Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-02-05 / 6. szám

1898. február 5. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP 47 testőr-kapitány, gróf Trauttmansdorf Károly, Wardrop ezredes, angol katonai attasé, gróf Vitzthum szász kapitány, gróf Bielke svéd főhadnagy, hg. Schwarzenberg, gróf Horváth, Zoltán. Kovásznay, Szmrecsánvi és Harmos főhadnagyot, gróf Pálffy hadnagy és sokan mások, a mi a holicsi lovas-vadászatoknak nem lankadó kedveltségéröl lesz tanúságot. * * * Katonatisztjeinket figyelmeimeztetjük, hogy — mint idei 3. sz. lapunkban már röviden jeleztük — a bajor Campagne-RefterGesellschaft május 24-én Münchenben díjlovaglást, díjugratást és jeu de barre-t rendez, mely alkalommal egy dij-ugratás fog a programmon állani, melyben osztrák és magyar katonatisztek is részt vehetnek. Részt vehet minden korú ló, mely az osztrák-magyar hadsereg (tényleges és nem .lényleges állományú, tartalékos vagy honvéd) tisztjeinek tulajdonát képezi és ilyenek által lovagoltatik. Tét 20 márka. Az ugró-pálya akadályait és azonkívül egy 120 méter magas akadályt legalább egyszer kell átugratni és pedig nyugodt vadászgaloppban. Az első dij: Gizella föherczegnő tiszteletdíja és 800 márka ; a második : Fugger herczeg tiszteletdija és 400 márka; a harmadik: Gróf Moy tiszteletdija és 200 márka. Nevezés márczius 12. este 8 óráig a titkárságban: München, Hofgartenstrasse 1, hol bővebb felvilágosítások is kaphatók. Május 19. és 22-én tartatnak a müncheni tavaszi versenyek, melyek közül néhány nyitva van a mi lovainknak is. melyek különben az utóbbi években nem egy győzelmet is arattak a bajor fővárosban; az idén májusban tehát még a kisebb katonatiszti versenyistállóknak is kiváló alkalom kínálkozik ahhoz, hogy a díjugratás és a versenyek révén dicsőséghez és nyereséghez jussanak. * * * A németek most már csak lóhátról beszélnek velünk, pedig hát «eine Schwalbe macht noch keinen Sommer», azaz egy Saphir talán mégis csak nem bizonyít olyan nagyonnagyon sokat. Nemrég például ezeket irta a berlini «Deutscher Sport» : «Statesmannak egy féltestvére aratott nemrég győzelmet Angliában : Sheriff Hutton, egy öéves herélt ap. Petrarch, a Stately, egy kisebb akadályversenyt nyervén meg Plumptonban. E ló anyját, vagyis a tavalyi budapesti Alagi dij és St. Leger gyözles Statesman anyját Luczenbacher ur annak idején 1400 márkáért vette meg pettendi ménese számára, és Rugósát, Destillateur anyját, is hasonló alacsony árért szerezte meg ez a magyar tenyésztő. Ha egy ország klasszikus versenyeit oly kanczák ivadékai uralják, melyeket néhány font sterlingért Angliából kieresztenek, ugy valóban nem tehet csodálkozni, hogy ezen ország telivér-tenyésztésében elijesztő visszaesés mutatkozik és az ivadékok túlnyomó részben csak kevéssé kielégítők.» Később ugyanez a lap, összeállítva AusztriaMagyarország versenydijait, melyek az idén össze-vissza 4 millió koronára rúgnak, ezeket mondja: , «És mégis Ausztria-Magyarország tenyésztése évről-évre hanyatlik; látható tehát, hogy egyedül a nagy versenydijak még nem képesek egy ország telivér-tenyésztését felvirágoztatni. A hiba odaát (már t. i. nálunk) ugyanis mélyebben fejlik.» Nem akarunk összeveszni 1 ü szövetségesünkkel. a némettel, és ezért csak annyit mondunk, hogy sok a túlzás ebben a féltestvérös-zehasonlitásban és a levont konzekvencziában. Az igaz tudományt pedig nem kell rejtegetni : bogv miben rejlik nálunk «a hiba» («der wunde Punkt»), azt mi nagyon szeretnők tudni, hát mondja ki a t. collega (erre már az egyik bécsi lap is felszólitotta), ha ugyan tudja De bogv nagyot változtak az idők, az tény. Csak nemrég még irigyelték tenyésztésünket a németek, «félelmetes ellenfél» voltunk az ö szemükben — és most már: sajnálkoznak feleltünk, oktatnak és leczkéztetnek bennünket! Totis, the Newmarket of Hungary czim alatt valami F. F. Rowbottam hosszú leírásban ismerteti a «Fieldben» az ottani versenyistállókat. idomító pályát, a városka kies fekvését egy szép, nagy tó partján, árnyas fák és erdős hegységek között... s kiemeli, hogyfekvése szebb, mint az angliai Newmarketé. Idomító pályáját különösen dicséri, s azt mondja, hogy valószínűleg legjobb az egész monarchiában, s alán a continensen is. Ismerteti aztán a tatai grófok kastélyait, a nagy parkot, a tó partján fekvő szép nyári lakokat, az angol kápolnát stb. Elmondja, hogy Tata egész angol colonia, s hogy az angol családok, trainerek. jockevk és istálló fiuk (?) a legtekintélyesebb udvarokban laknak és legpénzesebb uraknak tekintetnek a «poor Hungarians»-ok közt. Aztán eldicséri az Esterházy grófok előszeretetét az angolok iránt (s megint valami állítást tesz egyik elhunyt Esterházyról — mi megtörténhetett, de a mit inkább elhallgatunk.) Általában hosszan és részletesen ismerteti az itteni időjárást, a kemény hideg teleket, a sokáig tartó és forró nyári időket. Kiemeli a tudósító a vastag istálló falakat, melyek Tatán divatoznak a téli fagyok és a nyári hőségek ellen, s megjegyzi, hogy az éghajlat szélsőségei miatt sok bajuk van a trainereknek lovaikkal. (Elhisszük, s mindig is állítottuk, hogy az angliai enyhe időjárás sokkal alkalmasabb a lovak conditióban tartására, mint a mi forró nyarunk és kemény telünk.) Elmondja még, hogy mr. Milne. Metcalf, Smart,Styles,(kit Tómra keresztelJames helyett) a legelső trainerek. A jockeyk soraban felemlíti Mavt, Sharpeot, Bulfordot, Wheelert, Cleminsont stb, mint olyanokat, kik derekasan fentartják az angol-lovasok jó hírnevét a monarchiában. A Styles névcsere s több apróság azt sejteti, hogy e czikket nem ottan letelepedett, hanem csak látogatásban volt angol irta; erre enged következtetni az is, hogy bár mindent csodálatra méltónak tart, de részletes bő beszédüségével arra is kitér, hogy mily nagy utazásokat kell a lovaknak tenni. t. i. egyrészről Boszniába, másrészről messze Lengyelországi a - s ez utazást rossz közönséges waggonokban kell megtenniök. . . s igy ugy latszik, nem volt aíkalma ama kényelmes, kipárnázott waggonokat látni, miket Magyarországon már régebben készíttettek lovaiknak a nagyobb versenyző istállók tulajdonosai Külömben oz egész leírásból az angolok érdekkel olvashatják az igazi Newmarketben. hogy tatai rokonaiknak irigyelendő állapotuk van itt Magyarországon ! * * * Br. Kotz röpiratából («Tokio—

Saphir— Ganache», melyet 4. sz. lapunkban kezdtünk ismertetni): «Én azt hiszem —mondja azután br. Kotz, hamarosan más tárgyra térve át — sőt erős meggyőződésem, hogy a legjobb angol és franczia lovak Angol- és Francziaországban jobban futnak, mint a mi legjobbjaink (természetesen csak, ha kezdettől fogva ott trainiroztatnak), mert hogy egy nálunk született, de kora fiatalságától kezdve Angliában trainirozott ló a legjobb angolokat és francziákat is a faképnél tudja hagyni: azt világosan megmutatta Kisbér. Azt azonban nem hiszem, hogy a hozzánk átültetett legjobb angol és franczia apalovak itt oly jól átöröklik tulajdonságaikat mint a saját magunkéi». (Ezt nem mernénk oly határozottan állítani, mert pld. Buccaneer itt Kisbér és Fenékben ép oly kiváló utódokat hagyott maga után mint Angliában See Sawban. A föszerk.) Az itt született apalovak — mondja tovább — sokkal