Vadász- és Versenylap 42. évfolyam, 1898

1898-08-13 / 57. szám

1898. augusztus 13. VADÁSZ- ÉS VERSENY-LAT. 395 Magyarország másik páratlanul gyönyörű fekvésű versenyteréről, a tátralomnicziról is két jó! sikerült képet mutatunk be. Az egyik csoportkép: Mr. John Reeves bájos két leánya, körülöttük balról Gr. Orssich Pál és Horthy Szabolcs ur. jobbról Br. Szentkereszty István és Gr. Sztáray János. A másik kép megismerteti velünk ama előkelő közönséget, mely a lomniczi versenytéren szokottegymásnaktalálkát adni. nem sajnálván a hosszas kocsikázással járó fáradságot, mely nélkül a versenytér, pld. a Tátrafüredekröl bizony el nem érhető. Siófok és Lomnicz, két ily remek versenytér, az egyik a hullámzó Balaton partján, a másik az égbe nyúló Kárpátok tövébén, bármely országnak nevezetességét képezhetné, méltók a festő ecsetjére és fotográfus lerne • zére. Mindenütt másutt világjáró helyekké is válnának az ily versenyhelyek, de nálunk... az már a mi szerencsétlenségünk, hogy a magunkét soha sem becsüljük meg. Miként lovagoljunk versenyekben? Erre nézve egy sokat tapasztalt urlovas egyik német nyelvű szaklapban következő érdekes fejtegetéseket teszi közzé: Talán semmi egyéb nincs annyira kitéve a laikusok kritikájának, mint a versenylovaglás. Hányszor hallottam oly emberektől, kik egész életükben hinta-lovaknál egyebet nem lovagoltak, «gyes jockeyk lovaglásáról ilvféle nyilatkozatokat: ez a ficzkó ugy lovagol, mint egy <1 A lovasnak nem marad egyéb hátra, mint hogy hozzászokjék az ily kedves megjegyzésekhez és a mellett tehetségéhez képest legjobban végezze dolgát, de ne mérgelődjék soha. ha oly emberek, kik a dolgot bizonyára nem végezték volna jobban, egy-egy verseny után szigorú kritikát gyakorolnak: hiszen •ezek nem azért teszik ezt, mintha a «rosz» lovaglást megokolni is tudnák, ök csak azért kritizálnak, mert az elveszett fogadás feletti boszankodás mintegy kényszeríti •őket arra, hogy mérgüket valahogy kiadják. Hiszen még a circusban is akárhányszor hallunk kritikakat a mülova•rokról oly emberek részéről, kik ehhez nem is konyítanak. Éppen a lovaglás ugyanis az a szakma, melynél a laikusok indíttatva érezik magukat, hogy nézetet nyilvánítsanak, talán azért, hogy ama látszatot keltsék az •emberekben, mintha ehhez •ők valamit értenének. Siófok : A nagy tribün. Siófok : Részlet a pálya belsejéből Siófok: Részlet a pálya belsejéből. Akárhogyan végezzük tehát a dolgunkat, mindenesetre megleszünk kritizálva. Ezért igyekezzünk mindig a lehető legtökéletesebbet nyújtani. Az alabbiakban én is megpróbálom néhány tanácscsal szolgálni, különösen kezdő urlovasoknak. A startnál soha ne törődjünk a többi lovakkal és lovai-okkal. hanem mindig csak magunkkal foglalkozzunk és figyel |iik meg állandóan a startert.A kantári fogjuk gyöngére és nyugtalan lovakat a nyak megsimogatása által igyekezzünk lecsillapítani; ha a kantárt erősre fogjuk, ugy mindegyik, még a legnyugodtabb ló is azt hiszi, hogy most már futnia kell es izgatott lesz. Alczombjainknak nem szabad a lovat érinteniök. Abban a pillanatban, a mint a zászló leesik,fogjuk rövidre a kantárt, de azonnal ismét eresszük szabadra, akkor azután a ló azonnal benne lesz az iramban. Ha nem akarunk vezetni, azért a startnál ne igyekezzünk hátramaradni ; előbb lábra kapni és azután lassanként elfoglalni a szándékolt pozicziót a versenyben; igy könnyebb egy lovat visszavenni, mintha azonnal a start után visszarántjuk, ez esetben sok tért veszíthetünk is. A mi az ülést illeti, igyekezzünk terhünket lehetöieg a «Masina» középpontjában elhelyezni, felső testünkkel hajoljunk könnyen előre, a felső ezombok legyenek erősen a nyergenrajta. Ha egy ló erősen pnllol. ugy inkább hátunkkal és czombjainkkal tartsuk öt vissza, semmint ökleink nyers erejével. ez esetben ugyanis a legerősebb puller is enged és ekkor feltétlenül szükséges, hogy a kantart lazára eresszük mert ekkor a ló egy pillanatra elveszti táiuasztékát a szájban — és enged. Hol fordulók vannak egy pályán, ott tartsuk testünket mindig a belső pálya felé. Hogy egy kanyarulaton szerencsésen juthassunk végig, gondoljunk mindig arra. hogy egy fullspeedben menő ver senvló egy teljes erővel tovaszáguldó vitorláshoz hasonlít; egyiküknél sem látható a kormány hatása azonnal. Már a kanyarulat előtt kell igvekezni egy kissé fékezni; hogy azután a fordulót térvqfezteség nélkül absolválhassulf Ha egy ugyanazt»» iramban vesszük a lóval a fordulókat is, ugy bizonyára több hosszal fog a helyes útvonalból kifelé térni. Ha a győzelmi oszlophoz közeledünk és komoly küzdelem kezdődik, ugy állítsuk a ló fejét oly egyenesen a mint csak lehet, adjunk két vagy három sarkantyu-lökést és lökjük a szorosra húzott kantárszárat ugyanazon tempóban előre, aminőben a ló j \