Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-07-28 / 52.szám

348 VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1899. julius 14. egész testalkatát megváltoztatják, minthogy pedig a versenyek mint ilyenek nem szol­gálnak egyéb czélt, mint azt, hogy az illető fajtából kiválasztassanak a tenyésztésre leg­alkalmasabb lovak, igy az ügetö-stallionok használata mellett néhány generatio után oda alakult a helyzet, /hogy visszaszállittattak ama lófajok, melyek $ lovasság czéljaira — alkal­matlanok. Hogy ez az állapot megjavuljon, erre czélszerü eszközt képeznek a félvér-lovak galoppversenyei. Miután Möns. Plazen ekként ismerteti a félvérló-versenyek híveinek álláspontját, követ­kezőket mondja : Nincs szándékomban a felett vitatkozni, hogy a katonalóra a galopp többé avagy kevé-bbé hasznos-e, hivatottabbakra bizom ezen alaptétel megvédelmezését, de azt, hogy az ügető kitünö hátaslovakat produkálhat avagy maga is azzá lehet, egyszerűen tények­kel fogom bizonyítani : 1897-ben azon lovak, melyeket a katonai lóvásárló legdrágábban fizetett meg, ügetők utódai voltak. 1895-ben a Concours hipp.queben a leg­kitűnőbb ugró lovak egyike Arago volt. mely Parisban és Rennesben agrandprix-ket nyerte ; nem sokára ezután Arago a katonai lóver­senyekre trainiroztatott, melyekben hat hét alatt hét győzelmet aratott. Ez az Arago pedig nem volt más mint «Kiotto» nevü ügető, «Tigris» nevü ügető fia ; Kiotto mint három- és négyéves ügetöversenvekben futott és 6975 frkot nyert össze, ekkor megvették öt a katonaság számára és egy escádronba besorozva, egy tiszthez került, a ki nem ismerte a ló származását és akadályokon gyakorolta; igy lett a legjobb ugróvá. Egyike az 1897-ben legdrágábban vásárolt katonai lovaknak Odin volt, egy félvér, mely a félvér-lovak akadályversenyeiben aratott győzelmeket. Odin pedig fia volt Homard normandi ügetőnek. Az utolsó Concours hippique-ben Párisban az első dijakat kapták ama hátaslovak, melyek Plume-vent — ügetö-kanczától származnák, mely utóbbi ugyanekkor még ügetöversenyek­ben futott és Moríagneban egy 4600 méteres versenyt nyert 1:38 rekorddal ! Egy társaság, mely a katonai ló nemesí­tését tűzte ki czéljául. vizsgákat szokott ren­dezni, melyeken a lovak, elsősorban pedig a hátaslovak, dressurájukra nézve próbáltattak ki; ezeken az első dijakat Mars és Marengo ügetö-stallionok ivadékai kapták. Ezen nyomós példák után Möns. Plazen áttér a félvér-lovak galopp-versenyeire, követ­kezőket mondván : Ilyenek rendezése éppenséggel nem uj dolog; már 1850—52-bentartattak Pin váro­sában akadályversenyek félvér-mének szá­raára, a semmit mondó eredmények azon­ban csakhamar azok beszüntetéséhez vezettek. 1862-ben Eleury tábornok, akkor az állami lótenyészintézetek főfelügyelője ismét felve­tette ezen eszmét és külön-külön versenye­ket rendezett a telivérek és félvérek, valamint oly lovak számára is, melyek nem osztályoz­tattak származás szerint. 93500 frk. volt e czélra a budgetbe felvéve. A kisérlet azon­ban nem sikerült. Már 1868-ban beszüntet­ték a telivérek akadályversenyeit, a többi lovakét pedig 1877-ben. Arra a meggyőző­désre jutottak ugyanis, hogy azon idő fél­vér-steleplerjei legnagyobbrészt — jó telivé­rek voltak. Én nem vagyok a félvérek galopversenyeinek ellensége, mondja Möns. Plazen, de szervezésük nehéznek tűnik fel előttem és nem hiszem, hogy valamikor is hoznának oly eredményeket, minőket kezdeményezőik azoktól várnak. A legnagyobb nehézség a félvér-qualificatio meg­állapítása. «A franczia félvérló nemesítését» czélul kitűzött egyesület pld. azt kívánja, hogy csak oly