Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-01-01 / 1. szám

16 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1900. január 2D. T

a r-> rt n L Z M. Xenophon a ló tenyésztése és idomitásáról. Xenophon iratainak legtöbbjét a világ zajától elvonulva ama mezőgazdasági birtokán irla, melyet ő a spártaiaktól kapott, és melyen kedvencz foglalkozásának : a i'öldmivelés,vadászat és lótenyésztésnek adta magát- Világhirii történelmi müvei mellett itt egyes kisebb értekezéseket is irt, a melyekre földmivelödési életmódja állal indiltatott. E «kisebbiratai« egy kének az a czime : »A lovaglás művészetéről«. Ha emez iratkája egyes ki ejtései ma már nekünk mesterkélteknek látszanak is, ugy a ló és a lovaglás művészete barátait mégis érdekelni fogja mennyire volt már kifejlődve a lovaglás művészete Xenophon idejében, körülbelül 400 évvel Krisztus születése előtt. Ez iratka egyúttal bizonyítéka annik, hogy e sok évszázadon át, tuily kevéssé változtak a nézetek a ló megítélése, tartása és használati sajátosságaiban. Bizonyára nem kevéssé gerjeszt bámulatot, ha látjuk, hogy az ógörög iró a ma, e térerruralkodó szempontokból is, mily helyesen tudta szem elé állítani már akkor az összes, odatartozó viszonyokat Xenophon ki mint ez iratka bevezetésében mondja, azáltal, bogy ö a ló kezelése és a lovaglás művészete terén -szerzett tapasztalatait írásba foglalja, fi ital barátainak akar hasznára lenni; leirja a lóvali bánásmódot annak megvételétől mint nyers esi-ótól,egészen teljes kiképzéséig, hátas és hadi lóvá. Kiindul a fiatal és teljesen nyers ló vásárlásánál és utrsitásokat ad. hogy a csikót hogyan kel! alaposan megvizsgálni, hogy, úgymond: »annak vásárlásánál minél kevésbbé legyünk megcsalva« tehát a lóvali üzlet már akkor is együtt járt a rászedéssel! Ha elolvassuk az eljárást, melyet Xenophon a megvásárlandó ló alapos megvizsgálására ajánl, ugy élénken lép szemünk elé képe egy állatorvos vagy más lótekintélynek. a mint az egy ló megvizsgálása megbirálásával foglalkozik. Xenop

uon ajálja, hozy legelőbb is a ló talapzatát, annak tubáit és patáit vizsgálják meg, s igy szól: «Mert a ház mitsem érne, ha annak felépítménye ugyan szép, de alapzata nincs eléggé tartósan alakitva. ugy a hadi ló sem érne semmit ha minden jó tulajdonsága megvolna is, de lábai nem volnának hibátlanok, jó tulajdonságai egyikének sem lehelne akkor hasznát venni. Innen tovább megy, testrészről testi észre és minden egyesről alaposan beszél-. Helyes nyakillesztést, rövid derekat, széles mellet térd-actiót a jó hátas ló okvetlen szükséges kellékeinek mondja. Miután Xenophon igy a nyers 'ó megvétele iránt adott tanácsot, még azt is fejtegeti, hogy hogyan kell eljárni egy már idomított, inár belovagolt ló megvételénél, hogy biztosítottak legyünk egy teljesen hasznavehető jó ló beszerzéséről. Legelőbb is, — ugy mondja, — állapitsuk meg a ló korát és pedig fogainak kupái alapján. Mint a szakértő ma is mondaná, de Xenophon is irta: «Mert az a ló, melynek már nincsenek kupái, sem örvendetes reményre nem jogosít, sem el nem adható könnyen.» «És igy,» — mondja tovább — «ha fiatalsága látható, ha kora megállapittatott, ugy arról is győződjünk meg, hogy a zablát, hogy veszi szájába, a kantárt hogyan hagyja fejére tenni.» Ha azután a ló annak alapos megtekintése után megtetszett, ugy arra is kell néznünk, hogy mikép hagyja felülni magára a lovast és nagyon ajánlatos, ha magunk ülünk reá, s ez alkalommal különfélére kell tekintette' lenni. Igy arra, hogy szája jó-e? eléggé puha-e? «a miről legalaposabban győződhetik meg a lovas vágtában váltás által». Azután