Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-07-28 / 52.szám

1899. augusztus 2. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 349 magyar ló, a mely pedig elismert kitiinö fajta. Azok a magyar lovak azonban, a melyeket az osztrak-m agyar lovasságnál láttak, kicsinyek. a hátuk gyönge és rossz járásuak. (! ?) Bothmer báró altábornagy erre nézve megjegyzi, hogy kevés pénzt adnak a lóért és ezért a legjobb lovak Németországba, Itáliába es részben Oroszországba kerülnek. A jelentés azután még a következőket mondja : «Hanem azért a pótlovazási főfelügyelő szerint az osztrák-magyar lovasság lovai mégis nagyon kitartók». — Nekünk nem volt alkalmunk erről a kijelentésről meggyőződni. Lehet, hogy csak véletlen, de nekünk ugy tünt föl, hogy az ulánusoknak és különösen a huszároknak kisebb és tüzesebb lovaik vannak mint a dragonyosoknak, a kiknek a lovai nagyobbak, erösebbek és durvább a formájuk. (Igen mert ezek Cseh- és Morvaországban és alsó-Ausztriában vasároltatnak, egy azért — mert a mondott országok legénysege is súlyos termetű, más az, hogy a lótenyésztők ott is megkívánják miszerint az állam náluk is vásároljon. A föszerk.) Azonkívül megjegyezzük, hogy galoppban hosszabb utat nem tesznek ésa lovak hamar kifogynak a lélekzetböl. Német tisztektől hallottuk később,".hogy a magyar ló nagyobb utat galoppban nem tud meglenni (?!) Mi tehát azt tartjuk, hogy megfigyelésünk helyes volt. (Bizony nem ártana, ha a lovassági nagy manőverekről irt jelentésekben — a menetelést idők és sebességekről (belevéve a manövirozast is) részletesbb jelentések közöltetnének a Magyar Ludovika Akadémia havi füzeteiben. Az 1895-ben a Dunántúl tartott nagy manőver óta illyes nem jelent meg.) KÜLFÖLDI GYEPEK. A Baden-Badeni Nagy dij (aranyserleg és 100.000 mk. 2400 m.) iránt, mely augusztus 27-én lesz lefutva, mindinkább növekszik az érdeklődés, ezért alább adjuk az indulásra még jogosított lovak jegyzékét súlyaikkal együtt, megjegyezvén, hogy a franczia lovak nevei dőlt betűkkel, a mieinkéi kövér betűkkel vannak szedve, a többiek német lovak : 4é Volna;/ 63} 3é Masha 54} 4é Sperber's Bruder 63} 3é Gastfreund 54 5é Steinbock 60} 3é Per Batters 54 4é Adolár I. 58} 3é Nicolo 52} 3é Galifard 57} 3é Gaticano 52} 3é Sospiro 57} 3é Namouna 54} 3é Willis 57 3é Andiamo 52}. 3é Le Béarnais 11. 56 3é Kari Martell 52} 3é Germain 56 3é Libelei 51 3é Gobseck 56 3é Gib Dich 51 3é loan IV. 56 3é Cannae 51 3é Ormesson 56 3é Brangäne 51 A fogadások igy állanak: (adja Horner Arthur, Vöslau, Hotel Bellevue) 3 Galifard 8 Gobseck 4 Germain 10 Le Béarnais 4 Sospiro 10 Gastfreund 5 Sperber's Bruder 14 Per Butters 6 Namuna 16 Masha™ 6 Iván IV. 16 Volnay 20—50 a többi.' Egy magyar mágnás emlékére futtattak mult vasárnap a németországi Münster városában, hol e napon dőlt el a «Graf Nicolaus Esterházy Memorial» egy 2000 márkás vadászverseny 4800 méterre, mely bold. Esterházy Miklós gróf után neveztetett el, mint a ki sok .jót tett Westfáliában (hol a nordkircheni ménes van) és Münster városában is. A dij hoz, melyet Suennondt hdn. 4é. Austinja nyelt meg ötös mezőnyben, értékes tiszteletdíjjal járult Grof Esterházy Móricz Ö Excja, mint westfáiiai birtokos és a nordkircheni ménes tulajdonosa. Monarchiánk tenyésztése ritka sikert ért el a mult vasárnap Norderney fürdőben tartott versenyeken, a hat futam közül ugyanis hármat a mi lovaink nyertek meg és pedig a Norderneyi dij gátversenyt Peterzell (Baltazzi A. ur tenyésztése), a Carlshorsti dij sikversenyt Country Boy (bold. Gr. Esterházy Miklós tenyésztése) és a Vigasz-versenyt Admoiit (Gr. Festetics T. tenyésztése), mely utóbbi ezenkívül még egy második dijat is szerzett, a mennyiben előzőleg Contry Boy mögött második lett. Ugetöverseny Beregszászban. A Beregmegyei Ügetőverseny-Társaság Beregszászben 1899. évi szeptember 10-én .délután fél 3 órakor ügető versenyt rendez a következő programmal : I. Tenyészverseny. 