Vadász- és Versenylap 43. évfolyam, 1899

1899-04-08 / 17.szám

13 T VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1899. április 15. A „LIVERPOOLI GRAND NATIONAL STEEPLECHASE" pályája. Az akadályok leírása; H ou se ab I с s *) A jelek ' = láb. " = hüvely, angol mérték szerint 1 és 17 Élő sövény 5' magas és 2' széles *) 2 és 18 Élő sövény, 2' magas korláttal az elugrási oldalon 3 és 19 Élö sövény 4' 10" magas, egy 6' széles és 4' mély árokkal az elugrási oldalon, ez előtt egy 2' magas korlát 4 és 20 Korlát és sövény, az első 2' 6". az utóbbi 5'magas 5 és 21 ugyanaz mint az 1 és 17 6 és 22 a «Beecher's Brook», egy vastag élö sövény (4' 10" magas) s korlát az elugrási oldalon, továbbá egy 8' széles és 4' mély természetes patak a leugrási oldalon 7 és 23 Élö sövény 4' 10" magas és egy 2' 6" magas korlát az elugrási oldalon 8 és 24 Élö sövény 5' magas, mögötte 5' széles árok és egy 2' magas korlát 9 és 25 a «Valentin's Brook» egy 5' magas élö sövény, előtte 2' magas korlát, mögötte patak 10 és 26. 4' 10" magas és 2' szé es élö sövény 11 és 27. 2' magas korlát, 7' széles és 4' mély árok, 4' 6" magas sövény 12 és 28. 2' magas korlát, 5' magas sövény, 6' széles árok 13, 14, 29 és 30. 4' 6" magas élö sövény ló. 5' magas és 2' széles sövény, előtte rí'

1''' 5' széles árok, 2' magas korláttal 16 A «Water Jumn» 15' széles. Az orosz katona-ló hadi használhatóságának hanyatlása és okai, tenyésztési szempontból. Néhány év óta német szaklapok több izben emlegették (orosz katonai lapok nyomán), hogy a czári birodalom rengeteg lóállománya daczára sem találnak elég alkalmas lovat az orosz hadsereg teljes pótlovazására. Megemlítettük mi ezt lapunk tavalyi évfolyamában, de csak röviden: «Die russische Gavallerie im Krieg und Frieden» von Freiherr v. Tettau czimü műből (Leipzig Zuckschwerdt und Companie), s e hosszabb, azonban még most is érdekes czikket akkor helyszűke miatt félretettük. Adjuk azonban annak tanulságául, h gy egy ország lótenyésztésében, minő nagy hanyatlások történhetnek, ha annak vezetése mellőzi a tenyésztők érdekeit. (A föszerk.) * * «Általános a panasz, hogy katona lovaink átlagos jósága szemlátomást hanyatlik, s az utóbbi 15—20 év óta (tehát kb." 1878—82 óta) nem szűnik meg nyugtalanítani ama köröket, melyek ez iránt érdeklődnek, és tagadhatatlan, hogy van ok a nyugtalankodásra— (mondja a «Raswjedtschik» nevű orosz katonai folyóirat 1892. áprilisi száma) — ha látjuk, hogy az orosz lovasság, mely első rendű volt a világon (!?) tekintve lovainak jó tulajdonságait és kinézését: szemlátomást mind mélyebbre sülyed. Ennek több oka van. Először is az olcsó sivatagi-ló (a mongol és baschkir fajta lovak) roppant mennyiségű behozatala a hadseregbe s a tenyésztésbe, mert élelmes szállítók falkánként hajtották azokat ide Ázsiából s eme ló elhíresztelt előnyeire (olcsóság és kevéssel megelégedés) utaltak ; minek következtében az orosz pótlovazási rendszer mellett — (miről majd alább szólunk): tágas útja nyilt a hadseregbe. Ez az olcsóság lassanként elnyomta a lengyel és kis-oroszországi ménesek létezhetését — melyekből a 60-as évek óta több száz ménes feloszlott,*) s még a doni kozákok sem mérkőzhettek olcsóságban amaz élelmes faj consortiumainak szállításával, melynek ismertető jele : hogy le licitálja minden vetélytársát, mert látszólag olcsóéban adhat (nem tekintve minőségre) mindent és mindenütt, s mely az olcsón bevásárolt min*) Ennek oka az is volt, hogy háború esetére a tömeges szükséglet kielégithetésére az orosz birodalom némely tartományaiban — már béke idején elrendeltetett a lovak összeírása, különösen katonai czélból (mint ez különben az osztrák-magyar monarchiában is megvan), s hogy ez a rendszabály az 1877/78-iki török háború alatt — midőn közel 200,000 darab lovat assentáltak — igen nagy kárt okozhatott a ménesekben, melyek fajlovait az akkori olcsóra meghatározott árakon vitték el (s hogy ez különösen Lengyelország méneseit majdnem kipusztította) zt el lehet képzelni. Ezek azután nemiparkodtak a lótenyésztés helyreállítására, hanem inkább marhát tenyésztenek. den fajta lovat nagy mennyiségben hajtotta be az orosz assentáló vásárokr . divatba hozván először a napi irodalom utján mesés dolgokat beszéltetni a sivatagi lovak kitartásáról stb. s reá persvadealván az orosz irányadó személyiségekre — hogy azokat még olcsóbban adhatja majd — (mert az első kísérlettel nagy áldozatot hozott, roppant távolságokból kellvén azokat idehozni), lia azokért nem kell majd annyira menni, hanem itt közelben tenyészthetik ! Befolyásos egyének által sikerült is neki a a Don melléki kozákhadsereg területéből 900.000 hectar (több mint egy millió dessetinj) jó legelő földeket nevetséges árakon (3 kopek 1 dessetinj) évtizedekre kibérelni, kézségesen bele menvén ama kikötésbe, hogy az ott tenyésztendő lovakból annnyi meg annyi ezer lovat kötelesek évenként ennyi s ennyi rt szállítani a hadseregnek. Meg is történt, de nincs köszönet benne. Az állam elhitte, hogy így olcsóbban kapja a remontákat, s agyon hagyta ütni a régi tenyésztőket. A mig eredeti kozák vagy baschkir lovakat szállított ez a consortium, ezek megjárták, de az eredeti környezetéből több ezer versthyire á telepitett baschkir és kozák ló (s annak is csak a selejtesebb kancza anyaga, mert a javat a hadseregnek kellett szállitani) — nem acclimatizálódott könnyen, s ivadékaiban nem boga javult volna, de azon a színvonalon sem India magát fenntartani, mint eredetileg volt.