Vadász- és Versenylap 44. évfolyam, 1900

1900-03-24 / 13. szám

114 VADÁSE- ÉS YÜRSENY-LAP. 1900 márczius 24. A második czélt képezi a lótenyésztésben a hadseregnek lóval való ellátása, a mi évenkint körülbelül 6000 drb lovat VÉSZ igénybe. A hadsereg lovait részint ugy szerzik be, hogy kész lovakat vásárolnak a tenyésztőktől, részint hároméves csikókat, a melyeket a csikótelepeken nevelnek fel. Ezek ellen a katonai lóvásárlások ellen igen sok a panasz. Behoznak ily vásárra 150—200 darabot, a melyből a katonaság megvesz 3—4 darabot, az általa visszautasítottak közül a kereskedők megvesznek 60—70 darabot, melyet azután a katonaság megvásárol. (Ugy van! a jobb- és baloldalon.) Távol legyen tőlem, mintha én ennek felemlitésével a bevásárló commissiónak igen tiszteletreméltó tagjait gyanúsítani akarnám. Ismerem a bajokat; nem ők a hibásak, hanem a rendszer. (Ugy van ! Ugy van!) Nagyon jól tudom, hogy úgy a közös hadügyminister, mint a honvédelmi miniszter ur rendeletet adtak ki, hogy közvetlenül a tenyésztöktó'I vásároljanak minél több lovakat. Mi az oka tehát mégis annak, hogy oly keveset vásárolnak? A ló nagyon kényes portéka, abban tévedni még a legnagyobb szakértőnek is könnyen megeshetik. Az a szegény tiszt anyagilag felelős a bevásárlásért, és ha az a ló nem válik be és a tenyésztő nem vásárolja vissza: akkor az a szegény tiszt tartozik megtéríteni a kárt. Es igy, ha nem akarja magát anyagilag tönkretenni, kénytelen a tenyésztőktől való közvelten vásárlásban a legnagyobb tartózkodást tanusitani. — Hát az én csekély nézetem szerint ezen a bajon nagyon könnyen lehetne segiteni a hadikincstár megkárosítása nélkül. Mert azt a tisztet, ha egy be nem vált lovat vásárol, csak akkor kellene anyagilag felelősségre vonni, ha ezen bevásárlásnál kézzelfogható gondatlansággal járt el. Ha ez nem bizonyítható be, hát akkor a kincstárt érje a kár. Hiszen nagyon könnyen megtérül a a kincstárnak ez a kára, mert ha a lókereskedötöl veszik a lovat, annak a lókereskedönek nyernie kell, mert nyerni akar. Ha tehát a kincstár csak száz darab lovat vásárolna i özvetlenül a lótenyésztőktől és csak tiz frtlal kevesebbet adna a rendes árnál, bőven kárpótolhatná magát a hadi kincstár egy-két be nem vált ló áráért. (Ez a paszus kissé homályos. A föszerk.) A hároméves csikó bevásárlásának rendszerét sem tartom helyesnek. Először, mert a hároméves csikóban is nagyon könnyen lehet tévedni; másodszor, mert a csikó, mely 325 frt. átlag-árért vásároltatott, mire beválik és beosztatik a hadcsapatokhoz: belekerül az államkincstárnak 600—750 írtjába. Tehát egy év alatt belekerül 400—450 frtba. Azt hiszem, ezen is könnyen lehetne segíteni, ha a hároméves lovakat azon feltétel alatt vásárolnák össze, hogy a vétel teljessé csak akkor lesz, ha az a csikó négyéves korában is beválik, és akkor adna érte 400—500 frtotahadi kincstár; (már igy is van. A föszerk.) Igy is nyerne 200—250 frtot, meg a tenyésztő is nyerne ugyanannyit, és a hadsereg is jobb lovakhoz jutna. (Szónok itt hosszabb dissertatiót tart a magyar ló eredetéről és kitűnőségéről a régibb és ujabb időkből, mikből egy párt ime átveszünk) : Bethlen Gábor azt irja Thurzó Imrének: 12,000 magyarral bizony 40,000 németnek élését elveszem, táborából kijárni sehogy sem engedem, éjjel, nappal szüntelen csatával felültetem, táborától el-elszakitom és semmivé teszem». — Mikor II. Rákóczy rencz dunántuli hires hadjáratát folytatta, tudjuk, hogy a császári kormány legjelesebb vezérei alatt nagy és fényes hadsereget küldött Vak Bottyán ellen. A magyarok, kik kisebb számban és gyöngébb szervezetben vollak: nem mertek döntő csatát vivni, hanem folytonos portyázással és gyors visszavonulásokkal, — a