Vadász- és Versenylap 45. évfolyam, 1901

1901-01-26 / 4. szám

1901. január 26. (ADASZ- ES VERSENY-LAP 47 natio szerint a magasabb és legmagasabb vér, ugy az angol, mint bizonyos esetekbén az arab, a népies tenyésztésben is jobb, practicusabb minden alacsonyabbnál és alacsonynál. Vegyük sorra a nyurgaságot. Hát nyurga félvér vagy nyurga Nonius nincs? vagy az ilyeneket talán kérlelhetlen szigorral küszöbölik ki a köztenyésztésből? Bizony nem, és méneink között a nyurgaság legalább olyan százalékarányban van képviselve az alacsonyabb, mint a legmagasabb vérben. No már két nyurga mén közül, ha nincs harmadik, jó, mindenesetre azt fognám alkalmazni, a melyik, nyurgasága mellett, legalább egyébként tehetséges és tehetséget örökit/í% nem pedig azt, a melyik nyurga is, de meg tehetséget kisebb mérvben, vagy egyáltalán nem örökithet, azon szabály szerint, hogy «a hol nincs, ott ne keress». b zután a nyurgaság maga is relativ fogalom, mint minden, a mi comparatió alá vonható. Minél nagyobb a ló, annál szembeötlöbbek alkatának esetleges aránytalanságai. A baj nem a nyurgaságban, hanem a párosítandó szülök magassági különbözeteinek túlságos voltában rejlik. Ha egy 15 markon alóli parasztkanczára egy 17 markos angol telivér mént bocsátunk, a csikó valószínűleg aránytalan, tökéletlen torz lesz. De hát nem lesz-e valószínűleg valóságos torzszülött, ha egy 17 markos Noniust eresztünk reá? Szeretnék olyan kicsi parasztkanczát látni, a melyiken a 15 markos Ignácz rontani volna képes ! «Jó, de hát Ignácz magas klasszisu, kitűnő telivér», lesz az ellenvetés. Csakhogy legkisebb és legnagyobb telivéreink közölt, a magasságokban a fokozat végtelen és teljesen ki is van töltve s minden magassági dimensióban van telivérünk, a melyik a töle nagyságban nem túlságosan különböző minden kanezára alkalmas lesz. Nem kell anatómiai végleteket párosítani s nem lesznek difformitások. Két difformitás közül pedig sokkal kisebb rossz lesz az, a melyiknek nagyobb reális béltartalma van, mint a melyiknek kisebb, vagy semmilyen sincs. * » * Vegyük tovább sorra azt a vékony csontot, a melynek emlegetésénél mindenki a szárcsontokat, különösen a mellsőket érti. Én azt képzelem, hogy ez az a pont, a hol nagyon értelmes hippóloguson is könnyen megesik az optikai csalódás. Az a csontvastagság — bizonyos határok között — a legrelativabb fogalom. Könnyebb megérthetöség végett, vegyük .az erőt azonosnak a dimenzióval, holott tényleg nem azonos. Ugyancsak könnyebb •érthetőség végett hagyjuk számitáson kiviil, hogy a csont tulajdonképen s főleg csak az inak és izmok támasztéka, az erö tulajdonképpen az inak és izmok minemüségétöl függ, ugy, bogy pathologiai abnormitásoktól eltekintve, alig van oly vékony csont, mely ne lehetne elégséges támasztéka az inaknak és izmoknak. Szóval, tegyük fel, hogy a csontnak, különösen szárcsontnak vastagságától függ az ereje. Azt hiszem, nincs kétség arra nézve, hogy a csontnak első sorban magának a testnek súlyát kell elvinnie, s csak a mi fölösleges ereje maradt, fordittatik más tehernek továbbítására, akár nyereg alatt, akár hámban. Már most hiába van, — ismét a végleteket állítva szembe — egy Noniusnak 24 centiméter szárcsont kerülete, ha erre a csontra 700 kilogram élősúly nehezedik. Ennél föltétlenül erösebb annak a telivérnek 20 •cmeter kerületű szárcsontja, amely csak 550 kilogram élő súlyt hord, egyenlő magasságot <és egyenlő conditiot föltételezve. Ezt a combinatiót, a relativ különbözeteknek ! ezen szempont szerinti mérlegelését, alkalmazni lehet és kell a két véglet közé eső fajok egész fokozatán, mindig egyenlő magasság és conditio föltételezése mellett. Én Lehndorff grófot oly tekintélynek ismerem, hogy az általa közzétett adatok pontos voltában föltétlenül megbízom. Az ö «Handbuch für Pferdezüchter» czimti munkájában (3-ik kiadás 175 és 176. oldal) azt a tételt állítja föl és bizonyltja csalhatatlan számadatokkal, hogy a szárcsontok relativ vastagsága átlag annál nagyobb, minél nemesebb véfü a ló. — Ezt annál inkább hiszem, mert az élettan törvényeinek is megfelel. Csakis akkor lesz megbízható, mert csalhatlan alapunk a csont vastagságok körül folyó discussióra, ha száz meg száz egyedre s minden fajtára és törzsre nézve lesznek pontos méreteink és a csontvastagság s élősúly közötti arányt feltüntető számadataink. Míg ezen uton, kétszer kettő módjára nem lesz alkalmam felfogásom téves voltát fenntartás nélkül beismerni, senki sem veszi el azt a hitemet, hogy statisztikai átlag szerint legvastagabb csontja a telivérnek van, beleértve az arabot is, és hogy a csontvastagság a vér skálájánál nö és fogy, mig a hanyatlás lejtőjén a Noniusig és egy lépéssel tovább a hideg vérig jutunk. Azt hiszem, hogy az atavismus kivételeitől eltekintve, elfogadhatjuk tényként azl, hogy a tenyészállat csak azt örökítheti át, a mivel maga is bir, tehát mindenekelőtt a saját testrészeinek egymáshoz viszonyított arányait. Ebből már elméletileg is levonható az következtetés, hogy a telivér átlag jobb és erösebb csontot ád a köztenyésztésben is, mint az alacsonyabb vérű, vagy éppen a Nonius. De a gyakorlatban is ezt tapasztaltam, úgyszólván kivétel nélkül s e részben az én megfigyeléseim is igazolják azt a concret példát, mely az országos értekezleten felhozatott. Nem tudom, mi a tapasztalat más vidéken de nálunk a felvidéken tény, hogy valamennyi % vérű mén, t. i. félvérnek félvértöl származó ivadéka, és különösen Nonius, minden egyéb sajátságát örökíti inkább, csak azt a látszólag erös csontot nem, mig az a lenézett vékony csontú telivér igen sokkal csontosabb csikókat produkál, mint az alsóbb rendű, különösen a Nonius. Ez különben minálunk az arabra is áll, a melynél a csontozatnak az élö súlyhoz való aránya rendkívül kedvező, a mely megbecsülhetlen tulajdonsága öt az én szememben egy nélkülözhetlen correctorrá teszi minden oly törzsben, melyben az az arány elveszett, vagy soha nem is volt. * * Venio nunc ad fortissimum. Azok az öröklő hibák ! Vannak ilyenek a telivérben is, az tény, és a melyik hiba valóban öröklő, az azzal biró egyedet irgalom nélkül ki kell zárni a köztenyésztésből. Szegény angol telivér mén ! IIa csak egy féléves traininget állott ki, pedig már 18 hónapos korában került beléje, már több munkát végzett, mint a télvérüek, kétnegyedvérüek és plane Gidranok és Noniusok 99°/

0-a egész életén át összesen véve. Már most az erös munka, a szükségszerben gyilkos training minden nyomát, a csánk minden abnormitását a telivérnek szemére lobbantani, a próbálatlan, örökös lajhár állapotban dúskáló félvért, Gidrant és Noniust pedig, mint látszólag hibátlant, agyba-föbe dicsöiteni, mert nem pókos, nem nyulas, még is csak méltatlanság, a mely mindaddig ártatlan dolog, mig egyéni mulatságot képez, de közveszélyessé válik, mihelyt egész vidékek vagy országok tenyésztési alapelvéül decretáltatik. Tessék egyenlő mértékkel mérni, kérlel! hetlen következetességgel