frissebben és egészségesebben öröklik át magukat mint a nálunk magukat idegeneknek érző külföldiek. A belföldiek az ö klasszisukat egészen és teljesen átörökölhetik, sőt itt-ott ehhez még valamit hozzá is tehetnek. a külföldiek ellenben nem. (Hát miért tudta ezt mégis Buccaneer és Németországban Chamant?) Galopin. ha ide hozzák, itt ép oly kevéssé tudott volna egy Gagát és Ganachet nemzeni, mint Doncaster egv Bend'or-t. (Persze, mert itt nem kaptak volna oly klasszisu kanczákat mint Angliában). Nálunk erősen hiszik, hogy egy Lustkandl és War Hornnak rosszabbnak kell lenni apjuk Beauminetnál, egy Achilles, Moriscoés Gourmandnak roszabbnak Ruperra. Insulaire és Gunnersburynál, egy Gaga és Ganachenak pedig roszabbnak Galopinnál. (A mi Gagát illeti, majd elválik Mindignél, minő klasszisba fog tartozni 3 és 4éves korában, vagyis nem lesz-e jobb mégis Gagának e fia mint Galopiné. A föszerk. * * * Kincsört, mely torok- és tüdöbajánnk (melyre az összes Doncaster-ivadékok inclinálnak) még a német Derby előtt aldozatul esett, most előszeretettel nevezik Doncaster legjobb fiának. de Kincsem legjobb fiának is, mert Tokio apját mint ilyet nem akarják megdicsérni (De nem is lehet Talpra Magyart, még a legjobb akarat mellett, sem. mint első klasszisu versenylovat emlegetni, még nálunk sem 1 a föszerk.) De Kincsemnek ezt a feldicsért fiát bizonyára több mint egy klasszissal lehet Triumph alá helyezni; az a stilus, melyben Triumph ezt a legjobb Kincsem-fiut legaloppozta, nem engedi meg azt. hogy a legjobb Doncaster-ivadékot az első klasszisba sorozzuk. Benczúr, a mi második legjobb Doncasterünk, a mi viszonyaink között első klasszis Volt ugyan, de Angliában nem és nálunk is csak a maga távolságára. A többi jobb Doncasterekkel is jól elbánik Kotz báró és azután ekkép szól: Ezeken kivül azonban a többi Doncasterek csak azokban a nem-klasszikus versenyekben tündököltek, melyekből évrőlévre többet kellett kiirni. csak hogy Doncaster apaméneink éléi tündökölhessen. (Ej, ej, báró ur!) Még sok más dolgot is mond az illusztris iró, de eszme-menetében oly nehéz öl követni, hogy egyelőre a fenti szemelvényekre szorítkozunk. Alkalmilag többet. * * * A trakehni nrénes hanyatlása és okái A porosz képviselőházban most tárgyalják az állami ménes-intézetek költségvetését, melyhez egv «Emlékirat» van csatolva, mely a trakehni fó'ménes hanyatlását konstatálja, ennek okait megállapítja és a segítség módját megjelöli. Bennünket ez a dolog azért érdekel, mert a porosz és a magyar állami ménesek között számos rokon vonás áll fenn, és mert a trakehni ménes oly hires, oly tekintélyes, olv nagy szerepet játszik egész Németország lótenyésztésében, hogy minden lótenyésztőre csak érdekes és tanuiságos lehet, megismerni e ménes hanyatlásának okait és ama módokat, melyekkel ezek megszüntethetök. Élőre bocsátjuk, hogy Poroszországban négy állami fö-ménes van (Graditz, Trakehnen. Beberbeck és Neustadt) és 18 állami (kisebb) ménes («Landgestüt»), melyeknek összes bevételei 3—kiadásai pedig 6 millió márkára rúgnak ; az állam tehát évente szépen ráfizet. Az országos lótenyésztés fö forrásait a fö-ménesek képezik és ezek közt az 1732. évben alapított, tehát már 166 éves trakehneni ménes egyik első szerepet játsza. Ez a ménes szünetlenül adta ki falai közül a legjobb apalovakat és első sorban neki köszönhető, hogy a porosz lótenyésztés oly magas fokra emelkedett, hogy az utóbbi években egyedül Keleti Poroszország átlag 5450 remondát szolgáltatott és ezenkívül Bajor- és Szászországok szükségletének nagy részét is fedezni képes volt. Trakehnen tenyésztésének 1*