hányszor, annyiszor,— annyira kifárasztották a fényes hadsereget, hogy minduntalan kényte'enek voltak Ausztriába pihenésre visszavonulni. — Bezerédy Imre kurucz brigadéros egyszer becsapván Stájerországba, 24 óra alatt 20 órán át folytatott csatározással portyázott, rabolt és pusztított. E fényes hadi tettek csak a magyar ló kiváló tulajdonainál fogva voltak megtehetök.Igaz, hogy a magyar ló elvesztette ősi jellegét stb. Arra kell tehát törekednünk, hogy tenyésztésünket oly irányba tereljük, mely a magyar ló eredeti jellegének, a szívósságának is megfelel. De a tenyésztőknek is meg kell tenniök a magukét és ne várjanak mindent az államtól ! Ha már 2—3éves lovat befogunk és munkára kényszeritünk ; ha a lónevelés, gondozás, ápolás annyi kívánni valót hagy hátra, ha kis csikót'anyjához kötve: neki meg nem felelő hosszabb mozgásra kényszerítik, vagy az istállóban hagyjuk állani naphosszat: akkor az eredmény nem lesz megfelelő. És azértszükségesnek tartom, hogy a vándortanárok tanításai és a. népies felolvasások kiterjeszkedjenek a lónevelésie, a lóval való bánásra és a lovak ápolására is, és kívánatosnak tarlom, hogy népszerű nyelven megirt füzetek adassanak ki erről a kérdésről. A mi lóállományunk igen nagy értéket képvisel, noha csökkenőben van. 1870-ben volt 1.820.000 drb, 1884-ben 1.749.000 drb. Ennyi az állomány ma is, tehát a csökkenés körülbelül 71.000 drb. A lóállomány megfogyásának oka mezőgazdasági viszonyainkban rejlik. A nagy legelök igen sok helyen megszűntek, vagy megfogytak; igen sokak, a kik lótenyésztéssel foglalkoztak : bérbe adták birtokukat. gazdaságaikat; mások áttértek a szarvasmarha-tenyésztésre, mely többet jövedelmezett. De ha mennyiségileg csökkent is lóállományunk : minőségileg gyarapodott,a mint a statisziika is igazolja, mert 1896-ban kivittünk 38.271 lovat, 1897-ben 42.228 lovat, 1898-ban csökkenés van, 35.012 drb; de ha az értéket figyelembe vesszük : az 1896-ban kivitt lovak értéke 28.236,000 korona, 1897-ben 31.140.000,1896-ban (a mikor majdnem ötezerrel kevesebbet vittünk ki) 28.436.000 korona, sőt tudomásom szerint ez a kivitel 1899-ben menyiségileg gyarapodott. Hogy a kivitel ne csökkenjen, hanem gyarapodjék, szükségesnek tartom, hogy az állam ménes intézetek és méntelepek intézménye tovább fejlesztessék; hogy a külföldi szerződése': megkötésénél a k rmány gondoskodjék arról, hogy lókivitelünkre lehetőleg kedvezőbb feltételeket érjen el. De a tenyésztőknek is meg kell tenni a magukét ezen országos czél és a saját jól felfogott érdekükben. Meg kell szűnni azon virtusnak, bogv valakit lóval becsapni nem szégyen, nem is bün, hanem dicsőség, (Derültség.) mert a ló is épen olyan áru mint más, és ebben is a legnagyobb szolidságra kell törekedni. Lótenyésztésünket ugy is veszély fenyegeti. Az egész világon kezd (már jó ideje) az orosz és az amerikai ló fényűzésből divatba jönni, (daczára a sok panasznak) a mi könnyebb jukkertenyésztésünk hátrányára szolgál. A Ióvasutakat villanyossá alakítják át, ez megszámlálhatatlan mennyiségű lovat tesz feleslegessé; divatba kezdenek jönni az automobilok; és talán nincs messze az idő, midőn ezeket oly olcsón fogják előállítani, hogy mindenki könnyebben megszerezheti. Egész vidékeket, melyek eddig csak lóval és kocs val voltak megközelíthetők; vasutak szelnek át és a kerékpározás is sok lovat tesz nélkülözhetövé (Igaz! Ugy van!) Mind a mellett azt hiszem, hogy a külíöldön még jó ideig szükség lesz a lovainkra, mert ha valamelyik áruczikk kelendősége csökken, annak termelését rendszerint azon államok szokták korlátolni, melyek a legczivilizáltabbak, melyek a korral leginkább tudnak haladni. A mily mértékben kezd tehát fogyni