megvalósítani, hogy a köztenyésztésbe ne kerülhessen olyan mén a melyik legalább hat hónapi lehető legkomolyabb verseny traininget és legalább néhány komoly, nyilvános verseny conçurent iát nem állott ki ! tessék aztán minden pókos és nyulas mént azonnal kivágatni, s az eredmény valószínűleg az lesz, hogy a vérskálához képest 60—99% félvér, Gidran és Nonius fog kiselejteztetni, az átlag 2—3 évig trainingban állott telivérböl talán 30—40%. Ha van félvér, a melyik becsülettel állott ki 3-4 éves traininget, sikerrel futott és megőrizte hibátlanságát, ezt már én hajlandó vagyok telivér számba venni, söt azt is igazságosnak tartanám,' ha bizonyos módosítások mellett, a telivérek registrumába is fölvétetnék. Mindez, gyakorlatilag alig vihető keresztül, s igy nincs más mód, mint félvéreket is használni és pedig aránytalanul nagyobb mennyiségben, mint a telivért. A mit én kifejezni akarok, csak az, liogy a telivér keretében a jó egyedek százalékaránya sokszorosan nagyobb, mint az alacsonyabb vérben s csak az, hogy igazságos és helyes bírálat csak ezen alapon és nem az üres küllemtani theoriák szerint gyakorolható. Egy telivér, a melyik több évi versenyzés után talán pókot szerzett, hacsak születésétől fogva nem abnormis csánk 11, valószínül eg még mindig .jobb lesz a köztenyésztésben is, mint a próbálatlan alacsonyabb és legalsóbb fokú vériiek, mire nézve concret példáink is vannak. Ha igazságos akar lenni a bírálat, akkor egészen más mértéket kell alkalmazni a küllemi hibátlanságot illetőleg a kipróbált telivérre, mint például a Noniusra. Ha az elméletileg hibátlan alkat értékszámát 100-nak vesszük föl, én azt a kipróbált, évekig trainirozott telivér mént a melyiknek hibás vagy hibátlan voltát 35—40 °/

0-al fejezhetjük ki, föltétlenül többre becsülöm annál a próbálatlan, alacsonyabb vérű ménnél, a melyiknek valami pápaszemes «Fehlergucker« 85—90 %-os hibátlansági bizonyítványt fog adni. Ne bántsuk tehát a telivért mint ilyet, ne dicsöitsük a félvért, % vért,, Gidrant vagy Noniust, mint ilyet, de használjuk azt, a melyiknél a jóság valószínűsége nagyobb stalistikai átlagban van meg, és üzenjünk hadat minden rosz ménnek, bármiféle származású legyen is. Ne kergessük a külsőségekben nyilatkozó typus phantomját, de tenyésszünk és adjunk a köztenyésztésnek jó egyedeket, s lia sikerült a teli vérrel való párositás utján valóban jó egyedet producálni, maradjunk a természet által ad oculos demonstrált uton bátran, kísértetektől való félelem nélkül és ne térjünk vissza a «typus» kedvéért a fordított keresztezés babonájához. Ne vigyünk oly fajtákat és törzseket, a melyek egy specialis talaj productumai, oly vidékekre és talajra, a melyen csakis degenerálni fognak ; alapitsuk az országos tenyésztést oly fajtákra és törzsekre, a melyek lényege éppen a talajhoz kötöttségtől emanczipált voltukban rejlik, tehát az angol és arab telivérre és ezek minél magasabb vérű productumaira; tanitsuk meg a népet arra, hogy anatómiai végleteket ne párosítson ; ne a küllemtan theoriái legyenek tudásunk kátéja, ne a mellékes, de a lényeges tulajdonságokat tartsuk szem előtt, s mindezzel az angol és arab telivér oda lesz helyezve a köztenyésztésben is arra a polczra, a mely öt, mint a reális hasznavehetőség egyedüli ősforrását feltétlenül megilleti. És akkor azt a vezérlő pozitiót, melyet a használati lótenyésztése terén nemzetünk ma elvitázhatlanul bir, beláthatlan időkre meg is fogjuk tartani. Hammersberg László. 2*