arra is kell nézni hogy más lovak mellett elmegy-e és hogyan megy el. Továnbá, hogy a lovas segítséget érli-e és azoknak engedelmeskedik-e?, «ki kell próbálni —-igy mondja — mindenben, a miben a harcz teheti próbára, igy abban is, hogy árkokon, alacsony falakon át, meredélyeken fel és le ugrik-e, hegynek fel, hegyről le engedelmesen elmevy-e? röviden összefoglalva: egy ló, a melynek lábai kifogástalanok, a mely nyugodt vérmérsékletű, eléggé sebes, a melynek munkát teljesíteni akarata és képessége is van és a mely engedelmes, az nemcsak, hogy háboru esetén lovasának mindig kedvére lesz, hanem nagyon is hozzájárul annak biztonságához. Ellenben az, a mely.lustagága, nehézkessége folytán sok hajtást vagy "heves vérmérséklete folytán túlságos elővigyázat t igényel,az a lovas figyelmét kezét túlságos mértékben veszügénybe és veszélyben csökkenti a bátorságát». Xerophon lo\ábté a ló ápolására is áttérés ez iránt utasításokat is ád, melyek azonban kevésbbé érdekesek. Az értekezés légérdekesebb része az, a mikor Xenophon az ó-korbani lovaglásnak i képét tárja fel előttünk. Itt a ló idomitása, ) belovaglásara teljesen ugyanazon rendszabá- | lyokat találjuk, a melyeket ma is tanítana- ; Akkor is szokásos volt a lóra annak bal. oldaláról felszállani «A szárak a balkézbe vétessenek össze, a jobb kézzel fogjuk meg a sörényt közel a marnál, s igy vagy a balkézre való nehezedé , esetleg lándzsára való támaszkodás által lenditsük fel a testet, azután emeljük át a jobb lábat a ló derekán, ugy hogy térddel azt ne érintsük, ha igy a jobb láb tul van, üljünk teljesen egyenest a lóra. Ha azonban a lovas bal kézzel vezetné lovát, mert jobbjában a dárda, akkor czéiszerü, ha gyakorolta magát jobboldalról felszállani, mert ugy felülés közben, ba esetleg váratlanul megtáma talnék, mindene kézben van már»: »A lQvas — igy írja tovább — »üljön teljesen egvenest lován, könyök a test mellett és ugy inditsa azt meg. Az indulást lépéssel kezdje, akkor marad Ifgnyugodtabban a ló. Ha a ló fejét lenn hordja, ugy kezét a szárakkal emelje magasabbra, ellenben ereszsze le, j ha a ló fejét leadná, ugy lesz a lónak szép tartá-a . Ha azután természetes ügetésbe megy át ugv a ló testét;a lovasnak legkevésbbé kellemetlen módon nyújtja és egyúttal kellemesen megy is át vágtába. Miután inkább követelletik meg az, hogy balra vágtázzék a ló*), hogy ezt tehesáe a segitséget vágtába való átmeneteire akkor kell adni, a mikor a ló testsúlyát a jobb lábára neheziti; mert éppen készülőben lévén ballábát emelni, azzal is fog kezdeni, és ha balra fordittatik, ugy balra is fog beugrani. Mert természetesen a ló ha balra fordittatik, akkor baloldalával, ha jobbra akkor jobb oldalával fog előbbre indulni«. A körben való lovaglást, a «Volte» lovaglást Xenophon nagyon ajánlja a ló kiképzésére, éppúgy gyakori váltást egyik kézről a másikra «miután nyakizületbeu puhitva és mindkét oldalán egyformán hajlítva lesz ez által a ló», ajánlja továbbá, bogy a lovakat abban gyakoroljuk, hogy fordulat után lépésből ugorjon be vágtába és viszont, hogy vágtából azonnal álljon meg. Végül igen ezéltudatos utasitást ad a lóróli leszállás módjáról a munka befejezte után, mondván: «Ha végre ideje, bogy a lóról leszálljunk, ugy sohase szálljunk le tanitásban levő lóról más lovak között és nem is a renees lovaglási helyen kivül, hanem ott, a hol a ló munkára kényszeríttetett, hadd kapja *) «Inkább balra vágtázni» az akkor gyakorlatban volt lovasjátékban találja magyarázatát, melynél balkézen fordulva a czélt oly élesen és oly röviden kellett megkerülni, ahogy csak lehetett. meg ott könnyebbülését