ló fogadtassák el «félvér»-ként, mely legalább is a harmadik generatióig visz­szamenöleg bir félvér-elödöt felmutatni, míg­len a «katonaló-egyesület» azt követeli, hogy félvérnek tekintessék minden oly ló, mely hat, egyenes vonalban felmenő rokon között nem több mint három telivér-szülöket mutat fel. E kérdést tisztázni, Francziaországban igen nehéz dolog. Mindenki tudja, hogy a legtöbb «vérrel» biró ló, az e tekintetben alatta állót, mindig biztosan megfogja verni; ezt tudva,a tenyész­tők igyekezni fognak arra, hogy lehetőleg köze­ledjenek a telivérhez és oly fél vér-apákat és anyákat fognak tenyésztésre használni, melyek legközelebb állanak a telivérhez. A gyorsasá­got fogják keresni a lóban, mert ez pénzt hoz, a csontok tisztasága ellenben és a test sza­bályossága és tömörsége nem fognak figye­lemben részesülni. Igy azután oda fogunk jutni, hogy oly lovak lesznek tenyésztve, melyek ép oly könnyűek, mint a telivérek — de ezeknek előnyei nélkül. Ebből azon­ban sem a méneseknek, sem a hadseregnek nem lesz hasznuk; az előbbiek ugyanis az ily lovaknak csak egy kis részét használhat­ják, az utóbbi pedig nem veheti meg az oly lovakat, melyek a training által többé-kevésbbé elkoptatva vannak. Másutt pedig, mint a méne­sek és a hadseregeknél, a tenyésztő nem igen számithat vevőre. Ezen aggodalmak már egymagukban is ele­gendők ahhoz, hogy a tenyésztőt egy ily tenyésziránytól eltérítsék, de van erre még más oka is, mondja folytatólag Möns. Pla­zen. t. i a költségek, melyekbe a galopp-trai­ning kerül, mert nem szabad azt hinni, hogy ezek egyenlöek az ügetö training költségeivel ; amahhoz külön személyzet és külön pálya kell, ezek pedig oly költségeket okoznak, melyek nem találják fedezetüket a versenydijakban. 1897-ben pld. 1579 angol telivér és 425 fél­vér. arabs és angol-arabs, összesen tehát 2004 ló 6.116.600 frankot nyert versenydijakban, IIa már most egy versenyló training- és egyéb költségeit átlag csak 6000 frkkal számítjuk, ugy ez a 2004 ló az ö tulajdonosaiknak több mint 12 millió frankba került. A nyert dijak pedig csak ezen összeg felére rúgván, ha a tenyésztésre besoroztattak értékét leszámítjuk is: még mindig bizonyára több millió «fede­zetlen» kiadás marad fenn. A nehézségek tehát, mondja végül Möns. Plazen. melyek a félvér-galoppló tenyésztése és trainingjének útjában állanak, sokkal számo­sabbak, a lóeladás lehetősége sokkal cseké­lyebb, semhogy a tenyésztő, ki a versenyeket nem luxusból üzi, buzgalommal szentelhetné magát ezeknek; mindezen okok folytán nem hiszem, hogy az e fajta verseny kipróbál ások eredménynyel járnának, főkép pedig nem hiszem, hogy hasznos eredményük lenne. Eddig a hires franczia hyppologus, ki elte­kintve a tisztán franczia vonatkozású dol­goktól, bizonyára sok általános igazságot is mondott elaboratumában a félvér-lovakat illetőleg, ezért érdemesnek tartottunk nézeteit megismertetni olvasóinkkal. Körültekintés. Tátra-Lomnicz remek fekvésű verseny­terén tizenkét nap múlva megkezdődik a négy napos meeting, melynek fénypontját a ver­seny saison egyik legérdekesebb futama, a 60000 koronás Kárpáti dij képezi. E verseny tudvalevőleg két és hároméveseknek van nyitva 1200 méter távon, s a ki ismeri a lomniczi pályát, az ö emelkedő befutójával, tudja, mily megpróbáltatásnak van itt kitéve a díjért pályázó, különösen, ha az 2éves. Két év óta áll fenn verseny, s az alapítás évé­ben sikerült a gazdag dijat a 2éves Busserl­nek megszerezni, de nem is volt ló a mezőny­ben, mely felért volna az akkor képessége tetőpontján álló Zsupán kanczához, — tavaly már más volt az eredmény, oly