700 korona. Ebből 300 korona és 100 értékben egy emléktárgy az elsőnek, 200korona a másodiknak, 100 korona a harmadik. 4000 méter. II. A beregmegyei ügetöverseny-társaság dija. 800 korona. Ebből 400 korona az elsőnek, 250 korona a másodiknak és 150 korona a harmadiknak. 5000 méter III. Asszonyságok dija. 4 dij : emléktárgyak 5000 méter. IV. Mezei gazdák versenye. A beregmegyei gazdasági egyesület dija 200 korona: 100 korona az elsőnek, 60 korona a másodiknak és 40 korona a harmadiknak. Távolság : kétszer a pályán körül. V. Vigasz-verseny. (Handicap.) Kettes fogatoknak. 600 korona. Ebből 300 korona a győztesnek, 200 korona a másodiknak. 100 korona a harmadiknak. 4000 méter. VI. Egyes fogatok versenye. Egyes fogatok sulkyban. 3300 méter. Nevezési zárónap szeptember 1 déli 12 óra. Nevezni lehet ifj Fedáklstván társasági titkárnál Beregszászban. Boros Frigyes idomár loija a Budapesti Tattersall telepén ismét szaporodott egv lóval a 2 éves Trotyka nevü kanczával (apja Pann) mely egy budapesti polgár tulajdonát képezi. Boros lovai naponta jó munkát végeznek a pályán. TARCZA. Remonte der österr. Cavallerie. (Folyt, és vége.) Végre megszűnt a zápor és menydörgés ; utána kell nézni, hogy a szétszaladt lovakat ismét összefogdossák. Roppant föladat a szegény tisztnek ! Hogyan sikerüljön ez azzal a kevés emberrel, a mi rendelkezésére áll?... Cselhez folyamodik. A két vagy több csoportra oszolt lovakból a kisebb csoportokat bekanyaritja és ostorpattogtatás és pisztolylövésekkel a másik csapatok felé hajtja, mig csak mindnyájan együtt vannak. Ha azonban még nem juhászodtak meg, s folyvást tovább futnának, ugy követi őket embereivel — a helyett, hogy feltartani akarná, — de iparkodik olyan irányba dirigálni, hogy a tábor felé haladjanak ; mig végre elfáradnak, s vissza engedik magukat hajtani. De nem mindig sikerül ez könnyen. Néha ugy szét szaladnak több csapatban a világ négy része felé, hogy örül a tiszt, ha csak egy csapatot is vizszaterelhet, mig a többi sötét éjig, sőt másnap viradtig se mutatkozik. Ezek nagy messze el széledtek. — Ily esetben legtanácsosabb, ha a tiszt currendákat ir. s legényeit felülteti s szétküldi minden iránybm, megkeresvén a katonai és polgári hatóságokat, hogy szétszaladt lovai befogásánál (melyek császári bélyeggel s ennyi meg ennyi számmal vannak jelölve) : segítségére legyenek. Sok más eset is fordulhat elö. E sorok Írójának is kijutott a szerencse, egy ily remontaszállitmányt vezetni. Egyik nap útközben egy konda disznóval találkoztak s a kiséretbeli katonák egyikének fiatal tacskó kutyája nagy virtussal és csaholással megtámadta őket ; a sertések, összeröffentek és megkergettek a kutyát, söt a lovak közé rohantak a menekülő kutya után, s egészen összevissza zavarták a lovakat. A katonák lövöldözni kezdtek a disznókra, a lovak meg erősen megrugdalták őket, söt egypárt agyon is tiportak, de néhány ló is megsebesült, mert a felbőszült kanaszok egyike szintén el kezdett lövöldözni karabinjával, mit azonban csakhamar elcsititottam. Roppant kavargás lett ezalatt, s csak ugy csillapíthattam le, hogy embereim egy részével és a kanászokkal elkülönítettem a marakodó csapatot, s a lovakat más irányba vezetve, egyúttal a disznókat lekorbácsoltuk az útról. — íme egy kis taxii kutya szelessége mily bajt tehet ha jó előre nem vigyáznak reá. Aztán