Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-01-01 / 1. szám

191)1). januá- 1 irja azt le, a mi korunk lovasának teljesen megfelel, annál inkább, ha még tekintetbe vesszük azt, hogy azon időben még nyereg és keogyel, a mainak alakjában teljesen hiányoztak, És a mint sok más téren js tanulhatunk az (regektől, ugy az e téren is áll. Mert, a mi a jó ülést, a ló ápolását, a vele való észszerű elbánást illeti, e tekintetben mindazt, a mit Xenophon erről már több mint 2000 év előtt irt, azt mi még ma is utánzandó példának tekinthetjük. Hoffmann Lipót őrnagy. AGARÁSZAT ÉS KOPÁSZAT, Utószemle a Bácsmegyei agarászatokról. Említettük (lásd 96. sz. lapunkat) hogy a Vécsey Alfonz báró Bácskában létele alkalmából deczember clsö szombatján Szabadkán megtartott nagy társas agarászatnál a hajtások legérdekesebbje amaz volt, amikor két billikomos agár együttesen bocsájtatott nyul után. Igen erős, igen kitartó lévén e nyúl, egy réiulkiVül sebes, több mint 9 dülön át terjedő futamot eredményezett, mely alatt nemcsak, hogy lassanként kctlöt kivéve a lovasok valamennyien elmaradtak, hanem amelyet utóbb az agarak sem győzték már és ezek is fáradtan elmaradtak ugy, hogy a nyul után már csak az emiitett két lovas, Hoffmann őrnagy Vs br. Podmaniczky százados maradtak fenn, agár már nem. E két lovas, látván, hogy a nyul már nagyon fáradt, agár nélkül maguk tovább üldözték azt, felváltva egymást a hajtásban a szerint, hogy egy-egy fordulat után melyikük volt közelebb a nyúlhoz, mit annál inkább lehetett, mert a nyul nemsokára már oly kimerülten, oly lassan futott ide oda, hogy ügetésben kellett csak utánna fordítani a lovat. Végre látván, hogy most a nyul már nem menekülhet mindketten leugrottak. Hoffmann őrnagy fogta a két lovat. br. Podmaniczky százados pedig a nyulat fogta el, mit messziről más lovasok látván, a társaság lassanként ismét gyülekezett. E nyulat, mint egy oly rendkivül sebes és, kitartó állatot, mely több mint 9 dülön át oly szép futamot volt képes adni, elevencnt teltük egy kocsi rekeszébe, de mire a kocsi hazáig ért, a nyul a rendkivül erős hajtás folytán megszakadt, kimúlt. Halározottan a lovak kitartásáról a Vojnich lovak rendkívüli gyözöségéröl tesz tanúbizonyságot e hajtás, mert mindkét ló, mellyel lovasa a többi társaságot messze elhagyva tovább is az agarak után maradt és mely a mikor már az agarak is kiáltottak, még mindig oly friss; oly fordulékony volt, hogy könnyen űzhették vele tovább, el is foghatták a nyulat, e ló mindkettő Vojnich tenyésztésű ló. Hoffmann őrnagy ülte «Pacsirtá»-t, ama Vojnich Sándor által Caledo- nian után nevelt 6 éves félvér kanczát (anyja Pipiske után messze vissza mind Vojnich nevelés) mely idén a szegedi és szabadkai versenyen mutatla, hogy bácskai félvér telivérrel is sikeresen fel tudja venni a versenyt, báró Podmaniczky százados pedig Katit egy Vojnich Simontól nevelt 4 éves sütétpej kanczát, apja Vihar angol telivér, anyja pedig Kati egy ugyancsak Vojnich Simontól Furioso XII után nevelt kancza melynek viszont anyja egy Pulay Kornél által Vojnich Simon részére anyakanczának beszerzett Young Melbourne-töl származó még Angolországban nevelt félvér kancza volt, a mely akkoriban a Káposztásmegyeri falka után egyik Ieghítartóbb, legszívósabb vadászlónak bizonyult. Egy másik nem kevésbbé érdekes hajtás volt az, a mely viszont arról tett tanúságot, hogy