a lószükséglet külföldön annál nagyobb mértékben fog ott megszűnni, a tenyészté< és rászorulnak a mi lovainkra. — De a tenyésztésnek sem szabad felületeskedni, hanem arra kell törekedni, hogy a külföld igényeinek megfelelő lovakat tenyésszen-k bizonyos vidékeken, minél nagyobb mértékben, mert ha valaki egy magyar lóvásárra bejön és itt százféle lovat lát: nem nagy ingerrel fog birni, hogy ide visszajöjjön; mig ha tudja, hogv itt bizonyos fajta lovat nagy mennyiségben talál, akkor nagy ösztönzésre fog.találni ezenvásár felkeresésére. — A ló kedvencz tárgya a magyarnak, érdemes is vele foglalkozni, és ha felszólalásomnak egyéb haszna nem lenne": minthogy az általam mondottak eszmecseri vé. megfontolás tárgyává legyük, vagy ha azok nem helyesek: megczáfolják vagy ujabb eszmék csirájául szolgáljanak — akkor én elértem feladatomat, mert ha felszólalásomnak nem volt másczélja: minthogy a magyar lótenyésztést egy szemernyivel előmozdítsam. — A költségvetést elfogadom. (Helyeslés.) i * * * Széchenyi Aladár gr. T. ház! Országos lótenyésztésünk ma sokkal nagyobb közgazdasági fontossággal bir, mint — mondjuk ezelőtt busz esztendővel. Mert hogy ha körültekintünk mezőgazdaságunknak elég szomorú láthatárán, azt tapasztaljuk, hogy mig egy részről nyers terményeink rohamos árhanyatlása miatt gabonatermelésünk maholnap alig fórja magát kifizetni, valamint más részről marha és sertésállományunkat ragadós betegségek tizedelik: addig a lótenyésztés egyedüli gazdasági ág, mely nem volt eddig oly nagymérvű árhanvatlásnak kitéve; söt merem állítani, hogy a magasabbigényeknek megfelelő ló értéke a mult évben határozottamemelkedett. —Minthogy az a meggyőződésem, hogy mindaddig, mig világrészünk a fegyveres béke kétes áldásait élvezi, a jó lónak értéke nemhogy csökkennék, hanem emelkedni fog és ezáltal tenyésztőinknek mintegy állandóbb jellegű jövedelmi forrását fogja képezni, ennélfogva kötelességemnek tartom a t. ház becses figyelmét egyre-másra felhívni.. (Halljuk! Halljuk!) — Kétségtelen

1 és tudjuk mindannyian, a kik tenyésztéssel foglalkozunk, hogy lovainknak vevője ma nem csak a mi hadseregünk, hanem részben azok a külföldi hadseregek is, melyek ló-importra szorulnak. Ezzel egyszersmind ki van mondva az is, hogy azon különböző hadseregeknek szükségletét képező lóanyagnak a hátasló typusával, jellegével kell birnia; azaz. hogy főleg megkivántatiK a jó derék és kötés, kellő marj és nyak, valamint egy határozott, tértölelö szabad mozgás. — Már most ha azt akarjuk, hogy az; országos lótenyésztésünkből kikerülő egyedek túlnyomó nagy része a hátasló jellegével bírjon (amint nem is akarhatunk egyebet mert ma ennek van legnagyobb kereslete) és; ha nem akarjuk lovasságunk harczképességét koczkára tenni — akkor első sorban nagy súlyt kell helyeznünk az angol telivér lónak tenyésztésére. — A telivértenyésztés, és a vele karöltve járó, sokak részéről annyira becsmérelt versenyügy csak eszköz, a mely mögött mindig és mindenkor mint czél országos lótenyésztésünk fejlesztése áll. — Virágzótelivér tenyésztés nélkül nem képzelhető egy magas fokon levő, különböző igényeknek megfelelni akaró félvér tenyésztés, különösen akkor nem, ha annak czélja (mint minálunk) a hátasló jelleggel biró egyedek előállítása. Hogy ezzel a felfogásommal nem állok elszigetelten : hivatkozom a német parlamentben nemrég lefolyt budgetvitára. a melynek során a szónokok alaposan megvitatták a lótenyésztés ügyét és több szónok, szemben a hidegvérü-ló tenyésztésével kiemelte, hogy az 1870—71-iki porosz-franczia háborúban a belföldön nevelt ama félvérlovak bizonyultak legjobb katonalovaknak: a melyek egyenesen az angol telivértől származtak. Ugyanekkor dicsé-