is». Ugyané, minden igazi lovas által ma is szem elölt tartott elvet más helyen is kifejti, mondván: «Mert a kantárt a ló akkor fogja szívesen elfogadni' hogyha, mihelyt azt elfogadta, vele jól bánnak és mászni, ugrani, valamint mindenmást is akkor fog szivesen tenni, ha neki, mihelyt -csak szándékot mutatott is engedelmességre, némi könnyebbülésre — pihenőre van kilátása.» Ezt tartja ma is minden jó lovas szeme előtt «engedni a lónak, mihelyt csak szándékot mutat a lovas akaratának engedelmeskedni» és hogy mihelyt az a kéz felszólításának csak valamire is enged, a lovas is azonnal kíméletesebb legyen kezével. Xenophon ezután áttér a terepeni lovaglásra. a lejlön fel- és lelovaglásra, az akadályon való ugratásra is. Először természetesen — igy mondja — «tanítani kell a lovat akadályokon át ugrani, A lovat, a mely még akadályt nem ugrott, előbb futószárra kell venni, előtte az akadályon átmenni, a lovat maga után vonni, hogy az is átjöjjön. Ha azonban nem menne, ugy valaki hátulról ostorral serkentse azt. Ha igy lovas nélkül tanult ugrani, ugy majd lovas alatt is veszi az akadályt.» Mindenhol, a hol lovaglásra sulv fektelelik

r a gyakorlott vadászlovaglás, lovas és tó kiképzésére igen előnyös gyakorlatnak tartatik5 igy Xenophon is irja : «És minthogy mindennemű talajon a lovat sebes futásra is kell indítani, a mellett biztosan ülni bálán és gyakorlott lenni, a fegyvert lóháton, sebes futtában is jól alkalmazni; azért olt, a tol talaj és azon vad található, a vadászat-lovaglás nem megvetendő gyakorlat. "Ha pedig ahhoz nincs alkalom, igen jó gyakorlat az is ha két lovas megegyezik egymással abbáD, hogy egyik mindennemű talajon át lvvával futásnak ered. a másik pedig jól legömbölyített hajitó dárdával és ugyanigy elkészített nyárssal üldözi és mihelyt a hajitó távba jön, a tompa dárdát a menekülő lilán h jitja, ha pedig szuró-távba jön, az utóléretlel a dárdát érezteti.» A középkorban szokásban volt lovagjátékok, már a görögöknél is űzettek, ugy, mint minálunk most egy ily neme e lovasgyakorlatnak, a jen de barre. Továbbá arról is szól Xenophon, bogv mily seghségek és hogyan adandók a nyerges lónak. Azt mondja, hogy a hevesség a lónál ugyanaz, mint embernél a harag. S a hogy iparkodjunk haragos embert minél kevésbbé ingerelni, ugy kerüljük azt heves lónál is. Nyugodtan üljön azon a lovas, a hogy csak lehetséges és iparkodjék azt visszavenni, a nélkül azonban, bogy a szárakat túlságosan megfeszítené. Ez alkalommal Xenophon a zabláról is szól, Megkülönböztet kétféle zablát, egy «érdes» és egv «sima» zablát, úgyszólván megfelelők a mi csikózablank- és íeszitőzablánknak, csakhogy az mindkettő csikózabla, de az «érdes» zabla érdes, esetleg tüslés is volt. A ló serkentésére Xenophon a sarkantyút ajánlja. A lónak, ugy mondja, jól rajt kell állania a zabbin. esetleg sarkantyúval kell előre hajtani. Továbbá arra is áltér, hogy hogyan kell a lovat díszre való lóvá kiképezni. «Arra kell ügyelni, hogy hátsó;lábait jól hajtsa, hajlítsa a test súlya alá, akkor log elö labaival könnyen és magasra kilépni, fejét is szépen fogja lehajlítani». Ugyanúgy, mint a hogy manapság mi is követeljük az idomított lótól? Megkisérlettük előbbiekben Xenophon «a lovaglás művészetéről» szóló iratát a legfontosabb pontok kiemelése által vázolni. Xenophon ezen értekezését nem egy határozott diszpozicziő után irta, hanem az egyes pontokat ugy. a hogy ő neki legjobbaknak látszottak, határozatlan sorrendben beszélte meg, Ez ugyalc neheziti az áttekintést Xenophon e fejtegetésein, de mégis azon következtetésre jutunk, hogy a lovas ugy, a hogy Xenophon