ha nemis verseny nyerésére ugy az agarászat végczéljára, a nyul elfogására nemcsak az agár sebessege, hanem annak kitartása is milyen nagy befolyással van. Egy hajtásban indult ugyanis Dr. Antunovics Józsi két agara, Toldi, mely tavaly eddigi tulajdonosának Pilaszanovits Józsinak a szabadkai Vándordijat biztositotla egy évre és Bátor, egy tisztán magyar fajtájú agár, Vojnich Simon nevelése. A két agár a lovasók előtt szabadon bocsájiatván a nyul keresésére, a felugró nyulat előbb Toldi vette észre és azonnal utánna indulván, jóval közelebb is volt hozzá a hajtás kezdetén mint Bátor; kezdetben pusztán Toldi fordította a nyulat, mig Bátor, mely a kemény talajon körömveszté« folytán fájdította is egyik lábát, még elmaradt. Azonban igen erős, igen kitartó lévén a nyul, ez is egy hosszan tartó futamban vezette a társaságot, melynek vége felé a tavalyi Vándor dij nyertese elmaradt ésBátor ugyszólván egyedül hajtotta, fogta el a nyulat, a mihez az összes társaság őrömmel gratulált Bátor tulajdonosának dr. Antunovits Józsinak és tenyésztőjének a szeretett Simon bácsinak. Agarászat után a bácsmegyei agarász egyesületlegrégibb és legszeretettebb tagja Vojnich Sándor egyesitette a társaságot házánál,' mely alkalommal nemcsak az ünnepelt vendég báró Vécsey, hanem ha lett volna a vendégek között olyan, ki azt eddig még maga nenr tapasztalta volna magán, mind önmaga szerezhetett volna magának meggyőződést arról, hogy Bácskában Vojnichék nemcsak a lótenyésztés tekintetében, nemcsak ló és agár sport terén, hanem a vendég szeretet, a szives-szivélyes vendéglátás terén is méltán állanak első helyen. Maccaroni tenyésztőjét, az ünnepelt vendéget másnap Vojnich Simon vitte magával Zobnatiezai szállására, hétfőn Lelbach Kristófnál, Maccaroni jelenlegi tulajdonosánál volt vadászat, kedden Lelbach Toni-nál tusok, utánna kacsa vadászat, szerdán pedig újra gyülekezett a társaság agarászatra Pilaszanovits Józsi Roglaticzai szállásán. Báró Vécseyn kivül ez agarászaton más 10 vendég volt és összesen 10 agár bocsájtatott nyul után. A futamok legérdekesebbje ez alkalommal az volt, a mikor az országos agárverseny idei nyertese Makra bocsájtatott mérkőzésre a szabadkai győztessel, egy álombeli testvérével «Virgoncz»-czál. Makra itt fényesen köszörülte ki a csorbát, mit hírnevén az ejthetett, hogy a szabadkai agárversenyre a szolnoki küzdelem után vasúton jőve, nem pihenve, bocsájtatott mérkőzésre és ekkor rVirgonczban legyőzőre talált, Itt Makra, bár a nyul felugrásánál ö volt töle távolabb, mégis oly sebesen, oly hevesen üldözte azt, hogy belet vágott rajta, mig Virgoncz még fel sem tudott jutni. Négyet azután Virgoncz is vágott rajta, felváltva Makrával, de a mérkőzés fényes győzelmévé vált Makrának 12 pointtal 4 ellenében. Vadászat után Pilaszanovits Józsi házánál gyűlt össze a lársasag és ha már múltkori közleményben azt irtani a házról, a házi asszony szeretetre méltósága és fáradhatlan gondoskodásáról, hogy anól irni e toll vezetője képesnek nem érzi magát, ma csak ugyanazt mondva, hozzá teszem még azt, hogy az ünnepelt vendég Maccaroni tenyésztője e szép nap után még egy-két napra tovább vadászaton maradt a Maccaroni ivadékok legjobbja «Makra» tenyésztőjénél és tulajdonosánál Pilaszanovies Józsi nál és onnan hagyta el Bácskát. — ff. — IRODALOM, FESTÉSZET. A «Magyar Sportlap» deez. 24-ki számában a következőket