sok más baj is van : ezek a remonta lovak könnyen megsántulnak, mert nem szokták meg még a hosszabb ideig tartó mozgást, s miután nem mindig lehet velük gyepen vagy homokon járni, hát meg kell vasaltatni, nehogy körmeiket nagyon elkoptassák és nyirjukat letapossák. Aztán ezek a fiatal lovak még gyakran kapnak mirigylobot, mely a portól, hőségtől gyuladásba megy át, a ló к hes lesz, orrfolyást kap s ha a tiszt és az állatorvos naponkent szorgalmasan meg nem vizsgálják és gyógykezelik : hát takonykór fejlődhetik es az egész transportot veszélyezteti, söt a helységek lovait is melyeken athalad. Par év előtt történt ily eset, s a szállítmányt vezető tiszt agyonlőtte magát kétségbeesésében a rettentő kár miatt mi vigyázatlanságából eredt. Vigyázatlanságnak sőt könvelmüségnek kell mondanunk az esetet, mert a tisztnek és altisztnek masirozás közben elég ideje van, minden lovat megfigyelni járásban, mozgásban, hogy isznak-e, hogy az abrakot elfogyasztják-e stb. Az ilyen lovakat mindjárt el kell különitni s a legelső hatóságnak (ha lehet katonainak) gyógyítás végett átadni. Itt szerző hosszan elbeszéli, hogy még minő elővigyázattal kell lenni egy oly tisztnek, ki lószállitmányt vezet ; hogy útközben — hagyja őket az árok partokon legeltetni, forró nyári időben többször megitatni, hogy jó bánásmóddal igyekezzen őket már az uton kezessé tenni stb. stb. S aztán azt mondja: az olyan liszt, kinek sikerül egy csapat ilyen vadlovat jó állapotban beállitani ezredéhez : a legnagyobb elismerést érdemli, mi megérdemlett esetben nem is marad el. . . . Megjövetelének órájára az ezredes összes tisztjeivel eléje lovagol a városon kívül, s a legszivélyesebben fogadja, s veszi át jelentését. Másnap napi parancsban üdvözli, s- egy hétre reá tartja a musterungot, midőn minden egyes ló elövezettetik, megbiráltatik, s a lónak leszármazása életkora stb. felemlittetnek. * * * » Végül az akkori fajta lovak ismertetésére tér át a szerző, s azt mondja : «A remonta lovak között kétségkívül a legszebbek, melyek a császári ménesből jönnek. Átlag arab vérből valók és tüzesek. De miután sok köztük már öreg apától való : tehát könnyen esnek szembajokba vagy butacsirába. Azonban legnagyobb részük sokáig állja a szolgálatot, szép a járásuk s némelyek 20 évig is használhatók. Azonban az • ily ménesbeli lovak csak csekély számmal kaphatók. Az erdélyi ló — mely mint már emlitetl ük a spanyol vérrel kevertetett, elég jó lábakkal bir, de csüőjei kissé hosszúak ; vállapjai szépek. nyaka jól van felillesztve és könnyen tanítható, de hátsó parthieja gyenge az elejéhez képest, minél fogva aprózza lépteit s igy menetelésben hamar elfárad. Fejtartása gyönyörű és sokat mulat a harczi rendben, de valóságban nem ér annyit. Aztán lassan is nö, csak 7éves korában lesz teljesen kifejlődve, s addig igen jól kell tartani és kimelni. 1841 elején láttunk oly lovakat, melyek az 1815-ki hadjáratban Francziaországot látták, s az ezredben 15 buszárnak volt ily lova, kikért (miután 10 évig szolgálták) mindegyik három aranyat kapott ; a két tiszti lóért melyek szintén már 10 évig szolgállak, tulajdonosaiknak 500 és 600 forintot fizettek. (Mint látszik e skizzböl, azok a hires erdélyi lovak nem nagy perczent maradékot mutati hattak fel 10 évi szolgálat után, holoti az 1815-ki hadjárat végével meglehetős ideig pihentek, rendes és nyugalmas életet éltek, apró marsokban majd egy félévig jővén haza, s aztán is soha oly nagy manővereknek kitéve nem lévén — mint az ujabb kor hadi lovai, nem csoda hogy erősen kifejlettek és hogy egyes tiszti lovak 500—600 váltóforinton keltek el, ami akkor tájban nagy pénz