Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-08-13 / 57. szám

VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAP. 1898. AUG isztus 13. elő lábai mozognak, és pedig ha a ló jobbra galoppiroz ugv toljuk kissé előre jobb kezünket, ha balra, ugy a balt. A sarkantyúkkal egészen a ló (estébe vágni ép oly haszontalan dolog mint a czipösarokk d való folytonos ideoda lökdösés.Ajánlom kanczákat mindig sarkantyú nélkül lovagolni. Hogy mikor és miként használjuk az ostorl, azt nehéz leírni, de megpróbálom. Elsö szabály: csakis lusta lovaknál használjunk ostort vagy pedig <sak az utolsó 100 méteren. Második szabály: Csakis oly urak vegyék az ostort használatba, kik evvel jól tudnak bánni. Ha tehát azt vesszük észre a küzdelemben, hogy ostor nélkül nem megy a dolog, ugv fogjuk meg villámgyorsasággal bal kezünkkel (ha t. i. balra lovagolunk) mindkét kantárszárat, utánozzuk a ló mozgását ezen kézzel nyugodtan tovább (értsd a kanlár elörelolását) fordítsuk át az ostort jobb kezünkbe, forgassuk meg felső jobbkarunkat a levegőben több izben és minden második vagy harmadik forgatásnál csapjuk le az ostort röviden, de erősen a hátsó czombokra. 11ajobbra haladunk, ugyanígy cselekszünk, csakhogy: jobb kézbe a kantár, bal kézbe az ostor. Ezt a technikát igen könnyen el lehet sajátítani, legkényelmesebben egy öreg ponnyn, melyet azonban tényleg nem kell ütlegelni, csak a mozdulatokat kell rajta begyakorolni. A mi az ugrások elleni lovaglást illeti, tanácsolom a fiatal lovasoknak, hogy oly árkok ellen, melyeket jói láthatnak, gyorsan galoppozzanak és ülésüket egyátalán ne változtassák meg. Falak, fués föld-akadályok előtt üljünk jó mélyen a nyeregbe, szedjük kissé össze a lovat, de két-három galoppugrással az akadály előtt kissé eresszük ki a kantárt; ugrás közben hajoljunk egy kevéssé hátrafelé és a kantárt csak akkor huzzuk ismét össze, lm a ló szerencsésen ismét földre ért. Gátpályán, feltéve, bogy a gátak nem valami különös arányúak, legczélszerübb ugy ülni a lovon és ugv lovagolni, mint sikversenyben, csakhogy vigyázzunk arra, hogy a ló ne érkezzék már fáradtan az utolsó gáthoz. Ha lovas és ló ki vannak fáradva, ugy rendesen egy saltomortale következik, nagyon tanácsos tehát a ló erejével takarékosan bánni és csak akkor teljes gőzzel menni, ha biztosak vagyunk abban, hogy a ló kilart egész a czélpontig. Ha a ló az utolsó gát előtt még ereje teljében van, ugy itt egy sokszor sikerülő fogással bizíosilhatjuk magunknak a győzelmet, a mennyiben ostor segítségével minegv átrepülünk a gáton és ezzel a sik pályán egy-két hosszat nyerünk, mielőtt a többiek lábra is kaptak. Ebhez azonban nagy routine szükséges és még akkor sem teljesen biztos a dolog. Még egyre figyelmeztetem a fiatal urlovasokat —; különösen akadályversenyekben soha ne tartózkodjanak egy másik ló közvetlen közelében vagy közel mögötte, mert ha az elöl haladó bukik, a közvetlenül utána következő biztosan szintén bukik. Nagyban megkönnyíti a nyerést, ha a lovas teljes bizalommal ül a nyeregbe; sokszorelvész egy látszólag biztos verseny, mert a lovas győzelmi remény nélkül ment a starthoz. Rendkivül fontosak a lovasra nézve ama inslructiók, melyeket verseny előtt a trainertől kap; persze egy jokeynak nem mondanak egyebet, mint «menj» vagy «várj», de egy fiatal urlovasnak sokszor részletesebb magyarázatot kell adni; hosszadalmas tanácsadások azonban rendesen nem használnak. Egyik barátomnak egyszer, mielőtt nyeregbe ült,egy egész regényt tálalt föl a trainer; el is vesztette a versenyt fényesen, ámbár lovának kitűnő győzelmi kilátásai voltak. Midőn azután a trainer kérdezé tőle, miként vala lehetséges, hogy ö annyira meg volt verve, ezt feleié: «hja, én verseny előtt Önnek minden tanácsát feljegyeztem és azután minden kanyarulat és minden ugrás előtt elővettem notizomat s elolvastam mit is kell itt tennem, talán ezzel veszítettem sok időt; különben a lova nagyszerűen ment.» Hiszen soha nem lehet előre tudni, miként alakul egy verseny és ezért bir fontossággal, hogy minden lovasnak egy bizonyos initiativa engedtessék. Ez a szó illetve instructió: «vezetni» igen sokszor hamisan érteim eztetik Vezelni — ez nem annyit jelent, hogy elugrani és őrülten tovafutni, hanem : lovunk orrát a lehetőség szerint frontban tartani, az utánunk következő mezőnytől magunkat előre tolatni. Másként áll a dolog, ha az inslructio ugy szól, hogy a versenyt forszírozzuk vagyis hogy egy másik lónak csináljunk versenyt; ez esetben starttól kezdve kell lovagolni oly iramban, a minőben csak lehet és a meddig a ló ereje tart. — «Várni» nem annyit jelent, hogy maradjunk a mezőny mögött, hanem : az utoLó 300 méterre tenni el minden erőnket. Ugy is lehet várni, hogy a mezőny élén galoppozik lovunk; ez ugyan meglehetős nehéz, de Siófok : Bálványom. Hiresleány. May be. Siófok : Lantos. Reparatur. Siófok: Trivial, Parisien, Kérdés.