jó képességű kétévesek, mint Timár, La dra, Jane Eyre nem birták a nehéz befutón a hároméves s az eladó classisba tartozó Lármával felvenni a küzdelmet, s ezé lett érdemtelenül a sok nehéz ezres. Az idén ugy néz ki a helyzet, hogy alighanem kétéves nevéhez füzödk a győzelem babérja, mert a jobb classisu 3éve­sek közül Per Butters, Káplár indulása telje­sen kizárt dolog, oly háromévesek is, mint Iro és e versenynek már téli «fancy»-je Timár, legalább az eddigiek szerint nagyon kétes indulók, a többi hároméves pedig, mint Falerno, Mari Agnes, Dominik és Round the corner nem érnek fel tehetség dolgában a kétéve­sekhez, mint Royal Flush, Betrüger, Pandúr, Allerweil Fidel és talán a so'..at emlegetett Charmant hoz. Ez utóbbiak közt véljük ma­napsag a nyerőt (Royal Flush-Charmant), de ha író vagy Timár közül valamelyik ott lesz a startnál, mégis csak ez utóbbiak pártjára állunk. * * * A «mindenoroszok» Derbyjét junius 27-én futtatták le Szent Pétervár verseny­terén 2200 méterre. Végeredménye az orosz tenyésztés sikerét hirdeti, a mennyiben a győztes, Miltiad, egy pej mén tiszta, beltöldi származás. A ménnek ugy apja, Mithridat Pontius, mint anyja-. Shestokaja Grosa. Rudj S. N. Oroszországi ménesében láttak napvilágot, söt ezek apái és anyái is belföldi származásúak. Az orosz Derby 14éves törté­netében ez az első eset, hogy egy belföldi apától, anyától származó ló nyerje meg e versenyt. A régebbi években még nem lehe­tett volna csodálkozni ezen, de manapság, midőn már vagy öt éve ugy az állam, mint a magán tenyésztők nagy áldozatok árán a külföldről elsőrendű apákat és anyaiancza állományt hoznak be a fehér czár birodal­mába, annál inkább nagy eredmény számba megy Miltiad győzelme. (Tavaly ilyenkor a Gaga-mén : Grindenj volt a győztes, 96-ban a Galaor után származó Matador aratott dia­dalt, 93-ban pedig Gunnersbury fia Sezam vitte el a kék szalagot). A Derby a leggazdagabban díjazott verse­nye Oroszországnak, s mint ilyen árértékére vetekedik az osztrák Derbyvel, mert győztese egy tiszteletdíjban és 2012 rubel tenyészjutal­mon kivül 32.238 rubel — 1 frt 60 krral - circa 102.000 koronának felel meg ; ezen­kívül győztes lónak ugy trainerje, mint jockevja emlékül egy-egy arany órát kapott. A versenytér látogatottsága e napon óriási volt, mi kiviláglik abból, hogy belépti dijak­ból 17.000 rubel folyt be, mi a mi viszonya­inkat tekintve, nem gyakori eset. A fogadá­sok is nagyon élénkek voltak, s minthogy Oroszországban bookmaker nem, csak totalisa­teur működik, s ezeken 106.000 rubel — tekintélyes összeg — volt a forgalom. * * Orosz tisztek lovasságunkról. Az orosz hadügyministérium tavaly kiküldött Franezia­országba, Magyarországba, Ausztriába és Németországba egy lovassági ezredest és alezredest, hogy a katonai lovassági iskolákat, intézeteket és a berendezést tanulmányozzák s tapasztalataikról tegyenek jelentést. A Neue Armee-Zeitung legujabbi számában most min­den kommentár nélkül közli az orosz tisztek­nek az ausztriai és magyarországi lovassági intézetekről beterjesztett hivatalos jelentését. Ez a jelentés nem mondható nagyon kedve­zőnek, de kétségtelenül objektiv és látszik rajta, hogy a két tiszt bizonyára törekedett az elfogulatlan és előítélet nélkül való véle­mény-nyilvánításra. Minden tartózkodás nélkül megírták azonban kedvezőtlen megfigyeléseiket is. Így például lovasságunk lóállományáról nem a legnagyobb elragadtatással szólnak. E tekintetben tett megfigyeléseiken ök maguk annyival is inkább csodálkoznak, mert tudják, hogy a katonai lónak legnagyobb része

Next

/
Thumbnails
Contents