olvassuk: «Das Handicap » Ilyen czimen megjelent Horváth József, szerkesztőnek «A Handicap» czimii müvének német kiadása. E munkával a külföldi szaksajtó kimerítően foglalkozott és foglalkozik ós a kritikától magunk — természetesen — lartózkodva, legközelebb e bírálatokból szemelvényeket fogunk közölni, minthogy a magyar nyelvű kiadásnak nemcsak méltatását, de megemlítését is megtagadta Sárkány János Ferencz ur, aki máskülömben számtalanszor appellál a mások kollegialitására. Kénytelenek vagyunk ezt itt megemlíteni, mert a Magyar Lovaregylet tagjai közül igen sokan intéztek hozzánk az iránt kérdést, hogy lehetséges az, hogy egy ily par excellence szakmunkát a Vad. és Versenylap még csak meg sem emlit, holott e munka valóságos szenzácziószámba megy a sportirodalomban és holott a külföldi lapok hasábokon át ismertetik és méltatják e magyar eredetű munkát ? . . . Hát bizony elég kicsinyes és szomorú dolog ez, de mi el voltunk rá készülve, mert még élénk emlékezetünkben áll az az időpont, amikor a «Magyar Sportlapot» megindítottuk és mikor S. J. F. ur azzal fenyegettette a hírlapárusító tőzsdéket, hogy megvonja töliik V. V. L. árusítását, ha a Magyar Sportlapot üzletükben árusilanák! Ennek az akcziónak, persze semmi sikere sem volt, mert a dohánytűzsdék «kara» unisono kijelentette, hogy a Vad. Versenylapot ugy sem veszi senki és csak elvétve akad rá vevő, t. i. olyankor, amikor a többi — «vicclap» elfogy. — «A Handicap»-nak a V. V. L ban való agyonhallgattatása tehát szintén nem lesz veszedelmes e könyv kelendőségére nézve, mindössze csak azt fogja eredményezni, hogy ezentúl a Magyar Sportlap is félre fog tenni e lappal szemben minden collegialitást és pedig első sorban a tavaszszal, a bécsi versenyek megnyitása előtt!!!» A fentebbiekre csak annyit: hogy igaz miszerint Horváth H. József ur egv kis nyomtatott «Értesítési» küldött be hozzánk, mely szerint egy Handicap c/.imii müve fog megjelenni; az is igaz, hogy midőn egy legközelebbi versenyen találkoztunk H. H. .). úrral, s azt kérdé, hogy «miért nem közöli ük az Értesítést ?» — azt feleltük reá, hogy «ha majd megjelenik a mü, küldje be, s majd ta'án akkor szólunk hozzá» Tettük ezt pedig azért, s ezt egyenes meg is mondtuk II. J. urnák, mert mi töle nemhogy valaha valami szívességet vagy collegialitást' tapasztaltunk volna, sőt ellenkezőleg —- lapunkat számos izben tamadta s kisebbíteni iparkodott; fel is soroltuk neki, hogy mikor t's mily ügyben'! «Ne csodálkozzék tehát mondtuk H. J. urnák ha nem sietünk kedvére lenni. Ha majd megjelenik a mü és beküldi stb.» «Igy nem is reflectálok reá» feleié ö, s ebben marad unk. H. ur nem küldte be szerkesztőségünknek a megjelent müvet s igy nem is szólottunk arról. Talán kár is lett volna ? hiszen H. ur azt mondja szokott kedveskedésével lapunkról (mint fent olvasható) hogy a Vad. és Versenylapot ugy sem veszi senki! tehát senki sem olvassa! Dehát akkor minek az a nagy harag V Hiszen ha senki sem olvasná a Vad. és Versenylapot akkor ugy sem használna ajánlatunk? Vagy talán csak erkölcsi tekintélye miatt kívánta volna H. J. ur, hogy megbirálja müvét a V. és V. lap ? . . . de hiszen ha ö ugy véli, hogy a t

