tartatik. A «typus» utóbb meghatározott fogalmának lidércznyomásától kellene végre emancipálni országos félvértenyésztésünket is, ugyanazon természeti törvénynél fogva, a melynél fogva annak nincs és nem lehet helye a telivértenyésztésben. ]s)Ot Januar ÍM. Teljesen figyelmen kivül hagyva a hidegvérű, kizárólag igás lovat, mint absolute ellenkező szempontok alá esőt, — a ló jóságál illetőleg, a telivér képezi a pyramis csúcsát, — félvér a középső rétegeket. A mely élettani és állattani törvényeknek a csúcs van alávetve, ugyanazok állanak elvileg a skála különböző Fokain s aránylagos mérvben a középső rétegekre is. Ezen rétegeket illetőleg forog fenn a eontroversia a két főirány t. i. a lényeg szerinti, másrészt a küllem szerinti tenyésztés (Loistungszucht-Exterieurzucht) között. Félek, hogy nálunk az utóbbi kerekedett máris felül, s coneedáloin, egy bizonyos jogosultsággal, ha t. i. a külföldi vevők egy részének kívánalmait tekmtjük. De, a mi a magyar lónak tulajdonképpeni becsét és értékét illeti, melyet ugy lehet kifejezni röviden, hogy a világ legjobb katonalova, azt nem a küllemtani sajátságok adják meg, hanem kizárólag a reális belső tulajdonságok. IIa keres és fizet is a külföld egyes, szórványos esetekben, küllemtani sajátságokat, a melyek productiójában különben is absolute lehetetlen concurrálnunk némely más országokkal és világrészekkel, — hiba volna az országos köztenyésztést a kivételekre alapítani, hiba volna —• hogy túlsókat mondjak — 1 -200 pár egyforma szinü, nagyságú, actióju earossiert vagy — mondjuk — 1000 pár luxus — hámoslovat szem előtt tartani, melyet évenkint talán értékesíthetünk a külföldre nagy áron és másrészt szem elöl téveszteni azt az évenkinti 30—40000 remontât, melyet föltétlen bizonyossággal értékesíthetünk. Aztán erős kérdés, vájjon a külfölddel szemben is sokáig volna-e fenntartható a külsőségek szerinti tenyésztés hitele s nem állana-e be a természetes reactiú, miközben esetleg már helyrehozhatlanul elrontottuk volna országos tenyésztésünk alapjait. Nézetem szerint tehát az individualitást kellene uralomra juttatni a typussal szemben. - Föczél legyen jó egyedeket tenyészteni, s az egyöntetűséget a reális jóságban és nem a külsőségekben keresni. A külsőségekben is hasonló lovakat hámba összehozni ne a tenyésztő, hanem a kereskedő hivatása legyen. Ha igaznak fogadjuk el, pedig el kell fogadnunk, hogy a telivér az a törzs a melyben viszonylag a legnagyobb a jó egyedek százalékaránya, tiszta a kérdés 'a részben, hogy ezek törzsménjeinek használata elvileg a legczélszerübb a félvértenyésztésben, mert ezeknél a legnagyobb az arithmetikai valószínűség, hogy jó utódokat fognak produkálni. Ez a valószínűség az, a melyikkel számolni kell. De itt kerül azután elö az a mindenféle tág magyarázatokat nyitva hagyó ellenvetés, hogy hát «az a mindenféle, szabálytalan küllemű, nyurga, vékonycsontú, öröklö hibákkal biró telivér, az országos tenyésztésben csak ront.» Csupa oly szó és fogalom, a melyek alatt mindenki mást-mást gondol, s teljes joggal ugy magyarázza és értékeli, a mint neki éppen tetszik. Nézzünk bátran a szeme közé e vádnak, elemezzük kissé, s talán megértjük egymást. Hál én bizony elismerem, hogy nem minden telivér mén alkalmas a népies tenyésztésbe. Azt is elismerem, hogy voltak és vannak kitünö telivér—reproductorok, a melyeket kizárnék a népies tenyésztésből. — Sőt, - hogy könnyebb érthetőség czéljából végleteket állítsak szembe, — még azt is hajlandó vagyok elképzelni, hogy oly Nonius is létezik, a mely jobb, mint valami igen rosz telivér. A mit én vitatok az csak az, hogy caeteI ris paribus és átlagos valószínűségű combi-