lV. és V. lapot csak akkor vennék ha elfogy avicczlap? . ... hát akkor másodszor is azt kérdjük : mi a gúlának agyarkodik annyira H. H. J. ur! Mi nem állítjuk a Vad. és Vers. lapról: hogy a legnagyobb és legelterjedtebb az Osztrák Magyar birodalombeli sport lapok közt (mint H. J. ur nem éppen nagy szerénységgel mondja lapjáró 1 annak előfizetési felhívásában) de talán még is van annyi tekintélye és elterjedtsége mint H. J. urLpjának. . . . Lám. lám talán jó lenne meg válogatni hogy H. ur kire, mire mondhat vicczet; mert sokszor magára sül vissza ! Ami H. J. ur többi, mar mas által is produkált kicsinyes panaszait illeti: azokra nem tartjuk szükségesnek reílectálni; ismeri a sportvilág a V. és V.-lapot, annak irányát, s isineri H. J. ur lapját és mindkettőjük személyét is. —

«Ö ugyan kénytelen megemlitni ezt az ügyet — mondja H. ur — mert a Magyar Lovaregylet tagjai közül igen sokan (?) intéztek hozzá kérdést az iránt : hogyan lehetséges az. hogy egy ilyen per excellence szakmunkát a V. és V. lap még csak meg sem emlit? holott e munka valóságos szenzáczió számba megy a sportirodalomban? — Nos hát ime: ez affaire megemlítése által — talán sikerül a kiváncsi.ságot e mü iránt (elkölteni. Mi nem mondhatunk se jót se rosszat, a fent emiitett okból. VEGYE S. Westminster lierczege t Az angol lótenyésztést és versenyügyet súlyos csapás érte, Hugh Lupus Grosvenor, Westminster első herczege, meghalt rövid betegsége után 74 éves korában. Politikai pályáját nem emliljük, minket csak turf-szereplése érdekel. 1875-öt irtunk, mikor az Alexandra Plate nyeréseután 14,000 fontért megvette Doncaster-t a későbbi kisbéri mént s ez időtől óta nem. volt népszerűbb dress Angliában, mint a herczeg szinei: sárga te'st, fekete sapka. Doncastert nemsokára megvétele után az Eaton ménesben helyezte el, a hol csakhamar mint Bend Or és Muncaster apja szerzett hirt magának és a ménesnek. A herczeg nevét a Bend Or által nyert Derby tette messze földön ösmeretessé. Bend' Or az angol Derbyben Robert the Devil-lel mérkőzött, az elöbbenin Archer, az utóbbin' a nálunk is ösmert Rossiter ült. Heves küzdelem után Bend Or győzött, de Robert the Devil tulajdonosa óvást emelt, az állítván hogy a herczeg ménesében két Doncaster csikó volt, az egyiknek anyja Rouge Rose volt, a másiké Clemence s ez a két csikó éves korában állitólag el lett cserélve, ugy hogy a Derbyt nem Rouge Rose fia Bend Or, hanem Clemence fia Tadcatcher nyerte meg. Napokig, hetekig nagy volt az izgatottság, a Jockey Club egy bizottságot küldött ki, a mely hosszas tárgyalás és kihallgatások után kimondotta, hogy az óvásnak nincs alapja, s hegy a derby-gyözö tényleg Bend'Or és nem Tadatcher. A berezeg csak a bizottság döntése után nyilatkozotl, hogy ö egy perczig se kételkedett az illető lovak identitásában, s hogy ezt bebizonyítsa, később, mikor Bend'Or ménesbe került, az állítólagos anyjával, I Clemence-val párosította. Bend'Or sok jó ló apjává | lelt, töle származnak, nálunk müködö Orelió és Orwell, melyeket a herczeg nevelt, Or-vert valamint Bona Vista is, Bend'Or azonban főleg Ormonde-nak a XIX-ik század legjobb lovának köszönheti hirét, a mely a maga részéről ismét az angol champion apaménnek, Orme-nak lett apja. Klasszikus versenyek tekintetében igen szép recordot ért el az elhunyt herczeg; a Derbyt tudniillik négy izben nyerje meg (Bend'Or Shotover,

Ormonde és Fyling Fox),a St.-Legcrt kétszer (Ormonde és Flying Fox). Kancza dijat ugyan nem tudott nyerni,de a 2000 guineát 4 izben (Peregrine, Shotover, Ormonde, és Flying Fox), az 1000 guineát